Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)
1981-07-05 / 182. szám
u Dunántúli napló 1981. július 5., vasárnap Pécsről is költöznek Új utcák Berkesden Falvak, amelyekre ismét felfigyelünk. Még időben rájöttünk, hogy nem feltétlenül a kőrengeteg, a lakótelep egyenlő a modernséggel, korszerű életformával. A Pécstől 21 kilométerre levő Berkesden az elmúlt öt év alatt évente átlagosan két-két pécsi család vásárolt vagy épített házat. Lassan, de egyre növekvő igénnyel száznyolcvan fokos fordulatot vesz az otthonteremtés helykiválasztása. A családi házaknak a szomszédok zajától, egyéb kellemetlenségektől való elkülönülése, a kertben termesztett zöldség, gyümölcs, az ott tartott sertés, baromfi, a piaci áraktól független ellátó, sőt pénzszerző lehetősége a falu felé irányítja a figyelmet. Berkesd helységnév táblájához érve már látszanak is a frissen vakolt vagy még éppen készülőiéiben levő házak. Terjeszkedik a falu, egyelőre hosszanti irányban. Nem volt ez mindig így. Nyolcvan évvel ezelőtt pontosan 1288 lakost tartottak nyilván, most épp hogy eléri az ezret a lélekszóm. Sokan elmentek innen a hatvanas évek elején. Egyesek nem bíztak a termelőszövetkezetben, mások inkább az iparban látták biztosítottnak a jövőjüket. Ha netán valaki építkezni akart volna, nem kapott házhelyet. A hatvanas évek vége felé azonban megváltozott a helyzet. Részint, mert vonzóbbá vált a helyi munkaalkalom, másrészt lehetőség nyílt a helyi letelepedésre. A lakosság létszáma attól kezdve nem csökkent, sőt, napjainkban már némi emelkedést is mutat. Dr. Boros Miklós, a közös községi tanács elnöke mondta el, hogy 1969-ben alakították ki az első házhelyeket. A Kossuth Lajos utcában két év alatt 8 telek gazdára talált. Tavaly újabb kilencet alakítottak ki, négy már elkelt belőlük. A rendezési terv szerint 57 újabb házhelyet tudnak' kínálni a letelepedni szándékozóknak. Egy 900 négyzetméteres telek jelenleg 14 ezer forintba kerül. Gond azért bőséggel akad, ezek közül a legégetőbb az egészséges ivóvíz hiánya. A csecsemők részére jelenleg Pécsről, tartályokban szállítják az ivóvizet, mert a helyi kutak erősen nitrátosak. A tanácselnök azonban bizakodik: — Még ez év második felében megpróbálkozunk egy kút fúrásával. Ha sikerül egészséges ivóvizet találnunk, akkor rövid idő alatt megoldódnak a gondjaink. Mindenekelőtt a gyermek- és közintézményeket látnánk el, s építenénk a lakosság részére közkifolyót. A későbbiekben pedig elkészíttetnénk a törpe vízmüvet. A többségében fiatal letelepedők természetesen óvodai igényekkel is fellépnek, s ez is komoly fejtörést okozott a község vezetőinek. Az óvoda kihasználtsága jelenleg 180 százalékos, egyelőre sok igénylőt kénytelenek visszautasítani. Egyelőre, mert a lakosság összefogásával, a termelőszövetkezet segítségével már folyik a bővítés. Jövő szeptemberre már valamennyi jelentkezőnek tudnak helyet biztosítani. Berkesd és a társközségek (Eilend, Szilágy, Pereked) biztos munkaerőbázist jelentenek a bogádi Zengőgyöngye Termelőszövetkezetnek, de egyre inkább sikerül gondoskodni az egyéb munkaalkalmat keresőkről, többnyire a háztartást vezető asszonyokról. Walter Gyula, a termelőszövetkezet párttitkára mondta: — Már a konkrét megvalósulás előtt áll egy harminc főt foglalkoztató varroda kialakítása, ezzeí megoldjuk a most még ingázó asszonyok helyi foglalkoztatását. Emellett a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet most fejleszti fel húszfősre az itteni részlegét. Építési, letelepedési szándék van, adott a terület és talán a területelőkészités sem okoz komoly gondot. A Baranya megyei Tanácstól 400 ezer forintos támogatást remélnek, ez sokat segítene az új telkeknek úttal, járdával, villannyal való ellátásában. A gond csak az, hogy itt az emberek nem akarnak telepszerű, több szintes lakásokat építeni, kizárólag egyedi családi házra van igény. A tanácselnök gyors számítást végez: — Ha egy tizenkét lakásos sorházat nézünk ugyanennyi családi házzal szemben, akkor ez legalább ötvennel kevesebb sertést, kétszázzal kevesebb baromfit jelent. Vagy pedig tizenkét új letelepedővel kevesebbet, egyelőre megoldhatatlan csatornázási problémát. Ez is meggondolandó .. . Kurucz Gyula Népi demokráciánk születése (3.) A győztes kisállamok A kelet-európai országok nemzetközi helyzetét döntően befolyásolta, hogy melyik olda- don vettek részt a háborúban, győztesnek, vagy vesztesnek számítottak-e. Csehszlovákia, Jugoszlávia és Lengyelország a szövetségesek táborához tartoztak, s tagjai voltak az Egyesült Nemzeteknek. Jugoszlávia és Lengyelország nemzetközi státusa ennek ellenére csak hosz- szas viták után rendeződött. Lengyelország 1944. július 21-én a szovjet csapatok által felszabadított Lublinban a népfrontba tömörült demokratikus erők kezdeményezésére a Lengyel Nemzeti Felszabadltási Bizottság (LNFB) néven megalakult az első lengyel népi kormány, amely minden közösséget megtagadott a Londonban működő emigráns polgári kormánnyal és az új, demokratikus Lengyel- ország felépítésének programját hirdette meg. Anglia és az Egyesült Államok nem voltak hajlandók elismerni a lublini bizottságot, s csak a londoni emigráns kormányt fogadták el törvényesnek. Álláspontjukon azután sem változtattak, hogy ez LNFB 1945. január 1-én — már Varsóban — ideiglenes kormánnyá alakult át, s a Szovjetunió a maga részéről nyomban elismerte és diplomáciai kapcsolatokat létesített vele. 1945 februárjában a krími csúcstalálkozón a nagyhatalmaknak végül sikerült kidolgoz- niok egy kompromisszumot: Roosevelt és Churchill beleegyeztek abba, hogy Lengyel- ország új határait keleten az ún. Curzon-vonal mentén húzzák meg, Sztálin viszont hozzájárult ahhoz, hogy az ideiglenes kormányt — a londoni emigráns politikusok bevonásával átalakítsák, s szabad választásokat rendezzenek az országban. Hosszan tárgyalások után 1945. június 28-án alakult meg a lengyel nemzeti egység ideiglenes kormánya; 21 tárcából 5-öt töltöttek be polgári politikusok. A polgári miniszterek bevonása természetesen nem változtatta meg az erőviszonyokat sem a kormányban, sem az állami-politikai Szövetkezők A tűz miatt a szövetkezet elnökének meg kellett ismételnie a harmincadik zárszámadó közgyűlésen, hogy minden régebbi eredményüket felülmúlva, több mint 20 millió forintnyi nyereséget értek el. Az emberek ki akartak rohanni a moziból, pedig maguk sem hihették, hogy a tíz kilométerre lévő majornál segíthetnek a lángok eloltásában. Az önkéntes tűzoltók és néhány vezető autóba ült, a többiek hallgattak az elnök nyugtató szavaira. Fészkelőd- ve bár, de helyükön maradtak. Kezüket ölükben tartva figyelték, hogy mennyit ért előző esztendei munkájuk. Játszadoztam a kérdéssel: vajon ők ugyanazok, mint akikről Urbán Ernő irodalmi alakká magasztosult magyar parasztját megmintázta, aki inkább levágta saját ujját, mintsem a tsz-szervezés idején d belépési nyilatkozatot aláírta volna? Ol< ugyan már kevesen lehetnek, gyermekeik, unokáik vannak, inkább talán itt, akik közül talán egy sincs, aki tudná, mit is vitt be a család annakidején a közös gazdaságba, azt azonban pontosan ismerik valamennyien, hogy most milyen részük van benne. A szövetkezés gondolata már a múlt század elején felvetődött, Robert Owen 1824-ben alakította meg „új harmónia11 nevű kísérleti telepét. A következő évben Kolozsvárott alakult a „Gondolkodó Társaság”, húsz évvel később pedig Angliában a „Rochdalei Becsületes Úttörők Társasága” megalakulásával kezdetét vette a világ szövetkezeti mozgalma. Eszméik: szövetkezeti közösség alakítása, ahol saját közös földjeiket művelik, saját közös gyáraikben és műhelyeikben dolgozhatnak, saját boltjaikban vásárolhatnak, olyan világ teremtése, ahol a kölcsönös segítség, a társa- dclmi egyenlőség és testvériség uralkodik. Száz egynéhány esztendővel később az Ormánságban, a Csányoszró melletti Sastya pusztán talán mit sem tudtak a szövetkezeti mozgalom történetéből, nyolc család hetven holdas, kilúgozott földjükön mégis a közös gazdálkodástól remélte megélhetését. Ök alakították meg még 1948-ban Pécs határában a Reménypusztai Termelőszövetkezetet is. A szövetkezés, az emberek közös érdekükön alapuló szövetség napjainkban új tartalmat nyer. Gondoljunk csak arra, hogy a komlói dombok mentén elszaporodó kis kertek kezdetben, mintha azt jelképezték volna, hogy ha bármilyen kicsinyke kis földet, de szeretne az ember önmaga gyönyörűségére (még vesződségére is) önmaga tulajdonába tudni. S lám, nem sok idő múltán felismerték, hogy szövetkezve könnyebben boldogulnak. Ugyanez a felismerés érvényes az óriás gazdaságokra is: a szövetkezetek, sőt, állami vállalatok egész sora köt érdekszövetségeket. Szövetkeznek termelési munka- megosztásra, értékesítésre, anyagbeszerzésre, üdülő, vagy akár közös üzem építésére is. Felrémlik egy másik szövetkezeti zárszámadás is, ahol ugyan nem tűzoltók riasztották a tagságot, de a hangulat kísértetiesen hasonlított a szirénák okozta riadalomhoz. Gyenge terméseredményekről, veszteségről, alacsony jövedelmekről szólt az elnöki beszámoló, mégis ugyanolyan erővel támadt itt is fel a tulajdonosi érzés, miként a másik helyen. Egy idős brigádvezető szólalt fel. Elmondotta, hogy nem is számított másra, hiszen az elnök csak autóból látta eddig a földeket, egyetlen istálló küszöbét sem lépte még soha át. A szövetkezeti demokratizmus adta lehetőség elemi erővel hozta felszínre a közös gazdaságért, természetesen saját sorsukért aggódó parasztok érzéseit. A szövetkezeti demokrácia módot adott arra is, hogy az alkalmatlan vezető helyett másra bízzák közös vagyonuk gondozását. Éppen a demokratikus felelősség, az érdekeltségben testet öltő tulajdonosi érzés, a szövetkezeti gazdaságok rugalmassága, alkalmazko- dó-képessége, amely a szövetkezeti mozgalmat társadalmunk egyik lendítő erejévé teszi. Lombosi Jenő élet más területén. A jaltai megállapodásokhoz tartva magukat az USA és Anglia, valamint a Szovjetunió 1945. július 5-én elismerték a lengyel nemzeti egységkormányt, s egyidejűleg megvonták bizalmukat a londoni emigráns kormánytól, amely ezek után feloszlott. Jugoszlávia Jugoszlávia esetében a diplomáciai problémák gyökere az volt, hogy a háború első szakaszában az antifasiszta nagyhatalmak csak a londoni jugoszláv kormánnyal tartottak fenn diplomáciai kapcsolatot. A népfelszabadító mozgalmat csak mint partizánmozgalmat, Titot csak mint partizánvezért ismerték el, Nem tekintették politikai mozgalomnak és politikai vezetőnek őket. A harctéri sikerek azonban lehetővé tették a jugoszláv partizánok számára, hogy létrehozzák saját hatalmi szerveiket: 1942-ben megalakult a Népi Felszabadító Antifasiszta Tanács (AVNOJ), amelyet 1943-ban törvényhozó és végrehajtó testületté szerveztek át, s Tito elnökletével életre hívták a Nemzeti Felszabadító Bizottságot. (Az utóbbi gyakorlatilag önálló kormányként működött.) A partizánok parlamentje ezzel egyidejűleg több fontos döntést is hozott: nem ismerte el II. Péter királyt és a londoni emigráns kormányt Jugoszlávia törvényes képviselőjéül, a királynak megtiltotta, hogy visszatérjen az országba, s bejelentette, hogy az államforma kérdésében népszavazást fognak tartani az ország teljes felszabadulása után. Az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió nem fogadták el az AVNOJ határozatait. Angol kezdeményezésre Tito és Subasic, a londoni emigráns kormányfő között 1944 nyarán hosszas tárgyalássorozat kezdődött, amely november elején Jugoszlávia jövője és a háború utáni berendezkedése szempontjából fontos döntésekkel zárult. A két politikus megegyezett abban, hogy Péter király nem térhet vissza Jugoszláviába, de felállítanak egy régens tanácsot, amelynek tagjait a király nevezi ki, egyidejűleg mind az emigráns kormány, mind a Nemzeti Felszabadító Bizottság feloszlik, és Tito vezetésével egységes jugoszláv kormány alakul, amelyben a volt . emigráns kormány tagjai is részt vehetnek. E pontokat decemberben kiegészítették azzal, hogy a felszabadulás után általános választásokat tartanak. Anglia és a Szovjetunió egyetértettek a megállapodással, amelyhez később az USA is csatlakozott. A Tito—Subasic- egyezmény végrehajtása azonban Péter királynak és környezetének ellenállása s különböző manőverei miatt vontatottan haladt, jóllehet a Szovjetunió és a nyugati nagyhatalmak többször, így Jaltában is, nyomatékosan sürgették életbeléptetését. A király végül is Churchill személyes nyomására beadta a derekát, s így 1945. márc. 7-én Tito elnökletével megalakulhatott az ideiglenes kormány. A 24 tagú kabinetben hárman képviselték a londoni emigrációból hazatérteket; Subasic külügyminiszter lett. Anglia és a Szovjetunió hamarosan bejelentették: készek diplomá- ciailag elismerni az új jugoszláv kormányt. Az USA azonban csak 1946 áprilisában rendezte véglegesen- államközi kapcsolatait az új Jugoszláviával, azután, hogy a jugoszláv kormány kötelezte magát az előző kormányok nemzetközi kötelezettségének átvállalásáCsehszlovákia „Lengyelországtól és Jugoszláviától eltérően Csehszlovákia viszonya a szövetségesekhez harmonikusan alakult. A Szovjetunió — a német támadás után —, 1941 nyarán hivatalosan elismerte a Benes vezette csehszlovák emigráns kormányt, amely Londonban működött. Benes és környezete baráti kapcsolatok fenntartására törekedett mind a Szovjetunióval, mind a nyugati nagyhatalmakkal. Felismerték azonban, hogy az ország felszabadítása és későbbi biztonsága szempontjából alapvető fontosságú a jószomszédsóg a Szovjetunióval. Ezért közeledtek Moszkvához, s 1943 végén — az 1942-es angol—szovjet szerződés mintájára — barátsági és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt kötöttek a szovjet kormánnyal. Londonban és Washingtonban, ha nem is túr nagy lelkesedéssel, de tudomásul vették a szövetségkötést. Elhárították azonban azt a csehszlovák kérést, hogy hasonló egyezményt velük is köthessenek. 1945 áprilisában Moszkvában hosszas tárgyalások után megalakult az új csehszlovák kormány, amelynek elnöke a szociáldemokrata Fier- linger lett, s az emigráns polgári körök képviselői mellett részt vettek benne a kommunisták is. A már felszabadult Kassán április elején meghirdették a csehek és szlovákok. Nemzeti Frontjának programját, amely egyebek mellett a köztársaság helyreállítását, a társadalmi-politikai viszonyok demokratizálását, az államosítások és a földreform végrehajtását, s az ellenséggel együttműködők felelősségre vonását tartalmazta. Bár az angol és az amerikai kormány a kommunisták befolyását túlzottnak tartotta, nem emeltek kifogást az új kormány és a kassai program ellen. Prága, London és Washington viszonyában 1945 őszéig feszültségek nem keletkeztek. Vida István Új csillagvizsgáló működik a tatabányai Úttörő- és Ifjúsági Házban. A háromszázhetvenötszörös nagyítású távcsövei felszerelt csillagvizsgálót a Komárom megyei Építőipari Vállalat és a Tatabányai Szénbányák Vállalat központi műhelyének szocialista brigádjai építették társadalmi munkában.
