Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-12 / 220. szám

1981. augusztus 12., szerda

Dunántúlt napló

3

Tsz-tagok szociális ellátása

A társadalombiztosítás és a szociális ellátás terén a tsz-ek tagsága manapság lényegesen kedvezőbb helyzetben van, mint öt évvel ezelőtt, a termelőszövetkezetek III. kongresszusa idején. A TOT összesítése szerint a tsz-ta- goknak biztosított új, illetve időközben növelt szintű társadalmi juttatások egész sor területen elérték vagy szorosan megközelítették a népgazdaság egyéb ágazataiban dolgozók ellátási színvonalát. A közös gazdaságok tagjainak, alkclmazottainak helyzetét, élet- és munkakörülményeit az eredményesebb munka után járó, a korábbinál nagyobb személyi jövedelmeken túl ezek az intézkedések is javították.

Az utóbbi öt évben kiegyenlítődött a nyugdíjkorhatárban a tsz-tagok hátrányára mutatkozott különbség. 1975-ben a férfiaknál 65, a nőknél 60 év volt a nyugdíjkorhatár, ez évről évre csökkent és az idén már a népgazdaság egyéb ágaztaiban dolgozókéhoz hasonlóan alakul. A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek jelenleg mintegy 550 ezer nyugdíjasa, illetve járadékosa van. Az öt évvel ezelőttihez képest növekedtek a nyugdíjak, átlagosan mintegy ezer forinttal. Az átlagnyugdíj viszont, amely jelenleg 2123 forint. még mindig alacsonyabb

valamivel a népgazdaság egyéb ágazataiban dolgozókénál. A kiegyenlítődési folyamat azonban igen erőteljes.

1981-ben már 127 ezer tsz- tag részesül családi pótlékban, amelynek összege azonos a munkás-alkalmazottakéval. A gyermekgondozási segélyre is jogosultak lettek a termelőszövetkezetek dolgozói, jelenleg 21 ezren vannak gyesen.

A szövetkezetek anyagi erejükhöz mérten javították a tagok szociális helyzetét is. Például az üzemi étkeztetés az elmúlt években csaknem valamennyi mezőgazdasági nagyüzemben meghonosodott.

Diabeteszes gyermekek életre szóló élménye

I

dén másodszor szervezték meg a diabeteszes gyermekek számára a nyári úttörőtábort. A Baranya megyei úttörőelnökség, a POTE Gyermekklinikájának diabetes munkacsoportja, pontosabban a „Diabetes" szocialista brigád fáradtságot és akadályt nem ismerő szervező munkája és sok üzem, vállalat segítő közreműködése nyomán 40 diabeteszes gyermek részesülhet a nyár, a táborozás örömeiben.

Gyermekzsivajlól hangós a bári úttörőtábor. Orsós Györgynek, a tábor kultúrosának gitár- kíséretével száll a dal, májd tízórai következik. Gyorsan ürülnek a kefires dobozok. Ezalatt a konyhán készül az ebéd Be- rényi Imre mesterszakács irányítása mellett. Rutinja van a diétás főzésben, tavaly is az ő ételeitől híztak a kis táborlakók.- Úgy kell számukra összeállítani a diétát, hogy megkapják a szükséges vitaminmennyiséget, a rostban, ásványi sókban gazdag táplálékot - mondja a mesterszakács, miközben gyors kézzel formálja a lasiro- zotl gombócait. — Tekintettel kell lenni a megengedett kalóriatartalomra, ugyanakkor legalább ennyire fontos, hogy ízben, színben is megfeleljen a gyermekek ízlésének is.

Hogy milyen a sikere, azt többek között az ebédlőben elhelyezett tábla is bizonyítja, amelyen ez a felirat áll: „Örömeink”. Ide jegyzik fel a gyerekek oz észrevételeiket. Idézet az észrevételek közül: „Ma finom volt oz ebéd." Más: „szépek a kony- hás lányok". (Megjegyzendő, hogy négy tizenhat éves fiú is a tábor lakója.)

Az „örömeink" mellett ott a „panaszlal", amelyen hiányolják, hogy nem tudtak fürödni a Dunában és egy megjegyzés nem éppen panaszjelleggel: „Nem akarok hazamenni . . ."

Ami a fürdést illeti, mór nincs ok panaszra. A tábor gazdasági, ellátási „főnöke", Betlehem István nem ismer lehetetlent. Keresi a lehetőségeket és felhasználja a segítő szándékot. A mohácsi strand ingyen fogadta a tábor lakóit, ez alkalomra csak nekik nyitottak ki. A Mohácsi Révátkelési Vállalat ingyenes hajókiránduláson látta vendégül a diabeteszes úttörőket.

mondta, igy a gyakorlatban is sikerült megismertetni velük a szervezeti életet. Korábban, hiába hordták a piros nyakkendőt, elhúzódtak a többiektől, maguk érezték másnak magukat. Itt senki sem kevesebb, másabb a többinél. Nincs kivételezett gyermek. A rendről, szórakozásról, sőt sportról is maguk gondoskodnak, természetesen vezetőik felügyelete mellett. Megszokják, hogy ho szigorúbb rendszerességgel is, de ugyanúgy élhetnek, mint bármelyik nem diabeteszes társuk.

Az egészségügyi feltételek itt természetesen szigorúbbak, mint egy hagyományos úttörőtáborban. Minden őrsre egy orvos jut, akik rendszeres kezeléssel, egészségügyi, táplálkozási felvilágosítással látják el a gyerekeket. A tábor főorvosa dr. Soltész Gyula, a Gyermekklinika adjunktuso, dr. Gálfi Ilona gyermekgyógyász főorvosnő és Há- genthurn Ernőné tábori főnővér év közben is a diabeteszes gyermekeknek szinte a megszállottságig elkötelezett gyógyítói, segítői, most pedig a tábori ‘ egészségügy fő szervezői.

Hogy mit is jelent gyermekkorban a diabétesz, azt dr. Soltész Gyula mondta el:

— Ma az orvostudomány I- es és ll-es típusú diobeteszt különböztet meg. A l-gyel jelölt a fiatalkori, omelynek egyik leglényegesebb tulajdonsága, hogy kizárólag inzulinnal kezelhető.

— A kóznyelv cukorbetegségnek mondja ezt oz állapotot. Helyes e??

— Nem. Ezért jobb, ha köznapi szóhasználatban is inkább a diabétesz terjed el, éppen a „betegség" fogalmának kiküszöbölése érdekében. A diabétesz tulajdonképpen azt jelenti, hogy a hasnyálmirigy inzulint termelő szigetsejtjei eddig nem ismert folyamat során elpusztulnak. Következésképp egyszer s mindenkorra megszűnik az inzulintermelés, ami külső beavatkozás nélkül a biztos halálhoz vezetne. A fiatalkori diabétesznél az inzulinnak a szervezetbe juttatása jelenleg kizárólag csak injekcióval történhet. Ennek módját, a megfelelő táplálkozást és életmódot igyekszünk itt, a táborban is megtanitani. elsajátíttatni a gyermekekkel.

— Milyen sikerrel?

— Van a diabétesznek egy különösen veszélyes szövődménye, amely gyors kórházi beavatkozás nélkül közvetlen életveszéllyel jár. Ezzel, a ketoacidosis elnevezésű tünetegyüttessel régebben viszonylag nagy számban kerültek klinikánkra akut esetek. Idén összevetettük a statisztikáinkat, összehasonlítottuk a tavalyi orfűi tábor előtti és az azt követő 12 hónap mérlegét és azt látjuk, hogy a klinikára kerülő esetek száma egytizedére csökkent a megelőző tizenkét hónaphoz képest.

A tábor két hete egy életre szóló ismeretet, tanulságot, sör élményt odott lakóinak. Kaptak receptkönyveket, egy részletes tájékoztató, hasznos tanácsokat odó füzetecskét, és azt a tudatot, hogy kellő önfegyelemmel, felelősséggel minden diabeteszes előtt nyitva áll az alkotó élet.

Kurucz Gyula

De korábban, még a tábor indulása előtt is köszönetre, elismerésre méltóan nyilvánult meg a társadalmi segitökész- ség. A DDGAZ szocialista brigádja beszerelte a konyha gázfűtését, a MÁV kölcsönözte a kályhákat, a tábor valamennyi közreműködője, a teljes személyzet ingyen — többen a saját szabadságuk terhére — jöttek. hogy segítsenek.

Igy például az a hét úttörővezető (közöttük hat pedagógus) is, akik a közösségi életre, fokozottabb önállóságra nevelik a gyermekeket. Mint Bathó Erzsébet, a tábor vezetője eljuhaszok es a nyaj

E

gy asszony jön a bükkösdi gyalogösvényen, a juh- hodály felől, kezében

kanna.

— A juhászt hol találjuk ...? Benéz a kocsiba, fitymállóan. Talán azt hiszi, hogy bárányt akarunk venni. Nem. Csak azon töpreng, hogy mi dolgunk lehet a juhásszal.

— Aztán melyiket keresik?

— A szentlőrinci tsz juhászát. A kannát leteszi és a hüvelykujjával magára mutat.

— Az egyik én vagyok. A másik meg a férjem, a sumo- nyi faluvégen legeltet. Ott van vele a fiam is.

Ligorovics Péterné — mint később megtudjuk — egy juhásznemzetség tagja. Amióta a családra visszaemlékezik, mindenki ezt csinálta. A férje, állítólag 8 éves kora óta tanulja a mesterséget.

Az asszony teliteszi a kannát a vízzel, beül a kocsinkba, s megyünk fel a hodályhoz. Vagy

350 bárány van az első rekeszében, hátul a kosok meg kecskék. A hodály előtt két éppen vedlő, korcs puli bámul unottan az érkezőkre, s egy szamár „remegted bőrét" a megannyi légy miatt.

— Ilyenkor nyáron ez a borzasztó: nem lehet mit csinálni velük. Olyan a hodály, mintha légykaptár lenne. A szagra jönnek ...

Ligorovicsné bemutatja az unokáját: ötesztendős kislány, Dombóvárról jött a mamához nyaralni. Mindig a bárányok között matat.

— úgy 1800 állat van a nyájban: nagyobb részüket elvitte egy hónapja az uram Sumony- ba. Ott jobb a levegő, a fű, a viz ... Szóval minden. A forgalom miatt, meghogy az úton kellett menni, éjszaka indult neki.

A báránybkra panaszkodik.

— Sok bajunk volt velük, én

ilyet még nem láttam. Talán a fiatal repce miatt — mondta az állatorvos is — hasmenésesek leltek. Alig tudtuk rendbehozni

őket.

Kihajtja a kosokat a hodály mögötti rétre: hadd legeljenek. Velük tart néhány kecske is.

— Egy csomó bárány kecsketejen nőtt fel.

Ennek szakmai magyarázata is van. A juhászt az eredmény után fizetik; százalékot kap. Amelyik anya megellik, sokáig szoptat, legyengül. Gyönge lesz a gyapja is. A kecske segít e kettőn: segít, hogy legyen bárány meg gyapjú is.

— A juhászat megéri?

Ligorovicsnénak nem akaródzik válaszolni. Csak húzogatja a szája szélét; hogy „majd meglátjuk." A tsz-tól 25 százalékot kapnak, de „mire az év lemegy, nem lesz abból 16 se." Kérdem, hogy érti, de nem ad rá magyarázatot.

— Próbálja meg I Hontalanul. mindig más legelőn, mindig a nyáj mellett. Milyen házasság az ilyen? Meg nagy a kockázat is. Én már megszoktam, illetve sose tudom megszokni. Én itt, a férjem másutt. A fiam még csinálja, de az unokák mór nem .. .

Fogja a vödröt: tápot visz a Vályúkba.

Próbálom jobb kedvre deríteni ; de nem megy. Betegesek már. Neki a szivével van baja, a férjének meg — aki jó 60 évig makkegészséges volt — két éve agyvelőgyulladása lett, s alig tudták az orvosok megmenteni. Fél arca megbénult.

A kosok jönnek visszafelé

nagy kolompolással a hodály árnyékába.

— Ennyi kolomp mire való?

— Hogy ne legyen süket a nyáj. Ha nem tenne a nyakukba a juhász kolompot: olyan nagy lenne a csönd, hogy beleveszne . . .

Kozma Ferenc — Cseri László

mindig mös legelőn |