Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-15 / 223. szám

1981. augusztus 15., szombat Dunántúli napló 3 A tudományos-technikai haladást a társadalmi viszonyok határozzák meg Nyári diákmunka Az innováció, a gazdaság és a társadalom A gazdasági fejlődésben versenyképesnek kell lenni S okat beszélünk mos­tanában a tudomá­nyos-technikai ha­ladásról, az innováció­ról. Felidézünk magyar feltalálókat és találmá­nyokat: „nehéz embere­ket", akiknek nem sike­rült elfogadtatni elképze­léseiket, találmányokat, amelyek Magyarországon nem valósultak meg. Be­szélünk a tehetségekről és a tehetségek elkallódásá- nak veszélyéről. Talán ér­zékenyebben reagálunk ezekre a problémákra, mint korábban. És ez így természetes. Hiszen vala­mennyien tudjuk: gazda­sági fejlődésünk lehetősé­gei beszűkültek. A nemzet­közi gazdasági feltételek szigorúbbá váltak, gazda­ságunk növekedésének ed­digi forrásai kimerültek. A megváltozott külső és bel­ső feltételekhez alkalmaz­kodni kell, ez az alkalmaz­kodás pedig a gazdaság egészének megújulását te szi szükségessé. Ez a megújulás a tudomány és technika új eredményeinek elsajátítása, a gazdasági in­nováció kiterjedése nélkül nem valósulhat meg. Gazdasági problémáink megoldásában so­kat várunk a tudománytól, a technikától. De azt is tudjuk, hogy a tudomány és technika fejlesztése nem csodaszer, nem megoldás önmagában. A tudo­mányos és technikai újdonsá­goknak a termelésbe való be­vezetése ugyanis a társadalmi viszonyok jellegétől függ. Von olyan társadalmi közeg, amely kedvez a tudományos-technikai haladásnak, igényli azt, és van olyan, amely ném képes be­fogadni, ösztönözni. Az tehát-, hogy a magyar gazdaság mi­lyen mértékben képes magába szívni a tudomány és technika eredményeit, amelyek nélkül nem valósulhat meg a további fejlődés, a magyar gazdaság társadalmi viszonyaitól függ: a tudományos-technikai haladást a társadalmi viszonyok hatá­rozzák meg. Gazdasági fejlődé­sünk újbóli viszonylagos fel- gyorsítása a tudományos-tech­nikai haladás révén így társa­dalmi viszonyaink alakulásától függ. Ez a felismerés az alap­ja azoknak a tudományos ku­tatásoknak, amelyek a tudomá­nyos-technikai haladás és az innováció társadalmi összefüg­géseit vizsgálják. Az innováció fogalma A közelmúltban két folyóira­tunk is nagy teret szentelt e problémának. A Társadalomtu­dományi Közlemények 1981 /I -es száma közli az MSZMP KB Agi- tációs és Propaganda Osztálya és az MSZMP Szolnok megyei' Bizottságának Oktatási Igazga­tósága által szervezett tudomá­nyos tanácskozás anyagát ,,A tudományos-technikai haladás társadalmi-gazdasági összefüg­gései” címmel. A Magyar Tu­domány pedig 1981/4-es szá­mában tárgyalja az innováció és a társadalom összefüggé­seit. A leírtakból emelünk ki néhány gondolatot. Először is: többször használ­tuk az innováció fogalmát. Mit is értünk ezen? Olyan új szel­lemi terméket jelent — ötlete­ket, gondolatokat, találmányo­kat, új tudományos eredménye­ket —, amely a termelésbe be­hatolva gazdasági hasznot ho­zó minőségi fejlesztést eredmé­nyez. Az innováció tehát egy egész láncolatot foglal magá­ba: az ötlettől a megvalósulá­sig, a kutatástól a fejlesztésen, termelésen, értékesítésen át a fogyasztásig. Gazdasáqi hasz­not hoz, mert a termelési költ­ségeket csökkenti, növeli a ter­melés hatékönvsáqót. Ez a ha­tása persze korlátozott ideig érvényesül: az innováció kiöre­gedik, s ekkor újabb innováció váltja fel. Az egyes innovációk tehát elavulnak, de ugyanakkor egymásra is épülnek. Más szó­val: az elavult innováció nem vész el, éppen azért, mert a továbblépés alapját képezi. A gazdasági fejlődésben ezért csak azok az országok tudják állni a versenyt, amelyek folya­matos innovatív tevékenységet folytatnak. Terjedése lassú Innovációs folyamatok termé­szetesen a magyar gazdaság­ban is vannak. Ezek hatékony­sága azonban alacsony fokú, terjedési sebessége .lassú. Mind­ez a gazdaság egészének mű­ködési zavaraira utal, e zava­rok tüneteként tekinthető. Az innovációs folyamatok felgyor­sítása tehát a gazdaság egé­szének megújulásával párhuza­mosan mehet csak végbe. A gazdaság megújulása pedig a társadalmi viszonyok fejlődésé­nek függvénye: a gazdaság megújulása számos szociológiai problémát vet fel. így például nyilvánvaló, hogy a gazdaság megújítása, egy adott helyzet­ből való elmozdulása - noha lényegében a társadalom egé­szének az érdekét szolgálja — sértheti, kedvezőtlenül befolyá­solhatja számos társadalmi csoport érdekeit, s így olyan érdektörekvésekbe ütközhet, amelyek objektive a fennálló helyzet konzerválására irányul­nak. Nézzünk egy példát. A vál­lalatok gazdasági feltételrend­szerének szigorítása természe­tes módon ütközik a vállalati érdekekkel. Ha a vállalatok ezt az érdekütközést úgy oldják fel, hogy fokozottabb mérték­ben támaszkodnak az innová­cióra, akkor ezzel az egész tár- scdalom jól jár. De a vállala­tok csak akkor választják ezt az utat, ha pozitív érdekeltsé­gük fűződik hozzá, illetve, ha nem képesek a korábbi kedvező feltételeket „visszaalkudni”, s ezzel a fennálló helyzetet kon­zerválni. Már az eddigiekből is látszik: a gazdaság megújulási folya­mata érdekütközésekhez, konf­liktusokhoz vezet. Az innováció folyamatát konfliktusok kísérik, amelyek lehetnek e folyamat ki­hordásának mozzanatai, de le­hetnek gátjai, akadályai rs. Az, hogy melyik eset következik be, attól függ, mennyire képes tár­sadalmunk megbirkózni a konf­liktusokkal. Más szavakkal: mennyire rendelkezik társadal­munk a konfliktustűrés, konflik­tusfeloldás képességével. A konfliktusok kezelésének me­chanizmusait a társadalom ala­kítja, mi magunk formáljuk eze­ket. Gazdaságunk megújulásá­nak, az innovációs folyamatok felgyorsulásának előfeltétele annak a társadalmi-gazdasági környezetnek a megteremtése, amelynek segítségével kezelhe­tők és feloldhatók a szükség­szerűen jelentkező konfliktusok. Fontos szerepe van ebben a politikai rendszer továbbfejlesz­tésének. A gazdasági megújulás által érintett érdekek politikai érdek­ként is megjelennek, politikai akarattá válnak, amely azután gazdasági döntésekben ölt tes­tet. Ezért igen lényeges, hogy a politikai rendszer képes le­gyen a különböző érdekek ki­fejezésére, ütköztetésére, az ér­dekkonfliktusok feloldására. Az is nagyon fontos, hogy a poli­tika tegye lehetővé a gazdál­kodó vállalatok kockázatválla­lását, s ugyanakkor részesítse őket a sikeres vállalkozás gyü­mölcseiből, ne a hatékonyan termelők rovására tartsa fenn az alkalmazkodni nem tudókat. Vállalati adottságok A konfliktusok tűrésének ké­pességére nemcsak a gazdaság egészében, hanem az egyes gazdálkodó egységekben, is szükség van. Hiszen az inno­váció a vállalatok belső életé­ben is érdekütközéseket ered­ményez, konfliktusokat szül. Természetesen igaz az, hogy a vállalatok csak akkor szívják fel az innovációt, ha fennma­radásuk, továbbfejlődésük ettől függ, vagy ennek révén lehet­séges. Ebben az esetben ala­kítják csak ki belső szerkezetü­ket oly módon, hogy kezeljék az innovációs konfliktusokat, vál­lalják, nem pedig visszaszorít­sák azokat. Az innovációs fo­lyamatok kihordására alkalmas társadalmi környezet, vállalati szervezet lehet ezután a szülő­A Bólyi Áfész nagy erőfeszí­téseket tesz, hogy ipari tevé­kenysége az évi 10 milliós szö­vetkezeti össznyereségnek is­mét a felét tegye ki. Nem pa­naszkodnak a szabályozók vál­tozására, hanem kezdeményez­nek. Van cukrász-, hús-, szikvíz-, kötő-, csillagszóró-, fonó- és szövőüzemük. Mintegy 300 dolgozónak adnak munkát, va­lamennyien nők, legalább a fe­le bedolgozó. Jelenleg az ipari munka a 340—360 milliós ár­bevétel 10 százalékát teszi ki, aminek megduplázását 5—10 éves távlatban tervezik. Vál­lalkozó kedvből, újat akarás­ból nincs hiány: 10—15 üzemi és brigádvezető, a legalább ennyi újító rendszeresen „ost­romolja” az áfészközpontot öt­leteivel. A központi vezetés örül en­nek, hisz képes válogatni a lehetőségek, a kínálat gazdag skálájából és már alapozni a piackutatók, az üzletkötők ta­nácsaira, ötleteire. E téren kü­lönösen élen jár a pécsi kötő­üzem, valamint a bólyi sző­nyegszövő. Az ország egyetlen csillag­szóróüzeme év elejétől nem jut speciális, horganyzott lágy­huzalhoz, mert a Salgótarjáni Kohászati Művekben kiörege­dett a gyártóberendezés, de a tervezett 36 millió darab csillagszórót mindezek ellené­re legyártják. A gondot helyi megoldással szüntetik meg. Az idén újdonsággal, színes utcai csillagszóróval jelentkeznek a piacon, ők látják el az orszá­got kólyhafényporral és vé- dókötényt szállítanak az NSZK­helye azoknak a folyamathoz nélkülözhetetlen kreatív szemé­lyiségeknek, akik felvállalják az innovációs tevékenységet, s a siker reményében az ezzel járó konfliktusokat. Ezért olyan fontos és nélkü­lözhetetlen az a társadalmi in­tézményrendszerünket formáló reformtevékenység, amely a gazdaság társadalmi feltételeit alakítva az innováció, a tu­dományos-technikai haladás fo­lyamatának kibontakozását te­szi lehetővé. Ez a tevékenység maga is a megújulás része: társadalmi innováció. Gedeon Péter ba, valamint Olaszországba. A pécsi, Szigeti úti kötőüzem gépeket vásárol és bérbe ad, hogy a legjobb teljesítő- képességű bedolgozók rend­szeresen dolgozzanak. Tíz nap alatt képesek egy új termék­re átállni és mintagarnitúró- juk 200-250 darabból áll. Évente 50 000 pulóvert, sálat, sapkát szállítanak a több mint 30 áruháznak. A szőnyegkészítők éves pro­duktuma 22—25 000 négyzetmé­ter rongyszőnyeg. Itt olyan ter­mékeket akarnak, amelyekkel a maguk akaratát is bevihetik a piacra. Ezért elsősorban a gyapjúszőnyeg dollárt hozó képességében bíznak és ennek az érdekében előkerültek a porosodó rokkák a padlások­ról. A pécsi Konzum pillanato­kon belül eladta a drága gyapjúszőnyegeket. Olasz, NSZK-beli, svájci üzletkötők ér­deklődnek a mongol gyapjú­ból készülő újdonság iránt. De kelendő egy másik újdon­ság is, az egy alapszínt több árnyalatban felvonultató rongy­szőnyeg. A folyamatos anyag- ellátást úgy biztosítják, hogy közvetlen kapcsolatot alakítot­tak ki a bútor- és a ruhagyá­rakkal. Sorban állnak az embe­rek, hogy bejussanak az áfész valamelyik miniüzemébe, pél­dául a csillagszóróüzembe, ahol 4000 forint egy bedol­gozó átlagkeresete. De vonzó a többféle terméket, így a szőnyegfonalat, ipari vattát gyártó fonoda is, amely bizo­nyos vonatkozásban majd be­segít a szövődének. Csuti János Ötletek, újítások A Bólyi Áfész csillagszóróüzeme Megtanulni a szakmát A fiatalok és vezetőik a közös célról A munkahely Pécsett, a Te­mető utca melletti területen van, ahová 1903-ig temettek. A holnap műszaki vezetői tizenéves fiatalok, a pécsi Pol­lack Mihály Építőipari Szak- középiskola 41 tanulója, akik kötelező termelési gyakorlatu­kat végzik a Jogtudományi Egyetem 500 fős kollégiumának építkezésén. A Baranya megyei Állami . Építőipari Vállalat vezetősége a sok évi tapasztalat eredmé­nyeként 1981-ben Állaga Zol­tán építészmérnököt, a lakás- építési főüzem vezetőjét bízta meg a KISZ építőtábor és ter­melési gyakorlat vállalati elő-' készítésével és irányításával. Állaga Zoltán nemcsak el­méletileg jól képzett, nagy gya­korlattal rendelkező fiatal mű­szaki vezető, hanem mint egy­kori technikumi tanuló jó is­merője a nyári diákmunkának is. írását olvasva a Baranyai Építők júniusi számában, úgy vélem, hogy a feltételek bizto­sításának fontosságát saját tapasztalataiból vonta le. He­lyesen állapítja meg, hogy a gyakorlatnak tulajdonképpen kettős célja van; az évközben tanult elméleti tananyag meg­erősítése, rögzítése megfelelő szakemberek irányításával, másrészt a vállalat érdeke, hogy emellett a lehetőséghez képest az építőtábor, illetve termelési gyakorlat gazdasági szempontból is hasznos legyen. Ezek megvalósulása érdeké­ben a feltételek között első helyen szerepel a gondosan előkészített munkahely, a mun­ka irányításával megbízott művezetők, oktatók kiválasztása és felkészítése, nem különben a teljesítményarányos bérezés és jutalmazás kérdése, a fo­lyamatos munkahely és anyag- ellátás. És ezek mellett még egy nagyon fontos szempontot kell szem előtt tartani; a fiata­lok munkája a vállalatoknál nem egyszerűen csak fizikai munka, hanem része a mun­kára nevelésnek, sokuk eseté­ben ez az első ismerkedés a komoly termelő, fizikai munká­vá. „Lényegében arról van szó — írja Állaga Zoltán —-, hogy saját vállalatunk jövendő vezetőinek munkavégzési kész­ségét alakítjuk pozitív, vagy negatív irányban.” Ezekkel a gondolatokkal ke­restem fel a munkahelyet a gyakorlat félidejében, amikor árnyékban 31 C-fokot mutatott o hőmérő, a levegő sem moz­dult. Az 500 fős jogász kollé­gium fő épülettömbje már ki­bújt a földből és az épület körül a tűző napsütésben a fiúk félmeztelenül, a lányok könnyű blúzban, nadrágban mozogtak. Egyesek téglát hordtak, mások falaztak. Azt nem állítom, hegy a legalább 45 C-fokos napsütésben — se­hol árnyék a közelben — túl­zottan lelkes a hangulat, de egyetlen ülő, vagy az épület belsejében hűsölő tanulót sem láttam. Kiegyensúlyozott, nyu­godt, komoly munka folyt. Fritz János művezető, több mint két évtizeddel ezelőtti tanítványom a munkahelyi vezető és ő a csoport vállalati vezetője is. Megtekintjük a munkahelyet, majd a felvonulási épület mű­vezetői irodájában öten rövid tanácskozást tartunk; Fritz Já­nos művezető, Müller Tibor ll/a, Schnell Tibor lll/a és Szigetvári András III b osztá­lyos tanulók, ők a csoportve­zetők társaik megbízásából és én. A beszélgetés során kiderül, hogy a munkahelyen dolgozó tanulók közül 17 elsős, 29 má­sodikos és 4 harmadikos al­kotja a csoportot. örömmel állapítom meg, hogy mindkét oldal véleménye megnyugtató, a tanulók elé­gedettek a munkahellyel, a szerszám- és anyagellátás fo­lyamatosságával, az étkeztetés szervezettségével, minőségével, de elégedettek a törődéssel, vezetéssel is, Fritz János mű­vezető elégedett a tanulók munkájával, munkafegyelmé­vel. Fegyelmi ügy nem volt, a teljesítmény felnőtt normában mérve, átlag 35 százalék. Az iskola megbízott tanórai na­ponta látogatják a munkahe­lyet, találkoznak a tanulókkal, törődnek velük. A benyomásaim jók, úgy lát­tam, hogy lefektetett elvek, szempontok megfelelően érvé­nyesülnek. vagy legalább is minden szándék azt mutatja, hogy így legyen. És mindin­kább érvényesül az a gondo­lat, hogy a gyakorlatot végző fiatalok között ott vannak a vállalat holnapi műszaki veze­tői is. Debitzky István Koriátlan élettartamú gyújtáselosztók Az eddigieknél korszerűbb gyújtáselosztó kísérleti gyártá­sát kezdték meg a Bakony Művek keszthelyi gyárában. A Lada típusú gépkocsik részére készülő új gyújtáselosztóban a megszakító szerkezetet nyom­tatott áramkörös jeladóegység helyettesíti. Az újfajta beren­dezés korlátlan élettartamú, s a gyári beállítás utón semmi­féle kezelést nem igényel. A Lada autógyárnak évente négyszázezer gyújtáselosztót szállítanak Keszthelyről. Az 1983-ban gyártásra kerülő 2108-as típusú személygépko­csikba már az új, megszakító nélkül működő gyújtáselosztót építik be. A keszthelyi gyár­ban addig folyamatosan meg­teremtik a sorozatgyártás felté­teleit. Nyereséggel dolgoznak a Bölyi flfész kisüzemei Keresettek új termékeik, i szőnyeg és kötöttáru

Next

/
Oldalképek
Tartalom