Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-17 / 285. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunai túli naptö XXXVIII. évfolyam, 285. szám 1981. október 17., szombat Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Önállá baranyai vállalatok Élénk érdeklődés, Eszéken B tárgyaló­teremből Két kiállítás nyílt meg tegnap Pécsett, a Színház téri Galériában. Megkezdődött az OKISZ Vili. kongresszusa Ülést tartott a pécsi Városi Tanács végrehajtó bizottsága Az 1982-es év lakáselosztási terve _________________________w Ú j gazdasági megállapodások Baráti szövetségben A Magyar—Szovjet Baráti Társaság rendszeresen, ötéven­ként tart országos értekezletet, az MSZBT országos elnöksége ezúttal a hetedik alkalommal hívta össze a tagcsoportok kül­dötteit. Az október 17-i érte­kezleten az 1664 tagcsoport 483 küldöttén kívül részt vesznek a hazai párt és állami testületek­nek, tömegszervezeteknek, to­vábbá a Szovjet Baráti Társa­ságok Szövetségének és a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saságnak a képviselői is. Ez a tény jelzi, hogy az MSZBT tevékenysége szervesen illesz­kedik abba a sokoldalú kap­csolatrendszerbe, amely ha­zánkat a Szovjetunióhoz fűzi. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a magyar—szovjet barátság ápo­lása, elmélyítése hazánkban nem pusztán egy baráti társa­ság feladata, hanem a párt és a kormány politikájának alap­vető eleme, az egész társada­lom ügye. Mégis, vagy éppen ezért tölt be fontos szerepet a Magyar— Szovjet Baráti Társaság, amely alakulása óta azon munkálko­dik, hogy a Szovjetunióval való barátságot nemzeti érdekünk­ként tudatosítsa a társadalom minden rétegében, hogy így erő­sítse a magyar és a szovjet népben a testvériség érzését, a két ország szoros szövetségét, s egyben hozzájáruljon ahhoz, hogy a hazafiság és a szoci­alizmus fogalma népünkben el­választhatatlanul forrjon össze, s hogy ezt a szocialista haza- fiságot a proletár nemzetközi­ség eszméje és mindennapi gyakorlata hassa át. Történelmi tapasztalatunk, hogy a proletár internaciona­lizmust a magyar társadalom fejlődése, társadalmi vívmánya­ink megőrzése sem nélkülözhe­ti; tehát a Szovjetunióval va­ló barátság ápolása, erősitése, elmélyítése, az új nemzedé­kekben való megújítása népünk nemzeti érdeke. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság hetedik országos ér­tekezletének a végzett muiéa értékelésén kivül a további fél­adatok meghatározásához ter­mészetesen figyelembe kell vennie a megváltozott nemzet­közi körülményeket, és a társa­dalomban bekövetkezett fejlő­dés új igényeivel is számolva kell törekednie tevékenységének tartalmi, módszerbeli megújí­tására. Éppen a barátság to­vábbi elmélyítéséért lehet célja a társaságnak, hogy fokozot­tabban népszerűsítse pártjainak, kormányainak és népeinek a béke, a nemzetközi biztonság, a társadalmi haladás érdeké­ben tett együttes erőfeszítéseit, hogy az épitőmunka nehezebbé vált külső és belső feltételeivel összefüggésben mutassa be a Szovjetunió törekvéseit és ered­ményeit nálunk, illetve a mi törekvéseinket és eredményein­ket segítse ismertetni a Szov­jetunióban. E tevékenység ré­vén ahhoz is hozzájárulhat, hogy a magyar és a szovjet nép kölcsönösen hasznosítsa egymás tapasztalatait. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság október 17-i orszá­gos értekezlete is ezt a közös érdeken nyugvó barátságot hi­vatott tovább erősiteni. Aczél Gábor Csaknem 300 ezer szövetke­zeti dolgozó képviseletében, 471 küldött részvételével pén­teken az Építők Székházában megkezdte munkáját az ipari szövetkezetek Vili. kongresszu­sa, amely értékeli, megvitatja az előző kongresszus óta vég­zett munkát és kijelöli az új, megváltozott követelményekhez igazodó feladatokat. A tanács­kozás elnökségében helyet fog­lalt Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára, Sarlós István, O' Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a Poli­tikai Bizottság tagjai, Marjai József, a Minisztertanács elnök- helyettese. Jelen voltak a mi­nisztériumok, a társadalmi szer­vezetek és a társszövetkezeti ágazatok képviselői. Az Ipari Szövetkezetek Orszá­gos Tanácsának korábban ki­küldött írásos beszámolójához Rév Lajos, az OKISZ elnöke fű­zött szóbeli kiegészítést. El­mondotta, hogy az ipari szövet­kezetek sikerrel teljesítették tíz­éves fejlesztési programjukat. A beszámolót széles körű vi­ta követte, amelyen felszólalt Havasi Ferenc is. ben az ezzel kapcsolatos vál­lalkozás sokkal nagyobb fel­adatnak látszik, mint 2—3 év­vel ezelőtt. Eléréséért mégis mindent meg kell tennünk th- hez az kell, hogy javítsuk a munkafegyelmet, szigorítsuk a pénzhez jutás feltételeit, azt, hogy ugyanazért a pénzért töb­bet és jobban kell dolgoznunk. Ugymakikor továbbra is töre­kednünk kell arra, hogy a meg­dolgozott pénzt kulturáltan le­hessen elkölteni, olyan árukra, amelyekre éppen szükségük van az embereknek, és nem olyanokra, amelyeket éppen kapni lehet az üzletekben. Míg a bérezésnél a teljesítményará­nyos differenciálást kell erősí­teni, a szociálpolitikában a legkritikusabb helyzetben levő emberek vagy családok helyze­tét kell javítanunk. Tehát az alacsony nyugdíjak reálértéké­nek megőrzésére törekszünk, a sokgyermekes családok állami segítését javítjuk, s az eddigi­eknél nagyobb segítséget, ked­vezményeket biztosítunk a csa­ládalapító fiataloknak. A mór említett 1978-as köz­ponti bizottsági ülésen módosí­tottuk az eszközrendszert is. El­sősorban a tervezési gyakorla­tunkat korszerűsítettük, és to­vábbfejlesztettük a pénzügyi szabályozást. A minisztériumok munkájának korszerűsítéséről elmondta, hogy ebben annak az elvnek kell érvényesülnie, mely szerint a minisztériumi munkában erő­(Folytatás a 2. oldalon) Tegnap ülést tartott Pécs megyei város Tanácsának a végrehajtó bizottsága. Elsőként a középiskolai kollégiumok és diákotthonok munkájáról tár­gyalt, majd jelentést hallgatott meg az idei lakóselosztási és szanálási terv időarányos végre­hajtásáról és megállapította az 1982. évi lakáselosztási és sza­nálási tervet. Döntött a vb egyes beruházások szünetelte­téséről illetve megszűntetéséről. Eszerint a jelen tervidőszak vé­géig szüneteltetik a sportcsar­nok nyaktagjának az építését és ugyancsak 1985 végéig nem kerül sor annak a 280 lakás­nak a megépítésére, amit a Tüzér utcábcn, a Mozgalmi Ház környékére terveztek. Nem építik fel Lvov-Kertvárosban, a Lívia utcába tervezett ABC- áruházat, minthogy a közelben 'felépült üzletek megfelelő szin­tű ellátást biztosítanak. A továbbiakban gazdasági megállapodásokat hagyott jóvá a vb. A tanács 18 millió forint összegű hitellel segíti a szenny­víztelepen az iszapkezelés komplettírozását: lehetőség nyí­lik a biogáz hasznosítására, a granulálóban történő üzemza­var esetén pedig zárt tárolótér­be kerülhet a szennyvíziszap. Egy másik megállapodásban a Csemege Kereskedelmi Válla­lat a partner, s Lvov-Kertváros­ban, a Hajdú Gyula úton 1984 végéig megépítendő 1035 négy­zetméter alapterületű ABC- áruházra vonatkozik. A Pécs és Vidéke Áfész-szel kötött megál­lapodás tárgya is élelmiszerüz­let: ez 1983 végéig épül meg ugyancsak Lvov-Kertvárosban, a Kodolányi János utcában 828 négyzetméter alapterületen. Vé­gezetül a végrehajtó bizottság Kalla Gábor személyében kine­vezte a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat új műszaki igazgatóhelyettesét a nyugdíj­ba vonult Bayer Albert helyé­re. 414 tanácsi bér-, 248 taná­csi értékesítésé és 534 OTP- lakás — ennyiből kell Pécsett 1982-ben ennél sokszorta több lakásgondot megoldani. Az orány jelentősen eltolódott az OTP-lakások javára, tehát szű­kültek a lehetőségek az állami célcsoportos lakásokat illetően. Ilyen körülmények között kellett a vb-nek helyes arányokat meg­állapítania a lakáselosztási tervben, s meghatározni az el­veket, amik szerint a közel 9000 lakás- és lakáscsereigénylő kö­zül kiválaszthatók azok, akik 1982-ben problémájuk megol­dására számíthatnak. Ami a számszerű elosztást il­leti, az állami célcsoportos la­kásoknál 15 szempontot kellett figyelembe venni; a terv tehát széthúzza a lehetőségek skálá­ját, nem hagy légüres teret, s ha keveset is, de mindenhová juttat. Valamennyi fontos: la­kás kell a bányászprogram ke­retében a bányásznak, lakást kell biztosítani szanálási célokra (igaz, kb. 10 év óta a legkeve­sebbet!), az életveszélyes és lakhatatlan lakásban lakók­nak.. . 1982-ben először jut­tatnak speciálisan átalakított 3 lakást mozgássérülteknek. Először jelenik meg az elosztási tervben a tanácsrendelet sze­rinti lakáscsere-alap 50 tanácsi bérlakással és 108 tanácsi ér- tékesítésű lakással. A szőkébb lehetőségek közepette ebben ma még igazán fel nem mér­hető tartalék rejlik, csak jól kell gazdálkodni vele. Hiszen meg­felelő forgatás esetén a 158 lakással ennél jóval több la­kásprobléma oldható meg! Ugyanennyi lakás áll rendelke­zésre — 48—110-es bontásban —- a névjegyzék szerinti elosz­tásra. Az OTP-Iakásokat illető­en először fordul elő évek óta, hogy névjegyzékre is irányoz elő a vb. E kategóriában is ta­lálunk bányász- és munkásla­kásokat, cserére is biztosítanak megfelelő mennyiséget. Újdon­ság viszont, hogy egy korábbi kormányhatározat alapján elő­ször szerepel pécsi elosztási • tervben az ún. ártámogatásos kedvezményű OTP-lakós, szám- szerint 100 darab. Mit jelent ez a fogalom? Ilyen lakásra azok a fiatal igénylők számíthatnak, akik jövedelmi és családi viszonyaik szerint egyéb­ként tanácsi bérlakásra jogo­sultak, viszont munkáltatójuktól támogatásra számíthatnak, ők maguk is vállalják az OTP-la- kással járó terheket — ezek meghatározott, tekintélyes ösz- szegű kedvezményt — ártámo­gatást — kapnak, s ez néhány év előnyt is jelenthet az igény kielégítésében. A lakáselosztás elveit is meg­állapította a vb. Változatlanul érvényesül a „kell" és a „le­het” elve, amit most is az ala­csony lakásszám diktál. Érvé­nyes az az évek óta élő elv is, miszerint az igényjogosultság alsó határának a kielégítésére lehet számítani. H. I. Havasi Ferenc beszéde Havasi Ferenc tolmácsolta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya üdvözletét, az ipari szövet­kezetek Vili. kongresszusának. Elismeréssel szólt arról a mun­káról, amelyet a szövetkezetek a két kongresszus közötti idő­szakban végeztek. Tevékenysé­gük — mondotta — a népgaz­dasági és a szövetkezeti érde­keknek is a legjobban megfe­lelt. Kiemelte, hogy mind a kül­ső egyensúly javítására, mind az életszínvonal védelmére a szövetkezetekben is egyre erő­teljesebb, aktívabb és hatéko­nyabb munka bontakozott ki. Eredményes volt a szövetkeze­tek társadalompolitikai tevé­kenysége is. A jövőben ez még eredményesebb lehet, hg kö­vetkezetesen érvényesül a szö­vetkezetpolitika, az önkéntes­ség, a fokozatosság, az érde­keltség és a demokratizmus — ezen belül az önkormányzat — elve és gyakorlata. Pártunk Központi Bizottsága és népköztársaságunk kormá­nya alkotmányos garanciát nyújt a szövetkezeti tevékeny­ség fejlődéséhez, a szövetkezeti törvénnyel védi és támogatja a szövetkezetek munkáját. E mun­ka akkor lehet eredményes, ha érvényesül benne az MSZMP politikai fő vonala. Nem kép­zelhető el egyik a‘másik nél­kül. Havasi Ferenc kiemelte, hogy a párt tisztázta a tulajdonvi­szonyokkal kapcsolatos vitákat. Fellépett az ezzel kapcsolatos félreértésekkel, hibás törekvé­sekkel szemben. Tisztázta, hogy az állami és szövetkezeti tulaj­don egyenrangú szocialista tu­lajdon. Mindez nemcsak a párt­nak a szövetségpolitikáról val­lott elveivel van összhangban, hanem jó értelemben vett osz­tálypolitika is, tehát a munkás- osztály politikájának érvényesí­tése és kiteljesítése. Az MSZMP a párt vezető szerepét úgy ér­telmezi, hogy vezetni politikai eszközökkel kell, a vezetősze­rep szolgálatot jelent. Pártunk Központi Bizottsága — folytatta a továbbiakban — 1978 decemberében nagyon fontos elhatározásra jutott gaz­daságpolitikánk céljainak és eszközrendszerének fejlesztésé­ben, úgy döntött, hogy gazda­sági és politikai céljaink kö­zül két követelménynek kell el­sőbbséget adni: meg kell állí­tani a nemzetközi pénzügyi helyzet romlását, folyamatát és minimális célként ki kell tűzni az eddig elért életszínvonal vé­delmét. E két fő célnak rende­lünk alá minden gazdasági te­vékenységet. E gazdaságpoliti­kai felfogással kapcsolatban egyesek azt kérdik, vajon hová vezet ez az alacsony növeke­dési ütem? Meggyőződésünk, hogy nem az a baj Magyaror­szágon, hogy mérsékeltük a fej­lődés ütemét, hanem inkább, hogy átmeneti időre működte­tünk olyan üzemeket, amelyek ma már nem felelnek meg a követelményeknek. Gyakran szóvá teszik, hogy kevés a beruházásra fordítha­tó összeg. Én úgy vélem, hogy a korábbi 28 százalékos fel­halmozással szemben jelenleg elegendő a 20—21 százalék is, ha ezeket a még így is hatal­mas összegeket jó helyre adjuk, jól használjuk fel. Az életszínvonal védelméről szólva elmondotta: most 1981­üzemanyagtöltő-állomás automatikus adatrögzítő egységének bemérése az ÉPFU 5. üzem­egységében. (Tudósítás az 5. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom