Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-30 / 268. szám
1981. szeptember 30., szerda Dunántúli Tlaplo 5 Településrendezési és építészeti albizottság alakult Jól kell gazdálkodni a munkaerővel Soron következő ülését tartotta meg tegnap délelőtt Pécsett a Baranya megyei Tanács terv- gazdasági bizottsága. A résztvevőket Piti Zoltán, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte, majd beszámolt a kél ülés közötti eseményekről. Ezt követően a pécsi kiemelt alsófokú körzetbe tartozó Kozármis- leny, Orfű, Pel lérd községek tanácselnökei adtak tájékoztatást a VI. ötéves tervezőmunka eredményeiről, együttműködésük ta>- pasztalatairól, nem hallgatva e! a gondokat sem. A tanácskozás harmadik napirendi pontjaként dr. Kamarás Károly, a megyei tanács mb. osztályvezetője fűzött szóbeli kiegészítést „A demográfiai csere hatása a munkaerőállomány mennyiségének és összetételének alakulására” című írásos anyagához. Baranya megye munkavállalási korú népessége a VI. ötéves tervidőszakban mintegy 1500 'fővel csökken és várhatóan 255—256 000 fő között ala- . kul. A népesség korösszetétele fokozatosan eltolódik a magasabb évjáratok felé, emiatt a munkavállalási korúaknái az összetétel módosulás azt jelenti, hogy az először munkába lépő ifjúság nem tudja pótolni a növekvő számú, nyugdíjazás miatti igényeket. A munkavállaló népesség száma a felsőéi középfokú központokban növekszik, az egyéb településeken csökken, s ezt követi a munkan vállalatok nem fordítanak kellő figyelmet a szakmunkásképzésre erőforrás alakulása is. Megállapítható, hogy a gazdasági feltételek mellett a demográfiai adottságok is az intenzív fejlesztés követelményeit állítják előtérbe. A VI. ötéves tervidőszakban várhatóan — a munka- erőforrások csökkenése miatt — lelassul a termelőerők térbeli átrendeződése, előtérbe kerül a hatékonysági követelmények következetesebb érvényesítése. Az iparban egyes területeken munkaerőhiány, más területeken felesleg mutatkozik, azonban o hiány és a felesleg ösz- szetélele jelentős mértékben különbözik, ezért az átcsoportosításnak korlátozott a lehetősége. Mivel csökkenő létszámú munkaerővel kell számolnunk, feladataink megoldása érdekében megnövekszik az ifjúsági munkaerőforrás minőségének és elosztásának jelentősége. Előtérbe kerül a kívánatos pálya- választás erősítése. Az egyén képességeinek, hajlamainak figyelembevétele mellett fokozottabban kell szem előtt tartani a reális, tudományos tervezésen alapuló igényeket. Biztosítani kell, hogy az általános ' iskola elvégzése után továbbtanulók a szükségleteknek megfelelő arányt képviseljenek az egyes középfokú oktatási intézményekben. Nem engedhető meg, hogy a szakmunkástanulók felvételi előirányzata csak összességében teljesüljön, de nem megfelelő szakmai összetételben. Kamarás Károly gondként jelezte, hogy a vállalatok nem fordítanak kellő figyelmet a szakmunkások képzésére, továbbképzésére és az esetek többségében a jelenlegi igényekhez képezik a munkaerőt. A beszámolót élénk vita követte, melynek során többek között dr. Er- hardt Imre elmondta, hogy ezt a gondot előbb központilag kellene rendezni, mert a vállalatok így valóban nem tudják megoldani problémájukat, s ez az iskolákban is lecsapódik. Ezt követően a tervgazdasági bizottság határozata alapján megalakították a településrendezési és építészeti albizottságot, mely a megyében tovább kívánja erősíteni a helyi szervek kezdeményező, irányító és ellenőrző tevékenységét, valamint a lakosság bevonását a településrendezési tervezésbe, az egyes beruházások előkészítésébe. Feladata lesz a testületnek a társadalmi ajánlások közvetítése, a társadalom fogadóképességének erősítése. Roszprim Nándor Ünnepségek és kitüntetések a fegyveres erők napján A fegyveres erők napja alkalmából zászlófelvonási ünnepséget rendeztek kedd reggel a Gellérthegyen, a felszabadulási emlékműnél. Katonai tiszteletadás mellett felvonták a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját. A Hősök terén, a magyar hősök emlékművénél koszorú- zási ünnepséget rendeztek. A Magyar Néphadsereg Művelődési Házában a fegyveres erők napja alkalmából Czinege Lajos fogadást adott. Jelen volt Kcrom Mihály, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Bor- bándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, továbbá politikai és társadalmi szervezeteink számos képviselője. Részt vett a fogadóson Nyikolaj Szilcsen- ko vezérezredes, a Varsói Szer- 'és tagállamai egyesített rés erői főparancsnoká- yarországi képviselője, oszkalenko, a Szovjetunió marsallja, a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta főfelügyelője és Vlagyimir Szi- venok vezérezredes, valamint a budapesti diplomáciai képviseletek számos katonai és légügyi attaséja. A fogadáson Czinege Lajos pohárköszöntőt mondott. * A Munkásőrség Baranya megyei Parancsnokságán tegnap délelőtt tartott ünnepségen a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének, belügyminiszterének és a Munkásőrség országos parancsnokának a .fegyveres erők napja alkalmából kiadott közös parancsát Czilják József megyei munkás- őrparancsnok-helyettes olvasta fel. A kitüntetéseket Megyaszai József, a Munkásőrség Baranya megyei parancsnoka adta át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát: Rohán Jánosné, Nagy Zoltán, Csáki Tihamér, dr. Petz Adóm, Soós István, Dózsa Dénes, Kresz István és Ősi János; az ezüst fokozatát: Kardos József, Mező László, Szaif Géza, Varga Sándor, Gergics Gyula és Gábor László; bronz fokozatát: Ber- náth László, Gettó József, Gor- bai József, Kirsching János, Fekete Sándor, ifj. Jelics László, Verle József és id. Szegő József kapták. Munkásőr emlékjelvényt vett át: Kaluczky László rendőr ezredes, Csik Istvánná, Bankos Benő, Eck József, Borongics László, Csősz Jenőné, Ragoncsa Géza, Bohár Ernő, Füsz Tibor és Szeghy Sándor. Országos parancsnoki dicséretben részesült: Bárdos József, Kocsis Miklós és ifj. Vass József. Soron kívül előléptették századossá Tóth Tibor munkásőr főhadnagyot — a Munkásőrség budapesti központi ünnepségén — és magasabb rangfokozatba sorolták át Szőke Lászlónét. Jutalmat 33 személy kapott. A kitüntetetteknek dr. Jerszi István, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára gratulált. Siklós ismét példát mutatott: a múlt évben társadalmi munkában elért kiváló eredményei alapján Nemzeti Zászlóval kitüntetett város — ugyancsak társadalmi összefogás eredményeként — most belügyi klub- könyvtárat avathatott, s köszönthette ezzel a fegyveres erők napján a rendőrséget, a határőrséget, a munkásőrséget. • A közel 1 millió forint értékű beruházást — ami az ötlettől a megvalósulásig mindössze háromhónapos, de gyors ritmusú építőmunkót követelt — Szarka Károly, a városi tanács elnöke adta át a helyi fegyveres testületek képviselőinek, parancsnokainak. A létesítmény elsőrendű célja: a művelődési igények kielégítése, de ezentúl lehetőséget ad a fegyveres testületek között barátság elmélyítésére, a családi-szakmai összejövetelekre is. Versenyszakaszában a „ Munka és Művelődés99 A hatodik évébe lépett az idén Pécsett a Munka és Mű^ velődés mozgalom. A szerve- | zők — elsősorban a Dr. Doktor Sándoi—Zsolnay Művelődési Központ munkatársai — kezdettől azon fáradoznak, hogy a szocialista brigádok művelődésének keretet adó akciót a leginkább érdekelteknek: a brigádtagoknak az igényeihez, lehetőségeihez igazítsák, ám úgy, hogy egyben fejlesszék is az igényeket. így pl. a mozgalom rövidesen sorra kerülő versenyszakaszában a művelődő kisközösségek saját választott „szakterületük” témájából (zene, képzőművészet stb.) vetélkedhetnek, egy brigád akár több csapatot is indíthat, s korántsem a tudományos felkészültség a mérce, hanem a mindennapi élethez szükséges ismeret, tudás. Új lehetőséget kínál a mozgalomnak, a benne részt vevő csaknem kétszáz pécsi brigádnak a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat is. Mint Pozsgai Miklós, a vállalat igazgatója tegnap délután egy ezzel kapcsolatos megbeszélésen elmondotta: rövidesen megkezdődnek a munkás filmnapok, melynek során néhány kitűnő, már ismert magyar filmet lesz alkalma az érdeklődőknek megtekinteni, róluk beszélgetni, eszmét cserélni, vitatkozni. Olyan filmek kerülnek ismét műsorra az üzemi szervezők igényeinek megfelelően, mint a Jelenidő, Az idők kezdetén, az Angi Vera, a Makra, vagy a szovjet Prémium. Valamennyien a munkáról, a munkások mai problémáiról szólnak, joggal tarthatnak számot tehát a szocialista brigádok érdeklődésére. V. J. így lekedünk mi Tessék áthaladni! Sajnos... A gépkocsivezetéshez udvariasság is kell Az esőszülte tócsákat nem lehet paragrafusokba foglalni. A KRESZ-ben is hiába keresnénk az arra vonatkozó előírást: mi a teendő akkor, amikor egy kiadós zivatar után Pécs sok belvárosi utcájára is jellemző jókora gödrökbe „belezúdul" egy-egy gépkocsi, sárral, mocskos lével teríti be a járdán állókat, sietőket. Rázzuk az öklünket, szidjuk az autóst, elmegyünk a Patyolatba, s rosszabbik esetben egy szál pokrócba burkolva megvárjuk, amíg ruhánkat express kitisztítják. Mondjuk 60 forintért. Ezt lehet tenni. Pontosabban: ezt tehetik a gyalogosan járók. A gépkocsikat vezetőknél már más a helyzet, választási lehetőségük van: lassítva az autó sebességét, megkímélhetik a piszkos zuhanytól a járókelőket, amit — tapasztalatom szerint — elismerően vesz tudomásul a járdák népe. Ezt elvárni azonban hovatovább illúziónak tűnik, ismerve és nem éppen kellemes érzéssel tudomásul véve azt, hogy jelenleg Magyarországon a közlekedési kultúra messze lemaradt a motorizáció mögött. Aligha kell megfelelőbb helyszínt találni ennek illusztrálására Pécsnél. Zegzugos, keskeny, itt-ott közlekedésszervezési oldalról „megkevert” utcák nehézzé, bonyolulttá teszik az autózást, s nemegyszer van szükség a vezetők belátására, udvariasságára Maradjunk csak a város fő ütőerénél, ä Rákóczi útnál. Sok helyen kell ráhajtani, az ott zúgó forgalmat nem minden elágazásban terelik mederbe jelzőlámpákkal (nincs is ezekre szükség), ezért azután az elsőbbségükhöz mereven ragaszkodók pillantásra sem méltatják a mellékutcákban ráhajtás- ra várakozó gépkocsisorokat. Pedig ha egyikük-másikuk maga elé engedne négy-öt kocsit — talán ha fél percre van ehhez szükség — megszűnnének a jellemző várakozási pontok, rit- mikusabb, egyenletesebb, gördülékenyebb lenne a forgalom. Mi több: az udvariasság e formájának jó szokássá tétele kölcsönös előnyöket biztosítana. Előbb-utóbb minden autós eljut egy-egy ilyen kereszteződéshez, s a KRESZ nem írja, hogy egy udvarias, elsőbbségéről néhány másodpercre lemondó gépjárművezető hibát követne el. Sőt! v A példákat hosszan lehetne sorolni. Számos esetben enyhítene a gyalogosok és az autóvezetők feszült viszonyán mindkét fél udvariassága, mint ahogy a tömegközlekedési járművek és az egyéb