Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)
1981-08-30 / 237. szám
Négyszemközt a tanácselnökkel Nevezetes nap volt a mecseki bányászfalu életében 1951. szeptember 2. A Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa ekkor nyilvánította várossá Komlót. Azóta 30 esztendő telt el. És hol van már az a Komló, ami országszerte hírhedt volt véres történeteiről. Egy lehiggadt város terül el a hét dombon, lakossága semmiben sem különbözik a többi, gazdag múltú városokétól, a „bányász" jelző sem annyira egyértelműen jellemzi Komlót, hiszen a foglalkoztatottaknak a kisebbik hányada él a bányából, a bányának. Ez a város külsőségeiben is igyekszik azzá válni, ami ténylegesen is: Baranya második városa. ünnepi hét következik most. Komló gazdag programmal emlékezik meg az évfordulóról, a városság három évtizedéről, a fellendülés, a megtorpanás és az új fellendülés évtizedeiről. Ebből az alkalomból kért nyilatkozatot a Dunántúli ^ Napló Morber Jánostól, Komló város Tanácsának elnökétől. A beszélgetés legelején egy megfigyelésének az elmondásával jellemzi a komlói változásokat: — A húsz év előtti bányásznap arról emlékezetes számomra, hogy a város tele volt italárusító bódékkal (finoman úgy mondtuk: borkóstolókkal), az emberek utcahosszat ihattak, duhajkodhattak, költhették borra, sörre, pálinkára a hűség- jutalmukat. A mostönf bányásznapra egy maszek és egy vendéglátóipari borkóstoló (valóban azt!) sikerült szervezni és talán lesz még egy szakszövetkezeti is. Egyszerűen nem hajlandók jönni, mert ma már nem fizetődik ki a vállalkozás.- Ez nyilvánvalóan csak az egyik vonala a változásoknak ... — Olyan a komlóiak lakás- kultúrája, hogy méltán lehetünk rá büszkék; nagyon sok a gépkocsi és 1500 családnak — többségében bányászcsaládnak — van kiskertje, amit azért tartok nagyon nagy dolognak, mert azt jelzi, hogy a bányász nem a kocsmában tölti a szabad idejét, hanem megy ki a szabadba, a friss levegőre. És itt nem szabad elfelejteni, hogy ebben a városban a hőskorban — azaz 1956-ig — csak lakás meg egy csomó kocsma épült. De amire feltétlenül szükség lett volna, az többnyire elmaradt. Lehet, hogy akkor ez volt a helyes? ...- Milyen volt az akkori város? — Rohamos fejlődés előtt állt Az emberek lényegesen többet kerestek itt, mint másutt, ez volt az első számú vonzóerő. Aztán jöttek azok, akik menekültek a mezőgazdaságból. És persze jöttek a deklasszált elemek, majd lumpenek az akkori Sztá- linvárosból, amikor ott kezdett letisztulni a helyzet. Nem véletlenül születtek az olyan elnevezések azokban az első években, mint Monte Komló, meg Roó de Kökönyös... Nagyon heterogén volt a város társadalma, ez rengeteg problémával járt, elsősorban a rendőrségi ügyek sokaságával. Hadd említsem ezzel kapcsolatban, hogy ma viszont a megye városai között nálunk a legjobbak a közállapotok. Komlói változások Beszélgetés Morber Jánossal, Komló város Tanácsának elnökével- Ami azt is jelenti, hogy a városalapitó lakosság többségére elismeréssel emlékezhetünk. — Ugyanis a lumpen, a rendbontó elemek 1956-ig eltűntek innen, a mai lakosság az akkor letelepültek tisztességes többségéből adódik. Igaz, hogy velük is meg kellett küzdeni. Emlékszünk a házak környékét ellepő disznóólakra,, a fürdőszobában nevelt csibékre .. . Ezek az emberek hozták magukkal a szokásaikat és időbe telt, amíg felvették a városias életformát. És -ezek az emberek úgy jöttek ide, hogy odahagytak rokont, barátot, és az sem ment máról holnapra, míg megtalálták a helyüket.- A tanácselnök mivel tudja ezt igazolni? — Azzal, ami a 70-es évek elején indult el. Rájöttek valamire az emberek és ezt ki is mondták minden fórumon: egyoldalú ez a város, ahol csak lakni, meg dolgozni lehet, de művelődni, szórakozni nem. És a város vezetése akkor megértette: hiába van a közelben Pécs, az embereknek itt kell adni. Persze a pénzügyi lehetőségek nem kedveztek ennek a felismerésnek. A 60-as évek közepe óta, amikor megváltozott a szén megítélése (bár azt soha senki nem mondta ki fe- ketén-fehéren, hogy a komlói szénre nincs szükség) a város- fejlesztés is lelassult és a megnövekedett közművelődési igények kielégítésével is várni kellett.- Ezzel szemben akkoriban indult a komlói iparfejlesztés. — A bányászat visszafogásának is nagy pozitívuma számunkra, hogy az akkori vezetés felismerte az egyoldalúság tarthatatlanságát. Akkoriban — na feledjük! — a foglalkoztatottak 80 százaléka a bányánál dolgozott. Mára ez az arány 42 százalékra csökkent. Nagy szükség volt az iparfejlesztésre, hiszen a bányász is kezdett másképp gondolkodni és el akarta helyezni valahol a feleségét. Jött a Carbon-fejlesztés, a MOM, a Május 1. Ruhagyár... Bátran kijelenthetem, hogy Komló fejlődésének a második szakasza kezdődött akkor, ami semmivel sem volt kisebb értékű az elsőnél.- Aztán jöttek a közművelődési létesítmények ... — Igen. És ezek szorosan ösz- szefüggnek az emberek szemléletváltozásával is. Ha nem így lenne, fenntarthatnánk-e 360 gyermekkel — többségében bányászgyermekkel — egy zeneiskolát? Amikor idén elérkezett a gyermekkórus-fesztivál előkészítésének az ideje, úgy láttuk, nem lesz rá anyagi erőnk és talán le kell mondanunk róla. Ezt nem is titkoltuk el a komlóiak elől. És akkor megjelent nálam három brigádvezető a Kossuth-bányáról, hogy ők a brigádpénzből százezer forinttal segítik a fesztivál megrendezését. Ebben én annak a bizonyítékát látom, hogy azok a bányászok, akik idegenből jőve, gyökértelenül telepedtek meg itt, a saját gyermekeik révén és a szocialista brigádmozgalom segítségével — ami itt Komlón a maga valójában él — megtalálták a helyüket. Ezért vagyok én személy szerint is derűlátó a sportcsarnok építéséi illetően, jóllehet, a költségeknek csupán az egyharmada áll a rendelkezésünkre. Számíthatunk a szocialista brigádok és minden komlói segítségére. Bármikor hívjuk őket, szívesen jönnek. Ennek köszönhető az is, hogy az elmúlt tervidőszakban c tervezett 50 óvodai hely helyett — amire megvolt a pénzünk — 300-at létesíthettünk. Visszatérve a közművelődési intézményekhez: megépíthettük az úttörő- és ifjúsági házat, hozzákezdhettünk a színház- és hangversenyterem építéséhez, amit jövő december végére szeretnénk átadni a komlóiaknak. Úgy tervezzük, hogy á Pécsi Nemzeti Színház és a Kaposvári Csiky Gergely Színház meghívásával hetenként két- három előadást is rendezünk. No, és az említett sportcsarnok, aminek a földmunkái mór elkezdődtek, s 90 százalékig társadalmi munkából kívánjuk felépíteni a tervidőszak végéig.- A harmincéves évforduló alkalmas visszapillantani a közelmúltra és előre tekinteni a közeljövőre. Az elmúlt ötévre hogyan emlékezik? — Talán ez az öt esztendő volt az, amikor a legtöbbet tudtunk pótolni a múl; adósságaiból. Például az úttörő- és ifjúsági ház, a Zengő Aruház, az AFIT-szerviz — hogy csak a fontossabbakat említsem. És természetesen a lakás: 1435-öt építettünk, közte 950 bányászlakást. Ez nagyon fontos még akkor is, ha ellentéteket is hozott, hiszen sikerült megállítani a bánya elöregedését. Más kérdés, hogy akik messziről jönnek ide, azokat ma már nem a pénz hajtja, de nem is a bánya szépségére kíváncsiak, hanem kizárólagosan a lakás a a vonzóerő. És sajnos vannak, nem is kevesen, akik az új lakás birtokában pillanatokon belül itthagyják a bányát, az pedig nem tud mit tenni ellenük. Nem biztos tehát, hogy messzi idegenből kell nekünk Komlóra bányászt hozni . . . — Mit hoz a következő öt esztendő? — A hangsúly változatlanul a lakásépítésen van. A DTV rendezési terve és beruházási piogramja alapján a sikondai területen — ahol hosszabb távon 4000 lakás építésére van mód — 1200 lakást építünk, többségében a bányászprogram (és talán a liász-program?) keretében. További 300 lakást a város belterületén építenénk, s itt létesülnének az új óvodai helyek és tantermek is, mert azckra itt van most szükség. A sikondai részen, ahol a lakásátadások a tervidőszak utolsó két évében várhatók, csak bölcsődét építenénk a néhány üzleten és a két orvosi rendelőn kívül. Tovább fejlesztjük Komló vízellátását: remény van rá, hegy a már épülő pécs-vasas— komlói vezetéken 1982 közepétől Pécs napi 3000 köbméter vizet szállít, attól kezdve tehát nagy gondjaink már nem lesznek. Létfontosságú számunkra az új szennyvíztelep megépítése, hiszen a szennyvíz nagyobb része tisztítatlanul megy az élővizekbe, ami már tűrhetetlen. 190 milliós költséggel kezdtük meg az új telep építését, s ez várhatóan a tervidőszak végén meg is kezdi a működését. Rendeződnek a * kenyérellátási gondjaink is: idén kezdjük és 1983-ra befejezzük az új kenyérgyár építését. Egyebek mellett fontosnak tartom még a 80 fős kollégiummal rendelkező 12 tantermes kisegítő iskola megépítését, ami Komló és a járás szellemileg sérült gyermekeinek az oktatását oldja meg. összességében a hatodik ötéves tervünk nem lesz kisebb, mint az ötödik volt, jóllehet olyan látványos fejlesztést nem tudunk megismételni, hiszen a java építkezés nem a belterületen lesz. Egy vágyunk van még: leszanálni a Bem utcát, ami ma már aligha válik Komló központjának a díszére. Hársfai István Technológiaváltás, alaposabb előkészítés Piackutatás az útépítőknél Piackutatás. — A Közúti Építő Vállalatnak is alaposabban meg kellett ismerkedni ezzel a gyakorlattal, mert hogy az utóbbi években csökkentek a megrendelések az úgynevezett nagy munkákra. így hát a vál- Iclat nagyobb figyelemmel néz körbe Baranyában: hol és milyen munkákkal lehet folyamatosan működtetni berendezéseit. Nem véletlen, hogy 1981- ben a pécsi székhellyel működő Közúti Építő Vállalat feladatai 1<özött az útfelújítások és korszerűsítések jelentik a munkai zömét. Az aszfaltkeverő telepük kapacitása évenként mintegy 18Q—200 000 tonna. Ezzel szemben az igény 120 000 tonna körül van. — Nehéz piacot találni — véli Récsei Miklós főmérnök. — Pontosabban: meg kell találnunk a jelenlegi piacon a vállalat számára nyíló összes lehetőséget. Ez nemcsak szerteágazó, állandó figyelmet követelő munka, hanem számunkra tulajdonképpen még újszerű is. Egy példa: három-négy évvel ezelőtt a vállalat teljesítménye 60 százalékban az aszfaltmunrán. Nem a pernye azonban ar egyedüli anyag, amelyekkel „kísérletező kedvüket" kielégíthetik. Van felhasználható hulladékanyaga a BCM-nek, vagy a dunaújvárosi kohónak is. Csak példaként említjük a pécsi 6 A utat: jelenleg ez a Közúti Építő Vállalat legjelentősebb munkája, s az építés során az egyik szakasz töltésénél zagypernyét használnak fel. Ha már az ez évi feladatoknál tartunk: ez országutakat iórók lépten-nyomon találkozhatnak a vállalat munkásaival, gépeivel. Ebben az évben legjelentősebb építési feladatunk Pécsett van, a Páfrány utca— 6-os út közötti szakasz elkészítése. Nagy munka volt a közelmúltban a vasasi elágazástól a 6-os út négy nvomsávúra szélesítése, s ezzel korszerűbb közlekedési feltételeket teremtettek. Ezekben a napokban dolgoznak az 58-as úton a Ivov-kertvórosi kivezető út csatlakozásánál, kezdődik a munka dandárja — Tüzér utcai felüljáró átadását követően — a 6/A úton, Orfűn 7,2 millió forintért építik a Pécsi-tó nyugati Pécsett, a Lvov-Kertvárosból a harkányi úthoz kivezető út csatlakozásánál is a KÉV dolgozik kákból származott, ma már ez 40 százalék. Ezért kellett fejlesztenünk a közmű-, a csatorna-, a műtárgy- és az egyéb mélyépítési munkáinkat, hogy kiegyensúlyozzuk az „eltűnt" 20 százalékot. A piaci helyzet követelményeihez való igazodásban nemcsak ez állt a rendelkezésünkre, hanem volt még egy megoldás: olcsóbb anyagok felhasználása, technológia- váltás. A Közúti Építő Vállalat alapvető feladata az állami úthálózat építése, felújítása, korszerűsítése Baranyában és Tolna megyében, a Közúti Igazgatóság megrendelései alapján, másrészt a városi mélyépítési munkák, illetve a mezőgazdaság részére végzett útépítések. Ettől az alapfeladattól kényszerültek némileg eltérni apróbb jellegű megrendelések teljesítésével ami munkaszervezési újításokat is megkövetelt. Az újszerű megoldások né- hónya lassan már a köztudatban is ismert, mint például a Pécsi Hőerőmű „melléktermékeként" keletkező pernye fel- használása az útépítések socldalát kísérő utat, s még ebben az évben befejezik. Feladatuk 1981-ben a „régi” felüljáró burkolatának szakaszos kicserélése, a forgalom minimális zavarása mellett. Dolgoznak Mohácson is, a Vízügyi Igazgatóság megrendelése alapján kap szilárd burkolatot a védőgát egy része, a Megyei Tanács pedig három kisebb híd építését kérte. A számos, kisebb értékű megrendelést felsorolni nehéz lenne, a végeredmény azonban fontos: a vállalat 1981- ben 300—320 millió forint közötti termelési értéket produkál. Ha a szám önmagában sokat nem is mond, az már igen, hogy az utóbbi három év tapasztalatai szerint a minőség mind jobb, „osztályos áru" elvétve maradt az elvonuló útépítők nyomában. Mészáros Attila Fotó: Läufer László HÉTVÉGE 3.
