Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)
1981-08-04 / 212. szám
1981. augusztus 4., kedd Dunántúli Ilaplo 3 Egy vizsgalat tanulságai Csendes József autószerelő korszerűen felszerelt műhelye Pécsett, a Táncsics utcában és kisegítő gazdaság az ellátást A kisipari jövedelemadó hátránya Magánkereskedőknél kedvezőbb az idegen bérlemény Fél év múltán Miniszteri rendelet Kiterjesztették a részes munkavállalást A jövedelemre nincs korlátozás A Magyar Közlöny 35. számában megjelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelete, amely a részes munkavállalás új feltételeiről intézkedik. A korábbi jogszabály csak a földterület megművelésével kapcsolatban rendezte ezt a foglalkoztatási formát, de azóta igény mutatkozott arra, hogy a részes munkavállalás a mezőgazdasági munkák más területére is kiterjedjen. Az új rendelkezés ennek eleget tesz, és várhatóan jól szolgálja majd a termelés fejlesztését. A részes munkavállalás — a rendelet szerint — kiterjed a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás' szinte teljes körére. De-nemcsak erről van szó: bővül azoknak a mezőgazdasági nagyüzemeknek a köre is, amelyekben ilyen tevékenység végezhető. A korábbiakon túl az állami gazdaságokban, fagazdaságokban és a halászati tsz- ekben, valamint az erdőgazdálkodási ágazatokba sorolt gazdasági társulásokban is mód nyílt a „részes" kiadásra. A tevékenység a továbbiakban a földterület művelése mellett átfogja szinte az egész mezőgazdasági ágazatot. Részes munka vállalható a nagyüzem tulajdonában, használatában álló állatok tartására, halfogásra és állati termékek előállítására. A részes munka- vállalásnak az állattartásra való kiterjesztése előmozdítja a háztáji portákon, a kistermelőknél meglevő állatférőhelyek kihasználását, ami a nagyüzemekben is javítja az állattartás gazdaságosságát. Miután a figyelem középpontjába került a mezőgazdaságban' és az erdészetekben a tűzifa, a rendelet értelmében részes munka vállalható a faanyag-kitermelésnél: úgynevezett vágástéri hulladékok gyűjthetők és egyebek között a fadöntésre, -darabolásra is köthető szerződés. A jogszabály lehetővé teszi a mezőgazdasági nagyüzemeknek, hogy munkaszervezetüket rugalmasan alakítsák ki. önállóságukat hangsúlyozza, hogy a rendelet nem jelöli meg a részesedés felső határáh Ezzel is lehetővé válik, hogy a nagyüzem eddig gazdaságtalan tevékenységét részes munkavállalók alkalmazásával gazdaságossá tegye. A rendelet egy másik jellemzője: az egyéni érdekeltségre hat — ugyanakkor a nagyüzem számára sem közömbös —, hogy a részes munkát vállalókra nem terjednek ki egyebek között a másodállás, mellékfoglalkozás esetén fennálló korlátozó rendelkezések. Lényeges eleme a szerződésnek az ár; a termésrészt elsősorban hatósági áron, ha pedig ilyen nincs, akkor a nagyüzem és a részes munkát vállalók között létrejött szerződésben rögzített áron számítják ki. A rendelet ugyan a munkaórák számát illetően megszüntette a korábbi évi 3 ezer órás felső határt, lényeges egyéni érdek fűződik viszont ahhoz, hogy valamilyen keret rendezze a napi munkaóra-ráfordításokat. A jogszabály szerint ezt úgy kell megállapítani, hogy a munkaviszony alapján dolgozóknak naponta 11 óra, a tagsági viszony alapján dolgozóknak pedig nyolc óra pihenőidőt biztosítsanak. A rendelet egyéb kérdésekről is intézkedik: például arról, hogy a nagyüzem és a részes munkát vállaló a teljesítés után köteles egymással számolni. U kiegészítő jól szolgálja A pécsi és Pécs környéki kiegészítő és kisegítő gazdaság elmúlt ötéves helyzetét vizsgálta a közelmúltban a Pécs városi Népi Ellenőrzési Bizottság és Pécs város Tanacsa V. B. szakigazgatási szervei. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a városban és a városkörnyéken működő kiegészítő és kisegítő gazdaságok mennyiben felelnek meg az alapvető célkitűzéseknek, milyen tényezők fékezik az indokolt fejlődést, milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a lakossági igények kielégítése magasabb szinten valósulhasson meg. Magánkisipar A kisiparosok munkafeltételeiben különösen az utóbbi időben kedvező javulás tapasztalható. Egyre több a korszerű, megfelelően felszerelt kisipari műhely. A tanács a szolgáltatások fejlesztése érdekében az ellátatlan területeken kisipari tevékenységet kezdők részére háromévi adómentességet biztosít. Ez mintegy 22 szakmában, többségében a város peremkerületein dolgozó kisiparost érint. A kisipari műhelyek létesítésénél azonos követelményeket írnak elő a főfoglalkozású, vagy a munkaviszony és nyugdíj mellett ipart gyakorlók részére. Pécsett a kisiparra a szolgáltató-javító tevékenység a jellemző. A szolgáltatáson belül a lakossági munka aránya a döntő. Az ipargyakorlásra, az árképzésre és a jövedelem-adózásra vonatkozó új jogszabályok számos olyan kérdést rendeztek, amelyek a kisipari tevékenység gátló tényezői voltak. A jelenlegi jövedelem- adózási léndelet azonban egy bizonyos határon túl nem ösztönöz többlettermelésre, emiatt a kisárutermelő kisiparosoknál kapacitás-visszatartás tapasztalható. Az anyag- és kisgépellátás területén sok a gond. A ki sgépel lá'tá s különösen a fodrász és szabó szakmákban nem megoldott. Magánkereskedelem Pécsett 1980-ban 203, a városkörnyék községeiben pedig i2 magánkereskedő működött. A magánkereskedők elsődlegesen a zöldség-gyümölcs, a vegyeskereskedői és a vendéglátó szakmákban dolgoznak, de található közöttük dohány-, ajándék-, bazár- és rövidáru-, valamint kis számban mező- gazdasági és pincegazdasági, műszak! cikk-, barkács- és sportáru-, valamint virágkereskedő is. A zöldség-gyümölcs és a vegyeskereskedők területi elhelyezésüknél fogva is javítják az ellátottságot, míg a vegyeskereskedők az alapfokú ellátásban töltenek be hézagpótló szerepet. A többi magánkereskedő az áruválaszték bővítésében egészíti ki az állami és szövetkezeti kereskedelem tevékenységét. A magánkereskedők többsége bérelt üzlethelyiségben, vagy saját tulajdonú árusítóbódéban működik. Néhány kereskedő saját ingatlanán épített helyiségben folytatja tevékenységét. A vizsgálat során a felkeresett magánkereskedők felvetették, hogy a saját lakóépületükben működtetett üzlethelyiség után értékcsökkenés leírást az adó kiszabásánál nem vesznek figyelembe, ugyanakkor idegen bérlemény esetében a bérleti díjat beszámítják. Ez a pénzügyminiszteri rendelkezés különösen a vendéglátó tevékenységet folytatók kezdeményezését hátráltatja. Szerződéses üzemeltetés Mind Pécsett, mind a város- környéki községekben a boltok nagy száma szerepel a bérbe, vagy szerződéses üzemeltetésre átadandó üzletek között. A vállalatok általában felkészültek a rendelkezések végrehajtására, noha az eddigi időszakban a boltok meglehetősen kis százalékát hirdették meg bérbeadásra, illetve szerződéses üzemeltetésre. Az év hátralevő részében Pécsett 59 boltot es 40 vendéglátóipari egységet, a városkörnyéki községekben egy boltot és három vendéglátóipari üzletet kívánjak a vállalatok, szövetkezetek versenytárgyalás útján kiadni. Az eddigi tapasztalatok szerint a bolti kiskereskedelemben nem volt túl nagy tolongás a meghirdetétt üzletekre. A vendéglátóiparban az italboltok iránt érdeklődtek kevesen, a Piros rózsa itlalboltot nem tudták szerződésre kiadni. Ennek az a magyarázata, hogy az italboltokban nincs lehetőség az árak eltérítésére, míg a II. osztályú üzletek szabad árformába tartoznak. Élénk érdeklődés kísérte a meghirdetett melegkonyhás egységek, eszpresz- szók és cukrászdák versenytárgyalásait. A kiegészítő, kisegítő gazdaság szerepe az idegenforgalomban a fizető-vendéglátás keretében számottevő. Az ösz- szes pécsi idegenforgalmi fé- rőhelykapacitásnak több mint 60 százalékát a fizető-vendéglátás szobái adják. A fizetővendéglátás bruttó bevételéből mintegy 10 százalék a szervező irodák részesedése, ami gyakorlatilag- csaknem tiszta nyereséget jelent az idegenforgalmi szerveknek és jóval magasabb mint a szállodaüzemeltetés nyereségaránya. Háztáji kisegítő gazdaság A háztáji és kisegítő gazdaságok fejlesztésének eredményeként az állami és szövetkezeti felvásárlás mennyisége Pécs kistermelőitől az 1976-os 40 millió forintról 1980-ban 142 millió forintra nőtt. A háztáji és kisegítő gazdaságok termeltetését és felvásárlását termelőszövetkezetek és az áfé- szek integrálják. A Pécsi ÁFÉSZ olyan korszerű felvásárlótelepet létesített, mely lehetővé tette a termékek, termények exportszállításra történő előkészítését. Nincs megoldva a városi kis- parcellák és a városkörnyéki termelőszövetkezeti tagok zártkerti és belső ingatlanjain az időszerű talajmunkák elvégzése. A szőlőtelepítés mértéke Pécs történelmi borvidékén a vártnál lassúbb ütemű, . melynek oka többek között a telepítési költségek erőteljes növekedése, a gépi forgatás hiánya, a területek elaprózottsága. A biztonságos kisállattenyésztés és -tartás a felvásárlási árak rendezését, a folyamatos és minőségileg megfelelő tápellátás biztosítását igényli. A magánkertészek körében gend a nyugdíjalap fizetésének hiánya és ennek következtében a nyugdíjkérdés rendezetlensége. összességében a vizsgálat megállapítja, hogy a kiegészítő gazdaság több ponton jól illeszkedik a város gazdaságához, szerepe fokozódik a város és városkörnyék ellátásában, ezért szükséges, hogy szervezettebbé tegyék működésüket, gazdálkodásukat. R. N. A gazdaságpolitika és az idei terv alapvető céljai - az egyensúlyi, elsősorban a külkereskedelmi mérleghelyzet javítása és a lakosság elért életszínvonalának fenntartása - szemszögéből a gazdasági munka első félévi eredményei, még szerényen szólva is, kielégítőek. Ám ez a minősítés a nem rubel elszámolású árucsere első félévi mérlegéről túlzottan visszafogott: a január—júniusi időszak nem rubel elszámolású forgalmának mérlege az elmúlt öttíz esztendőben sohd nem volt oly kedvező, egyensúlyközeli, mint ezúttal. Az átlagbér, az átlagkereset is oly mértékben emelkedett, ami megfelel az életszínvonal megőrzése tervezett követelményének. Ám, ha nem statikus szemlelettel — június* 30-i helyzeteben és eredményeiben értékeljük a gazdasági munka folyamatait, kevésbé leszünk, lehetünk derűlátóak. A népgazdasági szintű gazdálkodósnak, időről időre változva, mindig voltak olyan feladatai, amelyeknek megoldásával rövi- debb-hosszabb ideig sikertelenül birkóztunk. Ilyen volt a hatvanas években a munka termelékenységének erőteljesebb növelése, a hetvenes évtizedben a külgazdasági egyensúly javítása. Úgy tűnik, hoqy napjainkban az ipari -növekedés mérsékelt ütemének fenntartása, biztosítása okoz. hat tartós gondot. Az idei év kezdetén — az első négy hónapban — az ipari termelés és értékesítés, az egy évvel korábbihoz képest, felélénkült, ám a félév egészében az 1981-re előirányzott növekedési ütemnek legfeljebb a felét érte el. Az ipari termelés igencsak szerény növekedése azonban megtévesztő eredmény, hisz a múlt év első felében — amihez most viszonyítunk - a termelés visszaesett, s íqy legjobb esetben is csak az állítható, hogy az ipar 1981 első felében elérte 1979 azonos időszakának szintjét. Az ipar az elmúlt másfél évben képteien volt szélesebb értelemben vett gazdálkodását az iDari növekedés követelményeihez, lehetőségeihez igazítani. Az ipari növekedés évtizedeken keresztül egyidejűleg három piacra — a belföldi fogyasztási és felhalmozási, valamint a szocialista és a tőkés piacokra - támaszkodott. Nyilvánvaló, hogy az összes belföldi felhasználós ma már az ipari termelés bővítéséhez aligha szolgáltat vásárlóerőt, a szocialista kivitel növelésének lehetőségei is meghatározottak, az ipar termelését elsősorban a nem rubel elszámolású export révén növelheti. Az ipari termelés növelésének az a „modellje" aligha lesz ideiglenes, átmeneti jellegű. Bizonyára a sorok olvasójában is felmerül a kérdés, hogyan lehetséges, hogy az ipar gyenge teljesítménye ellenére mind az elmúlt évben, mind 1981 első felében a nem rubel elszámolású forgalom egyensúlyhelyzete mégis kedvező lett. Egyszerű a magyarázat: .mind tavaly, mind az idei év első felében a mezőgazdasági és élelmiszeripari export volume- v nének és árszintjének növekedése volt a kedvező mérleghelyzet döntő tényezője, az ipari kivitel mennyisége mindkét időszakban stagnált. Keserű vigasz, hogy az élet is igazolja: nincs ipari növekedés a nem rubel elszámolású kivitel bővítése nélkül. Csakhogy van egy másik ösz- szefüggés is, éspedig az, hogy az ipari termelés stagnálása előbb-utóbb — már az idei év második felében - az egyensúlyi helyzetet is negatív módon befolyásolja. Tartósan aligha tartható fenn, hogy az időjárás- és konjunktúraérzékeny agrárszektor őrizze a mérleg egyensúlyát. (Az év első felében alapvetően a búza, a hús- és az étolajexport növelte majd 40 százalékkal a nem rubel elszámolású mezőgazdasági termékkivitelt. Bizonyosnak látszik, hogy az év második felében ez a teljesítmény aligha ismétlődik meg.) Az év hátralevő részére a nem rubel elszámolású kivitel előreláthatóan nem teszi lehetővé sem az export, sem a termelés szükséges mértékű növekedését. Egy év gazdasági történése még lehet kivétel, két esztendő azonos jelensége már tipikusát, tendenciát sejtet, ami indokolja a gazdaságiipari növekedés jelenlegi menetének hátterében — egyelőre kevésbé szembetűnő - össze- függésváltozások felvetését is. Gondolatainkat aggályainkat 1980-as adatok tükrében érzékeltetjük, ám félő, hogy az 1981. évi adatok -is hasonlóak lesznek. Az elmúlt évben, miként idén is, a két alapvető gazdasáaoolitikai feladathoz - eayensúl" életszínvonal, megőrzése - az anyagi termelés bizonyos bővítését, mérsékelt foayasztói árszint és jövedelem növekedését terveztük. Az anyagi termelés azonban alig, a nemzeti jövedelem pedig semmivel sem nőtt, az egyéb célok általában teljesültek. Hangsúlyozzuk: a terv mind az egyensúlyi helyzet javítását, mind az életszínvonalbeli célok elérését szerény mértékű gazdasági növekedéshez kötötte, tervezte. Az eovensúlyi helyzet javulása a tervezettnél alacsonyabb — tulajdonképpen zéró — növekedés mellett következett be, ami az eredmény szempontjából közömbös. De vajon a másik eredmény, az életszínvonal megőrzése összefüggésében is ilyen következtetés vonható le? Politikai és gazdaságpolitikai nézőpontból az életszínvonal megőrzése legalább annyira fontos mint az egyensúly javítása. Csakhogy a múlt esztendőben - a gazdasági növekedés—éleiszínvonal szerves összefüggése „hatályon kívül" helyeződött. Az iparnál maradva: az elmúlt évben termelése kb. 2 százalékkal csökkent, a termelékenység 0,7 százalékkal, a havi átlagbér 6,3 százalékkal emelkedett. 1979 és 1981 első féléveit összehasonlítva: a termelés volumene kb. azonos, a termelékenység mintegy 4 százalékkal, a havi átlagbér legalább 12-13 százalékkal magasabb. (Az elmúlt évben egyébként számos iparágban csökkent a termelés és a termelékenység, csak az átlagbér emelkedett. Szélsőséges példa: a fémtömegcikkipar termelése majd 14, az egy foglalkoztatottra jutó termelés 10 százalékkal csökkent, az átlagbér kb. 6 százalékkal nőtt.) A növekedés—termelékenység— bér aazdaságlogikai kapcsolatának fellazulását a tervezettnél magasabb termelői árszint és jövedelmezőség ugyan megmagyarázhatja, a jelenség tendencia- szerű folytatódása azonban már veszélyes lenne. Úgy tűnik, hogy a fogyasztói árszint növekedésétől jócskán elmaradó gazdasági-ipari növekedés közepette a gazdasági ágazatok teljesítményét és az életszínvonal-követelményeket egyaránt szem előtt tartó, érvényesítő bérszabályozás még sok gondot okozhat. Garamvölgyi István
