Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-30 / 298. szám

1981. október 30., péntek Dunántúli napló 3 IV/B osztály angol nyelvórája a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban Szokolai István felvétele H a a nyelvtudás szüksé­gessége elvileg elismert és elméletileg igényelt, vajon a gyakorlatban is tükrö­ződik-e ez a tendencia? Vagy­is: milyen a hazai nyelvoktatás helyzete? Igénylik-e a tanulók? Már akár kapásból is igen­nel lehet válaszolni. Elég csak reggelente végignézni az or­szág valamennyi napilapjának az apróhirdetéseit, hogy há­nyán keresnek nyelvtanárt. Raj­tuk kívül még ott az a renge­teg ember, aki ismerősein ke­resztül talál magántanárt, s azután azok, akik valamilyen iskolán kívüli szervezett formá­ban tanulnak. Ezeknek a nyelv­tanulóknak a többsége persze már felnőtt. És mi a helyzet az általános iskolásokkal? Náluk, különösen az alsó tagozatosok esetében természetesen a szülői motivá­ció játssza a döntő szerepet, hisz egy 8 éves gyerek még nem tudja azt megítélni, való­jában mennyire van, s van-e egyáltalán szükséqe erre a stúdiumra. A Pécsi Tanárképző Főiskola anaol tanszéke né­hány éve fölmérést véazett há­rom pécsi általános iskolában, az 1—4. osztályos tanulók, pon­tosabban szüleik között. A kér­dőíveket 879 tanuló vitte haza, hogy mindkét szülőjével kitöl­tesse. 1679 válasz (tehát 95 százalékos) érkezett, ami már önmagában is naav érdeklő­dés* mutat a kérdés iránt. A kérdőívekből kiderült, hoav a szülők 86 százaléka taníttatná gyermekét egy vagy több ide­gen nyelvre. Akiknek azonban nincs le­hetőségük már az iskolában idegén nvelvet tanulni, s ké­sőbb rákényszerülnek, iqen- csak measzenvednek a tudá­sért — vagy a várható nehéz­ségek miatt eleve lemondanak róla. s ezért elmaradnak a töb­biektől. Mikor kell elkezdeni? Dr. Bognár Józsefnek, a PTF angol tanszéke vezetőjének „Kinek a felelőssége” címmel igen érdekes előadása hang­zott el tavaly, a tanszék 10 éves fennállása alkalmából rendezett konferencián. Ebből néhány elképesztő adatot tud­NYELVTANULÁS (2.) A nyelvoktatás helyzete hattunk meg, például: 400 or­vostanhallgató közül — elfo­gadható szinten — angolul csak nyolc, németül csak tizenkettő beszélt, de ebből a tizenkettő­ből nyolc ugyanaz volt, aki an­golul is tudott. S ők valameny- nyien az iskolai nyelvórákon túl magántanárhoz is jártak. Aki pedig csak iskolában tanult, annak — tisztelet a kivételnek —, igen siralmas volt a nyelv­tudása, gyakorlatilag egyenlő a semmivel. Ez egyébként leg­élesebben az orosz nyelv eseté­ben látszik: minden középisko­lát végzett diák nyolc évig ta­nulja a nyelvet, de alig akad, aki beszéli is. Mármost, ha ilyen idegen nyelvi előzmények­kel kerülnek hallgatók az egye­temekre, akkor egyhamar nem fogják használni a külföldi szakirodalmat, az egyszer biz­tos. Nagyon tanulságos volt, amit pécsi közgazdászok finnországi tapasztalatairól olvastam. Ott például a közgazdaságtudomá­nyi egyetemen nem különböz­tetnek meg nyelvigényes és nem nyelvigényes szakokat, mint nálunk.. Azaz nem képez­nek külön külkereskedelemre nyelveket tudó, és belkereske­delemre nyelveket nem tudó szakembereket. Nyelvtudás nél­kül még a vizsgákra sem tud­nak rendesen fölkészülni, s pél­dául a marketing szakon több­nyire le sem lorditják a külföl­di könyveket, nincs saját jegy­zetük, a szakkönweket eredeti­ben olvassák. Ott már eszköz a nyelv a szakma elsajátításához, nem pedig párhuzamosan ta­nulják a kettőt. Mi ettől mesz- sze vagyunk. De hoqy vala­mennyire előre lépjünk, az kel­lene, hogy 18 éves korban már legalább egy nyelvet beszélje­nek a hallgatók. A mai ma­gyarországi lehetőségek azt mutatják, hogy bizonyos szint eléréséhez 9—10 évre van szük­ség. Ez azt jelenti, hogy leg­később 8—9 éves korban el kell kezdeni a nyelvtanulást. De so­kan vannak, akik szerint még előbb, mert minél előbb, annál jobb. S nekik kell igazat ad­nunk. Ellentmondásos intézkedések Sokan azért nem beszélnek idegen nyelvet, vagy azért kell felnőttként küszködniük - hi­vatásuk gyakorlása mellett — ezzel, mert gyermekkorukban semmiféle társadalmi motivá­lást nem kaptak, vagyis inkább csak arra motiválták őket, hogy ne tanuljanak nyelveket, pon­tosabban nyugati nyelveket ne. Ez a lehetetlen, sok gazdasági és tudományos hátrányt maga után vonó helyzet megszűnt, s különösen a hatvanas évektől ismét reneszánszát éli — leg­alábbis látszólag — a nyelvta­nulás. Az oktatási struktúra az el­múlt évtizedekben sokszor vál­tozott, és a változások-változta- tások között akadtak jócskán egymásnak ellenmondóak is. Nyelvészek, nyelvtanárok dol­goztak a távlati reformkoncep­ción, létrejött — többek között — az Idegennyelvi Nevelési Munkabizottság (1975-ben), a PTF angol tanszéke kutatóhely lett. Feladata, hogy 1990-re dolgozza ki a korszerű általá­nos iskolai angol oktatás mód­szereit és anyagait. Mindenütt folyt a kutatómunka, amikor váratlanul 1976. június 4-én az OM általános iskolai főosztá­lya olyan állásfoglalást tett közzé, amely a további munkát lehetetlenné tette (miután másutt már jóváhagyták a tervdokumentumokat). Olyan, mindenki által érthetetlen do­log készülődött, hogy megszűn­nek a nyelvi tagozatok, sőt még talán az angol tanszék is. Szerencsére azután ez meg­változott, s a meqszüntetés ter­ve után a továbbfejlesztés mel­lett döntöttek. Hogyan lehet ilyen ellentmondásos, bizonyta­lan helyzetben oktatói munkát végezni?! Végül is, miután a nyelvoktatás oldalára billent a mérleg, ez év őszétől életbe lé­pett a fakultativ tanterv. Ez végre sok mindent lehetővé tesz, például azt, hogy ugyan­abban a gimnáziumban több nyelv közül választhatnak a tanulók, s nemcsak tagozatokon lehet heti 5—6 órában idegen nyelvet tanulni, hanem a fakul­táció keretén belül, harmadév­től heti öt, negyedévtől heti hat órában. Persze a fakultáció bevezeté­se sem olyan egyértelmű a gya- » korlatban, mert vannak iskolák, ahol félreértették a dolgot, s ismét csak mellékesen kezelik a nyelvoktatást. Például úgy, hogy a többi tantárgy alá ren­delve, délutáni órákként iktat­ják a tantervbe. Van azonban, szerencsére, jó példa is. Dr. Kelenfi Elemér, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium igazga­tója és nyelvtanár kollégái el­mondták, hogy náluk ez a kér­dés nagyon is előtérben van. Sőt, kiszélesítették a korábbi 'ehetőségeket, az eddigi né­met, angol és latin mellé be­vezették a franciát és az olaszt, jövőre pedig a spanyolt is ter­vezik. Fontos dolog, Tiogy az általános iskolai nyelvtanulás­nak meglegyen a kontinuitása, aki tehát onnan már némi alaptudással kerül ide, annak megvan a lehetősége, hogy ha­ladóként folytathassa. A fakul­táción előírás az érettségi is a választott nyelvből, s a merev osztálykeretek nem lehetnek akadályai a nyelvtanulásnak, a nyelvi órákon ezek fölbomla- nak. S hogy mennyire népsze­rű, s hogy hányán szeretnének elsajátítani idegen nyelvet, ar­ra legjobb bizonyíték a gimná­ziumi adat: három fakultációs lehetőség közül a diákok 90 százaléka az idegen nyelvet választotta — 175 tanulóból 159 ide jár. Dücsö Csilla A nőpolitikái határozat végrehajtása Sásdon Példás eredmények Csaknem 12 éves már az MSZMP Központi Bizottsága 1970 februári nőpolitikái hatá­rozata. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának nőpoli­tikái munkabizottsága, valamint párt- és tömegszervezeti osztá­lya rendszeresen figyelemmel kíséri a nőpolitikái határozat végrehajtásának tapasztalatait a megyében. Legutóbb Sásd nagyközségben rendezett anké- ton vizsgálták meg ezt a szinte mindennel összefüggő kérdés- csoportot. A sásdi nagyközségi pártbi­zottság nyugodtan állapíthatta meg mostani beszámolójában, hogy Sásdon, az alapszerveze­teknél a nőpolitikái tevékeny­ség a pártmunka szerves ré­szévé vált. A pártszervezetek kétévenként napirendre tűzik és értékelik az újabb konkrét fel­adatokat, s a nagyközségi párt­bizottság is a határozat meg­születése óta négy esetben ér­tékelte a nőpolitikái intézkedé­sek végrehajtását. A nagyköz­ségi pártbizottság legutóbb készült felmérése az 1975 óta eltelt időszak tapasztalatait mérte fel, tulajdonképpen a kereskedelemben és a szolgál­tatás területén dolgozókat ki­véve, szinte az egész községre kiterjedően. A vizsgált területe­ken a sásdi dolgozók majd har­minc százaléka nő: 1101 fő. A felmérés legsommásabb megállapítása, hogy a hatá­rozat végrehajtásának eddigi eredményei nagyon pozitív visszhangra találtak. 1975-höz képest most jóval magasabb a dolgozó nők szakmai, politikai képzettsége, általános művelt­ségi szintjük. Szinte teljes egé­szében sikerült megvalósítani a sásdi üzemekben az egyenlő munkáért egyeniő bér elvét, s a nőknek a tá/sadalmi ter­melésben elfoglalt helyük és szerepüknek megfelelően növe­kedett a vezetésben való rész­vételük is. A nagyközségi párt- bizottsághoz tartozó párttagok 24 százaléka nő, szám szerint 89. Közülük 29 tagja a vezető testületeknek. A gazdasági szer­vezetekben 117 nő tölt be vala­milyen vezető funkciót. A taná­csi választott testületeknek 44 százaléka nő. A nőpolitikái határozat vég­rehajtásának tapasztalatait vizsgálva nem lehet megfeled­kezni a szolgáltatások és a gyermekintézmények helyzetéről sem, hiszen ezeknek fejlettségi szintje meghatározója annak, hogy mennyi segítséget kapnak a nők otthoni, családanyai, munkahelyi és közéleti tevé­kenységükhöz. Sásdon talán ezen a területen történt a leg­jelentősebb előrelépés: a közel­múltban az új óvoda meg- épültével (nagy társadalmi ösz- szefogással készült el!) vala­mennyi óvodáskorú gyereket el tudnak helyezni, s ugyanez vo­natkozik a bölcsődés korúakra is. A lakáskörülmények is évről évre javulnak: az utóbbi évek­ben 180 új lakást adtak át a nagyközségben, zömükben fia­tal házaspároknak. Bővültek a szolgáltatások is: egy GELKA- szervizzel és éppen a tavalyi nőnapra egy Patyolat kissza- lonnal. A nők számára új mun­kalehetőséget teremtett a kom­lói Carbon Sásdra telepített üzeme: ma már mintegy 150 nőt foglalkoztatnak itt. A nőpolitikái határozat vég­rehajtása sikeresen és jó irány­ban halad Sásdon - ezt álla­pította meg a felmérés az ed­dig elért eredményekről. — Tu­datos, megtorpanás nélküli fo­lyamat. S ez az értékelés már egy kicsit a jövőnek is szól. D. I. A klasszikusokat lapozva Lépéstartás a követelményekkel m z áruforgalom — a IX kereskedelem sza- badsága, kapitaliz­mus. Ez annyiban hasznos számunkra, amennyiben segí­teni fog a kistermelő szét- lorgácsoltsága és bizonyos mértékben a bürokratizmus elleni harcunkban. A mérté­ket a gyakorlat, a tapaszta­lat fogja megállapítani. A proletárhatalomnak itt nincs mitől tartania, amig a pro­letariátus szilárdan kezében tartja a hatalmat, szilárdan kezében tartja a közlekedést és a nagyipart. A mezőgazdaság és az ipar közötti áruforgalom élén­kítése érdekében minden vo­natkozásban, minden módon, erőinket nem kiméivé fejlesz, szűk a vidék vállalkozó ked­vét, kezdeményezését, önálló­ságát. Ezen a téren tanulmá­nyozzuk a gyakorlati tapasz­talatokat. Törekedjünk a ta­pasztalatok minél nagyobb változatosságára. Támogassuk a kisipart, amely a mezőgazdaságot szolgálja, és elősegíti fel- emelkedését, támogassuk bi­zonyos mértékben állami nyersanyag-kiutalásokkal is. A legnagyobb bűn — feldol­gozatlanul hagyni a nyers­anyagot. A kommunisták ne féljenek -tanulni« a burzsoá szakem­berektől, többek közt a ke­reskedőktől, a szöve'kezefi kistökésektöl és a tőkések­től... A tanulás eredményei csakis a gyakorlati tapaszta­latok alapján ellenőrizhetők: csináld jobban, mint a mel­letted dolgozó burzsoá szak­emberek csinálják, bármi módon érd el a mezőgazda­ság fellendülését, az ipar fellendülését, a mezőgazda­ság és az ipar közötti áru­forgalom fejlődését. Ne fu­karkodj a tandíjjal, he saj­náld, ha drága is a tudo­mány, csak eredményes le­gyen a tanulás." (Lenin: A terményadóról, 1921.) * Nem sok hasonlóságot ta­lálunk Szovjet-Oroszország hatvan évvel ezelőtti helyezte, s jelenkori saját állapotunk között. A hadikommunizmus kényszerűségéből előbbre lép­hetett akkor Oroszország, s az előrelépést a parasztság helyzetének erősítésében lát­ta Lenin. Ennek egyik felté­tele a kötelező beszolgálta­tás helyébe a terményadó bevezetése volt. Sokan úgy vélték akkor, hogy mintha a terményadó bevezetésével a burzsoá állapotokra való visszatérésről lenne szó. Le­nin az új gazdaságpolitika magyarázatául írta A ter­ményadóról című munkáját, amelyben megindokolta, hogy miért „az utolsó lehetsé­ges és az egyetlen okos po­litika”, ha lótszólaqosan elő­segítik a kapitalista-állam- kapitalista fejlődést Orosz­országban. Ebben van hasonlóság a hatvan évvel ezelőtti Szovjet- Oroszország s a mai Magyar- ország között. 1968 óta ugyanis újból és újból visz- szatéro aqgodalom, továbbá kétes értékű dicséret nyugati határainkon túlról, hogy a magyar gazdasági mechaniz­mus a kapitalista módszerek lassú visszavételével azonos. A terményadóról-ban írot­tak ezért aktuálisak ma is: ne „féljünk tanulni". Szá­munkra ugyan talán nem az utolsó lehetséges, de még mindig az egyetlen okos po­litika, melynek érvényét ép­pen az 1968 óta elért hely­zetünk igazolja. Annak ide­jén a háztájitól féltették a szocializmust — s kiderült, hogy a háztáji a nagyüze­mekkel együtt, s nem azok rovására, éppenhogy erősítet­te szocialista társadalmunk anyagi alapjait. A valamit valamiért elv azonban kétségkívül érezteti hatását: nemcsak a jobb el­látást lehetővé tevő árualap növekedett, hanem a pénz is felhalmozódott a termelőnél, illetve a másodlagos elosztás következtében más társadal­mi rétegeknél is. E felhalmo­zódott pénz először az élet­mód jobbítására fordítódott, majd megjelent tőke formá­ban is: pénzt fialó pénz­ként. Ez korántsem jelentett volna nagy bajt, ha egyrészt nem teremt indokolatlan tár­sadalmi feszültségeket (hiszen adóval el lehet vonni a mun­kát meghaladó arányú jöve­delmeket) s főképp nem, ha termelő ez a tőke. De mert szőkék voltak a lehetőségek arra, hoqy a termelő szférá­ban helyezkedjenek el ezek a pénzösszegek, más érvénye­sülési lehetőséget kerestek. Ezek a lehetőségek már va­lós társadalmi feszültségeket is okoztak. Noha arányait a közvélemény eltúlozta, de egy­ben érzékenyen jelezte, hogy olyan jövedelmek keletkeztek, ami mögött már nem volt munka, s főképpen, hogy nem volt termék. A nemrég bejelentett, s a januártól lehetőségeket te­remtő jogszabályok hatása talán még azt is eredményezi, hogy e pénzeszközök szövet­kezeti vagy más formákban fogyasztási- cikkek termelését teszik lehetővé, s megerősítik a kiszolgáló háttéripar hely­zetét. L átjuk tehát, a „nagy­könyvekben" sincs kizárva annak a le­hetősége, hogy a „kapitalis­ta" módszereket is felhasz­náljuk a szocializmus anyagi alapjainak megteremtésében. Ezekről az anyagi alapokról ugyanis semmilyen rózsaszínű ,,elv" kedvéért nem mondha­tunk le: ezek éppen az egyik feltételrendszerét jelentik a szocializmusnak. Az anyagi alapok megteremtésében adódhatnak helyzetek, amikor „kapitalista” módszereket kell alkalmazni. Lenin az új gaz­daságpolitika egyik elemévé az ellenőrzött, irányított ál­lamkapitalista fejlődést tartot­ta szükségesnek az akkori vi­szonyok között. Ma, nálunk a „kiskapitalis- ta módszerek" használata célszerű éppen a fejlett naqy- ipar és mezőgazdaság továb­bi lendítésére. S nem szabad nekünk sem fukarkodni a tan­díjjal eközben. Mert ára két­ségtelenül van, de ez meg­térül a jobbá váló gazdaság­ban. Bodó László Gyógyszálló épül Cserkeszó'lőn Nyolcvan ágyas gyógyszálló építését kezdték meg a Szol­nok megyei Cserkeszőlőn, a megyei Idegenforgalmi Hivatal, a Tiszatour beruházásában. A szállóban kétágyas, fürdőszobás szobák, továbbá néhány apart­man szolgálja a vendégek ké­nyelmét. Az épületet folyosó kö­ti majd össze a téliesített gyógyfürdővel, s a fürdőszobá­kat is gyógyforrás vizével táp­lálják. A szálló földszinti ré­szét speciálisan képezik ki, hogy a gyógykocsival járók is használhassák. A szobákat na­gyobb ajtókkal látják el, sül­lyesztett fürdőkádakat építenek be. A község területén feltárt, 87 Celsius fokos, jód, bróm és klorid tartalmú termálvíz főleg reumatikus, mozgásszervi és női betegségek kezelésére alkal­mas. Átadására a tervek szerint a jövő év októberében kerül sor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom