Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1981-09-08 / 246. szám

1981. szeptember 8., kedd Dunántúlt napló 5 Kesztyűdivat az 1860-as és az 1890-es évekből Kiállítás Budapesten Magyar borok sikere a Vinexpo '81-en Négy aranyérmet és egy bronzérmet szereztek a magyar borok Franciaországban. a Bordeaux-ban megrendezett nemzetközi versenyen és kiállí­táson. A Vinexpo '81 elneve­zésű kiállításon 24 ország 520 kiállítójának egyike a Monim- pex volt. A versenyre 14 ország nevezett boraival, amelyek kö­zül a nemzetközi zsűri 178-at díjazott. A siker azért is jelen­tős, mert ezúttal nem a világ­hírű Tokajinak és Egri bikavér­nek, hanem nemzetközileg ed­dig kevésbé ismert borainknak hullottak az érmek. Aranyérmet nyert a Ba- dacsonyvidéki Pincegazdaság 1978-as évjáratú somlói Fur­mintja, a Balatonboglári Álla­mi Gazdaság 1980-as évjáratú Bogiári rajnai rizlingje, továbbá a Hungarovin Borgazdaságok Export Vállalatának 1971-es vi- sontai olaszrizling bora. Ki­emelkedő eredménynek számít, hogy a nemzetközi mezőnyben a mindig is világhírű francia pezsgők mellett a Hungarie Grande Cuvée fehér, száraz pezsgő aranyérmet nyert. Szép eredmény, hogy a vörös borok hazájában, Bordeaux-ban a Hosszúhegyi Állami Gazda­ság hajósi Cabernet Franc 1979-es évjáratú vörös bora bronzérmet nyert. A díjnyertes és aranyérmes borok országonkénti számará­nyát tekintve a legtöbb arany­érmet Magyarország kapta. Franciaország a bordóival, Olaszország pedig a Chianti- val aratott babért. A díjnyertes borok palackjai­ra a rendező bizottság külön felragasztható cimkét bocsátott ki, amely egyben feljogosítja a termelőt, hogy magasabb áron — a valódi értékén — forgal­mazza termékét. Múzeumot létesít a Pécsi Kesztyűgyár E l sem hinnénk, az öltözködés divatjával mily szorosan lépést tartott a kesztyűdivat is. Pedig így van. Például a múlt század egyik évében még a vállig érő csipkekesztyű volt a módi, a következő évben már finom mosókesztyű­ket hordtak a dámák. Az ujj nélküli, leheletfinom, rövid csipke­kesztyűket a bársonyosan puha glasszékesztyük váltották fel. Minderről - a kesztyűmester­ség és a kesztyűdivat történeté­ről — ad képet a Pécsi Kesztyű­gyár Budapesten, az Országos Piackutató Intézet Nagymező utcai bemutatótermében. Az október 2-ig nyitva tartó kiállí­tás sajtótájékoztatóját tegnap tartották. Gulyás József, a Kesztyűgyár vezérigazgatója üd­vözölte a sajtó képviselőit, majd Déri János kereskedelmi propa­gandavezető ismertette az előz­ményeket és a gyűjteménnyel kapcsolatos elképzeléseiket. A hetvenes évek elején kez­dődött el a Kesztyűgyár több mint százéves múltját idéző do­kumentumok gyűjtése. Az anyagból 1979-ben A Pécsi Kesztyűgyár története címmel csaknem 300 oldalas, hetven képpel illusztrált könyv jelent meg ötezer példányban. A vál­lalat ezt követően határozta el egy múzeum létesítését. Ekkor hirdetéseket tettek közzé a napilapokban. A felhí­vás azoknak szólt, akiknek 1940 előtt készült, muzeális ér­tékű kesztyű volt birtokukban. A hirdetéssorozat eredménnyel járt. Ma már csaknem 500 kü­lönböző fajtájú és kivitelű kesz­tyű és egyéb kiegészítő divat­cikk, legyező, napernyő, női di­vattáska van a vállalat tulajdo­nában. Ezt az anyagot több száz darabból álló metszet és divatlapgyűjtemény egészíti ki. A múzeum másik fontos fel­adata lesz a kesztyűsmesterség történetének bemutatása. A gé­pek, szerszámok, okmányok és képek segítségével a szem­lélő felidézheti majd a mesterség múltját. A még ma is működő 80—90 éves varrógépekkel készültek valamikor az elegáns glaszé- kesztyűk. Az öreg szerszámok nyelét a szakmát szerető és rendkívül nagy gonddal róűve- ló szabászok keze koptatto fé­nyesre. A szakadozott munka­könyvek, okmányok a kesztyű­sök múltjáról, életéről mesél­nek a ma emberének. A Pécsi Kesztyűgyár még ma is gyűjti- az anyagot, hogy o múzeum lá­togatója majd végig tudja kí­sérni a kesztyű történetét az ős­időktől napjainkig, és megis­merhesse a kesztyűmesterség fejlődését is. A múzeum meg­nyitására előreláthatóan 1983- ban kerül sor Pécs belvárosá­ban. Az összegyűjtött anyag első kiállítása a Nagymező utca 21- ben október 2-ig naponta 10— 18 óra között tekinthető meg. Lomtalanítás Emlék­ünnepség Szigetváron Lobogó fáklyák és emléktűz mellett, miközben a Tinódi énekkar a Szózatot énekelte. 400 évvel ezelőtti hőseire emlé­kezett vasárnap este Szigetvár. Hőseire, akik egyszer (1556) győztesen, egyszer életük árán (1566), megállították a világ­uralomra törő oszmán áradatot. Az emléktüzet a város két polgára gyújtotta meg, akiknek családfája legrégebbre, az 1700-as évekre vezethető visz- sza Szigetváron. Több száz szi­getvári előtt a város vezetői he­lyeztek el koszorút Horvát Sztancsics Márk és Zrínyi Mik­lós szobránál. Az emlékbeszé­det az általános iskolák igaz­gatói, Pál Ferenc és Harmati József mondták. Tanárok adták a műsort a várbaráti kör emlékülésén is, ahol Molnár Imre tartott ünnepi beszédet. Hugó Borenics eszéki tanár horvátul és magyarul Kar- narutics Barna kiseposzából és Ivón Zajc Zrínyi operájából adott elő részletet, Radnóczi Ferenc gimnáziumi tanár Theo­is, mert időt, szervező munkát igényel a megfelelő jármű biztosítása. S túl a személyes érdeken, az elszállítást igénylik a tűz- és környezet- védelem szempontjai is. így hát segítségnek kell tekinte­nünk a vállalat három hétre kiterjedő akcióját: ingyenesen vállalkozik a hulladék elszál­lítására. Remélhetőleg ered­ménye lesz az is, hogy keve­sebben szabadulnak meg lop­va feleslegessé vált dolgaiktól, illegális szemétlerakó-helyekre borítva a vödröket, ürítve a csomagtartókat. A Köztisztasági és Útkarban- tcrtó Vállalat lomtalanítási akciója tegnap kezdődött, mégpedig - még ma és hol­nap is - elsőként a belváros­ban, illetve a Lvov-Kertváros- ban és a Siklósi városrészben lakóktól várva a bejelentése­ket. A vállalat ugyanis a 13-411 47-es telefonon várja az érintettek hívását, hogy megbeszélhessék: mennyi hul­ladékot kell elszállítani és mi­kor mehet érte a gépkocsi. A jövő héten (14-15-16-án) folytatódik az akció, amikor a nyugati városrészben lakók kérhetik az ingyenes szállí­tást. Azt követően lesz a lom­talanítás a Budai városrészben (21—22—23-óa). Megjegyzen­dő tehát: egyeztetni kell a vál­lalattal az említett telefonszá­mon az időpontot, az elszál­lításra váró hulladék mennyi­ségét, valamint azt, hogy az akció során a törmelék és a föld kivételével mindent elszál­lítanak. Rossz tapasztalatok késztetik arra a Köztisztasági és Útkar­bantartó Vállalatot, hogy im­már ismétlődően megrendezze lomtalanítási akcióit. Koránt­sem csak arról van szó, hogy a háztartásokban megszaba­dulhassunk feleslegesen tárolt, használhatatlan holmijaink­tól. Arról nem is beszélve, hogy a lakótelepi otthonok la­kói ugyancsak szűk tárolóterek­kel rendelkeznek, ahova be­zsúfolni minden, a szobákból kiszorult holmit nemegyszer képtelenség ... A háztartási hulladéktól megszabadulni nehéz azért dór Kömer Zrínyi című tragé­diájából olvasott fel németül és magyarul. Fellépett Mile Kra­jina eszéki guszlár. A Zrínyi-ünnepségek szombat és vasárnap folytatódnak. A kesztyűmesterség és a kesztyűdivat története Előrejelzés fél évszázadra A garancia biztos piacot jelent A Pollack Mihály Műszaki Főiskola Szilikát és Vegyipari Gépészeti Intézet gyártástech­nológia csoportja országos szinten is figyelemre méltó eredményeket ért el a mű­anyag csövek tartós szilárdságá­nak vizsgálatai terén. Dr. Kosaras Gellért főiskolai tanártól, a gyártástechnológia csoportvezetőjétől hallottuk: — A vizsgálati módszer alap- -ötletét Dér Gyula adjunktustól kaptuk. Az 1976-ban kipattant ötlet megvalósításához egy egész munkacsoport alakult. A fejlesztést először a szerény is­kolai alapból kezdtük, majd si­keresen megpályáztuk az állami megbízást, az országos jelentő­ségű petrolkémiai program ke­retében. 