Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)
1981-08-09 / 217. szám
Trencsényi Imre: Kesztyű a zsebben,avagy a becsület Eszter nem bánta az efféle kötetlenebb munkaértekezleteket. Most azonban Jóska a szokásosnál is később vetődött haza. Az asszony nem faggatta. Egyfelől, mert modern gondolkodású volt, másfelől, mert már korábban bevett egy altatót. Mire felébredt, a férfi a garázs előtt hajlongott. Az ezerhatos ragyogott, de a csutakolásnak csak nem akart vége lenni... — Legalább a kávédat. . . — jelent meg pongyolában. Körbejárta a kocsit. Semmi sérülés a karosszérián, de azért nem egészen jó ez így...! Konyakozni mindegyik szeret, de csak Jóska mer a végén a volánhoz ülni . . . Tagadhatatlanul benne van a kompániában. Jóska még délben is a Zsigával bíbelődött. Apró kátránypöttyöket fedezett fel a szélvédőn. Hát még, ha nekilát azoknak az alig látható kis ragyáknak, amiket a nagyobb jármüvek nyomán felverődő zúzalék üt a zománcon...! És nekilát... I Hétfőn reggel a férfi jókor bevágta maga után a kertkaput. Gyalog lódult a buszmegálló felé. Néhány lépés után beúszott Gazsó rókaképe. Mintha csak itt lihegne a nyomában, olyan tisztán hallja. Mikor mosódik ki az ilyesmi az idegrendszerünkből? . .. „Én őzért ezt nem hagytam volna, hallod...” Éppen Gazsó?! Úgy lenyelte volna, mint a vizet! Szemrebbenés nélkül!... Legjobb esetben annyit mondott volna: „Csak teutánad, Karcsi- kám! Te már mégiscsak ismered a járást!" . . . Igen, ezt kellett volna mondani, vagy valami hasonlót! De hát ki tud ilyen gyorsan kapcsolni? Legföljebb Gazsó, aki, ha leköpik, az esernyőjét kezdi keresni . .. Kölyökkoromban szétlapítom az agyát, ha valaki ilyet mond nekem. Mucsi is fakereszt lenne ma a szentgyörgyi temetőben, ha már akkor ilyen szája van . . . Most úgy nézzek a szemébe, mintha mi sem történt volna?... Végül is mi történt? Tulajdonképpen semmi. De egy életen át nyomna, ha szó nélkül hagynám .. . Mucsi egész nap nem mutatkozott. Ez nem is lett volna baj. Hadd gondolkodjék! Neki kell valamit kitalálnia, hacsak nem annyira tökhülye, hogy éppen most akarjon súgó nélkül boldogulni...! Sokkal kínosabb, hogy mindenki — mint amikor betör a melegfront — akár he ólomcipőbe bújt volna, olyan kelletlenül mozdul. Még a gépírónő is ingerülten fordítja másfelé a térdét. Az elintézendő ügyek ellentmondásaik mögé rejtőznek, soha ennyi dünnyögés nem hangzott, délutánra az íróasztaloknál már csak bábok ülnek, akik mögött minden kérésre és utasításra egy-egy objektív nehézség tárta szét a karját. Tudjuk, mikor ritkul így meg a levegő. Dehát Mucsi bent se volt egész nap! És nem is úgy főnöke, hogy egyetlen szóval vagy intéssel elintézhetné. A nagyfő- nök'ök meg le se látnak idáig... De akkor miféle maffia ez?!... Harmadnap már-már ott tartott, elordítja magát, ahol a legtöbben vannak: „Mondjátok meg végre, mi az úristen van veletek?!...” összeszorította a fogát. Akár féllábon is kiböjtöli, amíg valami újabb csuda megmozdítja a levegőt. Negyednap már úgy járhatott- kelhetett és tehette a dolgát, mint a tisztviselők többsége, Tévedés ne essék! A csúnyácska kislány tudja, hogy Laci a nagy szerelem volt és elmúlt. Ha lenne egy képzelt bíró, az most sárga lappal figyelmeztetné mindkettőjüket. — Régen beszéltem vele ... —' Csak azért, mert láttam itthon . . . Icáéknál volt bulin . .. Öt sem vették fel, pedig ő írta neked a doiikat. Ö is a konzervnál van. Pisti keze alatt. . . — Ki az a Pisti? — Nem ismered. Szombaton lesz az eljegyzésem. Technikus nálunk, de egyetemre jár. — akiket nem is utál, nem is kedvel, talán nem is ismer a főnökük. Ennek az állapotnak is voltak előnyei. Kevesebb viccet kellett mesélnie, és ugyanazt kevesebbszer végighallgatnia. Lazulnak egy kicsit a nevetőizmai . . Aztán az ötödik napon ösz- szefutott Mucsival. Többször felidézte a jelenetet. Vajon a másik is rajtakapta-e, hogy egy pillanatra megtorpant, mint aki szót vár. Ez a pillanat talán még jobban megviselte, mint a szombati nagyjelenet. Mint amikor az ember azt hiszi, kezet nyújtanak neki, de csak a kilincset keresték... Ha szombat éjjel nem uralkodik magán, és azon nyomban orrba veri, rosszabb akkor sem lehetne! .. . De ki az a pihent agyú, aki egy váratlan és oktalan sértés pillanatában készen rántja elő a szankciót?!... Napokba telt, míg törvények és szabályok közt kacskaringózó agy- tekervényeit oda-vissza megjárta a gondolat: „Sose azt nézzük, ki mondja, hanem igenis azt, hogy mit mond!” Szájában forgatta a nagy igazságot, és azon tűnődött: most megsüsse vagy megfőzze? . . . Ólomtalpakon araszolt ez a hét. És ráadásul nem is volt szabad szombat. Nem bírta tovább, valakivel szót kellett váltania. Vág Bandit örvényként tartották számon a gyorsabban vagy lassabban hömpölygő karrierek sodrában. Az igazság bajnoka volt. Néhány éve így imádkoztak az igyekvőbbek a vállalatnál: „Ments meg uram minket minden konfliktustól, de legfőképpen attól, hogy Vág Bandi mellénk álljon!” Az évek során sokat higgadt a fickó, de azért legjobb csak elkerülni az ilyent. . . — Nálad mennyi van? — szólalt meg Jóska kissé rekedten, szándéka szerint azonban a legkollegiálisabb hangján. — Nyilván arra vagy kíváncsi —- mosolyodott el fanyarul az egykori bajnok —, mit beszélnek rólad a hátad mögött . . .? — Te, neeem ... — csavargatta az óráját elmélyülten a szerencse kitagadott fia. Aztán megemberelve magát, mégisAz elégtétel most lesz teljes. — Levelezőn ... — Lakás? — Kapunk. A két kislány áll egymással szemben, s viharos örömük már valamivel hidegebbre hűlt, mint körülöttük a szél. — És te maradsz segédmunkás? — Betanított. Kétezer-ötért, de ehhez még jön ez-az. Neked mennyi az ösztöndíjad? Laci valami olyasmit mondott, hogy már nem vagy a kollégiumban. Az úvé? — Rokonoknál vagyok. csak szembenézett az örvénynyel: — Miért? Mit beszélnek? — üsse kő — bólintott Vág Bandi. — Soha sem kedveltelek annyira, most mit játsszam a kíméletest? . . . — Ez nyílt beszéd! — Mondom tovább. Szerencsétlen, betoji alaknak tartanak, már megbocsáss ... A többit te tudod. Mi csak találgatjuk ... — És azt az állatot?!... Őt minek tartják?! — Azt majd talán egyszer neki, személyesen .. — Szerinted mi a bátorság? — Ebben meg neked van igazad. Marhaság . .. Nézd, nem tudom, pontosak-e az információim. De ahogy összerakom magamnak, nem volt sok választásod ... a régi világban, ha valakit megsértettek, küldte a segédeit. Lehet, hogy levágták a fülét, lehet, hogy ő vágta le a másikét, de a becsület oké volt. . . Ma mit tehetsz? Vagy forduíásból bevágsz neki, akkor viseled a jogi következményeket. . . Vagy felülemelkedsz, és láthatod, mi van .. . Nem kell mellre szívni. Gyakorlatilag nincs az embernek választása. Megkaptad, használd egészséggel. Legközelebb majd te adod az elsőt, akkor töprengjen ő! Ez van, öregem,.. Most már te mondj valamit!. .. Vasárnap délig minden fellelhető keresztrejtvényt megfejtett. Ebéd után is nyugodtan viselkedett, csak éppen nem beszélt. Ha Eszter megszólította, mosolyra húzta a száját, bólintott, és egy-egy pillanatra megemberelte magát. Határozottan és rugalmasan felpattant a bőrfotelből, kikapcsolta a televíziót, bekapcsolta a rádiót — vagy éppen fordítva, variálva a dolgot a lemezjátszóval és a két magnetofonnal. Amikor a gyerekek mentek hozzá, levegőbe dobálta és bokszolni tanította őket... Az asszony már-már reménykedni kezdett, hogy újra minden egyenesbe jön ... Egy ködös, őszi reggelen aztán a legrosszabb is megesett. Nem utasították ugyan nyíltan vissza kinyújtott kezét, de az már legszorongatóbb rémálmait. is megcsúfolta, hogy épp egy — Ciki? A hangszóró recseg. Élni kezd, zenél, aztán mondják a vonatot. — Hát.. . Szió — mondja hangosan a csúnyácskább és csendesebb. — Szió — mondja csendesen a hangosabb. Puszi itt. Puszi ott.-— össze kellene jönnünk egyszer. .. — Igen ... Mennek. A peron pedig megtelik a reggeli műszakra érkezőkkel. Bartha Gábor ilyen tejfölösszájú fogja kezdeni. Az új kollégát bemutatkozásra hordozták körbe, s a hosszú csontú, pattanásos fiú tenyérbemászócn kelletlenül adta a csülkét. Talán egyre inkább elhatalmasodó fejfájása miatt nem tudta felmérni Jóska, hogy a kölyök saját tenyerének nyirkossága miatt vág olyan keserves képet... Másnop délben Esztert telefonon hívták, hogy mi van ct férjével. Ész nélkül rohant haza. Se kocsi, se Jóska!... Valakit elő kell keríteni azok közül, akikkel akkor, szombaton éjjel együtt ivott! De hát kik lehettek ott?!... Egy bizonyos, hogy Mucsi Karcsi nélkül nincsen kompánia ... És végtére is most Karcsi a legközelebbi haverja Jóskának .. . Nem most, hisz egy faluból valók. Jóska ugyan azt mondja, Karcsi mindent az anyja tyúkjainak, apja demiSsonjainak meg az ő súgásainak köszönhet, de azért családostul is össze-összejöttek réqebben, míq Sári el nem költözött . . — Én nem tudom, mi baja Jóskának — dörmögte Mucsi a kagyló mellé. — Valahogy clyan magánakvaló lett az utóbbi időkben ... — Pontosan egy bizonyos szombat éjjel óta! Ügy tudom, Karcsi, együtt voltatok...! Néhány pillanatig csak szu- szogás hallatszott, aztán öngyújtókattanás. — A...! Tudod, hogy van ilyenkor. . . Hülyülünk egymással össze-vissza . . . Nincs jelentősége ... De bocsáss meg, a másik vonalon keresnek . .. Jóska sötétedés után vetődött haza. — Hol jártál, te .. . — nézett végig rajta elgyötört tekintettel az asszony. — Megnéztem anyámékat.. . Rosszat álmodtam ... — Megmondanád végre, ,mi bajod? — Nőm vart és őrült vagyok! — Ilyet senki nem mondót! . . . De a haverod is észrevette ... — Milyen haverom?! — Hát a nagy haverod! A főbarátod! Akivel sülve-fővé együtt vagytok! Mucsi!... Pofon szökkent' a férfi markába, de nagy erővej visszagyűrte. — Te szerencsétlen! — kapott a halántékához. — Tudod, kivel tárgyalsz, te... énrólam?! Azzal, aki egy perc alatt kétszer küldött el az anyámba!. . . Most mit bámulsz?!... — Mucsi? — Mucsi! Mucsi! Hát mit vártál tőle?!... — És te ...? — Köszönöm, jól vagyok . . . De az úristenit, várj, ilyenkor ne legyen más dolgod, hadd mondom most már el!... Kár- tyatrükköket csinált. Tátottuk a szánkat. Ezt érti, nincs mese. Aztán egyszer csak billegetni kezdi magát: „No, koraszülöttek, kiscsoportosak! Aki ezt utánam csinálja, annak kinyalom...!” Nem mintha erre nagyon pályáztam volna, de átláttam a szitán. Én is jártam az apámmal vásárba. Nyúlok a zsugáért, mondom, adja ide, megpróbálom. Tudta, hogy én nem beszélek habra, ellöki a kezem: „Te menj...” Már ahová küldeni szokták az embert, „Karcsi — mondom neki, bennem is volt már valamennyi —, az anyámat hagyd ki. Tudod, hogy mifelénk ezért mi járt. Nyilván másképp akartad magad kifejezni". Erre- kifejezte magát még egyszer, ugyanúgy. Akkor legyintettem, és hagytam, hadd hőbörögjön a többieknek .-. . Azok akkor ‘csak lapítottak, meg még némelyik engem csitltott, csak Gazsó . . . Okos akartam lenni, rosszul számoltam. Nem tudtam, hogy az emberek ilyen önérzetesek — a más kontójára...! Sokáig hallgattak. Eszter sóhajtott nagysokára: — Hát nem tudom . >»~ — Mit nem tudsz?! — csattant fel a férfi. — Végiggondoltam azóta százszor! Bármi más megoldást választok, csak még rosszabb ... — Lehetséges... — sóhajtott újra az asszony. Egyik válla magasabbra emelkedett a másiknál, és tekintete a szoba sorkán túl kezdődő semmiben kalandozott... Trischler Ferenc rajza Pákolitz István Anzix DILEMMA Gazdája agyusztálja, ahol éri, de szobormozdulatlan áll az öszvér. Eldöntendő, hogy végülis mit példáz: bölcs türelmet, vagy buta makacsságot? ARANYCSANAK A hölgy, aki ajkával érintette hajdan e remekmívű poharat, oly szép lehetett, mint csinos utóda, a csanak-csodáló cukorfalat. SÖTÉT Fekete csibe kapirgál Fekete kánya keringél Fekete orkánszél uszul Fekete felhő dombéroz RONGYRÁZÓ Idétlen istenátka, riszáló vakbolond! Szegény anyád, ha látna, lekenne két pofont. KARSZT A domboldalban teng-leng a juhnyáj, a pásztor szokásból se furulyái;, szegénylázáros, kifakult gyöpön szöcskebukfenc a maradék öröm. BOLGÁRKERT • Dagad a borsó, paprika, uborka, padlizsán hizik s kákabélű spárga. (Neseff Nesa, a paksi bolgárkertész, — álmomban — ótjás tökjeit kínálja.) Takáts Gyula Élő rétegtan Erdők, szőlők, mezők és léjiebb már kertek palaszin sora. A rét vékony s a láppal s náddal egymáson élő geológia. Élő rétegtan: nőve, fogyva, még talpon, mint tavasszal te. Készül az óriási számsor kezünk tapintó képlete. Szemem előtt az égeres alatt tőzegbe nőttek a halak. Kifogta a sötét iszap sarkam alatt és dong a mély idő. Zöld szittyó-szörökkel kinő s rá éles pengékkel süt a nap. Birtalan Ferenc Júliusi passió lépteink egyre csendesednek aztán az erdő sem kisér tűzfényű arcunk elparázslik rászáll a hollószárnyú éj lehettünk volna boldogok utánunk rezzen egy bogár álmaink káposztaföldjén csendet rág a nyúlfogú nyár. HÉTVÉGE 9.
