Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-09 / 186. szám

1981. július 9., csütörtök

Dunantfflt napló

3

Évente 30 nappali és 30 levelező tagozatos

Vizsgára váró népművelő szakos hallgatók Fotó: dr. Somogyi Károlyné

Népmüvelőképzés

Szegeden

Látogatás a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán

Fogadni tudtak mindönkit

Továbbtanulási mérleg

■»

Kik tanulnak tovább középfokon?------------------------------------------------*---------------------------------------------------V

a

lamennyi középiskolai tanulmányokra alkalmas tanulót tudnak fogadni a baranyai középfokú tanintézetekben — tartalmazza a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztályának a közelmúltban elkészült jelentése. A rendtartások alapján a megyei művelődésügyi osztály határozta meg a Pécs városival közösen — a középiskolákban az 1981—82. tanévben induló osztályoknak, az iskolánként felvehető tanulóknak a létszámát, és azt is, hány helyet tartanak fenn mindenütt a fellebbezéssel élők számára. A szakmunkásképző iskolák esetében a Megyei Tanács munkaügyi osztálya készített létszámtervet a megye vállalati igényei alapján, szakmánként és osztályonként. Ezt a tervet a Munkaügyi Minisztérium véglegesítette.------------------------------------------------- * ------------------------------------------------K

ét éve fölvetettük a Dunántúli Naplóban, hogy a Pécsi Tanárképző Főiskola legifjabb tanszéke, a közművelődési tanszék nincs kellően kihasználva. Magyarán, az 1957-ben megindult két szakpárosításé (ének-zene —népművelés; matematika— népművelés) képzési forma csak jószerével a nappali tagozatosok számára teszi lehetővé a diploma megszerzését. A két tanári szakpár elvégzéséhez ugyanis speciális érzék, adottság kell, ellentétben a humán szakokkal. Következésül a levelező tagozat bármennyire is égetően fontos lenne, nem indulhatott meg. Csak Baranyában több mint százan vállalnák szívesen a tanulás, a konzultációk. a vizsgák áldozatait (a régióban ennek a többszöröse is vállalná). Aktív népművelők, falvakban — itt-ott már üzemekben is — sőt, helyenként vezető állásokban is. Miért vállalnák? Részben mert szeretik, hivatásuknak tekintik ezt a szakmát, részben mert kötelezik őket ró.

Hogy miért van mindez így, akkoriban annyit sikerült megtudni, hogy a szakpárosítások mindenkor az Oktatási Minisztérium hatáskörébe tartoztak. Ha az OM úgy látta, kevés a matektanár vagy az ének szakos, „megdobta" a keretszámot. Ha túlképzés „lett1', megszüntette a szakot.

Ez történt Pécsett is. Az idei tanévben már csak ének-zenével párosított szakos évfolyam végzett a főiskolán.

Hogy is van ez másutt? Erre kerestünk választ, ellátogatva a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola közművelődési tanszékére. Itt dr. Apróné dr. Laczó Katalin tanszékvezető adjunktus tájékoztatott bennünket o népművelőképzés szegedi körülményeiről és feltételeiről.

A tanszék a gyakorló iskola egyik szárnyrészében kapott végleges helyet. Tágas, csöndes, szeparált környezetben végzik meglehetősen sokrétű munkájukat. Mitől sokrétű az itteni oktató-nevelő munka?

A népművelőképzés itt is 1975-ben indult meg. Eddig három évfolyam végzett. A nappali tagozaton évente 30-an, a levelező tagozaton úgyszintén. Vagyis az intézet évente 60 végzett néoművelőt bocsát ki. Itt ugyanis kezdettől a legszélesebb választási lehetőséget kínálták azoknak, akik levelező úton kívántak népművelői képesítést szerezni. A levelezők többsége a magyar—népművelés szakpárosítást választja (jó néhányon Dél-Dunántúlról is!), devon lehetőségük pedagógia—ének-^ vagy földrajz szakra, ezen kívül évente hárman-négyen a szlovák, illetve román nemzetiségi nyelv szakkal párosíthatják a népművelést. „Privilégium” lenne ez?

Aligha. Inkább arról van szó, hogy Szegeden tudomásul vették : szakképzett népművelőkre szükség van, ez jogos és természetes igénye a társadalomnak, amit a maguk eszközeivel

teljesítenek is régóta. (Vagyis: nem beszélnek, tesznek).

A többi (főiskolai) képzési helyen újabb szakok indultak az elmúlt évben. Szombathelyen pl. testneveléssel vagy történelemmel, Nyíregyházán földrajzzal vagy történelemmel is lehet párosítani a népművelést. S a szegedi tanszékvezető ezt sem látja elegendőnek:

— Szerintem nagy szükség lenne nálunk is példuál a rajz— népművelés szakpárra. Az intézményekben egyre jobban hiányzik a vizuális kultúrához értő főhivatású vagy vezető népművelő. De jónak tartom a tér. mészettudomónyos szakpárokat is, nálunk jól beváltak. Ök a lényegre koncentráló logikus gondolkodásban sokkal jobbak a humán szakosoknál — mondotta.-— A sokféle tantárgy rendkívül sokirányú felkészülést kíván. (Pl. művelődéstörténet és elmélet; művelődéspolitika, szociológia, vezetéselmélet, intézmény- rendszerek; különböző szakesztétikák, módszertanok stb.). A hallgatók három féléven ót könyvtári alapismereteket is tanulhatnak (ez választott), ami alapfokú könyvtárosvizsgával is jár. De van jogi speciális kollégium is, ami jártasságot ad családjogi, munkajogi, államigazgatási kérdésekben.

Szegeden az idei évben is (magyar, illetve matematika szakpárosítással) 30 nappali tagozatos és 30 levelezős végez a negyedik évfolyamon. Utóbbiak főleg pedagógia—népműve. lés, illetve magyar—népművelés szakon, de van néhány ének és egy szlovák szakos is.

A levelező szakra a jelentkezés — tehát a társadalmi igény erre — Dél-Magyaror- szág területéről 1980-ban tízszeres volt. Az ideit még nem ismerik... ?

Wallinger Endre

Talán hangsúlyozni sem kell különösebben, hogy ezek a keretszámok figyelembe veszik a népgazdaság igényeit éppúgy, mint az általános iskolában végzett gyerekek létszámát és szándékait. Külön bonyolult eljárást igényel e két érdekszféra egyeztetése, ami nagy körültekintést igényel és kap meg oz oktatásügyi irányítástól.

Idén 5058 tanuló végezte el Baranya megyében az általános iskolát. Az 1981. március 20-i határidő szerint közülük továbbtanulásra jelentkezett 4923 fő, a tanulók 96,8 százaléka — gyakorlatilag majdnem mindenki. Ez a létszám 200 fővel több, mint egy éve, és 300-zal több, mint két esztendeje. Növekvő tendenciával számolhatunk a következő években is.

Legtöbben — 2424 tanuló — szakmunkásképzőbe jelentkeztek. A létszámot tekintve a következő nagyobb csoportot a szakközépiskolákba jelentkezettek képviselik 1504 fővel. Gimnáziumba 848 nyolcadikos adta be jelentkezését. A szakiskolákba 147 fő. Nem jelentkezett továbbtanulásra Baranya megyében 162 tanuló, a gyerekek 3,2 százaléka.

Legnagyobb — négyszeres — volt a túljelentkezés Pécsett a Művészeti Szakközépiskola tánc-, valamint képző- és ipar- művészeti osztályaiba. Ezt a magyar óvónői szak követi a Janus szakközépiskolában,

majd jönnek az olyan „menő" szakmák, mint az autóvillamos; sági szerelő és az elektroműszerész. E pályák iránt igen nagy az érdeklődés. A betölthető keretnél 60 fővel többen kívántak továbbtanulni a Leö- wey, hússzal többen a Nagy Lajos Gimnázium általános gimnáziumi osztályaiban, és feleannyian jelentkeztek ugyanerre a típusra a város többi gimnáziumában. Minden második gyereket el kellett utasítani a Komarov testnevelési osztályaiban, a Zrínyi Miklós Kereskedelmi Szakközépiskolában, a Janus nemzetiségi óvónői szakközépiskolai osztályaiban.

Nézzük a szakmákra beadott első jelentkezéseket. Most is tovább élnek a régóta tapasztalt aránytalanságok: négyszer annyian jelentkeztek kozmetikusnak, mint a felvételi keretszám volt, és senki sem adta be papírját az építőgépszerelő vagy a cipőgyártó szakmára. A vártnál ötször kevesebben jelentkeztek marósnak, 15-ször kevesebben vasbetonkészítőnek, kovácsnak.

Ezek az első határidőre beadott jelentkezési lapok számai — később már rendkívül nehéz nyomon követni egy-egy jelentkező sorsát. A lap ugyanis, ha a második helyen megjelölt jelentkezést is elutasították, a Megyei Tanács művelődésügyi osztályára, illetve a Bcranya megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézethez kerül. Mindkét szerv él az irányítás jogával, és a gyerekeknek, a szülőknek a lakóhelyükhöz közeli, a választott szakmával rokon vagy ahhoz közelálló iskolát javasolt. A megyei művelődésügyi osztály mintegy 260 tanulónak ajánlott más középfokú intézményt — ezeket az ajánlatokat többségükben el is fogadták az érdekeltek. A Pályaválasztási Tanácsadó Intézet 398 elutasított kérelemmel foglalkozott.

A középfokú tanintézetekben továbbtanuló fiatalok ügyeinek intézésében a fellebbezések elbírálása jelenti a befejező állomást: 1981. május 28-ig 181 fellebbezés érkezett a Baranya

megyei Tanács művelődésügyi osztályához — és valószínűleg sokakat megnyugtat az a tény, hogy ezen igényekre 235 helyet tartottak fenn valamennyi iskolatípusban. A fellebbezéseket széles körű, oktatási, politikai és társadalmi szervekből alakult bizottság bírálta felül, minden alkalommal a továbbtanuló gyerek érdekeit tartva szem előtt. így jogosult tehát a megyei művelődésügyi osztály azon megállapítása, hogy minden arra alkalmas jelentkezőt fogadni tudnak középfokú tanintézeteink — nem biztos azonban, hogy éppen abban az iskolában és azon a szakon, ahová a tanuló elsődlegesen menni szeretett volna.

Kirajzolódnak már a következő esztendők beiskolázási problémái is: lényeges mértékben nő a nyolcadik osztályt végzők száma a következő években. Az 1982—83. tanévben már 5400 tanulót kell elhelyezni a mostani, 5000 főre hitelesített keretek között. Nagy gondot okozott az idén is 272 leánytanuló továbbtanulása, akiknek pótkeretet kértek a szakmunkásképző intézetek. Számolni kell továbbra is azzal, hogy nő az érdeklődés a lányoknak való szakmák iránt — ugyanakkor pedig telítődnek a kereskedelmi és vendéglátó- ipari munkahelyek, s kevesebb tanulót tudnak fogadni a szakos iskolák. Nagyon hiányzik a kollégium a pécsi Gép- és Gyorsíró Szakiskola számára, ahová ez okból csak Pécs környékéről tudnak beiskolázni, így egyes területek ellátatlanok, és ezekre „magániskolák” alakulnak.

Jó néhány tanulsággal zárul az idei továbbtanulási kampány a jelentkezők számára is: tény, hogy a pályaválasztás felelőssége most ismét teljes súllyal az egyéné lesz, akinek sokkal józanabbul kell majd megfontolnia képességét és lehetőségeit. Az elutasított kérelmek mögött ugyanis általában a gyenge általános iskolai munkaerkölcs áll, az alacsony intellektuális készség, a gyenge kézügyesség és az önismeret hiánya. Hogy a manapság divatos közgazdasági kifejezések egyikével éljünk, erősödő- konkurenciára kell felkészülnie iskolának, tanulónak egyaránt — kitartó, következetes munkára, és az értékekért való helytállásra.

Gállos Orsolya

Bálint György hagyatéka

H

a élne, csupán 75 éves volna. Rossz korban született, a kornak, amelyben élt, törvényszerűen el kellett őt (is) pusztítania. Szinte alig élt, mondhatjuk, ha születésének dátumát (1906. július 9.) és halálának napját (1943. jonuár 21.) egymás mellé tesz- szük. S milyen sokat írt — lepődünk meg ha műveinek puszié jegyzékét tekintjük. Verseskötete jelenik meg 1929-ben, műfordításai rendre napvilágot látnak, publicisztikai írásait kötetekbe gyűjti. Kora valamennyi jeles írójának, művészének műveit ismeri, kritikát ír róluk, nincs olyan kulturális esemény, mely mellett szótlanul menne el. Mindemellett széles látókörű újságíró volt, s anélkül, hogy beutazta volna a világot — bár Európa több országában járt -, mindent tudott a világról.

Az értelmiségi családból származó Bálint György európai látókörű, felvilágosult, polgári magatartás eszményeit kapta örökségül — jó szellemi útravalót. S bár túllépett e polgári örökségen, bizonyos elemeit továbbra is megőrizte. Húszéves korában kezd újságíróskodni az Estlapok sajtó-trösztjénél, versei okkor mór a Nyugatban jelennek meg. Keresi tehetségének megfelelő formáit, riportot ír, tudósítja Az Est-et, de irodalmi, művészi kritikáiban egyre határozottabban politikai érdeklődés mutatkozik.

A tudósító és költő mellé a harmincas évek elejére felnőtt a publicista Bálint György. Sajátos ízű írásaiban iróniája keveredik a liraisággal, elemző intellektualizmusa egyre határozottabban érvényesül. Az Idő rabságában című kötete előszavában írásainak természetéről így ír: „Egy ember naplója ez a könyv: feljegyzések és megjegyzések sorozata napjainkról. Nincsenek benne vallomások bizalmas magánügyekről, bár elismerem, így érdekesebb vagy legalábbis izgalmasabb lenne. Valahol a magánügy és a közügy határán mozog, ott, ahol a közügy magánüggyé válik és megfordítva. Nem hiszek abban, hogy élesen elhatárolható a magánember és a sokaság sorsa”.

Nehéz tömören jellemezni Bálint György megnyerő humanista egyéniségét, a jegyzetet- naplót író újságírót, aki különös zamatú szépprózává avatta a publicisztikát, aki a legtöbb kérdésben szocialista módjára érzett és gondolkodott. Életszemléletét ő fogalmazta meg legjobban: „De tűrhető-e az életem, ha másoké tűrhetetlen? Értelmes-e, ha másoké értelmetlen? Az ember egyedül hal meg, de másokkal él. Csak az él igazán, aki együttél."

Bálint György a szavak embere volt, hitt erejükben, az értelem diadalában. Még akkor is, ha előre sejtette, ő már nem érheti meg ezt a diadalt. Neki más feladat jutott. „Elkeseredni annyi, mint káromkodni, vállat vonni, elzárkózni. Felháborodni pedig egyszerűen csak annyi, mint szembeszállni" — írta 1936-ban. E különös tartalmú szóban foglalta össze életének és tevékenységének elvi értelmét.

A publicista Bálint György nem elvontan a kapitalista rendszer ellen háborgott, hanem bizonyos társadalmi tünetek, emberi jelenségek elemzésére vállalkozott. A világot nemcsak figyelte, értette, ellentmondásait is felmérte. Azzal is számolt, hogy a tömeg egy része — akár saját érdekei ellen is — mozgósítható fasiszta demagógiával. mégsem fogadta el a „csordáról" szóló divatos értelmiségi elméletet. „Nem gyűlölöm és nem tartom távol az alacsony tömeget. Csak addig alacsony, mía parancsolóit tiszteli, amíg másban hisz, nem önmagában. Hatalmas erőket sejtek benne” — írta az önarcképvázlatban. Pedig egyre nehezebb volt írni, véleményt mondani a fasizálódó Magyar- országon. Állandó lapját, a Pesti Naplót 1939-ben betiltották, olykor a Népszava hozta cikkeit, a Nyugat közölte egyegy kritikáját. Egyre szűkült körülötte a világ. A sötét kor egyik legvilágosabb elméje mégis csak egy rövid ideig gondolt a menekülésre. Angliába utazott, hogy emigráljon, de két hónap után visszatért — nem akart egyedül „menekülni". Sorsa beteljesedését várta, s közben dolgozott. De kiütötték kezéből a tollat, kémkedés vádjával letartóztatták, gyűjtő- táborba, majd munkaszolgálatra hurcolták, s Ukrajnából már nem tért vissza.

Bálint György hagyatékából került elő utolsó üzenete. Egy rcdírban személyesítette meg önmagát, ki múltjára visszatekintve így vet számot: „Ha valahol féligkész gondolatokat, tisztázatlan ötleteket vetettek papírra, én ott voltam és közbeléptem. Szemmel tartottam minden gyanús eredetű szöveget. .. Illúziókat romboltam, tudatosan és elszántan, üldöztem a gyengeséget, nem tűrtem c hazug vigasztalódást . . . VédBálint György portréja

tem valamit, amit ma mór egyre kevesebben védenek. Elszánt voltam és következetes, és talán nem volt mindenben igazam. Maradék nélkül fogyok majd el, utolsó porcikám együtt semmisül meg az utolsó hibás szóval, amit kiirtok. Nyom nélkül szűnök meg, elvontan és tökéletesen. Eltüntetett szövegeim sorsára jutok, megszűnésem megkoronázza életművemet".

Kmety Attila