Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-17 / 285. szám

1981. október 17., szombat Dunántúlt napló 5 Tengernyi forró sikerek mmmnmsnsnmsnmnnmmmsmnmngmsnnnmaasmMwmegeBOOM A pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa nyugati körútjáról Tizenkét nap alatt több mint háromezer kilométernyi út Ausztria, az NSZK és Belgium autósztrádáin; hat koncert; rangos szereplések a kölni ze­neművészeti főiskola nagyter­mében; a brüsszeli rádió 4-es stúdiójában rendezett Bartók és kortársai sorozatban; az al- tenbergi dómban; Belgiumban, a wettereni Instituut Maria- gaard-i kollégiumának sport- csarnokábpn. Városnézés Aachenben, a dóm Magyaror- szág-kápolnájában és a forgal­mas utcákon, ahol Szabó Ist­ván Mephisto filmjét hirdetik a plakátok; Kölnben, ahol kü­lönösen érdekes volt a római- germán múzeum, valamint Pi­casso kiállításának megtekinté­se és az utcai falragaszokról Rökk Marika képe mosolygott ránk, aztán Belgium két „szom­szédvárában": Bruggében, a Notre-Dame műkincsei között Michelangelo fehér márvány Madonnájával és Gentben, ahol a Van Eyck fivérek cso­dálatos színekben pompázó táblaképében gyönyörködhet­tünk, valamint a legrégibb ma­gyar nyelvemléket őrző Leu- ven-ben, végül egy vasárnap a már elnéptelenedett, viharos tengerparti Knokke-Heistben, a pécsi Nevelők Háza Kamarakó­rusa tavalyi nagy nemzetközi győzelmének színhelyén. És természetesen mindenütt siker! Ez röviden a pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa nyugat­európai hangversenykörútjának mérlege, mely jóleső érzéssel tölthette el a kórus minden tagját és a csoport vezetőjét, Mohos Antalt, a pécsi Neve­lők Háza nyugalmazott igazga­tóját, aki évtizedek óta egyen­geti nagy lelkesedéssel és odaadással a kamarakórus ha­zai és külföldi útjait. Jóllehet, Köln környékén épp azon az estén vendégszerepeit a King’s Singers együttes, a kórusmuzsi­ka kedvelői mégis a zenemű­vészeti főiskola auláját töltöt­ték meg és tapsoltak a pécsi kórusnak és karnagyának, 777- lai Aurélnak, aki nagyszerű szakértelmével ragyogóan ké­szítette fel a kamarakórust és olyan hatalmas repertoárt ál­lított össze, melyben — a ven­déglőé Kölni Kantoréi, illetve a brüsszeli rádió, valamint a Flamand Ifjúsági Zenei Szövet­ség kérésére — a 15. századi Josquin des Prez, a nála alig egy évszázaddal fiatalabb Or­landus Lassus és Heinrich Schütz alkotásai mellett fel­csendültek Verdi, Bruckner, Brahms kórusművei, valamint a mi századunk mesterei: Bartók, Kodály, Bárdos, Farkas Ferenc, Weiner Leó és a külföldön élő Ligeti György — összesen, mint­egy félszáz mű. Nagy tetszést aratott, hogy elénekelte a kó­rus a mai belga zeneszerző nemzedék egyik tehetséges tagjának, Vic Nees-nek Beatus vir című művét, mely a Knokke- Heist-i kórusverseny egyik kö­telező száma volt, és amelyet most a BRT 4-es stúdiójában a zeneszerző személyesen is meghallgatott és elismeréssel fogadott. Különös, jó érzés volt hallani a Dühn völgyében fek­vő festői szépségű Altenberg 13. századi gótikus dómjában Kodály 114. zsoltárát. Az or­gonakíséretet dr. Kópiát Gá­bor játszotta, az NSZK legmo­dernebb orgonáján, melyen vi­lághírű művészek adtak soro­zatban hangversenyt, köztük épp néhány nappal a pécsi kórus szereplése előtt Lehotka Gábor, aki a személyes talál­kozáskor örömmel gratulált a pécsieknek. A kölni hangverse­nyen hangos kiáltozással kí­vánta a közönség a Cipósütés újrázását. Minden alkalommal nagy sikert aratott Bartók Négy szlovák népdala, Nemé- nyi Klára lendületes zongorakí­séretével. Sokszor és sok he­lyen — a spittali kórusverse­nyen, a Lahti melletti tóparton — hallottam már a kamarakó­rus előadásában Kodály Esti dalát, most mégis meghatóan szépen szólt, amikor a Knokke- Heist-i Cantabile kórus tagjai­val együtt énekelték. Kérdé­semre Martens úr, a Flamand Ifjúsági Zenei Szövetség civil­ben orvos elnöke és régész tit­kára azt a véleményét tolmá­csolta, hogy amit a pécsi ka­marakórus produkált, az eléri a világszínvonalat — ez az elis­merés bizonyára örömmel töl­tötte el. Bernics Ferencet, a Baranya megyei Tanács műve­lődésügyi osztályának vezető­jét, aki együtt utazott a kórus­sal és így személyes élmények­kel gazdagodva bizonyosodha­tott meg arról, milyen nagysze­rű szolgálatot tesz külföldön — a muzsika követeként — a pé­csi Nevelők Háza Kamarakóru­sa. Dr. Nádor Tamás A tárgyalóteremből Betörőket ítéltek el Fridiéin Pál Állampusztáról szabadult Nagy Ferenc a sán- dorházai büntetésvégrehajtó intézetből. A két fiatalember összeismerkedett a nyári Bala­tonon és szabadulásuk után néhány héttel már együtt ke­rültek előzetes letartóztatásba, □gyükben a napokban hozott ítéletet a Pécsi Városi Bíróság dr. Oltai László vezette bünte- tótanácsa. Hétvégi házakba, nyaralók­ba, vendéglátóüzletekbe törtek be együtt és külön: a 38 éves Fridiéin és a 25 esztendős Nagy Ferenc. Május 25-én Nagy Ferenc bejutott R. János pécsi kiske­reskedő hétvégi házába. A sző- lószomszéd felfigyelt a dolog­ra és egy karóval a kezében beszólt a betörőnek: „Fiatal­ember, jöjjön léi!”. Néhány perc múlva megje­lent Nagy és hosszas diskurzus kezdődött a félénk betörő, va­lamint a karóval felfegyverke­zett szomszéd között. Nagy megpróbálta rávenni beszélge­tőpartnerét arra, hogy ne avat­kozzon bele az ügyekbe és in­kább felezzenek. Bizalma jelé­ül átnyújtotta a szabadulóle­velét. A szomszéd megpróbálta rábeszélni Nagy Ferencet ar­ra'; hogy álljon, el betörési szándékától és ne fossza ki a hétvégi házat. Végül is elin­dult, hogy értesítse a rendőrsé­get. Nagy Ferenc pedig visz- szcment a házba és magához vette a távollevő kiskereskedő néhány apró értéktárgyát. Arany nyakláncot, gyűrűt és más ékszereket — mintegy 40 000 forint értékben. A bíróság mindkét vádlottat bűnszövetségben és társtettes­ként elkövetett lopás bűntetté­ben marasztalta el. Fridiéin Pált 2 évi és két hónapi sza­badságvesztésre .ítélték, Nagy Ferenc ellen három és fél évi •büntetést szabtak ki. A vádlot­tak és védőik fellebbeztek. Lengyel grafika, magftr népművészet Két kiállítás. a Színház téren Funkciót kell adni a tárgyaknak Akik végigsétálnak a pécsi Kossuth Lajos utcán, ne mu­lasszák el megnézni a Színház téri Galériában tegnap meg- hajló rajzai, rendkívül kifejező, nyílt kiállításokat. Eugeniusz szellemes plakátjai láthatók a Get Stankiewicz groteszkbe nagyteremben. Stankiewicz Automatizált üzemanyagkutak Új műszaki megoldás a pécsi ÉPFU-nál Januártól nagyvállalati szinten is bevezetik Többször hírt adtunk már ar­ról, hogy az ÉPFU 5. üzemegy­sége jelentős szerepet vállal a nagyvállalati műszaki fejlesz­tésből. Ez is közrejátszik ab­ban, hogy az ÉPFU központja a pécsi üzemegységet bízta meg az üzemanyagkutak automati­zálásának megoldásával, mint­hogy az általuk kifejlesztett technika országos szinten je­lentős üzemanyag-megtakarítá­si lehetőséget rejt magában. Pécsett, a Megyeri úti forgalmi telepükön külön részleget ala­kítottak ki a műszerészek ré­szére, ahol eddig húsz üzem- anyagkút automatikáját készí­tették el, amelyek beszerelésre is kerültek. A részleg saját szer­vizkocsival rendelkezik és mivel időközben a gyártási eljárás technológiáját átadták a Bar­csi UNITECH Szövetkezetnek, az általuk előállított egysége­ket az ÉPFU 5. üzemegységé­nek szakemberei szerelik be az ország területén működő „ép- fus" kutakba. Mint megtudtuk, nagyvállalati szinten a jövő év elejétől általánossá válik, az automatikus üzemmódú kutak használata. A kifejlesztett meg­oldás, amit Pécsett' már két esztendeje eredményesen al­kalmaznak, tulajdonképpen fe­leslegessé teszi a kútkezelők foglalkoztatását. Az üzem­anyagtöltést a gépkocsivezető végezheti el azáltal, hogy a kút automatikus érzékelőjébe helyezett jelkulcs — PROM — helyezi üzembe a töltőállomást. A jelkulcs egyébként a számí­tógépes adatfeldolgozáshoz szükséges információkat is ma­gában foglalja, így többek kö­zött a sofőr és gépkocsija kód-, illetve törzsszámát. A töltés be­fejeztével pedig alig több mint egy másodperc alatt az auto­matikus egységben levő mág­nesszalagon rögződik, hogy melyik gépkocsivezető vétele­zett üzemanyagot, mennyit, és azt melyik járműbe töltötték. Valamennyi sofőrnek saját PROM-ja van, így az esetleges keveredés eleve kiszűrhető. A mágnesszalagra rögzített alap­adatok pedig a további gépi feldolgozást teszik lehetővé. A későbbiekben tehát mindössze az a teendő, hogy az így rög­zített információkat a számító­gép nagyobb tárolásé mágnes- szalagjára másolják, így aztán naprakész ismeretekkel rendel­kezhetnek egy-egy szállítójár­mű esetleges túlfogyasztásáról, ami lehetőséget biztosít az azonnali beavatkozásra, a hi­bák kiszűrésére. Nem utolsó­sorban ezáltal alapadatokkal rendelkeznek az üzemanyag­prémium számfejtésére is. Az ÉPFÜ 5. üzemegysége ál­tal kifejlesztett rendszer iránt máris élénken érdeklődnek a Volán-vállalatok. Pécsett, a Volán 12-es Vállalata központi telepén két üzemanyagkutat szereltek fel az említett auto- matikával, melynek használatá­ról kedvezően nyilatkoztak a társcég szakemberei. Legutóbb pedig a győri Volántól érkezett levél a pécsi ÉPFU-hoz az au­tomatikus üzemanyagkút műle­írása után érdeklődve. De ugyanezt mondhatjuk a KPM Közúti Igazgatóságáról is, amely ugyancsak nagy fantá­ziát lát e megoldásban. Egyébként az adatfeldolgo­zást egyelőre c pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola szá­mítóközpontja végzi mindad­dig, míg január elejére az ÉPFU budapesti központja fel nem készül az információk elektronikus elemzésére. S. Gy. munkáiból láthattunk már ta­valy ősszel is néhányat, amikor öt másik wfoclawi művésszel együtt városuk képzőművésze­ti életéből adtak ízelítőt. A Pécsi Galéria kistermében a magyarlukafai néprajzi mű­hely alkotásaiból válogatott, művészi kivitelű népi hangsze­reket, használati tárgyakat, ru­hákat és kerámiákat állítottak ki. A Mecsek Táncegyüttes ze­nekarának rövid műsora után dr. Andrásfalvy Bertalan, a JP Múzeum néprajzi osztályának vezetője mondott megnyitó be­szédet. Emlékeztetett arra, hogy ma, amikor a világon minde­nütt „souvenir-művészetté", emléktárgykészítő iparrá vált a népművészet, különösen fontos, hogy megtaláljuk azt az utat, amely visszavezeti a mai em­bert a természetes anyagok­hoz, az alkotás öröméhez, a huszadik században is haszná­lati tárgyként alkalmazható népművészeti tárgyakhoz. Eh­hez az útkereséshez teremt ala­pot többek között a magyariu- kafai néprajzi műhely is, amely módot ad fiatal kézművesek­nek, hímzőknek, fazekasoknak, fafaragóknak, zenészeknek a magyar nép tárgyi kultúrájá­nak, folklórjának jobb megis­merésére és igazabb szemléle­tű újraélesztésének kikísérlete­zésére. H. J. Elénk érdeklődés Eszéken Befejeződtek a jugoszláv—magyar mezőgazdasági napok Befejeződtek tegnap Eszéken a jugoszláv—magyar mezőgaz­dasági tudományos szakmai napok. A testvér területi kap­csolatok jegyében immár ne­gyedszer megrendezett találko­zón Baranya és Szlavónia-Ba- ranya agrárszakemberei cse­réltek tapasztalatokat. A három napon baranyai részről több témakört felölelöen számos előadás hangzott el, amit élénk eszmecsere követett a Kereske­delmi Kamara székházában összesereglett vendéglátókkal. Szó volt a talaj termőképessé­gének fenntartásáról, fokozá­sáról, a cukorrépa termeszté­séről, végül a baranyaiak szá­mot adtak a termelőszövetke­zetek és a tsz-szövetség te­vékenységéről. A zárónapon dr. Álló Mik­lóst, a Baranya megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályvezetőjét kértük meg, vonja meg röviden a ta­lálkozó mérlegét. Sikeresek voltak a szakmai napok, a vendéglátók élénk érdeklődést tanúsítottak a baranyai tudo­mányos és gyakorlati eredmé­nyek, nemkülönben az együtt­működés jövője iránt. Jugoszláv részről különösen a cukorrépa termesztésében való együttmű­ködés további lehetőségeinek kiaknázását vetették fel vissza- visszatérően. Mint ismeretes, megállapodás van, melynek ér­telmében a baranyai gazdasá­gok az idén már jelentős meny- nyiségben szállítanak cukorré­pát a szomszédos jugoszláv gyárakba, ahol bérmunkában feldolgozzák. Szomszédaink szeretnék elmélyíteni ezeket a kapcsolatokat, ajánlatot tettek, répa ellenében esetleg vető­magokkal, technológiával, ke­mikáliákkal segítenék a gaz­daságokat. Bár az idei termés, hasonlóan a miénkhez, minő­ségben nem éppen kiugró, im­már rendelkeznek olyan faj­tákkal is, melyek 20—21 száza­léknyi cukortartalom elérésére képesek. A szakmai napok délutánjain a baranyai szakembereket a vendéglátók különböző mező- gazdasági kombinátokba ka­lauzolták el, hasznos kitekin­tésre adva alkalmat. A vuková- ri kombinát szarvasmarha-tele­pén például meglepetést kel­tettek a jugoszlávok által ke­resztezett és tenyésztett hols- tein-frízek, tehenenként évente átlagban 6800 liter tejet ad­nak! Figyelemre méltó továb­bá, hogy a sertések takarmá­nyozásában a szemes kukori­cát darálva, tejsavas erjedés­ben, silózva adják. A szakmai napok jugoszláv visszhangjára egyébként jel­lemző, testvérlapunk, az eszéki Glas Slavonije az eseményről csütörtökön bő terjedelemben, fényképekkel az első oldalon számolt be, nyilatkozatoknak is helyt adva. A találkozón a hi- valatos pohárköszöntőkben dr. Földvári lános, a Baranya me­gyei Tanács általános elnökhe­lyettese és Franjo Plazibat, a Szlavónia-Baranya megyei ta­nács elnöke a folytatás mellett tett hitet. A két testvérterület most megkötendő újabb ötéves együttműködési megállapodá­sában a mezőgazdasági együtt­működésnek, az agrárszakem­berek évenkénti rendszeres ta­lálkozójának kiemelt szerepe lesz. Találkozás jövőre Pécsett. M. Z. FILMJEGYZET Manipuláció É rdekes, jó filmeket mutat­tál? be a héten a mozik: gyakran egy hónapra jut ennyi, mint most egy hétre. Az FBK-hálózat kezdte játszani a Ratataplan című olasz bur- leszkíi1-"'1 'Később a „rendes” mozihálózat is forgalmazni fog­ja majd.) A film két évvel ez­előtt a velencei fesztiválon ara­tott sikert, rendezője és fősze­replője így magyarázta a si­kert: „A Rátataplant szombat délután négy órakor vetítették. Néhány órával később volt Bertolucci Hold című filmjé­nek bemutatója. A közönség egy bizonyos fajtája ekkor még fodrásznál volt, vagy az Excel­sior szállóban pihent. így az én filmemre a normális gyerekek, a normális nők, a normális em­berek jöttek el.” Megszeretjük Maurizio Ni- chetti figuráját, nem is azért, mert megnevettet bennünket, hanem főképpen azért, mert megerősít abban a hitünkben, hogy az ember megőrizheti személyének méltóságát, sza­badságát, bármennyire is áská­lódjanak ellene mindenféle go­nosz hatalmak, rejtélyes erők. A Raiataplan igazsága persze amolyan népmese! igazság; kell egy jó adag legkisebb fiúi elhivatottság és útravaló, hogy hősünk, s általa a néző fittyet hányhasson korunk hétfejű sár­kányaira — ha már legyőzni nem tudja őket. M ert ezek a hétfejű sárká­nyok körbevesznek, olyannyira, hogy csak azért nem reszketünk állandó­an, mert — mint fától az erdőt — a látható szörnyek eltakarják előlünk a rémségek rémségét. Azt, amikor az ember már úgy érzi, nem őrzője önmaga mél­tóságának, szabadsága is csak látszólagos, hogy báb, s mozdulatait a társadalmi dró­tok okozzák, a mozgató pedig, eltűnik e társadalmi dzsungel sűrűjében. Ügy tűnik olykor — mint például az I, mint Ikarus című filmből —, hogy a szöve­dék felfeslik néhol, valakinek, de csak annyira, hogy meg­tudja, amit sejtett csak eddig: rejtélyes hatalmak akarata sze­rirt cselekszenek az emberek. Az I, mint Ikarus, íves Mon- tand-nal a főszerepben, a Ken- ncdy-gyilkosságot rekonstruálja egy képzeletbeli állam viszo­nyai között. S éppen mert kép­zeletbeli az állam, lehet el­képzelni egy karakán főügyészt, olyant, amilyen nem volt an­nak idején a Warren-bizott- ságban, hogy tudniillik nem írja alá azt a jelentést, misze­rint az elnököt egy őrült ma­gányos gyilkolta volna meg. A filmben hivatalból kezd nyo­mozni a valódi gyilkosok után. filmből nem nehéz kikö­vetkeztetni, miért fedi ma is homály az alapul vett gyilkosság körülményeit: vclcmilyen hatalom manipulál­ja az embereket: birja rá őket gyilkosságok elkövetésére és eltussolására. A biró és a hóhér című film, Mcximilian Schell rendezésé­ben, a manipuláció szubjektív kis világaival foglalkozik — hí­ven az író, Dürrenmatt szándé­kához, amit az is igazol: a hí­res író önmagát alakítja a fil­men. Ami az I, mint Ikarusban gyengébb érvelés — a szubjek­tum szerepe a manipulálásban —, azt éppen ez a film mutatja be döbbenetesen. (Bodó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom