Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)
1981-10-11 / 279. szám
Idény végi mérleg „Robbanás” Harkányban Első hallosra ijesztő a szám: szeptember végéig 1 673 000 vendéget fogadott Harkány, azaz a fürdő. Ez napi átlagban több mint 6000 embert jelent, ami így természetesen nem igaz, hiszen az első negyedévben még 1500 sem volt ez a vendégszám, a harmadikban viszont már megközelítette a 12 000-et. És még így sem igaz, mivel egyes erősebb hétvégeken naponta 18—20 000 jegyváltást tartottak nyilván. Az előző két évhez képest tehát „robbant" a vendégforgalom Harkányban: az ideihez hasonló méretű forgalom legutóbb 1978-ban volt. Most, október elejére már lehiggadt Harkány. A fürdő területét is körülveszik az ősz színei és illatai. Hiányoznak már a fiatalabb korosztályok, szemlátomást csak a gyógyulni vágyók azok, akik e szép őszi napokon itt sétálnak, napoznak, fürödnek. Hiszen csak a gyógymedencék működnek már; üres a hidegvizes és a melegvizes medence és bizony a park is néptelen. Itt van hát az ideje, hogy a „robbanásról", annak okairól és persze következtetésekről is beszéljünk. Az Adria helyett? £ Szétválasztani a kétféle fürdőfunkciót Mielőtt bármit is mondanánk, egy dologra feltétlenül figyelemmel kell lenni: a sok ezres vendégsereg nagy része nem a gyógyulást keresve jön Harkányba. A több mint másfél millióból kb. 200 000-re tehető azoknak a száma, akik orvos által kiadott fürdőjeggyel jöttek. Persze, nagyon sokan vannak, akik maszek módon kúrál- gatják az „orvosra még nem tartozó” betegségüket, a nagy többség azonban., egyszerűért csak szereti a meleg vizet és szeret Harkányban fürödni. Ez pedig mindjárt felveti: a napi vendégsereg tekintélyes, több ezres részét nem lehetne-e leválasztani a gyógyfürdőről? De erről majd később. A harkányi idegen- , pontosabban vendégforgalommal foglalkozók Véleménye szerint a „robbanás" több okra vezethető vissza. Jelentős számban jöttek jugoszláv turisták, akiknek a tengerparti áremelkedések miatt még a kötelező valutabeváltás mellett is kifizetődőbb volt idejönni. Megnőtt az NSZK-ból érkezett vendégek száma is (sokuk szintén az Ad- . ria helyett választotta az olcsóbb magyar fürdőhelyet?). A jugoszláv és nyugatnémet vendégek fokozódó jelenlétét igazolja a valutabeváltás is. Igen alaposan rádolgozott a forgalomra az időjárás is (a forró júliusban 443 000-en fordultak meg Harkányban). És persze nem hagyható figyelmen kívül Harkány viszonylagos olcsósága sem. Bírta-e a nagyközség jó ellátással a megnövekedett forgalmat? Ma, az összképet látva, elmondható, hogy különösebb gond nem volt. Ha teljes választékot nem is tudtak mindig kínálni, az alapvető cikkekből kielégítő volt az ellátás. Előfordultak sorbaállások, némelykor időlegesen be is kellett zárni egy-egy üzletet, hogy a kisebb csoportokban beengedett vevők nyugodt körülmények között vásárolhassanak. Ekkora vendégforgalomhoz mérten a harkányi üzletek általában kicsik, tehát az átbocsátó képességük is elégtelen. Figyelemreméltó, hogy a vendéglátóhelyek konyhai kapacitása nem volt lekötve — a vendégek a magas vendéglátói árak miatt az olcsóbb megoldásokat keresték. Kielégítő volt a fürdő területén is a büfék nyújtotta ellátás. Új főbejárat Az idei év megerősítette azt az elgondolást, amelynek a Baranya megyei Fürdő Vállalat: különválasztani a gyógyászati fürdőzést az üdülő jellegű fürdőzéstől, s ennek megfelelően az egész területet is, ami az idei bővítés révén 15 hektárt tesz ki. Idézzük csak fel a terület képét: óriási kabinsorok, pavilonsorok foglalják el a park kellős közepét, vagyis a legértékesebb részét és minden a medencék körül van, nemcsak a zsúfoltság látszatát keltve, hanem ténylegesen is zsúfoltságot okozva. A kétféle funkció különválasztására az első lépés, hogy megkezdjék egy új főbejárat építését, a Baranya Szállodával szemközt, a Bajcsy-Zsilinsz- ky úton. A terv szerint a régi főbejárat a jövőben a gyógyászati célból érkező vendégeké lesz, az új pedig a többieké. Ennek érdekében felszámolják a kabinsorokat és új öltözőket építenek a terület szélein, s új üzlet- és büfésorokat is a mostaniak helyett, ugyancsak a peremen. Hajdúszoboszló előtt Harkány gondja, hogy hivatalosan mind a mai napig nem gyógyfürdő. Igaz, ezidáig „csak fürdettek”, s az idei volt az első év, amikor a fürdő területén a szó igazi értelmében vett gyógyászati tevékenység is folyt, amit orvosi előírásra is, de pénzért is rengetegen vettek igénybe. Napirenden van az új gyógykórház építése is. Harkány főhivatása, a gyógyászat tehát a következő években kap igazán határozott arcot. Emiatt a legnagyobb forgalmú vidéki fürdőként — évente rendszeresen 150—200 000 fővel több vendéget fogad, mint Hajdúszoboszló — több figyelmet érdemelne. Nagyon érzi Harkány egy SZOT-üdülő hiányát és hiányoznak a „valutatermelő" — vagyis a tehetősebb nyugati vendégek fogadására alkalmas — intézmények is. Á jeles baranyai fürdőhely jövőjét illetően azonban megoszlanak a vélemények. Vannak, akik határozott álljt parancsolnának minden további fejlesztésnek (kérdés viszont, hogy g mostani, vagy annál valamivel alacsonyabb szintű forgalom igényeinek színvonalas kielégítéséhez tud-e mindent nyújtani Harkány), mások viszont úgy vélik, hogy az „ellenpólusok" lassú fejlődése ellenére is Harkány az igazán népszerű, tehát itt hozna leggyorsabban hasznot bármiféle beruházás. Hársfai István Négy vállalkozó szellemű ember összefogott öt éve vetődött fel a gondolat, hogy Pécs egyik — szolgáltatás szempontjából ellátatlan részén — érdemes lenne a kisiparosok újabb közös szolgáltatóházát felépíteni. A KIOSZ pécsi szervezete és a városi tanács ipari osztálya az uránvárosi kisiparos szolgáltatóház vonzó példájára gondolt, amikor meghirdette a pályázatot, amelyre csaknem húszán jelentkeztek és közülük a legjobb ajánlattevő négy vállalkozó személyt választották ki. Csupán annyit határoztak meg, hogy fodrász, szabó, vendéglátás és egy háztartási kisgépszerelő társuljon. A tanács helyet adott, a KIOSZ pedig a banki kölcsönzés lehetőségét biztosította, míg a megvalósítás a négy vállalkozón múlott. Akik akkor indultak, szinte mind kiváltak — egyedül Szél István, a vállalkozás pénzügyi és adminisztrációs ügyintézője, a Baranya megyei Fodrász- ipari Szövetkezet 39 éves fodrász dolgozója tartott ki az alapítók közül; a többiek helyét mások váltották fel. A kilépők kifogásolták, hogy a Új kisiparos szolgáltatóház épül Kalákában dolgoznak a falakon Nyitás: 1982 tavaszán tervezés sokba kerül, hosszú ideig tart és eközben a beruházás költségei csak emelkednek. De azt is felrótták, hogy a Megyeri út torkolatában, a Sportcsarnok mellett épülő szolgáltatóház nincs forgalmas helyen és megijedtek a fiavi banki törlesztés 2300 forintos ösz- szegétől. Az is igaz, hogy egyikőjük sem akart a kivitelezésben személyesen részt venni. A mostani „gárda" végleg összeállt; amelynek tagjai Szél István, Szegedi Dezső, a Borostyán étterem vendéglátósa, Prantner Ferenc, az ÉPFU 5- ös telepének lakatosa, valamint Pólli Imre, férfi szabó kisiparos. Mindnyájan 30 és 40 év közötti fiatalok és munkaidő után szinte teljesen saját erőből építik a közös létesítményt. A szakmájuktól idegen munkát végeznek a felelős építésvezető irányításával, csak mérséklődjön a kivitelezés amúgyis magas költsége. Az építésbe családtagok, rokonok, testvérek, sőt pécsi kisiparosok is besegítenek, hogy 1982 tavaszától fogadhassa az ügyfeleket a szolgáltatóház. A városi tanács pedig parkolót alakít ki az egyszintes, galériás létesítmény köré. Meglepő, hogy elinduláskor senki nem ismerte egymást, mindössze a pénzügyi bizalom jöhetett számításba és csak az építkezés közben alakultak ki az emberi kötődés szálai. Tény, hogy most is izgulnak, hisz az igazi bizonyítás még hátra van; vagyis lesz-e forgalom, jön- nek-e az ügyfelek. Prantner Ferenc például újabb szakmákat sajátított el, hogy maradéktalanul megfeleljen, még mások a családtagokat is bevonják, vagy alkalmazottakkal indulnak a nyitás után. Pálfi Imre kivitelével egyikőjük mögött sem áll kisiparos múlt. Az avatás után mindenki önmagáért feiel, csupán a közös helyiségek fenntartására adnak össze havonta egy bizonyos ösz- szeget. Bárki elmehet, de csak akkor, ha a saját szakmájában hoz „utódot”. Mindez mibe került? Személyenként 200 000 forint OTP-hitelt kaptak 10 évre; és ezen kívül ugyancsak személyenként eddig 300 000 forinttal társultak. Vagyis a vállalkozás egy főre jutó összege jelenleg félmillió forint. Csuti János Szülésznők Az egyik legszebb hivatás, ez kétségtelen. Jelen lenni, segédkezni egy új kis élet világra jövetelénél, ápolni, gondozni, vigyázni az apró emberkét első óráitól, napokon át együtt örülni, izgulni az édesanyával — varázslatosan szép munka a szülésznőiké, ápolónőiké, csecsemőgondozóké. Ök maguk is rajongással beszélnek hivatásukról, s mindezek ellenére egyszercsak hátat fordítanak a kórháznak, másutt keresik a megélhetésüket. Többek között a Megyei Kórház szülészeti osztálya is állandóan a szakképzett egészségügyi szakdolgozók hiányával küzd. Miért? * Gábor Judit szülésznő immár hat éve. Dombóváron végzett az egészségügyi szakközépiskolában, azóta a Megyei Kórház szülészeti osztályán dolgozik, három műszakban. — Milyen megterhelést okoz ez a munka? — Idegileg, fizikailag is sokat követel. Hét napot dolgozunk egyfolytában. Ha délelőttös, vagy délutános az ember, akkor kettő, éjszakkás hét utón négy szabadnap jár. — Milyen idegi megterhelést jelent a munkája? — Nagyon nagy a felelősség. Együtt kell lenni a szülőnővel, figyelni, észrevenni, ha valami baj van, ilyenkor szólni az orvosnak. A szülés körül a legtöbb manuális tevékenység ránk vár. Délután és éjszaka csak egy szülésznő van a szülőszobában, ha összejön négyöt szülés, hát nincs idő unatkozásra, vagy töprengésre. Úgy érzi, megbecsülik? — Igen is, nem is Az orvosok kollégaként kezelnek bennünket, semmi rosszat nem mondhatok A kívülállók túlnyomó többsége azt sem tudja, hogy mi a dolgunk, tény, hogy társadalmi rangja nincs ennek a hivatásnak. A fizetés? Én hat évvel ezelőtt 1900 forinttal kezdtem, most az éjszakai pótlékkal sem érem el a négyezer forintot. Egy biztos: csak a pénzért ezt nem lehetne csinálni. — Meg tudna válni a pályától? — Most még könnyen csinálom, hiszen egyedül élek, albérletben Pécsett. De ha férjhez mennék, gyermeket szülnék, nem hiszem, hogy vállalni tudnám a három műszakot.'a se ünnep, se vasárnap ügyeleteket. Találkozom időnként kolleganőimmel. akik jelenleg gyesen vannak. Egyik sem akar visszatérni... * Biztos megölne az idegesség, ha egyszerre harminc-negyven csecsemő visítását kéne naphosszat hallgatnom. Molnár Jánosné angyali nyugalommal mosolyog: — Engem nem zavar, meg lehet ezt is szokni Az már ide- gesítőbb. ha harmincon csendben vannak, és egy visít. Fiatal asszony, egy éve van férjnél, Komlón laknak, a nagyszülőknél. Onnan jár Pécsbá- nyára, három műszakban. — A férje mit szól hozzá? — Elviseli, Sőt megérti, ő is nagyon szereti a gyerekeket. Többször velem jött, látta, hogy mit csinálok, megérti, hogy miért szeretem a csecsemőgondozást. Komolyabb vitánk még nem volt a munkahelyi elfog- loltsáaom miatt. — Gyermeket szeretnének? — Kettőt, ha majd megkapjuk a lakást. — És utána? — Biztosan nagyon fog hiányozni, de nem hiszem, hogy továbbra is tudom vállalni a három műszakot... * — Kevesebb az anyagi, erkölcsi megbecsülés, kisebb a társadalmi presztízse ennek a hivatásnak annál, mint amit megérdemelne. Vonatkozik ez a szülésznőkre, csecsemőgondozókra, ápolónőkre, egyaránt — mondta dr Szereday Zoftán, a Megyei Kórház szülészet— nőgyógyászati osztályának vezető főorvosa. — A jelek szerint a három műszakot sem mindenki tudja vállalni... — Ez érthető, ezzel számolnunk kell. Tudomásul kelj vennünk azt, hogy a családi élet harmóniája, a gyermeknevelés érdekében inkább rosszabbul fizetett, de egyműszakos állást keresnek még a szakképzett, hivatásukat nagyon szerető nők is. — Ebből adódnak a létszámgondok? — Elsősorban nem a létszámmal, hanem a szakképzettek arányával vannak gondjaink. A tizenhat csecsemőgondozónő között mindössze három szakképzett. Munka mellett is el lehet végezni a tízhónapos tanfolyamot, de addig nélkülöznünk kell az illető munkáját. És ha megszerzi is a képesítést, esetleg egy-két év múlva továbbáll, ott vagyunk, ahol elindultunk. — Általános gond ez? — Nemcsak Magyarországon, hanem világszerte. A fejlett nyugati országokban már a hatvanas évek közepétől elindult ez a folyamat Ott a fokozottabb műszerezettséggel, különféle technikai segédeszközök alkalmazásával igyekeznek áthidalni ezt a problémát. — Mi mit tehetünk? — Újból csak a nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést kell hangsúlyoznom. Ha visszaköltözünk a Dischka Győző utcái épületbe, akkor egy korszerű, kulturált nővérszállás várja a rászorulókat. Ezzel is sokat javíthatunk a helyzetükön. Persze a családosok problémáját ez nem tudja megoldani. * Az igazsághoz tartozik azonban, hogy akad ellenpélda is. Mercsik Mártonná például két gyermek nevelése mellett vállalja a három műszakos szülésznői munkát. Az osztályvezető szülésznő Kopácsi Jánosné a gyermeknevelés, az érettségi letétele és a szakmai továbbképzés mellett végezte munkáját három műszakban. * Nem találkoztam olyan szülésznővel, ápolónővel, aki ne rajongással beszélt volna a hivatásáról. Talán ez, s a róluk való fokozottabb gondoskodás segíthet megoldani a aondo- kat, ott tartja a meglevőket, s vonzza az őket követőket. Kurucz Gyula HÉTVÉGE 5. / ' \
