Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-22 / 320. szám
A Pécsi Vízmű díjnyertes pályázata Pakura helyett biogáz Az energiatakarékos beruházás 2,4 év alatt megtérül - Szennyvíz- iszapból napi 8400 m3 biogáz Az ötlet nem új. Megvalósítása mégis az újdonság erejével hat. A lényege: energiaínséges világunkban a „semmiből" naponta 8400 köbméter biogáz előállítása, ezzel éves szinten 1300 tonna pakura és sok más — elektromos energia, méregdrága tőkés polielektrolit — megtakarítása. Új bevásárlóközpont (tervezte Erdélyi Zoltán Ybl-dijas) a művelődési központ mellett Város Hild-éremmel: Nagykanizsa Németh János Munkáesy-dijas érdemes művész új térplasztikája a Hevesi Sándor Művelődési Központ előtt Ritka alkalom, hogy az újságíró az önmaga-alkótta figurával azonosulhat. Velem ez történt. 32 esztendeje, hogy a 49-es választások előtt — az első ötéves terv agitációja jegyében — képzelt riportot írtam, melynek hőse a tervidőszak végén tér haza szülővárosába, Nagykanizsára, s ott a látottakon elálmélkodik, elbeszélésében pedig sorra veszi, mi minden született öt év alatt. (Hanem rögtön a képzelt riport után más történt: az emlékezetes jugoszlávellenes évek 'következtek, s azok ugyancsak visszavetették a határ menti várost alig-indult fejlődésében. Ami pedig a helybelieknek különösen fájt: a stagnálás — visszafejlődés — évtizedében a rivális, a megyeszékhely viszont, óriási ütemben fejlődött, kihasználva a helyzeti előnyt. Most azonban, 1981 novemberében — a Hild-érem eufóriájában — minden kanizsai úgy érzi, behozták a hátrányt. Igaz, lélekszámban mögötte vannak a „csinált városnak", viszont a megye ipari termelésének a 43 százaléka itt valósul meg, a megye munkásainak a 34 százaléka itt dolgozik — s ipara Zalában nemcsak Zalaegerszegnek van!) * Tehát az újságíró most az önmaga alkotta figura képében tért haza szülővárosába (ezért nézze is el neki a baranyai olvasó az esetleges elfogultságot!), s volt is ok az ól- mélkodásra. Talán azért is, mert néhány dolog, ami a képzelt riportban még ígéret volt, mostanra megvalósult: új kórház, új városháza, egy új iskolaközpont, amelynek magva az a gimnázium, ahol hajdan Deák Ferenc és Landler Jenő is koptatta a padokat és sok, nagyon sok új lakás ... * A Hild-érem történetét a 60- as évek elején kezdték írni, amikor a stagnálás évtizede után viharos gyorsaságú ipari fejlődés indult. Az addig mun. kaerőfelesleggel rendelkező városban ennek nyomán megfordult a helyzet és másfél évtized múltán már munkát adott a kb. 35 km körzetű agglomerációjának (a bejárók száma meghaladja már a 8000 főt). Az ipari fejlődés szülte viszont az infrastruktúra lemaradását. „A negyedik és az ötödik ötéves terv évtizede volt a fejlődésünk legdinamikusabb időszaka, ilyen a mi életünkben több már nem lesz — állapítja meg Mózes Pál tanácselnök, aki 1963-ban elnökhelyettesként került a tanácsvezetésbe, s 1968 óta a tanács első számú embere. — 6000 lakást építettünk (a ma 52 ezer fős lakosság egyharmada jutott új lakáshoz), új művelődési központ létesült, összesen 17 000 négyzetméter alapterületű kereskedelmi, vendéglátási és szolgáltató létesítmény született. S egy ilyen évtized után kell visszalogni a fejlesztést és átállni egy kisebb ütemre úgy, hogy azt mindenki megértse .. Biztos vagyok benne, hogy megértik! Hiszen ez az évtized egy csaknem komfortos várost 6. HÉTVÉGE hozott létre csupa olyan létesítménnyel, ami a következő években csak álom maradna. Van egy művelődési központ, aminek a csodájára járnak ma is. Van egy bevásárlóközpont, amit ha megpillantunk, elakad a lélegzetünk. E kettő együttese magas színvonalra emelt mérce minden további fejlesztéshez. A hajdani vár köveiből, tégláiból épült patinás Korona-szálló rangos múzeummá avanzsált. Sok rissz-rossz belvárosi házat kipöccentettek a helyéről, hogy az utcaképbe illő újat építsenek oda. Az újságíró egy szürke, jellegtelen épületekből álló kanizsai belvárosra emlékezvén leginkább azon ámult el, hogy e házak új — egy-két esetben túlságosan is merész — színt kapván soha észre nem vett díszeikre hívják fel a figyelmet, összességükben pedig üdén fiatallá tették g várost. * Most az egykori Vasemberház (ez is a vár köveiből épült) a város szenzációja. Milyen is volt? ... Nem tudom. De hogy olyan, amilyennek végre egy hasonló korú — XVIII. századi — pécsi, ilyen formában újjászületett házat szeretnék látni, ez biztos. Nem átallották ,,kisöpörni" a hatalmas tömegű sarokházból mindent — lakást, üzletet, műhelyt -, hogy a csupán két és fél évig tartó teljes rekonstrukció után a földszinten ragyogó kis üzleteket és árkádsort, az emeleten pedig képtárt és központi házasság- kötő termet létesítettek. Ez utóbbi olyan pompás, mint egy katedrális és benne gyönyörűség lehet házasságot kötni. A hajdani főkapu, amely fölött állt őrt egykor a névadó lándzsás vasember (s ugyanide kívánkozik vissza!), a kanizsai Hild-kapu. Néhány év alatt hagyománnyá nemesedett nálunk: a Hild-érmes városok" a kitüntetés nagyobbított mását egy, e célra mutatóson kialakított kapu mellett vagy alatt helyezik el. Nem tudom, ha Pécset érné a megtiszteltetés, melyik is lehetne a mi Hild- kapunk. Azt hiszem, nem ártana a belvárosi rekonstrukció során már most gondolni erre, mert előbb-utóbb remélhetően a mi városunk is ki fogja érdemelni a Magyar Urbanisztikai Társaság e rangos kitüntetését. * A Hild-érem indoklása egyébként így szól Nagykanizsa esetében: elismerés a harmonikus városfejlesztésben, különösen a települési karakter megőrzésében elért eredményekért. A harmóniát, a karakter őrzését a képzelt riport e kései hőse abban látja, hogy mindaz, ami új született a városban, Nagykanizsát meghagyta Nagykanizsának. Azaz a minden tekintetben igényes fejlesztés alázattal közeledik az alig három évszázadnyi múlt emlékeihez és nem akar semmiképpen rájátszani azokra. Ezért aztán ami Nagykanizsán a oatinát jelenti, az szinte érintetlen. * Nagykanizsa Hild-érmének nagyon fontos pécsi vonatkozása, hogy a harmonikus városfejlesztés legjelentősebb létesítményei pécsi építészek munkái. Az Attila utcai iskola Gettó Józsefé, a Hevesi Sándor Művelődési Központ, a bevásárlóközpont Erdélyi Zoltán Ybl-díjasé, hogy csak a nagyobbakat mondjam. Ók mindig elismeréssel nyilatkoztak a kanizsai kapcsolatról. Most, a Hild-érem alkalmából Mózes Pál tanácselnököt kérdemő hogyan vélekedik a pécsi kapcsolatról? „Amit terveztek nekünk, azok arculatot, jelleget adnak a városnak. A pécsiek benne élnek a városban, a városközpont korszerűsítésében. Méghozzá a megelégedésünkre! Továbbra is velük akarunk dolgozni, hogy vigyék tovább a megkezdett lolyamatot, ami a Hild-éremhez vezetett. Mi kanizsaiak örülhetünk, hogy ők is szeretnek nekünk dolgozni. Ebben — tudom — az is benne van, hogy nekünk hiába nem terveztek még .. * Erre rímel, amit a tanácselnök egy másik kérdésre mondott: „Illuzórikus terveink nincsenek, légvárakat nem építünk; azt csináljuk, amit kell. Átgondolt, kapkodásmehtes városfejlesztés — ez az alapelvünk és ebben kitűnő partnerünk minden kanizsai." Hársfai István A „semmi", azaz a biogáz „alapanyaga" a Pécsi Vízmű szennyvíztelepén naponta keletkező 300—350 köbméter szennyvíziszap, amit korábban a kertvárosi tározóba engedtek ki. A tavat, mint környezetét bűzzel és mással veszélyeztető forrást végleg betemették. Az iszap távvezetéken a centrifugaállomásra, onnan a granulálóba jut. A granuláló, ha véglegesen és üzemszerűen termel, a haszontalan iszapból értékes szerves trágyát állít elő, melynek a mezőgazdaság nagy hasznát veheti. Igen, de a granuláló üzemeltetéséhez pakura kell. A pakurát viszont 1983 végétől végleg feleslegessé teszi a szennyvíziszap mellékterméke, a biogáz. Az ehhez szükséges mintegy 50 milliós beruházás a számítások szerint nem egészen két és fél év alatt megtérül . . . Díjnyertes pályázat Az Országos- Energiagazdálkodási Hatóság tavaly pályázatot írt ki energiamegtakarítást eredményező beruházásokra, illetve az ilyen beruházások támogatására. A Pécsi Vízmű a biogázt előállító elképzeléseivel pályázott és nyert. Szabad utat, sőt szorító feltételeket kapott a 6,6 milliós állami támogatással. A megvalósításhoz ez az erőforrás mégis kevés. A várható eredmények láttán remélhető, hogy az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Országos Vízügyi Hivatal is a pécsi biogózter- melés ügye mellé áll . . . A pécsi Városi Tanács 18 millió forinttal nyitotta a sort. A beruházási programot elkészítette, a kiviteli terveket 1982. január 15-ig szállítja a MÉLYÉPTERV. Az előzetes tárgyalások biztatóak, a fővállalkozó a Budapesti Vegyigépgyárral és a Délviéppel. Az Állami Fejlesztési Bank szigorú megkötései sürgetik a kivitelezőket: a két darab 7000 köbméteres keverőberendezéses iszaprothasztónak és a 2000 köbméteres gáztartálynak, tehát a biogáztermelő rendszernek 1983 november végére készen kell lennie és 1983 végéig meg kell kezdenie a folyamatos próbaüzemet. Aztán: költségtúllépés nem lehet, rá- cdásul az ÁFB negyedévenként beszámoló jelentést kér a munkák állásáról, de a helyszínen is ellenőriz. A BVG is sokat nyerhet az ügyön és a gyors, jó munkán: Ha sikerrel dolgozik, akkor a pécsi szennyvíziszap-feldolgozó technológia számára biztos hazai piacot jelent. Ugyanis a svájci TCW- cég granulálóberendezéséhez ők gyártották a gépi berendezések jelentős részét, szállították és szerelték a centrifugaállomást, most pedig az országban egyedülálló 7000 köbméteres rothasztótartályokkal öregbíthetik hírnevüket. Mindez együtt akár teljes BVG-be- mutató is lehet üzem közben. Arról is érdemes szót ejteni, hogy ha ilyen nagy méretben képes hazai gyártóvá előlépni a BVG, akkor a kisebb szennyvíztelepek, a mezőgazdasági állattenyésztés biogáz programjának megvalósításában is úttörőszerepet játszhatna. A biogáz előnyei Kezdjük a környezetvédelemmel. Az iszapkezelés teljesen zárt rendszerben, tehát szagtalanul történik. A két hétezres rothasztó torony újabb előnye: semmiféle üzemzavar esetén sem következhet be, hogy szennyvíziszapot engedjenek ki a telepről, a már feltöltött kertvárosi területre. A biogázzal kiválthatják a granulálót üzemeltető pakurát, tehát fűtőenergia tekintetében a granuláló önellátó lesz. A keverőtartályokban rothasztott iszap kevesebb vizet tartalmaz, így a centrifugaállomás elektromos energia igénye egyötödével csökkenthető, ugyanakkor a Krüger-centrifugák kímélése is jelentős gazdasági tényező. A méregdrága, tőkés importból származó polielektrolitból is a jelenlegi mennyiség tékintélyes része válik fölöslegessé, mert csökken az iszap mennyisége és az abban a sejtfalakon belül megkötött víz. Tehát ez az import is egyharmadával csökkenthető. A szennyvíztelepről csővezetéken a centrifugaállomásra kikerülő szennyvíziszapnak mindössze a 4 százaléka a szárazanyag, ezt a polielektrolit és a centrifugák jelenleg 20-22 százalékos szárazanyag-tartalmúra csapatják ki. A rot- hasztásos, tehát biogáznyerő eljárás során a szórazanyog- tartalom 30 százalékra növekszik. Huszonkilenc hónap alatt megtérül A pécsi szennyvíztelepen kezdettől üzemelt iszaprothasztó és biogáztermelő egység, a gáz elegendő volt a telep ellátására. Az a rendszer régen tönkrement, tehát nem üzemel. A mostani pályamű ötlete nem új, mégis az újdonság erejével hat: környezetkímélő, energia- megtakarító és gazdaságos. A pécsi szennyvíztelepre a városból napi átlagban 50 ezer köbméter szennyvíz érkezik. A korábban végrehajtott beruházások eredményeként naponta 40 000 köbméter biológiailag tisztított szennyvíz kerül a Pécsi-vízbe, illetve újabb technológiai sorok után ipari hasznosításra. Ha befejezik a soron levő újabb napi tízezer köbméteres bővítést — ez durván 30 millió forintot igénylő beruházás —, akkor a pécsi telep napi 50 000 köbméter biológiailag tisztított szennyvizet bocsát ki. Az 1983 végén próbaüzemelését megkezdő biogáztermelő egység éves üzemköltségének csökkenésével a beruházás megtérülési ideje 2,4 év. Ilyen lehetőséget a mai energiaínséges időben eleve ki kell használni. A Vasember-ház árkádsora. A szerző felvételei Murányi László