járművek viszonyán is. Mert például a buszmegállókból kihajtó Ikarusok vezetői már kissé erőszakosan követelik maguknak az elsőbbséget. Vagy hányszor fordul elő: tanuló gépkocsivezetőkkel szemben türelmetlenek, erőszakosak a „menők”. Nem ártana, ha a KRESZ-vizsgára való előkészítés során az oktatók az udvariasság szempontjait is a megta- nulandók közé iktatnák. Erre a magatartásra egyre inkább szükség van. Közlekedési kultúránk jellemzője ugyanis ma az: tudunk autót vezetni, de nem tudunk közlekedni. M. A. Rádió mellett... nBiznisz " Én aztán szeretem a bátor embereket, akik sok mindenre vállalkoznak, márpedig most — ahogy körülnézek — a vállalkozások reneszánszát éljük, így csak gratulálhatok annak a fiatalembernek, aki a riporter kérdésére, miszerint: ,,... Általában mivel foglalkozol?" — nagyjából így vázolta bokros teendőit: „általában a zene, szobrászat, egy kevés írás ... szóval ilyesmivel." Mindjárt tudtam, hogy itt rendkívüli tálen- tummal van dolgunk, ilyen tehetség nem mindennap akad széles e hazában. A riporter persze konokul kíváncsi a részletekre: „Mégis, konkrétan most mivel foglalkozol?” Az ifjú vállalkozó elmélyülten tűnődve mondja: „Jelenleg egy újságírónak vagyok a magántitkára.” Tejóságosúristen, kapom fel a fejem, hát ilyen is van? És vajon mennyit kereshet egy ilyen magántitkára az újságírónak? És mennyit kereshet egy ilyen újságíró, vagy ezt nem is szabadna megkérdeznem? A pénz — amint ez később kiderül — nem veti fel egyik rokonszenves fickót sem, mert a magántitkár — jövőbeni terveit taglalva — ezt mondja: „... De most rövidesen lemegyek vidékre vízimolnárnak ...” Vagyis: új vállalkozásba kezd. Őrli a gabonát, amiből meg jó kis kenyereket süt majd egy másik vállalkozó: a pék. Aztán ha ezt is megúnja a magántitkár- vízimolnár barátom, lehet, hogy egyszer majd az utcán találkozom vele, amint lopakodik felém, álszakállas apácaként. Dicsértessék öreganyám! Hallgattam aztán még egy — nemkevésbé épületes — riportot. Valamilyen szövetkezeti vagy állami kisüzem — az elejét nem tudtam elcsípni — bőrbői, hulladékanyagból ajándéktárgyakat állít elő. Sajnos — a riporter véleménye szerint (és miért ne hinnék neki?) — merő giccs az egész kollekció. Elnézést kér, mert nem akarja megsérteni a gyártó cég képviselőjét, de közli véleményét a giccses termékekről. „Na és?!" — szól az illetékes nevetve és fölényesen — „Persze, hogy giccs. Tudjuk mi azt! De ezekből egyetlen darabot nem dobunk hazai piacra. Tőkés relációban exportra gyártjuk. Úgy viszik, mint a cukrot. Az üzlet az üzlet!” Ejha! Ez is egy vállalkozás ám! De egy pillanat: mit is ütnek bele a kis bőrherkentyűkbe? Azt, hogy a magyar hivatalos közízlés elkülöníti magát a giccstől? Nem ezt. Hanem azt, hogy „Made in Hungary". Hót kérem szépen: engem ne égessenek. Mert jómagam is „Made in Hungary” és még tízmillió állampolgártársam szintén „Magyarországon készült", következésképpen a mi nevünkben ne terjesszék a giccset külföldön, mert ez mélységesen sértő. Mert amúgy is elég gondunk van a hazai álromantikával — a külföldi turistákat csalogató „betyártúrákkal”, kemény valutáért megrendezett hortobágyi nőrablásokkal, csárdákban, megrendezett „eredeti" mulatozással, a cigányzene túlzott magasztalásával. Csoda-e hát, ha a nyugati utca embere csak annyit tud Magyarországról, hogy paprika, meg puszta, meg nyereg alatt puhított istennyila? A külföldön terjesztett — ae itthon nyomatott — prospektusok némely félrevezető példányairól nem is beszélve. A „biznisz az biznisz", az biztos. Hogy kell a kemény valuta, az is biztos. De nem minden áron. Rab Ferenc
