Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-14 / 222. szám

e Dunántúlt napló 1981. augusztus 14., péntek Közgazdaság! elet A gazdasági folyóiratokban gyakran találkoz­hatunk pécsi közgazdászok cikkeivel. Dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottsága titkára tollából nemrég a Népi Ellenőr­zésben jelent meg cikk Ellenőrzés, őrzés és vezetés címmel. Dr. Sipos Béla, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának docense pedig a Közgazdasági Szemle egy korábbi számában a nem fizikai létszám alakulásával foglalkozik a ma­gyar iparban. Közgazdasági élet rovatunkban rész­leteket közlünk a tanulmányokból. M. Z. Dr. Dányi Pál: Ellenőrzés, őrzés és vezetés Dr. Sipos fl nem fizikai létszám alakulása a magyar iparban Zárt ajtók? Részletek a cikk Próbálkozá­saink az ellenőrzés szerepének erősítésében a vezetésben fe­jezetéből. „A marxizmus élő lelke a konkrét helyzet konkrét elem­zése." (Lenin). * Az ellenőrzések hozzáértő emberek jelentős munkaidejét veszik igénybe. Vajon e munka tapasztalatainak hasznosítása megfelelő-e? Meggyőződésem, hogy nem! Vagyis a végrehaj­tás folyamata szempontjából inkább, de az újabb döntések megalapozása szempontjából kevésbé. Egyszerűen azon ok­nál fogva, mert a realizálás általában nem a döntést hozó szetvek szintjén történik, ha­nem annál lentebb. Ebből a szempontból az országos szer­vek gyakorlata igen eltérő. Ami a vállalatoknál folytatott átfo­gó vizsgálatok realizálásának módszereit illeti, legpozitívabb véleményem a Belkereskedelmi Minisztérium és az Állami Gaz­daságok Országos Központja gyakorlatáról alakult ki. Ezek ismeretében kísérletezünk az­zal, hogy a megyében is ala­kuljanak olyan realizálási mód­szerek, amelyek nemcsak a vál­lalat igazgatójának, vagy a szövetkezeti elnöknek nyújta­nak hasznos vagy hasznosítha­tó tapasztalatokat, hanem pél­dául a megyei vezetőknek is. A közelmúltban volt az első kísérletünk. A Baranya megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya a mohá­csi Dunavölgye Mgtsz-nél álla­mi törvényességi és ágazati fel­ügyeleti vizsgálatot végzett. A jegyzőkönyvek s a tapasztala­tot összegező feljegyzések el­készülte után, május végén ke­rült sor a helyszíni realizálás­ra. A kísérlet a realizálás mód­jában volt. S lényege, hogy ezen részt vett a megyei tanács illetékes elnökhelyettese, a tsz- szövetség, a megyei NEB kép­viselője, városkörnyéki községről lévén szó, a városi tanács el­nökhelyettese, a tsz elnöke, a felügyelő bizottság elnöke, a pártvezetőség titkára, a nőbi­zottság elnöke, aki egyben me­gyei tanácstag is, s természete­sen a mezőgazdasági osztály vezetője s munkatársai. Ezen a realizáláson részt vettem ma­gam is. A kísérleti jelleg fő­ként abban mutatkozott meg, hogy a megyei tanács elnök- helyettese, s én is részt vettem. (Lehet, hogy az ország más te­rületén ez már régi szokás, ná­lunk első alkalommal került sor így a realizálásra.) A kérdés az volt, hogy az ilyen realizá­lás nyújt-e többletet például a megyei politika alakításához. A tapasztalatok kedvezőek vol­tak.- Közvetlen ismereteket sze­Tarsasagi A Magyar Közgazclasági Társaság Baranya megyei Szervezete levélben fordult tagjaihoz. Ebben arra kéri őket, érdeklődési körüknek és tevé­kenységi területüknek megfelelően jelentkezzenek és vegyenek részt a nemrég újjáalakult különböző mun­kabizottságok és a Fiatal Közgazdá­szok Klubja munkájában. A munka- bizottságok, zárójelben azok vezetői­vel : elméleti-népgazdaságtervezési reztünk arra vonatkozóan, hogy 5600 hektárnyi területen 1300 tag és 130 alkalmazott hogyan valósítja meg egyidejűleg a gazdaságpolitikai, ezen belül az ágazatpolitikai, a szövetke­zetpolitikai célokat, valamint a megye, a város és a község politikai céljait. De szó volt eredményekről és gondokról, a hiányosságokról, illetve a mun­ka javításának lehetőségeiről; a szövetkezeten belül megol­dandó feladatokról vagy a fel­sőbb szervek döntéseit befo­lyásoló, alakító " kérdésekről egyaránt. — Ez alkalommal érzékelhe­tők voltak azok a helyi sajá­tosságok, amelyek sok más tsz- től eltérően motiválják az itte­ni vezetés döntéseit, a célok megvalósításának sajátos fel­adatait. (Pl. a tsz a szigeten van, kompon kell a Dunán át­kelni Mohácsnál. De ha pl. köd van, s a komp nem közlekedik, 60 km-es kerülővel lehet a szál­lítási feladatokat megoldani.) Ez az ad hoc döntés igénye mel­lett az idő- és költséggazdálko­dás szempontjából is lényeges helyi tényező. De hol gondo­lunk erre akkor, amikor szabá­lyozással, mondjuk ágazati in­tézkedések megalkotásával fog­lalkozunk. Félre ne értsük egy­mást! - Magam is azon a vé­leményen vagyok, hogy átfogó intézkedéseknek ezekkel nem kell foglalkozniuk. De bele kell férjenek. Feltételezzük, hogy ez általánosan megfogalmazott feladatok, konkrét feltételek mellett valósítható meg. S e konkrét feltételeket azok is kényszerülnek figyelembe venni, akik ezeket ismerik is. E feltételeket a vállalatok, szövetkezetek önállósága ese­tén is figyelembe lehet venni, de aki sablonoson minősít, az végső soron a szövetkezeti ön­állóság fejlődését akadályozza. — Egyes folyamatok, melyek ellentmondásosan érvényesül­nek, vagy a helyi tényezők függvényében ellenkező előjelű­ek, sok vitát váltanak ki közöt­tünk például testületi üléseken, illetve azon kívül munkakapcso­latokban is. Meggyőződésem, hogy a véleménykülönbségek egyik feloldási lehetősége, ha egyugyanazon téma vagy gaz­dasági probléma ismeretéhez kötjük a különböző nézőpontból megvilágítandó összefüggése­ket, illetve ehhez kapcsolódó vitáinkat. Ebből a szempontból érzékeltetni is szeretném azt, hogy a realizálás alkalmával a megállapítások, a javaslatok közül többhöz kapcsolódóan alakult ki a résztvevők között véleménycsere, vita, s ennek gyakorlati tapasztalatait nem­csak a termelőszövetkezeti, ha­nem a megyei irányító szervek is jól tudják hasznosítani. Hír (Dr. Zirrhóber Ferenc), élelmiszergaz­daság! (Dr. Szabó Gábor), ipargaz­dasági (Jancsi Gyula), marketing (Dr. Zeller Gyula), pénzügyi-szám- viteli (Buttunger János), statisztikai (Dr. Novák Zoltán), Fiatal Közgaz­dászok Klubja (Fojtik János). A tár­saság vezetősége kéri, a togok mi­nél előbb juttassák vissza a kikül­dött kérdőíveket 7é01 Pécs, Pf. 346 címre. Köztudott, hogy az V. ötéves tervidőszak derekára a munka­erő vált a legszűkösebb terme­lési tényezővé, ezért hatékony leihasználásának kérdése a ku­tatások és a vállalati tervező- munka középpontjába került. A Közgazdasági Szemlében kiala­kult vitában többen kifejtették álláspontjukat a munkaerőhiány természetéről. Ez a vita a fizi­kai foglalkozásúak iránti túl ke­reslet kérdését állította a közép­pontba, hiszen a termelésben közvetlenül a fizikai dolgozók vesznek részt, illetve az ő mun­kájuk kapcsolódik a legszoro­sabban a termelőfolyamatokhoz. A vitából leszűrhető következte­tések nem vonatkoztathatók a nem fizikai foglalkozásúakra (alkalmazottakra), akikből nem­hogy „hiány” jelentkezne, de a többlet a jellemző. Ez kifejező­dik az ipar alkalmazotti létszá­mának gyors és a termelőerők, c munkamegosztás fejlődésével csak részben indokolható növe­kedésében — állapítja meg be­vezetőjében dr. Sipos Béla. A következőkben a cikk befe­jező részét közöljük, melyben a szerző szempontokat ad a nem fizikai létszám várható alakulásának megítéléséhez. * A nem fizikai létszámot a vál­lalat szervezeti felépítésének, valamint szervezeti és működési szabályzatának szem előtt tar­tásával, a bázisidőszak tény- számainak alapul vételével kell tervezni, figyelembe véve termé­szetesen a tervidőszakbeli fel­adatokat. A termelő munkások létszáma prognosztizálásának és tervezésének bevált módszerei itt nem alkalmazhatók, mivel nem számszerűsíthető sem az elvégzendő munka mennyisége, sem az egységnyi munkaidő időszükséglete. Ugyanis: 1. leg- többnyire nem munkafajtákról, hanem munkakörökről van szó, amelyeket 2. nem jellemez az azonos munkaműveletek ismét­lődése ugyanolyan feltételek mellett, s így 3. a munkavégzés módja nem szabályozható rész­letesen. Ehhez járul az a hely­telen, de igen elterjedt nézet, hogy az alkalmazottaknak nem lehet teljesítménykövetelménye­ket előírni, ami kifejeződik a műszaki-gazdasági apparátus­ban dolgozók munkájának szer­vezésében, irányításában, ellen­őrzésében és ösztönzésében mutatkozó elmaradásban. Végül 4. a vállalatok vezetési szerve­zetének — általában túlzott - szélességi és mélységi tagozó­dása nem tekinthető megváltoz­tathatatlan adottságnak. (A vállalati igazqatók ma gyakran húsznál is több szervezeti egy­séget irányítanak, s nem egy iparvállalatunkban az „irányítá­si lánc” hossza — az igazgató és a munkás közötti lépcsők száma — kilencnél is több.) A szélességi és a mélységi tago­lás néha maga is tervezési (döntési) változó. A szélességi tagozódás (az egy-egy vezető által irányítható szervezeti egységek, illetőleg személyek száma) első határá­ról a hazai és a külföldi szak- irodalom általában azt az ál­láspontot vallja, hogy egy ve­zetőhöz öt alsóbb vezető tartoz­hat, és egy vezető alá közvet­lenül tíznél több végrehajtó dol­gozó nem osztható be. (Kivéte­les esetben — például szalag­munka — ez a szám 100-120- ra is emelkedhet.) Ugyancsak általánosan elfogadott, de a hazai gyakorlatban ritkán érvé­nyesül az úgynevezett piramis­elv, amely szerint a vállalati fel­ső vezetés kevesebb szervezeti egységet irányíthat, mint a kö­zép- vagy az alsó szintű veze­tés. (A vállalat felső vezetői kö­zött ugyanis jóval szorosabb és sokoldalúbb kooperációra van szükség, mint az alsó vezetési szinten.) Iparvállalataink egy részében az igazgató alá rendelt szerve­zeti egységek száma mégis meghaladja a 20-at! Ami a mélységi tagozódás mértékét, „az irányítási lánc" hosszát illeti, az információk és utasítások áramlásának hatás­foka annál jobb, minél keve­sebb a legmagasabb vezető és a végrehajtó apparátus közé iktatott láncszem. A szélességi és mélységi ta­gozódás célszerű mértékének meghatározásában tekintettel kell lenni arra, hogy az irányí­tási lánc rövidítése a szélességi tagolás növelését teszi szüksé­gessé, és fordítva. A vállalati szervezeti séma és a műszaki-gazdasági funkciók figyelembe vételével a tervezés­ben a nem fizikai foglalkozá­súak következő főbb csoportjait kell megkülönböztetni: az ipar- vállalatok felsőbb vezetése (igazgató és helyettesei); a műszaki-gazdasági funkciók el­látására létrehozott szervezeti egységek vezetői; a nagyobb (általában 500 fő feletti) ter­melőegységek vezetői; az egyes funkciókat ellátó szervezetek ér­demi ügyintézői; ügyviteli, ad­minisztratív feladatokat ellátó dolgozók. A nem fizikai foglalkozásúak létszámának tervezésekor továb­bá külön kell választani műszaki és egyéb foglalkozásúakat. A műszaki foglalkozásúak lét­számát legközvetlenebbül be­folyásoló tényezők: a termelés volumene; az ipari tevékenysé­get végző fizikai foglalkozásúak létszáma; a termelés fejlesztés­igényessége; a gyártás térbeli és időbeli szervezése; a vertika­litás a termelésben; a vállalat területi tagoltsága. Az egyéb lizikai foglalkozásúak létszámá­ra mindezeken túl a vállalati ügyrend is hatást gyakorol. Fontos követelmény a vállalat szervezete, az ellátandó funk­ciók és a hatáskörök összhang­ja. Ma a vidéki gyáregységek­nél általában a relatíve ala­csony, s ezért túlterhelt, a buda­pesti (összevont) gyáregységek­nél viszont a szükségesnél na­gyobb, saját létét indokoló (funkciókat, hatásköröket indo­kolatlanul igénylő) apparátus okoz problémát. Ezt látva, jo­gosnak tűnő aggodalom, hogy az iparirányítás átszervezésével megszűnő irányító hatóságok feleslegessé váló alkalmazottai arra törekszenek, hogy vállala­toknál helyezkedjenek el veze­tői beosztásban. Ezáltal felduz­zaszthatják a vállalati vezető réteget, továbbá bővülne a szé­lességi és mélységi tagozódás, korlátozva az irányítás amúgy is elégtelen hatékonyságát. Az elmúlt évtizedek tenden­ciáinak elemzéséből levonható legfontosabb figyelmeztető ta­nulság éppen az, hogy nálunk az iparirányítás konkrét rend­szerétől függetlenül állandóan nőtt az ipar alkalmazotti létszá­ma. Az irányítás centralizáltab- bá válásával — 1958—1963 kö­zött — csakúgy bővült az alkal­mazotti állomány, mint 1967— 1969-ben, az irányítási decent­ralizáció időszakában. Alacsony átlagos termelékenységünk egyik meghatározó tényezője éppen a viszonylag nagy alkal­mazotti (nem fizikai) arány, a másik a szervezetlenség, a fo­lyamatos munka- és anyagellá­tás gyakori hiánya. Bár az el­múlt években hozott adminiszt­ratív intézkedések hatására a növekedés meglassult, ilyen megoldások ellentmondásos kö­vetkezményeik folytán csupán átmenetileg alkalmazhatók. Tartós megoldást nyilvánvalóan csak a vállalati tevékenység fel­tételeinek átfogó szabályozása hozhat, amely megteremti a vál­lalatok erőteljes érdekeltségét a munkaerővel általában, ezen belül az alkalmazottakkal való hatékony gazdálkodósban. „Bennünket, titkárnőket, ad­minisztrátorokat vagy asszisz­tenseket folyton azzal gyötör­nek — olvasom az egyik szer­kesztőségi levélben —, hogy mindig helyesen írjunk, gépel­jünk. Ne rontsuk édes anya­nyelvűnk szépségét, hanem szé­pen, világosan és szabatosan fejezzük ki gondolatainkat! Bennünket tanfolyamokra kül­denek mindezek elsajátítására, ugyanakkor a kis- és nagyfő­nököknek szabad pongyolán, tekervényesen, sőt gyakran ért­hetetlenül (írhatnám így is: ér­telmetlenül) kifejezniük magu­kat.” Ennyit a levélből, amelyben van némi igazság, bár az el­mondottak nem vonatkoztatha­tók mindenkire. Vannak olyan' munkahelyek, ahol éppen a főnök, a munkahelyvezető jár elöl jó példával: ő az, aki gon­dos munkájával kijavítja a be­osztottak nyelvi hibáit, szaksze­rűtlen vagy zavaros mondat­szerkesztéseit. Az is bizonyos, hogy nem mindenütt van így. Még mindig vannak munkahe­lyek, ahol görcsösen ragasz­kodnak a megszokott rosszhoz. Lassan már kezdem hinni, hogy hiába a nyelvművelő szakköny- . veknek, rádió- és tévéelőadá­soknak, az eddig írt tollseprűk- nek, ha akadnak, akik fittyet hánynak a gondolatok egy­szerű, logikus, szabatos kife­jezésének, és a bonyolultság álorcájába burkolózva a tudá­lékosság látszatát keltik. Körülbelül ez a véleményem a hivatalos nyelvről is, amely­ről annyi, de annyi cikk, könyv, előadás hangzott el eddig, s mégis talán jobban 'burjánzik, mint régebben. Hiába nyessük, kárpáljuk a hibákat! Mivel az utóbbi időben a bírósági ter­meket gyakrabban látogatom, az itteni tárgyalások anyagából válogatva közlök néhány sze­melvényt. Ismert, hogy a bírósági tár­gyalás megkezdésekor a. bíró behívja a perben érdekelteket, akik közül a beidézett tanúkat, arra figyelmezteti, hogy csak az igazat vallják a különbeni Nagy Norbert, Lukács Veronika, Ocskó Erika, Soós Anita, Mlinkó Máté, Mátis Szabina, Bogdán János, Fenyvesi Judit, Madurka Eszter, Sza­bó Magdolna, Deák Zsuzsanna, Prá- vics Timea, Kollár Bernadett, Varga Győző, Varga Gábor, Kovács Balázs, Szőke Gergely, Papp Attila, Csoboz Judit, Varjas Veronika, Sallai-Balogh Tamás, Wolf József, Keszler Szilvia, Kőszegi Judit, Nagy Zsuzsanna, Sülé Ramóna, Pecsnik Gábor, Futó Kata­lin, Trenkovics Lívia, Nagy Norbert, Bráda Balázs, Magyar Ildikó, Kővári Kata, Németh Gábor, Vándorfi Ad­rien, Nichter Tibor, Tóth Éva, Priesz Péter, Tamás Andor, Kovács Attila, Olaszi Csaba, lldzsa Gabriella, Becker László, Veit Richárd, Wagner Ferenc, Bíró Dezső, Barics Berna­dett, Csősz Dezső, Ferenczi Hajnal­ka. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Vass János és Kiír Mária, Eördög István és Tóth Mária, Takács Zoltán Csaba és Gyurasics Erika, Környei László és Dudás Judit, Lajos István és Kassai Gyöngyi, Major Gábor Gyula és Nagy-Perge Erzsébet, Ko­vács István és Nagy Katalin, Kalász János István és Balogh Edit, Ikladi Lajos és Franyó Marianna Edit, Rad- nai Tamás és Kóczán Zsuzsanna, Gő­Mindennapos felvételi ügyeletek gyermek belbetegek részére Pécs város: POTE Gyermekklinika, Szigetvár vá­ros és járás, a pécsi és a volt sely- lyei járás: Megyei Gyermekkórház. Gyermeksebészeti, kórházi felvételt igénylő gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermek- klinika, páros napokon: Megyei Gyermekkórház, Pécs és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat, I. kerület: II. sz. Belklinika, II. kerület: Me­gyei Kórház (fertőző épület), III. ke­rület: I. sz. klinikai tömb. Sebészet, baleseti sebészet: II. sz. Klinika. Égési sérülések: Honvéd Kórház. Koponya- és agysérülések: Idegsebé­szet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gégeklinika. ÉJSZAKAI KÖRZETI ORVOSI ÜGYELET Felnőtt betegek részére: Korvin O. u. 23., tel.: 11-169. Munkácsy büntetés terhe mellett. Úgy gondoljuk, hogy helyesebb vol­na, ha a bíró a tanúkat a büntetés terhével vagy a bün­tetés terhe alatt való igazmon­dásra figyelmeztetné. Ha valaki meghatározott föl­tételek mellett ad bérbe, jobb volna, ha ezt bizonyos teltéte­lekkel tenné. Vagy: az adóbe­vallási kötelezettség mellett-nél jobb fogalmazás: a kötelezett­séggel. Büntető peri iratokban gyakran olvasható: a büntetés, a végrehajtás terhe mellett, fel­ügyelet mellett. Ezeknél a kife­jezéseknél jobban hat az alatt névutó használata. A zárt aj­tók mögötti tárgyalás is többet ér a zárt ajtók mellettinél. Egy beadványban olvastam a következő mondatot: „A szak­értő kimunkálta az általam esz­közölt felvásárlásokat." A sze­gény fogalmazó rövidebben is kifejézhette volna: „A szakértő ellenőrizte bevásárlásaimat." Kétségtelen, hogy jogi nyel­vünkben elszaporodtak az ún. „terpeszkedő kifejezések": vizs­gálat tárgyává tesz, büntetést von maga után, megbánó ma­gatartást tanúsított a peres el­járás során (röviden: a perben megbánta . . .) stb. Jogi nyelvünkben egyébként bőven buzognak a sajátos ízű, jó magyar szavak is: jogorvos­lat, vélelem, vétlenség, szol­galmi (nem : szorgalmi I) jog, jogerő, hatály stb. Bár néha a jogi szakkifeje­zéseknek van köznyelvi megfe­lelőjük is, mégis a panaszt emel, pert indít, Ítéletet hoz szókapcsolatok nem azonosít­hatók a bepanaszol, a beperel, az ítélkezik igékkel. Végül is minden peres ügy így vagy úgy „elintézést nyer”, helyesebben: elintéződik. Pol­gári perekben ilyenkor legtöbb­ször az a szerencsés, aki per­nyertes lett. A büntető perek­ben azonban nem mindig ér­vényesül közmondásunk igaz­sága: Aki mer, az nyer. Aki túl­ságosan „merészen" vagy „erő­sen" viselkedik, gyakran került zárt ajtó mögé. beit Róbert József és Hegedűs Má­ria Zsuzsanna, Walter Ferenc és Kozóri Mária, Marfcó Lajos és Tár­csa, Éva, Pap Péter János és Som­fai Éva, Simonfi Attila Tibor és Füleki Katalin, Dallas Ferenc és Tóth Éva, Pál Miklós Károly és Ro­mán Éva, Szegedi József és Keresz­tes Irén, Buzagits Béla Tibor és Gyuk Mária, Horváth Imre Károly és Óbudai Anna, Regős György és, Ferenczi Ildikó, Király Jenő és Pá- kovics Ágnes, Kelemen János Béla és Tóth Magdolna, Németh Zoltán és Dormán Judit Margit, Nierner Jó­zsef és Ványi Zsuzsanna Éva, Hor­váth József és Korpa Edit, Krausz Ti­bor István és Auth Klára. MEGHALTAK Wilhelm Józsefné Szekeres Julian­na, Müller János, Spengler Menyhért- né Schönberger Magdolna, Markovics Pál, Barta Adóm, Ciber Józsefné Vránics Róza, Móró Beatrix, Bene Dezső, Hergenröder Józsefné Orbán Mária, Ilia László, Lukács Mihály, Iveszics Mihályné Jutási Mária, Deli Józsefné Hartman Katalin, Visontai Ferencné Mayer Margit, Baski Ist­vánná Kovács Margit, Láng Pál, Zsigmond Dezső, Benkő Gyula, Kesz­ler Béla, Kovács Lajos, Kiss János, Pálos József, Pollák ígnácné Strasser Erzsébet, Herczog József, Kasza Er- nőr.é Hédi Franciska, Hergert Károly, Varga Lászlóné Billeg Irén. M. u. rendelőintézet, ügyeleti be­járat, tel.: 12-612. Veress E. u. ren­delőintézet, tel.: 15-633. Gyermek be­tegek részére: Munkácsy M. u. ren­delőintézet, gyermekpoliklinika, föld­szinti bejárat, tel.: 10-695. Fogá­szati ügyelet: Munkácsy M. u. rendelőintézet ügyeleti helyiség, tel.: 12.612. Minden este 7 órától reggel 7 óráig. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK: Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 6. 10 52. sz. gyógyszertár; Pécs-Meszes, Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógy­szertár. Kossuth L. u. 61. 10/6. sz. gyógyszertár; Munkácsy M. utca 4. 10/9. sz. gyógyszertár. Veress E. u. 2. 10/7. sz. gyógyszer­tár. SOS-ÉLET telefonszolgálat díjmen­tesen hívható a 12-390-es szá­mon — este 7-től reggel 7 óráig. Tóth István dr. PÉCS SZÜLETTEK Kórházi felvételes iigyeletek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom