Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)
1981-08-09 / 217. szám
Kortársunk: Sarkadi Imre Hatvan eve született a Körhinta írója Rejtélyesen halt meg, zaklatottan élt két végén égette a gyertyát. Szinte már 1961. április 12-e hajnalán, halálakor új legenda született, Sarkadi Imre legendája. Azóta húsz esztendő telt el, megjelentek összegyűjtött írásai, könyvek, tanulmányok tárták fel életét, életművének értékeit. A legenda széjjeloszlott, egy jelentős szocialista ihíe-' tésű író maradt a helyén. Hatvan évvel ezelőtt, 1921. augusztus 13-án született viszonylag jómódú debreceni civis-családban. Leérettségizett, jogi egyetemre járt, aztán felcsapott újságírónak egy debreceni kormánypárti laphoz. 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt tagja lett, mint annyi más népi mozgalomhoz közelálló értelmiségi, s a pórt lapjának újságírója — Darvas József hívására. Illyés Gyula is rátalált: „Irodalmi fölfedezettem volt; kedves, folyton dorgálás alatt álló vidéki édes öcsém, ... reménységem, hogy nem gyöngül a magyar irodalom”. Ekkor lett igazi újságíró: hol a Tiszántúlon, hol a Dunántúlon bukkant föl, s lelt rá mindig a falu legégetőbb kérdéseire. A polgári-értelmiségi származású fiatalember a parasztság életének egyik legjobb ismerője. Cikkei ekkortájt mindig a falu változásairól szólnak, elbeszélései azonban még egy ideig, körülbelül 1948-ig, értelmiségi gondolatkörben mozognak. A fordulat éve számára is változást hoz, ekkor válik szépfróként a parasztság áb- zolójává. Monográfiájának szerzője azzal magyarázza, hogy Magyarországon a fel- szabadulás után a paraszti élet sűrítette magába a legnagyobb változásokat. Hozzátehetnénk egyéb okokat is, a _ lényeg ugyanaz: Sarkadi számára a magyar falu átalakulása jelenti azt az élményt, amely őt az elkötelezett, szocialista szemléletű, realista elbeszélések, 'kisregények, drámák felé hajtja. 1949—1955-ös korszakának legjobb műve a Gál János útja. Az előszóban őmaga fogalmazza meg, hogy Móricz Zsigmond Boldog emberének folytatásául szánta. A születő új embert ábrázolta: a cselédből a maga gazdájává, termelőszövetkezeti taggá váló nincstelent. A regény 19508. HÉTVÉGE ben jelent meg egy semma- tikus áradatban, amelyből szenvedélyessége, átéltsége, hitelessége messze kiemelte. Másik nevezetes alkotása ebből az időből az új magyar filmművészet egyik legnagyobb büszkeségének, a Körhintának a forgatókönyve. (A Kútban című elbeszéléséből kerekítette.) A Tanyasi duvad című regénye szintén ekkori. Méltó párja a Gál János útjának. Első színre vitt drámái is e tájt születnek: az Üt a tanyáról, s a Szeptember. Mind-mind kivétel nélkül a paraszti élet tükre. Igaz, néha torzít.a tükör. Sarkadi Imre sem kerülhette kii a sematizmus buktatóit. Talán éppen etért talált magára nehezen 1956 után. Pedig egy pillanatra sem vállalt közösséget az ellenforradalommal. József Attila-díjas, Kossuth-díjas író volt, egészen fiatalon, körülményei mégis mostohára fordultak, az irodalmi élet szélére került. Ráadásul megbetegedett, súlyos műtéten esett át. Tovább alkotott, de már nem a parasztság érdekli, nem járja az országot, irodalmi életet él a fővárosban, arról ír, amit legjobban ismer, s ami talán akkor izgalmasabb is volt: az értelmiségről. A vergődő értelmiség izgatja, azaz önmaga. Négy jelentős mű zárja le emberi és alkotói életútját: A gyáva, a Bolond és szörnyeteg című kisregények, s az Elveszett paradicsom, és az Oszlopos Simeon című drámák. Sötét képekkel küszködik bennük, küzdelme „az élet értelmét, társadalmi helyét elvesztett, de azt szüntelen kereső, visszaperlő ember tragikus küzdelme". S ezzel a szakasszal csukódik be Sarkadi Imre életműve. Halála véletlen volt és korai. Nem szabad anarchikus hőseihez hasonlítani. A teljes Sarkadi Imréhez hitelesen hozzátartozik a Gál János útja, a Körhinta, s természetesen A gyáva is. Egyszer a szocialista realizmus mibenléte felől elmélkedett. Az ő legjobb művei kétségtelenül beletartoznak. Híven, lelkesen szolgálta a felszabadulás után létrejött új rendet, még bizonytalanságai, útkeresései ellenére is a miénk. Az érdeklődő olvasóknak Hajdú Ráfis és Kónya Judit Safkadi-köryyveit ajánljuk, s természetein az író hagy példányszámban megjelenő, gazdag könyvtermését. Friss és tanulságos olvasmányok. Győri László Strobl Alajos: Liszt Ferenc Strobl Alajos: Gönczy Pál Stróbl Alajos szobrai Stróbl Alajos születésének 125. évfordulójára emlékezve a Magyar Nemzeti Galéria kiállítással idézi fel a kiváló magyar szobrász művészetét, géniuszai előtt műveinek bemutatásával tisztelegve. A szobrász közel ötven esztendőre terjedő munkásságát mintegy ugyanannyi szoborral tárja a közönség elé a kiállítás. Stróbl Alajos 1881-ben, éppen 100 esztendővel ezelőtt telepedett meg Budapesten. A kiegyezés és a millennium közötti időszakban a fővárosban sok feladat várta képzőművészeinket, iparművészeinket, így Stróbl Alajost is. Ennek a korszaknak oz építészettörténetét joggal jelképezi Ybl Miklós, o társművészetek közül a szobrászokat Strobl Alajos, a murális piktúrát Lotz Károly és Székely Bertalan. Már az eíső megbízásra készült alkotásai az Operaház homlokzatára került Erkel Ferencet és Liszt Ferencet ábrázoló szobrok is legjobb oldaláról mutatták be a fiatal szobrászt. Művészetének kiemelkedő alkotásai közé tartoznak arcmásai, mellszobrai,- olykor egészalakos portrészobrai. Mint ismert, sőt elismert szobrász, íőikolai tanár, igazgató igen sok portrémegbízást kapott. A leprezentatív portrék mellett számos műve született belső indítékból, barátságból, szimpátiából. Portréinak sorát az 1878-ban mintázott önarcképét vei kezdte. Feleségének gyermekkori (1884) és fiatalasszonyként mintázott (1896) arcmása a lelki azonosulás, a művészi kifejezés ragyogó példája. 1896-ban alkotta meg XIX. századi szobrászatunk egyik kiemelkedő alkotását, Anyánk című főművét. A' mű kifejező ereje, emberi közvetlensége, megrendítő humánuma méltán emeli ki ezt a munkáját saját életművéből is. A magyar szobrászat e kétségkívül igen bensőséges teljesítményét az 1900- as párizsi világkiállításon Grand-Prix-vel jutalmazták. Megragadóak Strobl Alajos női arcmásai, mint a Pulszky Ferencné, Pálmay Ilka, Pertczel Miklósné vagy a Fiatal nő című szobrai. Férfiakról mintázott portrégalériájában a Liszt Ferencről, Munkácsy Mihályról, Szilágyi Dezsőről, Guido Romanelliről és Bónffy Miklósról készített szobrai a legnevezetesebbek. Éppen egyik utolsó portrészobrának, az 1919-ben készített Guido Romanelli arcmásának idején újult meg művészete. Ebben a szobrában nagyjából levetette a XIX. századi hagyományokat, egyszerű ' és nemesen tiszta előadásmódja valósághűen, szűkszavúan, romantikus illúzióktól mentesen ábrázolta az olasz katonatisztet. Kivételes képességeinek birtokában 70 évesen fel tudta: frissíteni művészetének eszközeit. Stróbl mitológiai tárgyú fejszobrai sajátos hangvételű tanulmányok. Ezek többnyire valamelyik nagyobb kompozíciójához készültek, hogy megszemélyesítsék a mondanivalót, indokolják a választott motívumot. .E plasztikai „melléktermékek" az életmű legvonzóbb alkotásai közé tartoznak. Strobl Alajos: Kisfiú mellszobra Strobl Alajos: Lotz Károly Párbaj bandázs nélkül A fiatalabbak kedvéért: párbaj bandázs nélkül a párbajok idejében fedetlen mellet jelentett. Hölgyekről lévén szó, a párbaj igaz. — Szió! — Szióka! Puszi itt, puszi ott. Együtt érettségiztek a Kossuthban. Lehet, hogy ott nem szerették egymást, de itt a szélfutotta peronon az első pillanatban meleg sziget a találkozás. — Mi van veled? —• És veled? Azon a parányi meleg szigeten ezzel a két kérdéssel kezdődik a párbaj. Az egyik lány karcsú volt, csinos és divatos. A másik molettebb, csúnyács- kább, már amennyire húsz éven alul egy kislány csúnya lehet, és nem annyira divatos. A csinosabb: — Tudod, hogy felvettek? — Igen, (Az igenből érezni lehet, hogy ült az első vágás. Együtt felvételiztek.) — Veled mi van? — Dolgozom a konzervgyárban. A második vágás nem volt a legszabályosabb. Az irigyebb a csinosabb, a főiskolára felvett „leereszkedik”: — Jó neked. Napi nyolc óra. Bár én is letehetném a nyolc óra után a könyvet. — Jelentkeztem technikusnak ... Két év. — Levelezőn? Ez utóbbi kérdés csak egy szó volt, de egy tanulmánytérő. Azt, hogy ez a vágás is szabálytalan volt, csak a megvető hangsúly jelezte. Ám az nagyon. A képzelt társadalmi ranglétra valótlan felsőbb fokáról esett. Ért is elevent. — És te? — Ciki volt. összeszedtem két uvét. Piszokul nehéz. — Ez a „nehéz”, mint holmi menüett a korhű filmeken. — Az embert elkapja a város . . . Most kellene a csúnyácska kislánynak irigykednie, de a kapott sebek sajognak. így hát kérdez: — És Laci?
