Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-06 / 244. szám
I Megtalálták e középkori pécsi egyetem épületét ? Hu mm asatas a SMiMz mídbii Gótikus és román épületmaradványok - Egy robbantás nyomai A pécsi Székesegyház és a városfal közti terület afféle „senkiföldje” volt mindig, legalábbis az elmúlt 300 évben. Egyetlenegy valami, a Berényi kút lett volna, amit látványosságként kínálkozott, dehát ennél díszesebb, mutatósabb kutak tucatjairól tudunk. Néhány méterrel a Székesegyház falától fűborította rézsű magasodott, annak a tetején — a püspöki kertben — trónolt ai belső várfal, ami érthetetlenül ért véget a templom első harmadának megfelelő ponton. A rézsűt soha senki nem piszkálta. Annyi történt csupán, hogy annak az alján valamikor alacsony támfalat építettek. Miért nem törődtek soha a rézsűvel? G. Sándor Mária régész, az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa igen egyszerű és logikus magyarázatát adja ennek: — A török valói felszabadult Fécs első hiteles ábrázolója Haüy francia hadmérnök volt. Az ő térképe számunkra ma is az első számú tájékozódó pont. Az eltelt három évszázad alatt kialakult az a nézet, hogy amit Haüy nem látott, az nem is volt. Nos, Haüy itt valóban nem látott és nem is ábrázolt semmit. Utóbb mindenki ebből indult ki. Szenzáció — véletlenül Nézzük csak Haüy híres térképét. A várat igen pontosan, részletesen ábrázolja; épületeket tüntet fel (ezek részben ma is megvannak, vagy maradványaik alapján tudunk a létezésükről). De itt a vár észak-keleti szögletében nincs semmi. Kísérteties ismétlése ennek minden azóta született ábrázolás: a várfal véget ér minden látható ok nélkül és a keleti fal helyén (mentén?) emelt építményekig nics is folytatása. Egyszerűen érthetetlen, hogy három évszázadig miért nem keltette fel senkiben sem az érdeklődést: mit is keres itt ez a különös domb, amelynek nyugati végében egy épület (a volt püspöki magtár) áll. S hogy most történt valami, az a véletlennek köszönhető. 1977-ben a városfal-kutatási program keretében felmerült annak a szükségessége, hogy a későbbi megerősítés végett megvizsgálják a belső várfal szintviszonyait, a feltehetően elpusztult falrész milyenségét. — Tisztázni szerettük volna, miért ér véget a várfal ott, ahol végé van - idézi fel G. Sándor Mária az eredeti célt. — Ezért az első kutatóárkot a feltételezett falvonalra merőlegesen mélyítettük le azzal a szándékkal, hogy felleljük a föl esetleges folytatását. Nagy meglepetésünkre egy helyiségbe ástunk bele. Ennek a keleti és nyugati falai félreérthetetlenül középkoriak voltak, á boltozata viszont későbbi — török Vagy török utáni (ez még tisztázásra vár). A jelek azonban nem arra vallanak, hogy a helyiséget rendeltetésszerűen használták volna; inkább úgy vélhető, hogy a Székesegyház Klímó-féle átépítése idején meszesgödröt ástak itt és akkor tárult fel a helyiség, amely fölé akkor került a boltozat is. Egy biztos: a boltozat mindenképpen a XIV. század után keletkezett. Az említett középkori helyiség megtalálása indította el az évek óta folyó és évről évre újabb meglepetésekkel szolgáló ásatást. Ma már a rézsűnek szinte nyoma sincs. Helyét fagerendákból ácsolt, szigetelő- lemezzel borított védőtető foglalja el, ez alatt pedig egy csodálatos világ bontakozik ki. A csodálatos világ Rögtön az ötlik az eszembe, hogy az alacsony támfal építői annak idején valamihez igazították a magasságot: egy kövezett járdához, amely jellege alapján török eredetű. Vagy 2 m széles lehet ez a járda, melynek a teljes hosszában fal magasodik. Ez a magasodás persze meglehetősen változatos. Van, ahol csak derékig ér, de van, ahol emeletig. A falon át most deszkapallókon lehet átmenni, ezen szállítják ki a rengeteg földet, törmeléket azok a nyugdíjas bányászok, akik évről évre visszatérnek ide, hogy az ásatási idényben dolgozzák le engedélyezett idejüket. A falon túl impozáns méretű terembe lépünk: 19,5 m hosszú és 6 m széles, helyenként pedig 4 m magas. Itt körülnézve a laikusnak sem kétséges: e falak a középkor őrzői. A deli falon egy gótikus jegyeket hordozó befalazott, félig meglevő ajtónyílás, magasabban kőkonzolok nyomai (néhány elő is került közülük, most itt pihennek a fal mentén), tehát emeletes lehetett a ház. Fönt a déli falon egy keskeny ablak maradványai, a keleti falon egy szinte teljes gótikus, kőből faragott ajtókeret befala- zottan, a kibontott nyíláson át lehet kukkantani a szomszéd helyiségbe, ahová azonban érdemes inkább bemenni a déli oldalról nyíló alacsony ajtón. Meglepően szép, sima falú helyiség, amelynek a negyedik — keleti - fala sehogysem rímel a másik háromra. Szemlátomást utóbb és nagyon hevenyészetten épült. Ha a három fal középkori (a teljesen ép, keskeny — „lőrés" — ablaknyílás ezt jelzi), a negyedik csak török lehet. A hosszú terem két végében az északi fal szinte érintetlen, sima, függőleges. A középrész — és minden, ami mögötte van — teljesen szét van dúlva, az egész az erőszakos pusztítás félreérthetetlen jegyeit viseli magán. Mindjárt a helyiség fala: kb. méteres magasságú rész maradt meg belőle és az is befelé dől, mintegy jelezve, hogy óriási erejű nyomás érte hátulról. Hátrébb hatalmas vastagságú faltöredékek összecsúszva, egymásra dőlve; a gótikus ablakkeret-töredékek viszont jól felismerhetők. Itt egy hatalmas robbanás volt, nagy valószínűséggel akkor, amikor a költő Zrínyi Miklós 1664-ben vissza akarta foglalni Pécset. A hadászatilag egyébként is értéktelen pécsi várnak ez volt a legsebezhetőbb pontja, ezt a részt aknázták alá, majd robbantották fel Zrínyi katonái. Az elfoglalás lehetősége tehát megvolt, magála az elfoglalásra — a magyarok táborában támadt viszálykodás miatt - nem került sor. Az ablqkok ... Ezeken valahová kinézhettek az emberek. Akkor viszont itt falköz — Zwinger - lehetett, tehát szó sem volt a mostani betöltésről. Dehát akkor hogyan keletkezhetett a feltöltés? Dr. Gerő Győző régész szerint a török a robbantás után már nem fordított gondot a helyreállításra, az egész épület-romhalmazt betemette — a rengeteg török anyag' is erre vall —, majd a közel falmagasságig felhozott töltést ágyúállássá formálta. (Kevés haszonnal, hiszen tudjuk, hogy Bádeni Lajos napok alatt elfoglalta a várat 1686-ban.) Román fejszobor és koraromán falak Térjünk vissza oz épülethez! A robbantás helyszínétől keletié egy boltozatos, 3—3,5 m széles helyiségsor része került elő. Magáról a teremről még any- nyit, hogy a feltárás során rengeteg padlótégla került elő, ez is bizonyíték arra, hogy emeletes épületről van szó. A keleti oldalon feltárt kisebb helyiség lezárása még ismeretlen; az említett török jellegű fal nyilvánvalóan az eredeti elé került. A választ a következő ásatási idénytől várják. Egy páratlan szenzációval azonban máris szolgált ez a rész: a töltés anyagából előkerült egy férfiökölnél alig nagyobb, mészkőből faragott szakállas férfifej — a régész apostolfejnek mondja. Csodálatosan szép és hibátlan ez a román stílusú fejszobor; annyira ép, hogy szemlátomást egyáltalán nem volt kitéve az időjárás viszontagságainak. Szépsége vetekszik a néhány éve a budai várban feltárt gótikus szoborgaléria legszebb példányaival. Honnan kerülhetett ez ide? A régész feltételezi, hogy nem a korabeli Székesegyház anyagához tartozik, hanem egy másik, a közelben állt románkori épületet — palotát — díszíthetett. Ezekután jöjjünk át a nagyterem nyugati oldalára! A már említett boltozatos helyiségen Részlet a 19,5 m hosszú, 6 m széles teremből. A háttérben az elfalazott gótikus ajtókeret Az épület keleti helyisége, az ajtónyilás fölött jól látható a keskeny, gótikus ablak túl egyelőre nincs összefüggő ásatás. Egymástól szabályos távolságban kutatóárkok szabdalják fel a rézsűt, s ezek mindegyike újabb és újabb falmaradványokat hozott napvilágra. Sőt! Az eddigiek határozottan gótikus jellegűek voltak, itt viszont a gótika alatt románkoriak, sőt kora románkoriak bukkantak elő egymás fölött, több építési periódust jelezve. Az egyik árokból előkerült egy gyönyörűen faragott, palmettó- val és akantuszlevelekkel díszített mázsás oszlopfő: ez itt állt, idezuhant és itt is maradt, vélhetően nem cipelték ide máshonnan. Ugyanitt egy simára kopott finom mészkő (csaknem márvány) küszöbbel együtt más faragott kőtöredékek kerültek még elő. Az egymásra épült falak megannyi megválaszolatlan kérdést vetnek fel — ma. A következő évek ásatásai adnak ezekre is feleletet. Válaszra váró kérdések A látottakat értelmező G. Sándor Máriától először is afelől érdeklődtünk: mi lehetett ez az épület? Egy kérdéssel kezdi: — Valóban, mi lehetett az az épület, amelyben van egy 19,5x6 méteres terem, mellette jobbra-balra 6 méter széles helyiségekkel, mögötte egy 3—3,5 méter széles helyiségsorral és feltehetően emeleti helyiségekkel?... A káptalani házak a váron kívül voltak, kaszárnyát pedig o keresztény világ nem tesz a Székesegvház mellé. Azt hiszem, a sokat keresett, Nagy Lajos király által 1367-ben alapított pécsi egyetem épületére bukkantunk. Ennek a helye mindig is ismeretlen volt, csupán egymásnak sokszor ellentmondó feltételezésekre hagyatkozhattunk. Az egyetlen írásos emlék Evlia Cselebitől származik. Ő a „Török viláautazó magyarországi utazásai” c. munkájában (az utazás 1660—1664 között volt) felsorolja a Pécsett található iskolákat is, melyek egyikét a belső várban úgy írja le, hogy 70 fejedelmi boltozatú szobája van, Tnajd szó szerint: „a korábbi időben ebben a főiskolában keletről és nyugatról több tanuló lakott, kik összes különös és csodálatos tudományt mestereiktől látván, a tudományokat tökéletesítették; jelenleg azonban e szobócskákban várkatonaság lakik és a lakosokkal szórakozik". Ö Eflótumnak — platoni főiskolának — titulálja az épületet a hely közelebbi megjelölése nélkül. Ha Evlia Cselebi ismert túlzásait — itt is 70 szobát mond — a megfelelő értékre szállítjuk le, akkor a 7 szobának megfelel ez az épület, az akkori használatból pedig azt is megértjük, hogy pár évvel később történt robbantás után miért nem törődtek o törökök a helyreállítással. Az egyetem helyét illetően mindig is megoszlottak a vélemények, a belső vár területén azonban ismerjük minden épületmaradvány eredeti rendeltetését. Ez viszont teljesen ismeretlenül került elő, s ha hihetünk Evlia Cselebinek, úgy ez az egyetem. Egyet pedig ne feledjünk: a középkori egyetem méreteit nem hasonlíthatjuk a mai egyetemekéhez. — A legfrissebben előkerült románkori falrészek a tűzvészpusztította püspöki palota maradványai lehetnek, erre épült a XIV. században alapított egyetem már gótikus épülete. Az eddig előkerült épületrészek értékét illetően így fogalmaz a régész: — Jelentős a korai egyházközpontok kutatása szempontjából, hiszen a pécsi püspökvárból a Székesegyházon kívül románkori épületet és faragvá- nyokat nem ismertünk eddiq. Gazdagítja tehát a XI—XII. századi anyagunkat és természetesen ismereteinket. Történeti és művészettörténeti értéke túlnő e város határain, hiszen az első magyar egyetem — feltételezett — épületére bukkantunk ró. A munka nem fejeződött be. A városi tanács eddig is sokat áldozott a felbecsülhetetlen jelentőségű .kutatásra, nemkülönben jelentős az a segítség, amit az Országos Műemléki Felügyelőség és a Janus Pannonius Múzeum nyújtott a feltáráshoz. Egy azonban biztos: a lehetőségektől függően mindenképpen szükséges volna az ásatások gyorsítása már csak az előkerült épületrészek mielőbbi végleges védelme érdekében is. Hogyan, mi módon? Elképzelhető lenne például olyanformán tető alá- hozni — legalábbis egy részét —, mint a budavári palota feltárt történelmi értékű helyiségeit. Itt be lehetne mutatni Pécs és a püspökvár középkorát. Az egészet egy jelentős évfordulóhoz lehetne kötni: 1986-ban ünnepeljük a 300. évfordulóját annak, hogy Pécs felszabadult a másfél százados török uralom alól. Hársfai István HÉTVÉGE 5.
