Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-22 / 320. szám
/ Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a társadalmi tulajdon védelmére Interjú dr. Kosa Ferenc megyei főügyésszel Az ügyészi szervek pártunk legutóbbi kongresszusa óta megkülönböztetett figyelmet fordítanak a népgazdaságunk fejlesztését, a társadalmi tulajdon védelmét és gyarapítását, valamint a vásárlók érdekvédelmét szolgáló tevékenységükre. Vajon mit jelent ez a gyakorlatban Baranya megyében? Erről beszélgettem dr. Kása Ferenc megyei főügyésszel, akit 9 évi ügyészi és 12 évi pártmunka után 1981. január elsejével neveztek ki a Baranya megyei Főügyészség élére. — Kása elvtárs! Ezek a kérdések húsbavágóak, hisz szoros összefüggésben vannak életszínvonal-politikánkkal. Mi az ügyészségek ezzel kapcsolatos tevékenységének lényege? — Valóban, az előforduló bűncselekmények és szabálysértések között vannak olyanok, amelyek az életszínvonal minőségi tényezőit rontják. A kongresszus dokumentumai elvi éllel állapították meg, hogy társadalmi előrehaladásunk egyik kulcskérdése az eredményes gazdaságfejlesztés. E célkitűzésünk megvalósításában a jog szerepe nem lebecsülendő. Társadalmi törekvéseink útját ma még sajnálatos módon elég gyakran gátolják és nehezítik azok a negatív jelenségek, amelyek ellen — a társadalmi összefogás mellett — szükség esetén a büntetőjog, a szabálysértési jog, a polgári jog, a munkajog és más állami eszközök igénybevételével is fel kell lépni. Ebben a fellépésben, ameiy a megelőzéstől, a szükséges felelősségrevonáson át, különböző szankciókat alkalmazó szervek működésének figyelemmel kiséréséig és ellenőrzéséig terjed, jelentős szerepet vállalnak — más állami szervekkel együtt — a megyénkben működő ügyészi szerveink is. — Hogyan alakul a társadalmi tulajdonban okozott károk megtérítésének gyakorlata megyénkben? — Fontos feladatunk, hogy a társadalmi tulajdonban keletkezett károk megtérülését biztosítsuk. Baranya megyében 1980-ban az ismertté vált bűn- cselekményekkel 9 338 000 forint kárt okoztak a társadalmi tulajdonban. A bűncselekmények mintegy 70 százalékát az állami szektor, míg 28 százalékát a szövetkezetek sérelmére követték el. A legjelentősebb károkat sikkasztással elkövetett bűncselekményekkel okozták. A bűnüldözés egyik alapvető feladata, hogy a bűncselekmény útján szerzett javakat teljes egészében és a lehető leggyorsabban elvonják az elkövetőktől. Ha mód van rá, a nyomozó- hatóságok azonnal lefoglalják a bűncselekményből származó dolgot, más esetekben zár alá veszik az elkövető ingó vagy ingatlan vagyonát. Ilyen módon az okozott károk több mint 40 százaléka már a nyomozás során megtérült. Jelentős azonban azoknak a bűnelkövetőknek a száma, akik sem vagyonnal, sem jövedelemmel nem rendelkeznek. Ezek sem mentesülnek a kártérítési kötelezettség alól. A szabadságvesztés büntetésük letöltése után még évekig kötelesek fizetésükből az okozott kárt megtériteni. Ennek ellenére vannak, akik vállalják a kockázatot. A tapasztalat az, hogyha évek múltán is, de előbb vagy utóbb felszínre kerülnek ezek a vagyon elleni visszaélések. Ilyenkor természetszerűen az okozott kár már jelentős, a felelősség súlya is nagyobb, a számonkérés ennek arányában szigorúbb. Nem lehet tartósan az ismeretlenség homályában maradva visszaélni a társadalom kárára. Jelenleg is folyik nyomozás olyan bolti üzletvezető ellen, aki évekig számlákat hamisított, árdrágítást követett el, és ezzel több százezer forint kárt okozott a társadalmi tulajdonban, illetve károsította meg a vásárlókat. Cselekményét a központ áruforgalmi előadójával összejátszva követhette el. A belügyi és az igazságügyi szervekkel együtt továbbra is egyik alapvető feladatunknak tartjuk a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények szigorú üldözését. Természetesen a megelőzés érdekében azok tehetnek a legtöbbet, akik a belső ellenőrzéssel, vagyonvédelemmel vannak megbízva. Ahol szigorúbb és szervezettebb az ellenőrzés és jobban megnézik, hogy kire bízzák a társadalmi vagyont, ott kisebb a lehetősége a visszaélésnek. Itt említeném meg, hogy a közelmúltban vizsgáltuk megyénkben a társadalmi tulajdonban keletkezett károkkal kapcsolatos munkajogi kártérítési-felelősségre vonás gyakorlatát. A vizsgálat tapasztalatai alapján megállapítható, hogy az eljárások törvényesek, azonban liberális kártérítési gyakorlatot folytatnak a munkáltatók. Megítélésem szerint ez a hiányos ismeretekre, a régi munkajogi szabály alkalmazására vezethető vissza. A kiszabott kártérítések összege a dolgozók havi átlagkeresetének 10—15 százaléka körül mozog annak ellenére, hogy a károkozó dolgozót egy havi átlagkeresetének 50 százalékáig lehet az új jogi szabályozás alapján kártérítésre kötelezni. Az anyagi felelősségre vonatkozó szigorúbb szabályok még nem váltak gyakorlattá, pedig a megelőzés és a nevelés érdekei ezt kívánják. — Az új büntetőtörvénykönyv megszüntette az úgynevezett pazarló gazdálkodás bűntetté minősítését. A gazdasági vezetők felelősségre vonásának módját hogyan foglalná össze? — Mindenki által ismert mai gazdasági helyzetünkben — és világosan látjuk —, hogy a gazdálkodó szervezetek önállóságának növekedése, a termék- szerkezet szükségszerű átalakítása, a gyorsan változó gazdasági szabályozók szükségessé teszik a gazdasági kockázatvállalás körébe tartozó gazdasági döntések szaporodását. A döntés minőségének, vagyis a gazdasági kockázatvállalás helyességének vagy helytelenségének megítélése, a következmények értékelése, elsődlegesen nem a jog körébe tartozó feladat. A gazdálkodó szerv tekintetében a főszerepet az anyagi felelősség játssza, míg a gazdálkodásért való személyi felelősségnél elsődleges a politikai, fegyelmi, erkölcsi és anyagi felelősség. A büntetőjogi felelősségre vonás igénybevételének szükségessége pedig elsősorban akkor kerül előtérbe, ha a gazdálkodás körében tanúsított jogellenes magatartás visszaélést jelent. Nagyon vigyázunk arra, hogy szükségtelen és indokolatlan büntető- eljárásokkal ne zavarjuk a gazdasági vezetők nagy felelősséggel járó gazdasági munkáját. De ha valaki szándékosan megszegi a gazdálkodás rendjére vonatkozó jogszabályokat, az év végi gazdasági mérleget meghamisítja, a gazdasági ellenőrzést meghiúsítja, azzal szemben már a büntetőjog eszközeivel járunk el. Legfrissebb példája ennek a komlói termelőszövetkezet vezetői ellen indított büntető eljárás és ennek eredménye: a másodfokú bíróság az első fokon kiszabott büntetéseket súlyosbította és jogerősen hosszabb ideig tartó szabadságvesztésre ítélte a károkozókat. — Az üzemi balesetek veszélyeztetik az ember életét és testi épségét, azonban anyagi vonzatai sem mellékeI sek. Milyen Baranyában a munkavédelem helyzete a főügyész szemével? — Az ügyészi munkában változatlanul nagy súlyt kap a gazdálkodó szervezetek munka- védelmi helyzetének törvényességi ellenőrzése. A rendszeres ügyészi vizsgálatok növelik a felelősségérzetet a jogszabályi előírások megtartásáért. A vezető beosztású dolgozók kötelessége annak ellenőrzése, hogy az irányításuk alá tartozó munkahelyeken rend, fegyelem legyen és a munkavédelem előírásait biztosítsák, a dolgozókat kioktassák és a szabályok betartását megköveteljék. Előfordul, hogy a bekövetkezett balesetért kizárólag az érintett dolgozót okolják. A balesetet szenvedett többnyire valóban közrehat szabályellenes magatartásával a baleset bekövetkezésében, ez a körülmény azonban önmagában távolról sem jelenti a munkáltató anyagi, illetőleg egyes felelős beosztású dolgozójának büntetőjogi vagy fegyelmi felelősségének hiányát. Számos ügyészi intézkedést teszünk főleg felszólalás és figyelmeztetés formájában. A címzettek döntő többsége köszönettel veszi az ügyészi intézkedést, és a hiányosságok megszüntetése érdekében a szükséges lépéseket megteszik. A megye munkavédelmi helyzete alapvetően javuló tendenciát mutat. — A közösség pénzét érintik a kisajátítási kártalanítások is. Ezzel kapcsolatban milyen gyakorlatot folytatnak megyénkben? — ügyészi vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a kisajátítási eljárások során a vonatkozó jogszabályokat általában helyesen alkalmazzák, az államigazgatási szervek gyakorlata törvényes. Jelenleg az egységes gyakorlat hiánya és az ezzel együttjáró helytelen értékmegállapítás csak a belterületi földingatlanoknál tapasztalható. Az ilyen jellegű ingatlanforgalom hiánya miatt megnyugtató összehasonlítási adatok nem állnak rendelkezésre. Ezért előfordul, hogy a megye városaiban más-más kártalanítási értéket állapítanak meg. A bírói gyakorlat sem egységes még ezen a téren. Az ügyész általában fellép a kisajátítási peres ügyekben és segíti a bíróság munkáját. De peren kívül is intézkedik, ha törvénysértést észlel. Például: a közelmúltban az egyik pécsi vállalat a kisajátítási eljárás megindítása előtt kötött megállapodásban ajánlott fel, majd fizetett ki 466 020 forintot az egyik Tolna megyei termelőszövetkezetnek a később kisajátítani kért ingatlanért. A kisajátítási eljárás során az illetékes tanács vb igazgatási osztálya jogerősen 222 500 forint kártalanítást állapított meg. A termelőszövetkezet nem volt hajlandó a 243 520 forint kü- lönbözetet visszatéríteni, a pécsi vállalat pedig nem perelt, ügyészi intézkedésre a per jelenleg már folyamatban van. Amint a példa is mutatja, a kisajátítási eljárások gyorsítása érdekében esetenként előfordulnak a reálisnál magasabb kártalanítások is. De ennek ellenkezőjére is vannak példák. Nem helyes azonban sem gazdasági, sem politikai szempontból, ha a kisajátító még indokolt esetben sem él jogorvoslattal a kártalanítás ellen, vagy ha megalapozatlan egyezséget köt. — Milyen gyakran kerül sor gazdasági birság kiszabására? — Nagyon ritkán. Sok gondot és problémát jelent számunkra is a mai árképzés mechanizmusa, amikor a tisztességtelen haszon elvonására, a gazdasági bírság alkalmazására kerül sor. A gazdasági ügyek adatai azt igazolják, hogy a jelenlegi árképzésre vonatkozó szabályok rendkívüli módon bonyolultak és szerteágazóak. Ezért egyértelmű és egységes árképzés nehezen valósítható meg. A vállalatok, szövetkezetek jelentős része nem rendelkezik megfelelő felkészültségű közgazdasági és jogi szakemberekkel. A megkívánt ellenőrzés is gyakran elmarad, és ennek következménye a mind gyakrabban előforduló, jogszabályoktól eltérő téves árképzés. Mai gazdasági viszonyaink közepette bírósági eljárást igénylő gazdasági bírsággal csak a jelentős tisztességtelen hasznot indokolt elvonni. Kisebb érdek- sérelem esetén fegyelmi felelősség alkalmazása is elegendő. Azért jelenleg is van folyamatban a Megyei Bíróság előtt 2 341 000 forint jogosulatlan anyagi előny megszerzése miatt indult gazdasági birság kiszabása iránti ügy. Azonban az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy a gazdasági vezetésben szilárdul a fegyelem, a korábbinál nagyobb gondot fordítanak a gazdálkodással kapcsolatos szabályok betartására, a belső ellenőrzés javítására. Az árdrágítás bűntettének elkövetési lehetősége a szabadáras termékek körének bővülése folytán szűkül. Megítélésem szerint megnyugtatóbb módon kell megoldani a szabad árformába tartozó termékek árképzését és az ezzel összefüggő méltányos nyereség arányát is. Nem a luxus- és élvezeti cikkekre gondolok, hanem a közszükségleti szabadáras termékekre. — Milyen gyakran sértik meg az állampolgárok a deviza- és vámjogszabályokat? — A gazdasági bűncselekmények körén belül jelentős helyet foglalnak el a pénzügyi bűncselekmények. Ezek közül is a devizagazdálkodásról rendelkező jogszabályok megszegését és a vámszabályok megsértését emelném ki, mivel ezek számottevő kárt okoznak a népgazdaságnak. 1980-ban megyénkben 83 devizagazdálkodás megsértése és 49 csempészet és vámorgazdaság került felderítésre, amely büntetőeljárást vont maga után. Meggyőződésem, hogy ez nem a valós helyzetet mutatja, nyilvánvalóan sokkal többen játszották ki az ellenőrzésre jogosult szerveket. Ezekben az ügyekben az esetek túlnyomó többségében magas pénz- büntetések kiszabására került sor. A visszaélés elkövetése nem „gazdaságos", mert a megtalált valuta vagy vámáru elkobzásra kerül, a nagy összegű büntetés és az elmaradó külföldi út együttesen sokszor 20 000 forintot is meghaladó anyagi hátrányt jelent az elkövető számára. — A jog eszközeivel, hogyan büntetik a vásárlókat megkárosító vezetőket, eladókat, felszolgálókat? — Hatályos jogunk a vásárlók megkárositását enyhébb esetekben szabálysértési bírsággal, súlyosabb esetekben büntetéssel sújtja azt a bolti eladót, felszolgálót, aki nem tesz eleget a vele szemben támasztott jogos társadalmi elvárásnak. A büntetőjog szigorú eszközével azokkal szemben járunk el, akik a vásárlókat rendszeresen megkárosítják, ilyen tevékenységet folytatnak. A joggyakorlat akkor is a súlyosabb álláspontra helyezkedik, ha valaki szabálysértési felelősségre vonás után rövid idővel ismét megkárosítja a vásárlókat, akár csak néhány forinttal is. Jelenleg is vannak a megyében ilyen büntetőeljárások folyamatban. A mór említett ilyen jellegű szabálysértések gyakorisága viszont meglepően nagy. A közelmúltban vizsgálatot végeztünk a vásárlók érdekeit hivatásszerűen védő megyei kereskedelmi felügyelőségnél. A felügyelőség 1980. évi összesítő vizsgálati adataiból megállapítható, hogy az év folyamán az állami, szövetkezeti és magánszektorban összesen 995 vizsgálatot végeztek. A feltárt szabálytalanságok és visszaélések miatt 222 esetben alkalmaztak különböző felelősségre vonást, köztük is leggyakrabban — 160 esetben — szabálysértési bírságolást. A kiszabott bírságok összege 225 000 forint volt. Ha közelebbről vizsgáljuk az ellenőrzött tevékenységi kört, a legtöbb hiányosság, visszaélés a vendéglátás területén fordul elő. így például a kávék 50 százaléka nem felelt meg az előírásoknak. A bírságok átlaga nem csekély, a differenciálás követelményének helyes figyelembevételével esetenként egészen súlyos bírságokat is alkalmaznak. Például az egyik pécsi magánkereskedőt 8000 forint bírsággal sújtották, mert a hentesárut a megengedettnél magasabb áron hozta forgalomba. Az egyik harkányi vendéglő felszolgálóját 7000 forint pénzbírság megfizetésére kötelezték, mert a felszolgált ételés italáruért magasabb árat számolt. Egy pécsi italbolt helyettes vezetőjét a bor minőségének megrontásáért 6000 forintra bírságolták. Nyilvánvaló, hogy a kereskedelemben ma előforduló visz- szaélések és fegyelmezetlenségek teljes felszámolását külön- külön sem a kereskedelmi felügyelet, sem az irányítást gyakorló felettes szervek, sem maguk az érintett vállalatok és szövetkezetek nem tudják elérni. Megítélésem szerint hathatós változás csak valamennyi illetékes szerv összehangoltabb, és a működés feltételeit jobban segítő tevékenységétől és a kereskedelmi, vendéglátó- iparban dolgozók bérének rendezésétől várható. A visszaélések visszaszorítása érdekében addig is hathatósan kell fellépni, amíg az említett működési feltételek számottevően nem javulnak. A szabálytalanságok évek óta tartósan magas arányát — álláspontom szerint — hatásosabb belső ellenőrzéssel, következetesebb feljelentési gyakorlattal, a bírságpolitika indokolt további szigorításával és a felelősség érvényesítésnek egyéb — fegyelmi, kártérítési, munkajogi — eszközeivel csökkenteni lehetne. Roszprim Nándor Kit tiltanak el a járművezetéstől? Bíróságaink időről időre elemzik ítélkezési gyakorlatukat. A Pécsi Megyei Bíróság legutóbbi vizsgálatának témája: a járművezetéstől eltiltás megyei gyakorlata. öt esztendő több száz bűnperének anyagát tanulmányozta át dr. Kamarás István, a Megyei Bíróság elnökhelyettese munkatársai segítségével. A nyilvánosság számára Is sokatmondó megállapításairól tájékoztatta a Dunántúli Napló olvasóit: — A járművezetéstől való eltiltás szabályozásának megváltozása, valamint a közlekedési bűncselekmények magas aránya indokolta e vizsgálat elrendelését. Megállapítottuk, hogy a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveit, valamint a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásait a jogszabályoknak megfelelően alkalmazzák bíróink. A büntetés kiszabási gyakorlat tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a közlekedési balesetek megelőzésének egyik legeredményesebb jogi (!) eszköze a járművezetéstől eltiltás. — A súlyos megítélésű, tudatos közlekedési fegyelmezetlenségre visszavezethető, illetve az ittas vezetéssel megvalósított bűncselekmények esetében a járművezetéstől eltiltást csak kivételesen mellőzték bíróink. A gyakorlatban helyesen érvényesül az az elv, mely szerint amelyik elkövető veszélyezteti c közlekedésben résztvevők biztonságát, attól rövidebb vagy hosszabb időre be kell vonni a gépjármű-vezetői engedélyt. Az elmúlt öt esztendőben például 63,9 százalékról 84 százalékra emelkedett e bűncselekmények körében a járművezetéstől eltiltás. Az ittas járművezetők között csupán 5 százalék azok aránya, akiknek nem korlátoztuk részvételét a közúti forgalomban. Nem kellett például elvenni a jogosítványt attól a vádlottól, aki a reggeli órákban kisebb mennyiségű szeszes italt fogyasztott abban a tudatban, hogy ezen a napon nem kell gépkocsit vezetnie. Ezt követően közölte a felesége, hogy beteg gyermekük állapota romlott és orvoshoz kell vinni. Amikor a rendőrjárőr igazoltatta, akkor az apa vérében 1,09 ezrelék alkoholkoncentráció volt. A bíróság az ittas járművezetés vétségét megállapította és a vádlottat próbára bocsátotta. — A súlyos közlekedési bűn- cselekmények elkövetőit mind hosszabb időre tiltják el bíróságaink a vezetéstől. A büntetlen előéletű és a közlekedési szabályok betartása szempontjából fedhetetlen vádlott egy bukkanónál átlépte a záróvonalat és frontálisan ütközött a vele szemben szabályosan közlekedő sértettel. A balesetnek halálos áldozata lett. A bíróság a végrehajtható szabadságvesztés mellett, a vádlottat 6 évre eltiltotta a járművezetéstől. Nyolcévi járművezetéstől eltiltásra ítélte a Pécsi Városi Bíróság azt a büntetlen előéletű hivatásos gépkocsivezetőt, aki ittasan gyalogosokat gázolt. A jogszabályok lehetőséget nyújtanak arra, hogy a bíróság végleges hatállyal is eltiltson egyeseket a járművezetéstől. Egy pécsi nyugdíjas jogosítvány nélkül ittasan vett részt motorkerékpárral a közúti forgalomban. Balesetet nem okozott. Az orvosszakértők megállapították, hogy a vádlott súlyos megbetegedésekben szenved, egészségi állapotában lényeges javulás nem várható, s így gépjárművezetésre alkalmatlan. A Megyei Bíróság a vádlottat jogerősen, végleges hatállyal eltiltotta a járművezetéstől. — örvendetes, hogy az elmúlt esztendőkben valamelyest csökkent a közlekedési bűn- cselekményeket elkövetők száma, bár az ittas vezetők aránya ezen belül emelkedett. A mostani vizsgálat tapasztalatait megvitatjuk a bírákkal, hogy a jövőben a jogalkalmazók még eredményesebben léphessenek fel a közlekedési szabályok megszegőivel szemben — minden közlekedő ember érdekében. E. A. HÉTVÉGE 5.