1978-ban egymillió fo­rintos állami támogatást kap­tunk a kutatásaink továbbfej­lesztésére. A szerző felvétele Vizsgálóberendezésünkkel mű­anyag csöveket és csőkötéseket mesterségesen öregbítünk. (Vál­tozó hőmérséklet, nyomás és vegyi közeg segítségével.) Ko­rábban egy év alatt, újabban egy hónap kutatási eredmény után egy olyan gyártási ellenőr­zési rendszert tudunk átadni a gyártónak, amellyel szavatolhat­ja a csövek minőségét. Ezzel a módszerrel a gyártó nagy biztonsággal tudja akár fél évszázadra is előre jelezni a csövek, csőkötések változási for­máit. A megbízható garancia révén megnyílhat országunk előtt a nyugati piac. Földesi Mihály Mankó Ha eddig úgy mondtam vol­na: kilépek az utcára, és máris bosszankodom, eztán úgy is mondhatom: kinyitom az abla­kot és máris van bosszankodni való. Pontosabb helyesírással: kinyitom az Ablakot... Nem mintha a televíziónak ezt a műsorát ilyen célra hozták volna létre. Sőt. Szinte épp el­lenkezőleg. Olyan célra, hogy az élet apró tudnivalóiban segítsen eligazodni, vagyis csökkentse az ismeretlen, apró, várható, lap­pangó bosszúságok számát. Ami tőle telik, váltakozó sikerrel meg is teszi, de ugyanakkor újabb és újabb elképesztő hiradásokkal is szolgál. Mert például mit tud­tam én eddig a mankóról? Jó­szerivel semmit. Napestig sorol­hatnám azokat az áru­kat, amikről tudtam ed­dig is, hogy nem kapha­tók, vagy nem méretben kap­hatók, vagy várni kell rójuk, vagy nem úgy működnek, mint működniük kellene. De a man­kóról nem tudtam. Azt hittem, ha ne adj’ isten, eltörném a lá­bam és egy darabig mankóval kellene járkálnom, hát hipp- hopp, ott teremne egy pár, per­sze, biztosan el kellene valaho­vá menni érte, biztosan sok pa­pírt ki kellene töltetni, • miegy­más, de hogy azután lenne egy használható mankóm, abban nem kételkedtem. Most aztán ki­derült, hogy tévedtem. Az a mankó nekem, erre mérget ve­hetek, nem lenne jó. Magas lenne. Ha egyáltalán el tudnék vele indulni, úgy szökdécselhet­nék, mint a gólyalábas embe­rek a cirkuszban. Mert csak egy méret van. És örülhetünk, hogy ez is van, mivel famankót ha­zánkban egyedül vidéken gyár­tanak. Becsületszavamra ez hangzott el a műsorban, igaz, hozzátették a hely nevét is. Ezt már csak ügy zárójelben jegy­zem meg, szinte megszokásból, kicsit röstelkedve, dehát mit te­gyünk. Ezúttal is úgy hangzott, mintha a budapesti lábtöröttek gondjait az okozná, hogy fa­mankót csak vidéken gyárta­nak . . . Mindegy. Tény, hogy a mankó-illetékeseknek még ed­dig nem jutott eszükbe, hogy a mankógyártókkal — ez esetben azzal a vidéki ktsz-szel, ha már más nincs, esetleg oda is lehet­ne utazni, ha vonat nem jár. te­repjáróval — megbeszéljék, hogy az emberek nem egyfor­ma magasak, tehát nem egy­forma mankó kell nekik. És a mankó csak egy a sok közül. Egyszerűen felfoghatat­lan, hogy egy ország, amely büszke például kiváló orvosi műszereire, megfeledkezzék a mankóról. De ugyanígy meg­foghatatlan, hogy egy ország, amelynek mezőgazdasága mór igazán és vitathatatlanul nagy érdemeket szerzett, még mindig a traktorokból kikopott mütyür­kék után futkosson, s többnyire eredménytelenül. Ezt nem az Ablakból tudom, hanem a Hír­adóból de tudom már évek óta Szezonális téma ez is, amelytől a nagy mezőgazdasági munkák idején hemzseg a sajtó. Mielőtt azonban bárkinek az juthatna az eszébe, hogy eszerint a saj­tó tehet a visszatérő alkatrész- hiányról, sietek leszögezni, hogy a sajtó a ténylegesen hiányzó alkatrészeknek ezrelékben kife'- jezhető töredékét képes csak szóvá tenni. Úgyhogy mór.sok ezért sem ő tehet róla. Az is ezt bizonyítja,' hogy a tévében is megkísérelték a probléma leg­pozitívabb oldalát kidomboríta­ni: bemutatták a tsz-ek és ál­lami gazdaságok apró forgácso- lóműhelyeít és alkatrészgyártó melléküzemágait, jelezvén, hogy készülnek azért pótalkatrészek. Mindenhonnan összetarhált, ki. szuperált gépeken, falusi ezer­mesterek keze alatt, olykor va­lóságos bűvészteljesítményként, örömömre a minisztériumi ille­tékes is megmondta: de azért nem ez a megoldás. Mint ahogy az sem, hogy a lábtörött embert kalapáljuk a mankó méretéhez. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom