Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-25 / 232. szám

1981. augusztus 25., kedd Dunántúli napló 5 A Magyar Táplálkozástudományi Társaság Vili. vándorgyűlése Pécsett Mikrobiológusok nagygyűlése lesz Pécsett A Magyar Mikrobiológiai Társaság augusztus 27. és 29. között Pécsett tartja nagygyű­lését, a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. A mintegy három­száz résztvevő az előadássoro­zat és a szekcióülések kereté­ben, a mikrobiológiai kutatá­sok legújabb eredményeivel is­merkedhet meg, valamint a Társaság megalakulásának har­mincadik évfordulója alkalmá­ból átadják a Manninger Re­zső emlékérmet. A konferen­ciával egyidöben nyílik kiállí­tás az AKADIMPORT és a Tár­saság rendezésében a leg­újabb műszerekből: NSZK-beli, angliai, hollandiai, francia, svéd és osztrák cégek mutatják be termékeiket. A táplálkozás szerepe Több napos esőzésre lenne szükség egészségünk megőrzésében Negyvenhárom Évadnyitó ülésen találkozott tegnap délben a Pécsi Nemzeti Színház népes társulata. A szín­ház nevében Eck Imre, a Pécsi Balett művészeti vezetője kö­szöntötte őket, valamint a párt­ós állami szervek jelenlevő kép­viselőit. A társulat előtt álló feladatokat Nógrádi Róbert igazgató ismertette. Mint ki­emelte, az új évad különösen nehéznek ígérkezik, hiszen ai megvalósítás mellett társulat­formáló feladatai is vannak. Röviden áttekintette az elmúlt évtized kiemelkedő értékeit munkájukban, s a létrehozá­sukban szerepet játszó konst­ruktív törekvések hagyomány- őrző fontosságát hangsúlyozta a jövőbeni tennivalók között. Ezek a törekvések: a magyar dráma iránti elkötelezettség; d korszerűség mélyebb értelme­zése; a problémaérzékenység, a drámai mű tiszteletben tartósa a színreállítás módjainak kere­sésében; a fölfedező készség, a közönség tisztelete. Sainólattal említette, hogy Sík Ferenc, a színház hosszú ideig főrendezője másutt foly­tatja működését. A társulat szeretettel emlékezik érdemei­re, nagyszerű előadásaira, arra o közel másfél évtizedre, amit Sík Pécsett töltött. Egyúttal be­jelentette: a színház vezetése kotó közreműködésével lehető­ség nyílt az idei vándorgyűlés magas színvonalú megrende­zésére. A házigazdák nevében dr. Frang Dezső, a POTE rektor­helyettese köszöntötte a meg­hívottakat, majd plenáris elő­adásokra került sor, melyeknek bevezetőjében az előadók, TangI Ferenc és Sós József pro­fesszorokról, a hazai táplál­kozástudomány úttörő tudósai­ról is megemlékeztek. Dr. Já­vor Tibor, a POTE I. sz. Belgyó­gyászati Klinikájának professzo­ra a táplálék és annak felszí­vódásával kapcsolatos tudomá­nyos kutatási eredményeiről tartott előadást, dr. Rigó János professzor, a Magyar Táplál­kozástudományi Társaság elnö­ke pedig a diétás rostok táp­lálkozásélettani jelentőségéről adott elő. Az előadásokat követően ad­ták át a Társaság által alapí­tott Tangl Ferenc emlékérmet dr. Jávor Tibor professzornak, a Sós József emlékérmet pedig dr. Rigó János professzornak. A tudományos szimpózium té­mái tegnap a tej- és tejtermé­kek táplálkozásbiológiai hatá­sai, a különféle tejkészitmé- nyeknek dietetikai és egyéb, az egészséget befolyásoló tényezői voltak. Délután a vándorgyűlés -ven­dégei múzeumokat látogattak, majd hangversenyen vettek részt. Este, a POTE kollégiumá­ban rendezett fogadáson meg­kóstolhatták Berényi Imre mes­terszakács szója alapanyagú ételkülönlegességeit is. K. Gy. A kukorica is megsínylette a szárazságot Fotó: Erb Kéthónapos aszály után az el­múlt napok 10—15, helyenként 20 milliméteres csapadéka nem sokat „lendített” az ősszel be­takarítandó növények hozamán vagy a most erősödő másodve­téseken. Csupán egy kicsit üdültek fel a kultúrnövények. Immár áprilistól állandósult a súlyos csapadékhiány me­gyénkben. Egyedül a júniusi többleteső ért aranyát, mert feléledtek a kukoricák és ekkor a szokásos 130—140 milliméte­res átlagot 61 milliméterrel te­tézte meg a természet. Hasonló aszályos nyár épp tíz esztendeje volt. A mostani persze nem éri el az akkori szomorú rekordokat, de így is a Dráva menti homokos tala-. jókról kénytelenek a kényszer­érett kukoricákat besilózni. Az aszály második hónapja Sellyén a kukorifaterület egy- harmada, 200-300 hektár ki­sült, de majdnem ugyanilyen a helyzet Csányoszrón is. öntöz­ni egyik helyen sem tudtak, mert a közelben nincs vízkieme­lésre alkalmas patak. A kéme- siek összes öntözővizét elvitték a kertészeti kultúrák és a ta­karmánytáblák, mert a talajvíz­új szerződtetés az új évadban r • r r r r Szegvári Menyhértet megbízta a főrendezői téendők ellátásá­val, s egy év múlva, Szegvári főiskolai tanulmányainak for­mális befejezése után hivatalo­san is őt nevezik ki a Pécsi Nemzeti Színház főrendezőjévé. Szegvári Menyhért 1972-ben színészként megkezdett pólyája során többször kapott rendezé­si megbízásokat is. Ezeket is figyelembe véve, az igazgató a társulat bizalmáról biztosította a színház megbízott főrendező­jét. A társulatban sok az új arc. A szerződtetett új táncosokkal, zenekari és énekkari tagokkal, bábszínészekkel, két új ügyelő­vel és két asszisztenssel együtt összesen 43-an vannak. Pécsre szerződött színművészek: And­resz Katalin, Mátray Márta, Do­bos Katalin, Morvay Pálma és Zágoni Zsolt. Most végzett szín­művészek: Bieder Éva, Lang Györgyi, Báli kő Tamás, Bánky Gábor, Kulka János, Matoricz Józsel és Újvári Zoltán. Új ma­gánénekesek: Geőtz Judit, Pet­ra Józsel, Vághelyi Gábor, Va­dász István. Új dramaturgok: Tarján Tamás, Dobók Livia, Ko­vács Léna. Díszlet- és jelmez- tervezők: Gyarmathy Ágnes, Húros Annamária, Kiss Anikó. Új táncművészek: Lőrincz Kata­lin, Tóth Mariann, Kiss Stefá­nia, Kovács Eszter, Poszovecz Tünde. Korrepetitor: Meskó Sándor. A színház műsorterve az alábbiak szerint alakult: A nagy színházban Schiller Haramiák, Erkel Bánk bán; Ba­lettest (Concerto, Medea, Szentivánéji álom); Jacobi Leányvásár, Feydeau A balek, Csehov Cseresznyéskert, B. Va- sziljev Csendesek a hajnalok (musical), Brecht Katonaélet, Rossini Sevillai borbély, vala­mint egy prágai koreográfus balettestje — a Pécsi Balett előadásában — szerepel a mű­sortervben. A Kamaraszínház átépítése néhány hónap múlvo megkez­dődik, a kamaraszínházi pró­bák és előadások a MÉV Sóg- vári Művelődési Házában foly­nak a mai naptól. Itt a követ­kező művek szerepelnek műso­ron: Scarnicci-Tarabusi: Kaviár és lencse, Dario Fo: Hetedik parancsolat: „Ne lopj annyit", Hernádi Gyula: Boldogság; to­vábbá Képeskönyvkabaré (Tar­ján Tamás összeállítása); Frank L. Baum—Schwajda: Óz, a nagy varázsló, valamint stúdióelő­adásban Pilinszky: Gyerekek és katonák. A Bóbita Bábszínház­ban Rodary—Tarbay: Hagy­mácska, Csorba Piroska: A vi­rágfejű ember, valamint Illyés: Tündérszép Ilona és Árgyélus című darabjait mutatják be. Műsoron marad ezenkívül a Csikágó, az Álarcosbál, a Tos­co, a Cosi fan tutte, a Mórica grófnő, valamint két balett: a Rómeó és Júlia és az Otelló. A továbbiakban- Szegvári Menyhért köszönetét mondott a bizalomért és vázolta a belső művészeti munka jobbításának néhány követelményét. Komlódi Jázsefné városi elnökhelyettes felszólalásában hangsúlyozta, hogy a színháztól a közönség azt várja, hogy a nyolcvanas évek emberének gondjait áb­rázolja munkásságában. Ma délelőtt a Haramiák, az Óz ..., valamint a Gyerekek és katonák próbáival színházunk megkezdi idei évadát. W. E. szint több mint másfél méterrel süllyedt és ezt „megszenved­ték” a vízfolyások is. Ebben cr tsz-ben várhatóan 20—25 száza­lékkal csökken a kukorica, a napraforgó és a silókukorica hektáronkénti átlaga. Komoly apadás állt be a Sándor-árokban, a Belsőréti- patakban, valamint a véménd— bári vízfolyásban is és lehetet­len bármelyikbőj is öntözni. De „megsoványodott” a Karasica- vízfolyás, az Almás- és a Gyön­gyös-patak is. Egyedül a na­gyobb, mint a merenyei, so- mogyapáti, pécsváradi, nagy- vótyi és a szentlászlói tározók­ban van elegendő öntözővíz. A Szentlőrinci ÁG és a Villány- Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát villányi gazdaságá­ban ilyen körülmények között sem sajnálják a nagyon is drá­ga többletenergiát, hogy mesz- sziről és sekély vizű folyásokból öntözzenek. Például a villányiak kétszeres átemeléssel juttatnak vizet a Karasicából a szőlőolt­ványoknak. A szentlőrinciek a burgonyát öntözik. Akadozik a talajművelés, a betonkemény talaj kiveti az ekét. Reménypusztán egy ideig lemondtak a szántásról. Ez, a hét végén lehullott csapadék épp annyira lazította meg a földet, hogy az erőgépek min­denütt könnyen munkába áll­hatták. Az már tény, hogy bármeny­nyi is esik, a korai érésű ku­koricák hozamán már nem ja­vít, de a kései érésűeknek a szeme még jól meghízhat, bár a legtöbb kukoricacső hegye nem fejlődött ki. Egyik legna­gyobb „kukoricás" tsz-ünkben, a szalántaiban is ezt tapasztal­ják. A napraforgót is megviselte az aszály; kisebbek a szemek. A cukorrépa viszont még utol­érheti önmagát a fejlődésben. Cs. J. Tejtermékek gazdag választékát mutatja be a tejipar az előadó­terem előtt felállított vitrinben. A Magyar Táplálkozástudo­mányi Társaság Vili. vándor- gyűlését nyitották meg tegnap a POTE elméleti tömbjében, ahol hazánk valamennyi részé­ből meghívott orvosok, élelmi- szeripari, kereskedelmi, ven­déglátóipari szakemberek két napon keresztül cserélik ki ta­pasztalataikat, hozzák nyilvá- vónosságra kutatási eredmé­nyeiket. Dr. Mózsik Gyula, a POTE I. sz. Belklinikájának docense, a vándorgyűlés elnöke köszön­tötte a megjelenteket, és mon­dott köszönetét a gabonaipar, tejipar, konzervipar, húsipar, a gyógyszergyártás és az egész­ségügy ama szerveinek, ame­lyek támogatásával, illetve al­ia Ünnepi műsorok A z ide-oda csúszó napok mindig megkeverik kis­sé az emberek életét, a televízióét is, hiszen augusz­tus 20. nyilvánvalóan ünnep, de a naptári szombaton tartjuk a vasárnapot, tehát oda kell ke­rülnie A HÉT-nek, ilyenformán a naptári péntek szombattá lép elő, táncdalfesztivál-döntő- vel, ami által a megszokott szombat esti krimi átcsúszik va­sárnapra, pontosabban arra a napra, ami eredetileg szombat, vagyis visszajut az eredeti he-' lyére... * Nos, nem áll szándékomban az egész ünnepi sorozatot vé­gigmondani, különösen azért nem, mert bizonyos műsorok úgy hozzátartoznak az ilyen ünnepekhez, mint gomb a ka­báthoz, alkalmasint nincs is ezekkel a nézőknek semmi ba­juk, megszokták, talán igény­lik is, s a televízió az évek fo­lyamán megtarfulta, hogyan le­het igényes és kellemes mó­don — án> semmiképpen sem próbára téve a felfogóképessé­get - szórakoztatni ilyenkor a nézőket. Megtanulta, hogyan válogassa össze azokat a mű­sorokat, amelyek bizonyos ér­telemben ünnepi csemegének számítanak. Ebben a mostani sorban ilyen műsornak számí­tott a Moszkvai Jégcirkusz mű­sora, a kitűnő Karinthy-össze- állítás, a John Ford-sorozat kö­vetkező darabja és a romantika kedvelőinek szánt Fehér Farkas, hogy a táncdalfesztivál döntő­jéről ne is beszéljünk. Az au­gusztus 20-i „vidám, szórakoz­tató összeállítás" erősen vegyes színvonalával végül is betöl­tötte, amit vállalt: „egy kis mó­kát és egy kis nótát" adni a nézőnek. A ugusztus 19-én, amely tehát „szombatnak" számított, az ünnep elő­estéjének a televízió a többi napoknál sikeresebb műsort produkált. Egyrészt Molnár Fe­renc darabját, a Madách Szín, ház kitűnő művészeinek elő­adásában, másrészt Bartók: A fából faragott királyfiját, Sere­gi László koreografálásában, amely a hét kiemelkedő televí­ziós élménye lett. De még ugyanezen az estén — s itt té­rünk vissza szűkebb hazánkba — közvetítettek egy portréfilmet is a baranyai Uhl Antal pré­post-plébánosról. Uhl Antalt, a Lille-i magyar kolónia egykori papját, aki an­tifasiszta tevékenysége miatt később Párizsban a Gestapo foglya lett, s ma Baranya- szentgyörgyön lelkész, más ri­portokból is ismerjük. Vára­kozással néztünk a tévé-portré elé. A nyolcvanéves humanista pap otthonába — tudjuk a Du­nántúli Napló tavalyi riportjá­ból is — mindennap jön a postás. Mert jönnek a levelek, a több száz megmentett ember levelei, akik néha személyesen is felkeresik az idős papot. A „zöld noteszban” nevek töme­ge van, köztük ismert nevek is. Mindez a háttér hiányzott kissé a portréfilmből. Mert mindent szavakkal elmondani nemigen lehet. Különösen nem azt, ami — használjuk bátran ezt a szót: — hőstett. S különösen nem ak­kor, ha a beszélő éppen az, aki ezeket a tetteket végrehaj­totta. Noha á beszélgetés a maga módján érdekes, okos volt, valami hiányzott, s ez a valami színesebb módszerek­kel, háttér-információval, fotó­kópiákkal és hasonlókkal talán pótolható lett volna. m Í gy is örülni kellett persze a műsornak, hiszen a ba­ranyai arcok közül egy olyat villantott fel, akinek meg­ismerése csak gazdagíthatja a tévénézők ismereteit a világról. Észrevételeink inkább az átlag­nézőnél jobban informált néző sajnálkozásai, amik más, ha­sonló esetben is fölmerülnek, s amik talán riém is küszöbölhe- tők ki egészen sosem. Mindent egybevetve, a műsor méltán került erre az „előkelő" adás­időre. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom