Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-07 / 184. szám

1981. július 7., kedd Dunántúlt napló 3 Szélesed ö kezdemeii||eze$ Pirosabbra érő fűszerpaprikák Hűszaki diploma Szövetkező kisiparosok —^— * ————— Még tapasztalni a félelmet a kisiparosok körében, hogy együtt dolgozni valamilyen laza szerkezetű gazdasági társulásban nem éri meg. Jó pár gazdasági vezető is idegenkedik a termelési hatékonyságot fokozó együttmű­ködési formáktól, hiszen legutóbb Harkányban keltett nagy feltűnést, hogy kisiparosok szerettek volna bérbe venni egy autójavító szervizt A heves idegenkedést azon. ban felváltja a fokozatos enyhü­lés, és bár viták folynak, véle­ményeket egyeztetnek a Pénz­ügyminisztériumban és az Ipari Minisztériumban, valamint a KlOSZ-ban az együttműködés jogi, munkaügyi, adózási fel­tételeit illetően, de a közös munka első csírái megszülettek. S ezek az úgynevezett munkabri­gádok. A legtekintélyesebb, a legta­pasztaltabb ember fogja össze a vele társuló kisiparos kollé­gákat, szervezi, menedzseli a munkájukat. Főként családi hó. zak építésében. Baranyában 5—15, néha 20 ember áll így össze. Követendő példaként em­líthetjük a felsőszentmártoniak kollektíváját, akik Sellye és Szi­getvár között utaznak és a kért határidőre minden családi há­zat felépítenek és beszerelnek. Hasonló tevékenységet fejt ki Siklóson egy 5 és egy 8 fős épí­tőbrigád, vagy Pécsett már há­rom brigád. A megyeszékhe­lyen a legkomolyabb aktivitás­sal a Csippa Aladár vezette la­kásépítő. és karbantartó mun- kdbrigád dolgozik. A magasabb szintű, vagyis hosszabb távra szóló gazdasági munkaközösségek megalakítá­sa azonban még várat magára, elsősorban a lakáskarbantar­tásban, a hiánycikkpótlásban, az ipari szövetkezetek számára funkcionáló háttéripari bázis lét­rehozásában. Bár ennek bizo­nyos előjeleit figyelhetjük meg a Pécsi Épület- és Lakáskarban­tartó Ipari Szövetkezet és a KIOSZ Baranya megyei titkár­sága által megalapított közös, szolgáltató irodában, ahol kis­iparos és szövetkezeti dolgozó együtt végzi el a munkát az iro. da útmutatásai alapján. A szö­vetkezeti ipar felé történő nyi­tás lehetőségénél maradva ki­emelendő, hogy gazdaságtala­nul működő ipari szövetkezeti műhelyt bérbe vehetnek, vagy akár meg is vehetnek a kisipa- , rosok, ha a szövetkezet ilykép- pen lát kiutat a gazdasági mélypontból. Mindez inkább a szolgáltatás vonatkozásában képzelhető el. Vaay amikor a szövetkezetét szorítja a tervtel­jesítés és kevés a munkáskéz betegség és egyéb okok miatt, akkor kisiparost vehetnek fel át­menetileg. Mindennek még ebben a pil. lanatban sok a fékje, hisz tisz­tázatlan például az, hogy há­nyán is társulhatnak, milyen szak­mabeliek lehetnek a munkában szövetkezők, hány alkalmazottat vehetnek fel, hogyan történjen az adózás, az elszámolás a szö­vetkezet és a megrendelők felé. Az biztos, hogy a mostani ér­dekeltségi rendszer nem akti­vizálja a kezdeményező készsé­get, emiatt a kisipari törvény módosítását sürgetik. Egyebek között azért is, hogy a gazdasá­gi társulások megalakítását ne kössék iparhatósági engedély­hez. Vannak azért egyre többen, akik nem várnak a jogi, adózá­si kitételek tisztázására és mer­nek vállalkozni. A siklósi kisipa­ros kőművesek például kisgépek, építő szerszámok beszerzésére, kölcsönzésére szövetkezetben akarnak tömörülni Míg Debre­cenben az autószerelők együtt szerzik be a hiányzó alkatrésze­S zínes látványt nyújt a sok virágzó burgonya­fajta a bicsérdi kutató­állomás kísérleti telepén. A Murillo halvány, a Cardinál mélylila, az Apolló és a Trubadúr hófehér virágot nevel, a Mona Lisa még nem virágzik. Romano, Dia­na, Rosabelle, Nicola, Eu- réka, Theresa, Rosalia. — Szebbnél szebben csengő nevek. Mintha a világ bur- gonyanemesitői már a név­adásban is túl akarnák szárnyalni egymás fantáziá­ját. Pedig ők is tudják, hogy a név az egyetlen, ami nem oszt és szoroz egy új fajta értékelésénél. A VK 72-8 rózsa 1,2 tonnával „verte meg1’ tavaly a sárga Truba­dúrt a bicsérdi kísérleti kert­ben, mivel hektáronként több mint 5,7 tonnás ter­mést adott. Százhúsz kisparcellán Euró­pa ötven legjobb és legújabb burgonyafajtáját versenyezte­tik, vizsgáztatják most már második esztendeje Bicsérden az Irégszemcsei Kutató intézet állomásán. A mikroparcellás kí­sérletekre, és a jól felszerelt bicsérdi laboratórium burgonya beltartalmi vizsgálataira, az ön­tözéses burgonyatermelési rendszer gesztora, a Szentlőrin­ci Állami Gazdaság adott a kutatóknak meqbízást. Az ország öt megyéjében — Baranya, Bács, Borsod, Győr és Pest megye — hét partnergaz- dasáqnál több mint 2000 hek­tár öntözött burgonyaterületen működő rendszer évek óta a legjobb külföldi burgonyafaj­tákat hozza be, honosítja meg és szaporítja a hazai vetógu- móellátás javítására. A szentlő­rinci gazdaság maga is igen nagy felületen, 600 hektáron termel és szaporít burgonyát, magas színvonalon. Átlagter­mésük évek óta meghaladja a hektáronkénti 35 tonnát. A rendszer átlagtermése most 22 tonna, a rendszerben végzett termeléssel 1985-re ezt fokoza­tosan 30 tonnára kívánják fel­emelni. Ehhez továbbra is be kell hozni a legbőtermőbb kül­földi fajtákat, s kiválasztani kö­zülük azokat, amelyek a beteg­ségekre is ellenállók, s minő­ségben, béltartalomban, sőt színben is megfeleljen a köve­telményeknek. két, anyagféleségeket. Szekszár- don, Nagykanizsán, Szarvason kisiparosok, kiskereskedők mű­helyépítő- és fenntartó szövetke. zeteket alapítottak és ez van fo­lyamatban most Ajkán, Békés­csabán is. Másutt viszont a nagy teljesítményű, nehezen megvá­sárolható, speciális gépeket együtt üzemeltetik és a tulajdon közös. Az ellenállás, a kétkedés megtört és egyre több a szövet­kezést sürgető, követendő pél­da. A fajtakísérleteket háromévi ismétlésben végzik mikro- és Majlátpusztán öthektáros nagy­üzemi parcellákon, s csak az­után mondanak róluk ítéletet. Vannak nagyon ígéretes fajták a kísérletekben. Nem egy kö­zülük potenciálisan képes 60 tonnás termésre. De a bő ter­més csak az egyik szempont. Legalább ilyen fontos, hogy a fajta ne romoljon gyorsan le, és béltartalma is megfeleljen a mai szigorúbb igényeknek. Fon­tos, hogy bírja a nagyüzemi gépi termesztést. A burgonyá­nak igen nagy ütődéseket kell kibírnia a gépi felszedéskor, az osztályozásnál. válogatásnál. Azért szorultak ki a kiflifajták, mert a gömbölyűek jobban tű­rik ezeket a fizikai hatásokat. A hazai fogyasztók a rózsa­héjú, bő termő, öntözve képes lik. A holland Desireé azért do­minálhat évek óta, mert rózsa­héjú, bőtermő, öntözve képes 50 tonnát adni hektáronként, és leromlásra sem nagyon haj­lamos. Ha marad ez a szem­lélet, marad a Desireé is. Mel­lette azonban mind nagyobb szerepet játszhat a francia Ro­salie, amely típusban hasonló, Az MTA szegedi biológiai központjában hétfőn megkez­dődött a Magyar Biofizikai Tár­saság XI. vándorgyűlése. Há­rom nap alatt tizenhat előadás hangzik el a biofizikusok tudo­mányos kutatásainak legújabb eredményeiül. Szó lesz a nap- fénysugárzásnak a biológiai rendszerekre gyakorolt hatásá­ról, az izmok biofizikájának problémáiról, a sejtmembránok Kalocsán, a hazai fűszer­paprika-nemesítés központjá­ban, az idén újabb hibridet állítanak elő a kutatók. A ki­választott törzseket most „há­zasítják''. Cél: olyan tulajdon­ságok örökítése, amelyek az eddiginél alkalmasabbá teszik a fűszernövényt az intenzív nagyüzemi termelésre, a gépi betakarításra, a festékanyag­tartalom növelésére. Az intézet az utóbbi tíz év­ben hat új fajtát adott a köz­termesztésnek. Bevonásukkal megújhodott a magyar fűszer­paprika-termesztés meghárom­szorozódtak a hozamok, szül­és zamatanyagban gazdagabb az ételízesítő. Az új fajták az előzőeknél kilogrammonként 2— 3 grammal több festéket tartal­maznak, több bennük a cukor, a C-vitamin és az illatanyag. de 20 nappal korábban érik, s augusztusban már szedhető. Az eddigi kísérletek eredmé­nyei alapján a rendszer a kö­vetkező fajtákat tartja perspek­tivikusnak: Desireé, Árka, Grá­cia, Mona Lisa, Cardinal, Osto­ra, Bintje, Rosalie, Baraka és Magyar Rózsa. A keszthelyiek új, és a külföldiekkel verseny- képes fajtáját, már tavaly is kí­sérletbe állították, s az idén nagyobb területen, 10 hektáron szaporítják. Részleges fajtaváltást igé­nyel az 1982 januárjában át­adásra kerülő feldolgozóüzem, amelyben az állami gazdaság évi 13—14 000 tonna burgonyá­ból 2000 tonna végterméket, burgonyapelyhet állít, majd elő. Erre a célra a magas száraz­anyag- és keményítőtartalmú sárga burgonyák a legalkalma­sabbak. Ezek közül . a fajták közül a Bintje, az Eba és a Baraka játszik majd legna­gyobb szerepet. Fontos szem­pont az is, hogy a holland szakemberek ezekre a fajtákra qlakították ki, s állítják majd be az egész feldolgozógépsort. — Rné — működéséről, valamint sugár- biológiai kérdésekről. Tigyi József akadémikus, a Biofizikai társaság elnöke az MTI munkatársának elmondot­ta, hogy a Magyar Biofizikai Társaság mostani vándorgyűlé­sén ünnepli megalakításának husiadik évfordulóját. A társa­ság az elmúlt két évtizedben egyik szorgalmazója volt a bio­fizikusképzés hazai fejlesztésé­nek. Csuti János A bicsérdi kísérleti burgonyaparcellák Üj burgonyafajták Szentltfrincről Ütvén külföldi fojtana! kísérleteznek Megkezdődött a biofizikusok XI. vándorgyűlése vagy szakmunkás­bizonyítvány? A z MSZMP Baranya megyei Bizottsága megbízásából- az MTESZ megyei Szervezete felmérést végzett a mű­szaki és agrárértelmiség helyzetéről, életkörülményéről. A teljesség igénye nélkül szeretnék közreadni néhány gondo­latot a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság anyagá­ból. Gazdasági életünk egyen­súlyba hozásához a világpia­con versenyképes termékeket kell létrehozni, amelynek egyik döntő feltétele műszaki és tech­nológiai színvonalunk fejleszté­se. Ennek egyik alapvető köve­telménye, hogy mindazok a műszaki szakemberek, akiktől e feladatok megvalósítását vár­juk, mind erkölcsileg, mind anyagilag megbecsüljük és a rendelkezésünkre álló szellemi kapacitást maximálisan kihasz­náljuk. Korunkban a műszaki értel­miségi munka devalválódott. Változtatni kell azon az állapo­ton, hogy a termelés színvona­láért elsőrendűen felelős réteg jövedelme a legkisebb kvalifi- kációjúakéval egy szinten, sőt alatta van. Megszűntek azok a gazdasági és társadalmi ösz­tönzők, amelyek a műszaki pá­lyák felé vonzották a fiatalo­kat. A Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára a legutóbbi évben már 13 pont­tal is be lehetett jutni, a Mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem pedig már évek óta nem tudja feltölteni az induló évfolyamok létszámát. Az, hogy a műszaki egyetemeken ilyen alacsony a mérce, melynek clapján felveszik a jelentkező­ket, aggályokra ad okot az utánpótlás átlagos színvonalát illetően. Az egyetemek elvégzése után a tehetségesebb mérnö­kök is sokszor olyan helyzetbe kerültek, ami nem ösztönzi őket a kreativitás fokozására, sőt a körülmények arra kény­szerítik, hogy a végzettségénél és tudásánál alacsonyabb színvonalú munkát végezzen. A Baranyában élő műszaki értelmiség helyzete sem jobb, mint országosan. A megyé­ben, főleg az oktatáspolitika következtében több a műszaki értelmiségi, mint amennyit ha­tékonyan foglalkoztatni lehet­ne. E körülményekből követke­zik, hogy azt a szellemi tudást, aminek megszerzésére az ál­lam nagy összegeket költ, nem tudják munkájuk során vissza­adni. A műszaki főiskolán való üzemmérnökképzés nem tölti be azt a szerepet, amit neki szántak. Az üzemmérnökök nem elég gyakorlatiasak, elmé­letileg túlképzettek. Ez műve­zetőnek sok, vezető műszaki ál­láshoz kevés. A hiányzó tech­nikusokat pedig sem ők, sem pedig a szakközépiskolát vég­zettek nem pótolják. A mérnökök és üzemmérnö­kök jövedelmét összehasonlítva a szakmunkások jövedelmi vi­szonyaival megállapítható, hogy a szakmunkásokéhoz ké­pest négy—hat év fizetéskiesés és az azt követő alacsony kez­dőfizetés átlagban tíz—tizenkét éves lemaradást eredményez. Azonban nemcsak a fent említett körülmények gátolják a műszaki dolgozókat alkotóké­pességük kibontakoztatásában. Sokszor szervezési hiányossá­gokra és a vállalatvezetés ér­dektelenségére is visszavezet­hető. Ha a vállalatvezetésnek nincs meg az igénye és mód­szere az alkotóképesség kibon­takoztatására, akkor az egyéni kezdeményezés nem érheti el célját. Itt elsősorban felülről jövő szemléletváltozásra, a dif­ferenciált bérezés és az ösz­tönző premizálási rendszer be­vezetésére van szükség. Hátrányos helyzetben van a műszaki értelmiség a munkaidő utáni tevékenység, a másodla­gos elosztásban való részvétel terén is. A munkaidőn túli sza­bad szellemi tevékenyséq en­gedélyezése igen sok bürokra­tikus ügyintézéssel jár, és csak korlátozott mértékben engedé­lyezik. A munkahelyen a szelle­mi túlmunka, a túlórázás anya­gilag nem honorálható. Ez a jelenlegi gazdasági helyzet­ben, amikor társadalmi mére­tekben ösztönzik a munkaidő utáni hasznos tevékenységet, az ebből való kimaradás igen hátrányos. A műszaki színvonal fejlesz­téséhez mérnökeinknek állandó továbbképzésre, a műszaki ha­ladással voló léoéstartásra van szükségük. Az iqaz, hoqy a szervezett továbbképzések szé­les választékot kínálnak min­den szakmai területen, de fő- leq csak a fővárosban. Vidéki városainkban a továbbképzési le­hetőségek igen korlátozottak. Taoasztalatom szerint a válla­latok sokszor anyagi lehetősé­geikre hivatkozva nem támo- gatiák az önképzés, továbbta­nulás iránti kérelmeket. Azt is meg kell állapítani, hogy az alulfoglalkoztatottságbó! adó­dóan nincs kényszer az egyéb­ként is alacsony műszaki szín­vonal mellett állandó tovább­képzésre. Mindezeken túl a műszaki értelmiség hátrányt szenved a szociálpolitikai kedvezmények elosztásánál is. A vállalatok az adott körülmények között tá­mogatják a fiataiok lakásszer­zési törekvéseit, de a jogsza­bály előírásai értelmében a ki­jelölésnél, sorsolásnál előnyben kell részesíteni a termelésben közvetlenül részt vevőket (fizi­kai dolgozókat, művezetőket és egyéb közvetlen termelésirá­nyítókat). A bölcsődei és óvo­dai felvételeknél is a fizikai dolgozók gyermekeit részesítik előnyben. Miután e réteg igé­nyeit sem tudják maradéktala­nul kielégíteni, a szülők által nem támogatott értelmiségiek helyzete kilátástalan. Riasztóan hat e téren, hogy korunk fiatal értelmisége az előző generációk tartalékait kénytelen felélni. A problémák élők és megol­dásra várnak. Ezt bizonyítja az is, hogy egyre több fórumon foglalkoznak ezekkel a kérdé­sekkel. Bízunk abban, hogy e felmérés eredményeképp feltárt helyzet pontos ismeretében a megoldások sem váratnak ma­gukra sokáig és a címünkben feltett kérdésre az arra ráter­mett fiatalok egyre többen vá­lasztják a műszaki pályát. Falus Béláné

Next

/
Oldalképek
Tartalom