Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)
1981-10-11 / 279. szám
Szepesi Attila Gyermekrajzok HŐSCINCÉR Talán emberré kéne lennem, ezen töprengek napra nap. Akác kérgébe ezért rejtem csápjaimat. TULIPÁN Növök toronynál magasabbra, piros tulipán. Hegyek gyűlhetnek körém és városok épülhetnek alám. LABDÁZÓK Dobok hajnalban arany labdát, ezüstöt éjszaka, és gurigatja ágain mindkettőt a jegenyefa. TŰZIJÁTÉK Az ég és föld csillagait ki választja külön? Várj, majd az aláhulló szikra hamu lesz az utcakövön. Törő István Kukoricalángos Hepe-hupán járok, tarisznyámban száradt kukoricalángos, elviszem a télbe éhes cinegécske jóllakhat belőle, tavaszban ballagok, nyuszika edd meg azt, mit a tél meghagyott! elviszem a rétre mezei egérke táncot lejt el érte, elviszem a nyárba be a forróságba a libakarámba, mire őszben járok, s táskámban turkálok, elfogyott a lángos. Találkoztam a tv-maci val Ugye, meglepődtél, mikor megjelent az új tv-maci a képernyőn. Hirtelen nem is tudtad, hova lett a régi, s mit akar itt ez az' új? Bizony, rossz érzés, amikor egy régi baráttól el kell válni. No akkor gyorsan ismerkedjünk meg az újjal! Gondot csupán az okozott, hogy iskoláim elvégzése ellenére sem tudok mackóul, ezért kértem meg Szellő Rózsa és Szentistványi Rita nénit, a televízió szerkesztőit, szegődjenek tolmácsomnak. Jó estét, kedves Maci — köszöntem illendően, és miután • hallottam egy dör- mögést, ami válasznak is megfelelt, hozzákezdtem a kíván- csiskodáshoz. — Hova lett az előző testvéred, te honnan jöttél? — Bizony már megöregedett, nem szívesen vállalt szereplést, no meg a bundája, ruhája is kifakult, a filmek elkoptak, a hangja is nagyon rekedtté vált. A pótmamám, Bálint Ágnes néni kitalált helyette engem, a pótpapám pedig, Tóth A. Pál rendező elkészítette az új bábut, s otthonomat makettből. Azt pedig, hogy színesben jelenek meg, már több gyerek látta. 1981. június eleje óta szerepelek a képernyőn. Én tapintatosabb vagyok elődömnél, a nyári időszakban nem mondom hogy jó éjszakát, gyerekek, tehát, ha be is fejezem a mesét, a gyerekeknek sem kell azonnal ágyba bújni. — Hányadikos vagy? — Még csak óvodás, de azért sokféléhez értek. Tudok virágot öntözni, szépen enni, fürödni, fogat mosni, és jólnevelt vagyok. Nem köpködök, mint az elődöm. — Honnan veszed a sok új mesét? — Hát bizony, ez nekem is és a szerkesztő néniknek is nagyon sok gondot jelent. Hiszen számoljunk csak. (Tessék várni, kérem, csak lassan, ehhez nekem az ujjaimra is szükségem van.) Egy héten hatszor van mese, az egy hónapban 24—26 mesét jelent, évente pedig 312-t, nem beszélve az ünnepi meseműsorokról. Még szerencse, hogy sok gyerek kéri, ismételjük meg a meséket. Nagyon szeretik a Tarka-Barka, Frakk-, Kukori és Kotkoda, A vízipók, a Pompom-sorozatokat. Ha ti is szeretnétek mesét kérni, csak bátran írjatok ide”, a Magyar Televízió gyermekosztályára (V., Szabadság tér 17. 1810). A két tolmácsom nevére, vagy csak annyit írjatok címzésül: TV-MACI. (Már olyan leveleket is megkaptam, amin csak ennyi volt a címzés: Tévés nénik — tévés bácsik.) A meséket több helyről szerezzük be. A PANNÓNIA FILM. STÚDIÓ rajz-, illetve bábstú- diójából, valamint külföldről. Sokszor napokon át nézzük a sok rajzfilmet, mire kiválasztjuk közülük a meafelelőket. (Most ugye irigylitek? Pedig elárulom, hogy ez nagyon fárasztó dolog.) Van a gyerekek számára több jó hírem is. Ősztől folytatjuk a Vízipók- és a Pompon-sorozatot, csupa új mesével. Indulnak új sorozatok is. Találkozhatnak a képernyőn DOMINIKKAL, az elefánttal. A csehszlovák televízió gyermekmeséit is közvetítjük. Megismételjük a Frakk- és a Mirr-murr-' sorozatot. A jó gyerekeknek karácsonyra küldöm a „Banda ellen” című sorozatot, a FANFÁR című zenei filmeket. Azt hiszem, sok gyereknek fog tetszeni a Terülj asztalkám című svéd mesejáték is. — Mit üzensz a gyerekeknek, MACI KA? — Szeretném, ha engem is barátotokká fogadnátok, és én ezt minden este egy szép mesével fogom meghálálni. Akkor se haragudjatok meg rám, ha esténként újra így köszönök el: jó éjszakát, gyerekek, s aztán zsupsz, be az ^ ágyba, mert másnap korán kell felkelni. ígértem, hogy az üzenetet átadom, s elbúcsúztam. Szép álmokat. Maci! H. M. A találós kérdés (orosz népmese) A nagy út mellett egy muzsik vetett kis földecskéjé-n. Épp arra lovagolt a cár, megállt a paraszt előtt, és így szólt: — Adj isten, bátyám! — Fogadj isten, jó ember! (Nem tudta, hogy a cárral beszél). — Mennyi hasznod lesz ebből a vetésből? — kérdezte a cár — Vagy nyolcvan rubel, ha jó a termés, — Aztán mit csinálsz ezzel a pénzzel? — Húsz rubel az adó, husz- szal adósságot törlesztek, húszat kölcsönbe adok, húszat meg kidobok az ablakon. — Gondold meg, mit beszélsz, jó ember! Miféle adósságot tönlesztesz, kinek adsz te kölcsön, és miért dobod ki a pénzt az ablakon? — Eltartom az apámat, tehát adósságot törlesztek: etetem a fiam — kölcsönt adok: leányt nevelek — kidobom a pénzt az ablakon. — Igazat beszélsz — mondta az uralkodó. Odanyújtott neki egy marék ezüstpénzt, elárulta, hogy ő a cár, és meg- ígértette vele, hogy ha ő nincs jelen, senkinek sem beszél e három dologról. — Bárki kérdezzen is, minderről egy szót sem! Visszatérve a fővárosba, a cár összehívta a bojárokat és generálisokat. — Fejtsétek meg nekem ezt a három találós kérdést! — mondta. — Az úton egy muzsikot láttam, ‘ amint éppen egy kicsiny tisztáson vetett. Megkérdeztem tőle, mennyi haszna lesz ebből, és mit csinál majd a pénzzel, mire így felelt: „Ha le tudom aratni a termést, nyolcvan rubelem lesz. Ebből húsz rubel az adó, húsz- szal adósságot törlesztek, húszat kölcsönbe adok, húszat meg kidobok az ablakon." Azt, aki közületek megfejti. ezt a rejtvényt, nagy vagyonnal és méltósággal jutalmazom. Törték ám a fejüket a bojárok, generálisok, de hiába. Az egyik bojár azonban gondolt egyet, és elindult ahhoz a muzsikhoz, akivel a cár beszélt. Eléje szórt egy rakás ezüstpénzt, majd így kérte őt: — Fejtsd meg nekem a cár találós kérdéseit! A paraszt igencsak áhitozotj arra a pénzre, elmondott hát a bojárnak mindent. A bojár meg visszaindult a cárhoz, és tüstént megfejtette neki a rejtvényt. Látja a cár, hogy a muzsik nem tartotta meg az ígéretét, ezért megparancsolta, hogy vezessék elé. Mikor megjelent a muzsik a cár színe előtt, azonnal beismerte, hogy a megfejtést ő mondta el a bojárnak. — Nos hát testvér, magadra vess! Ekkora bűnért halál jár! — Alázatos szolgája, de nem vagyok én bűnös egy csöppet sem, mivel a cár Öméltósága jelenlétében beszéltem a bojárnak, Ekkor a paraszt előhúzott a zsebéből egy ezüstrubelest, melyen a cár arcképe volt, és odamutatta az uralkodónak. — Igazat beszélsz — mondta a cár, —, ez valóban én vagyok. Gazdagon megjutalmazta a muzsikot, és hazabocsá- totta. Grabócz Gábor fordítása Lesz-e madár 2000-ben? Laci és Jóska a patak partján ülve, a méltóságteljesen köröző ölyvet figyelték, amely a szemközti domboldal felett keringett már jó ideje. Ebben a pillanatban szárnyaival szaporán verdesve, szinte megállt a levegőben, majd lefelé zuhant, és messzire előrenyújtott karmokkal a tarlóra vágott. Nyomban utána lomha szárnycsapásokkal ismét a magasba emelkedett és karmaiban egy kurta farkú pockot szorongatva, kényelmesen tovarepült. — Vajon lesznek-e még madarak az ezredfordulóra? — kérdezte Jóska, miközben még 6. HÉTVÉGE mindig a távolodó ölyvet figyelte. — Biztosan lesznek — válaszolta Laci elgondolkozva —, de az is biztos, hogy jóval kevesebb, mint most. Nemrég hallgattam egy előadást a Madártani Egyesületben, éppen azokról a veszélyekről szólt, amelyek a madarakra leselkednek. Soha nem gondoltam volna, például, hogy mennyi tojásokkal, fiókákkal teli fészket pusztít el a domboldalak, árokpartok és bokrosok költési időben történő égetése. — Pedig én is láttam ilyet — emlékezett Jóska. — A szőlőhegy alatt égették a gazost, Zoli bácsi, a vadőr, mondta is, hogy biztosan rengeteg .madárfióka, gyik meg béka pusztult el a lángok között. — Azt mesélik, amott feljebb nem Is olyan régen még jégmadár fészkelt a patak oldalában. ' — Amíg ki nem betonozták a medret, igen — válaszolta Laci. — Én is láttam néha repülni a víz felett. Olyan volt, mint valami eleven, kéken csillogó drágakő. Az odúját is tudtam. Az öreg fűzfa mögött fészkelt, ahol a partoldal a legmeredekebb volt. De amióta kibetonozták azt a részt, senki sem látott errefelé jégmadarat. Akárhogy is van — fűzte tovább gondolatait —, azt hiszem, elsősorban mégiscsak rajtunk, embereken múlik, milyen lesz a természet, az állatvilág néhány évtized múlva. Sokkal többet kell törődnünk a védelmükkel és főként a környezettel, amelyben élnek. Ezt mondta az a bácsi is az előadáson. — Hol van az a Madártani Egyesület? — kérdezte Jóska. — Egészen kíváncsivá tettél. Mi lenne, ha írnék nekik? — Biztosan válaszolnának — bíztatta Laci. — A központi iroda címét felírtam — folytatta, és egy kis noteszt kotort elő a zsebéből. — Jegyezd fel te is: Budapest, Keleti K. u. 48. 1024. Egyébként az egész országban vannak helyi csoportjaik. — Még ma írok — mondta Jóska. - Szeretnék tenni valamit, amivel igazán segíthetek. Az egyesület biztosan tud tanácsokat adni. Az egerészölyv ismét ott lebegett a domb felett. Megéhezhetett, és most újabb pockot keresett a tarló sárguló végtelenjében. S. E. Vállalati költő Közeledett a nyár, szemüvegben negyven fokos volt a meleg. A Huncutka és Téglakeksz irodájában élesen felberregett a telefon. Huncut Habarcs, a vállalat igazgatója felemelte a fejét íróasztaláról. — Szerbusz, Habarcs — hallotta a vonal másik végéről a vállalati központ hangját. — Mi újság? Huncut Habarcs körülnézett szobájában. A képek a helyükön voltak, mindössze a három napja itt lakó piaci légy kapott hőgutát. — Semmi különös — válaszolta. — Változtatjuk a termelési szerkezetet és javítjuk a minőséget. — Nagyon helyes — hallatszott a vonal másik végéről. — De most nem erről van szó. — Értem — mondta Huncut Habarcs és megtörölte izzadó homlokát. — Rögtön gondoltam. Nos, elmondhatom, hogy a munkahelyi demokráciát az elmúlt hónapokban 104 százalékra teljesítettük, a teljesítmény szerinti bérezés pedig a tervezettet meghaladó módon emelkedett. — Mondtam, hogy nem erről van szó — szólalt meg ismét a telefonkagyló. — Van itt egy költő. Vegyétek fel a Huncutka és Téglakekszbe. Használható fiú, ráadásul a vejem. Huncut Habarcs ismét körülnézett a szobában, de a piaci légy nem mozdult. — Ne haragudj kérlek alá- san - kezdte a megnövekedett vállalati önállóság stílusában —, de mit kezdjek én egy költővel? — Tehetséges fiatalember — mondta a központi após. — Tud időmértékes verseket is írni, normásnak bizonyára beválna. Huncut Habarcs nagyot sóhajtott. Eszébe jutott, hogy tegnap küldött el két adminisztrátort, mert növelni kellett a hatékonyságot. — Éppen egy vállalati költőt kerestünk — szólalt meg rövid, ám annál hatékonyabb gondolkodás után. — Most fogalmaztam magamban a hirdetést. Úgyhogy igazán a legjobbkor jött az ajánlatod. — Nagyon jó — hallatszott ismét a telefonból. — Használható a fiú, de kicsit lusta. Légy szíves, legyen rá gondod, hogy minden nap megírjon két verset. — Ez csak természetes — mondta Huncut Habarcs. — Még témákat is adok neki . .. Csak egyet kérdeznék, ha lennél olyan szíves... Meddig maradna nálunk a költő? — Nem sokáig. Fél év múlva úgyis nyugdíjba megy. — Egy ilyen fiatal fiú? — hűlt el a meleg ellenére Huncut Habarcs. — Bizony. Manapság az ilyen fiatal fiúk is közel hatvanévesek — mondta a központi após, majd letette a kagylót. Huncut Habarcs megtörölte izzadó homlokát. A piaci légy kajánul nézett rá a szeme sarkából, majd a „Sej, haj Boldizsár...” kezdetű nóta dallamára zümmögni kezdett. Föld S. Péter * Nászéjszaka előtt Mit is mondtál, mi a neved? Színes magazin BESZÉLŐ AUTOMATA Nagy-Britanniában olyan italautomatákat szerelnek fel, cmelyek röviden „beszélgetnek” is vásárlóikkal. A „Klix” cég ugyanis ezeket az automatákat olyan berendezésekkel látja el, amelyek emberi hangon tudják mondani, hogy: „egészségére" és néhány más szó kimondására is képesek, amelyek kellemessé teszik az italt elfogyasztó számára az automata társaságban eltöltött néhány pillanatot. A turistákról sem feledkeztek meg, ugyanis az automaták franciául vagy németül is fognak „beszélni”. „BEL CANTO” A VONATON Az olasz vasutak igazgatósága hatálytalanította azt a szigorú rendelkezést, amelynek értelmében eddig tilos volt az éneklés a vonatokon. Ez az új intézkedés általános lelkesedést keltett a „bel canto” országában. Most a vonatokon ismét lehet egyénileg vagy kórusban énekelni, de nem .túl hangosan, hogy az énekesek ne zavarják az utastársak nyugalmát. Am az Alpok és Szicília között közlekedő vonatokon még mindig tilos a pénzgyűjtéssel egybekötött éneklés. EHETŐ LEMEZEK Aki únja a lemezhallgatást, megeheti az unalmas lemezt. Legalábbis Japánban. Egy japán állampolgár, Jasuko Jasu- da egy speciális találmánybemutatón olyan hanglemezekkel szerepelt, amelyeket rizslisztből állított elő. A feltaláló szerint a rizslemezek élettartama lényegében csupán attól függ, hogy tulajdonosuknak mikor támad étvágya rájuk. A FUTÓBAJNOK MALAC Némely nyugati országban már nemcsak a lovak és a kutyák számára divat különböző versenyeket rendezni. Az NSZK- ban újabban sertés-futóversenyek is vannak. Lippében nemrég tartották meg a második ilyen országos rendezvényt. A versenyt egy malac nyerte, amely a 100 méter hosszú pályán 15,5 másodperc alatt futott végig. A „bajnok” tulajdonosa ezért kétszemélyes utazást nyert Mallorcára. (Ford.: Lipcsey Júlia)
