Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-27 / 265. szám
A Dráva-partszép zöld filmje Kényelembe helyezzük magunkat a napfény fürösztötte fedélzet széksoraiban és pergő képeket nézünk: sebesen vágtázó határfolyónk pergeti le előttünk kanyargós partjainak, titokzatosnak tűnő szigeteinek zöld filmjét. A Dráván hajózunk. A magyar és a jugoszláv vízügyi szakemberek évente együttes bejáráson értékelik a két ország közötti vízgazdálkodási egyezményben egy-egy évre előirányzott, közös munka eredményét, szemlét tartva Örtilostól a Dráva torkolatáig. Vízvártól Dráva- szabolcsig velük tartottunk. Határfolyó. Vadregényes táj, első pillantásra elhagyatott vidék. De aztán lépten-nyomon rábukkanunk a „civilizáció" nyomaira: partvédőművek, kőrakások, kereszt- és elzárógátak vigyázzák a folyót, bólyák és partmenti jelek vezetik a ha- józót, kavicskotrók szorgoskodnak, uszályokba öntve a Dráva kincsét, kompok úszkálnak, kikötők hívogatnak. Rendezett a meder, szépen látszik, amint az ember igyekszik kézen fogni a folyót, ahol a part védelmére van szükség, a következményeket kiszámolva, egyszersmind a következményekkel számolva beavatkozik,'de csak annyira, hogy az új irányt ő szabja, a többit aztán végezze el maga a folyó. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság és jugoszláv partnerei negyedszázadra visszanyúló közös munkálkodása eredményeként immár megszelídült az egykor vad folyó. Tiszteletre méltó eredmény, de persze mégiscsak a kezdet. Az első lépés azon az úton, melynek a végcélja: a folyó komplex hasznosítása. Vagyis, hogy a Dráva szolgáljon a legteljesebben: éltesse elektromos árammal az ipart, öntözővízzel a mezőgazdaságot, adjon kavicsot és a konyhaasztalra halat, továbbítson árut és így tovább. Mindez a kölcsönös óhaj erősítésén túl természetesen nagy befektetéseket kíván, de mindenképpen ezt kell megcélozni. Nos, vannak már nagyra- törő tervek vízlépcsők és vízi- erőművek létesítésére, s ha az erre a célra fordítható anyagi eszközök mindkét országban szűkösek is, belátható időn belül testet ölthet a kölcsönös előnyökkel járó, nagyszerű elképzelés. Pereg a film tovább: a Dró- va-part most homokpadjait mutatja. Egyelőre a vadkacsák, a gémek, a háborítatlan madárvilág birodalma. Egyszer talán azt is megérjük, a partot mindkét oldalon fürdőzők, kirándulók, természetimódók lepik el, hajónk mellett kajakok és vitorlások suhannak el, a távolban pedig jókedvű társasággal a fedélzetén feltűnik egy sétahajó. Miklósvári Zoltán Képek: Cseri László ■ríHír M
