Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)
1981-07-05 / 182. szám
1981. július 5., vasárnap Dunántúlt napló 5 A jövőben kapjon többet a falu Beszélgetés Jantner Antal miniszterhelyettessel A Minisztertanács egyik legutóbbi ülésén elfogadták a településfejlesztési koncepció módosításáról szóló előterjesztést. Arról, hogy miért volt szükség a változtatásra — lantner Antal, épütésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettestől kértünk nyilatkozatot:- Tíz éve lépett életbe a településfejlesztési koncepció. Mi indokolta ennek felülvizsgálatát? — Éppen az, hogy egy évtized alatt sok minden változott, igen nagyot fejlődött az ország. Ezekben az években lényegében befejeződött a szocialista iparosítás extenzív szakasza, az ezzel együtt járó ipartelepítés, aminek viszont óriási hatása volt a település- fejlesztésre. Korábban teljesen vagy nagyobb részben mező- gazdasági jellegű helységek iparosodtak, s ez sok tekintetben új helyzetet jelent. Ugyancsak hatással volt a településfejlesztésre a mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása, a korábbi kis‘szövetkezetek egyesülése, összegezve tehát elmondhatjuk, hogy egy évtized alatt a makroszerkezet stabilizálódott, ezért is át kellett tekinteni a településhálózatfejlesztési elképzeléseket és teendőket. — Igazolta-e az élet a tíz év előtti elképzeléseket? — Éppen ezt vizsgáltuk, mielőtt a Minisztertanács elé terjesztettük a módosításokat. Természetes, hogy hosszú távra csak nagy vonalakban lehet tervezni, a részletekbe nagyon is beleszól a mindennapi gyakorlat. Nagyon fontos célja volt a településhálózat-fejlesztési koncepciónak a város és falu közti különbségek csökkentése. Most megállapíthattuk, hogy ezek a különbségek valóban csökkentek — ami az átlagot illeti. Voltak és vannak azonban helyek, ahol a különbség tovább nőtt. Célul tűztük azt is, hogy Budapest „egyeduralkodó" szerepét mind jobban ellensúlyozzák az ország más nagyvárosai, elsősorban az úgynevezett kiemelt felsőfokú központok, a megyei városok. Ez nagyrészt valóra vált, bár a szellemi élet még mindig túlságosan centralizá- lódik a fővárosban. Hozzótehe- tem: ezzel szinte egyedül állunk Európában, minden más országban nagyobb súlyuk van a szellemi életben is a vidéki városoknak.- Mennyiben hatott a településfejlesztési koncepció az aprófalvak elnéptelenedésére? — Divatos téma lett ez mostanában, sokan olvasunk, hallunk a falvak elnéptelenedéséről, méghozzá úgy, mintha ez valami magyar sajátosság lenne. Pedig ilyen mindenütt volt, a legtöbb európai országban korábban zajlott le. Ügy is mondhatjuk: ez törvényszerű, de nálunk késett. Magával hozza ezt az iparosítás, ami nálunk a mezőgazdaság átszervezésével nagyjából egy időben zajlott le. A fiatalabb korosztályok városba költözésének elsőrendű oka az, hogy ott több és jobb munkaalkalmat lehet találni, s egyáltalán nem a településfejlesztési koncepció hatott így. Annál kevésbé, mert a koncepció gyakorlatilag az ötödik ötéves terv időszakában kezdett hatni, a falusiak nagymértékű városba költözése pedig ennél jóval korábban elkezdődött. — Mégis: gyakori és jogos panasz, hogy a kis községek nemcsak hogy nem kapnak, hanem szinte „mindent elvisznek" belőlük. — A tendencia kétségtelenül az, hogy a városoknak, nagyobb településeknek többet kell kapniuk központi és megyei erőforrásokból is. A koncepció módosításában azonban szerepel az is, hogy ezentúl többet kell kapnia a falunak, de anélkül, hogy az arányt megfordítanánk. Gyakorlatban ez azt jelenti hogy az alapvető ellátási szintet a legkisebb falvakban is biztosítani kell tehát legyen mindenütt villany, víz, napi áruszükségleteket kielégítő bolt, továbbá az alapellátást adó egészségügyi oktatási intézmény és megfelelő út, olyan közlekedési lehetőséggel hogy a további igényeik kielégítését könnyen elérhessék a kis falvak lakói a legközelebbi nagyközséget, várost. Hiba volt eddig, hogy a településfejlesztési koncepcióban szereplő „központi szerepkör nélküli település" meghatározásból sok helyen önkényesen elhagyták a „központi" szót, tehát egyszerűen „szerepkör nélküli településinek tekintettek egyes községeket ebből kiindulva elvonták tőlük a helyben képződött eszközöket s ezek egy részét városfejlesztési célokra használták fel. Ez viszont a falu és város közti különbségek növekedéséhez vezetett.- Milyen változások várhatók a módositás nyomán? — Például a magasabb településhálózati szerepkör eléréséért mesterségesen duzzasztották fel egyes városok népességszámát és ezért nem tudott lépést tartani a városok népességnövekedésével, az infrastruktúra fejlesztése. Ezentúl nem orientálhat a népességszám ilyen fejlesztésekre, ezért várhatóan gyorsabban javul majd a városok ellátottságának helyzete. Változás az is, hogy a jövőben a településeket nem önmagukban vizsgáljuk és tervezzük, hanem településcsoportonként, ha úgy tetszik: a vonzásközpontot vonzáskörzetével együtt. Ismét nemzetközi tendenciára hivatkozom: sok város számára előnyös lehet, ha nem saját területén, hanem a szomszédos, közeli községekben lesznek az új lakóépületek.- Ugyancsak a kormány által elfogadott módosításban olvasható, hogy „az agglomerációk összefüggő, városias térségekként fejlesztendők". Mi tette szükségessé ezt? — Egyre erősebb — csakúgy, mint világszerte — az agglo- merálódási tendencia, vagyis a különböző településekről, kis falvakból elköltözők mindinkább a nagyvárosok, elsősorban Budapest közvetlen környékén telepszenek le. Ez teljesen érthető, hiszen ott még megtarthatják bizonyos mértékig falusi szokásaikat, kevésbé kell megváltoztatniuk életmódjukat, mint a városokban, esetleg lakótelepeken. Emiatt egyes nagyváros-környéki települések lélekszáma sokkal gyorsabban nő, mint a városoké, ezzel pedig nem tud lépést tartani az infrastruktúra fejlődése. A településfejlesztési koncepció módosítása most ezen a helyzeten kíván változtatni az agglomerációk fokozottabb, városihoz hasonló fejlesztésével a közművesítésben, szociális-kulturális ellátásban, általában az infrastruktúrában. Az összefüggő városias térség azt is jelenti, hogy az agglomerációba tartozó településeket egy ösz- szefüggő, nagy fejlesztési egységnek kell tekinteni, ahol a regionális létesítmények kialakítását kell az egyedi megoldásokkal szemben előtérbe helyezni. A közös létesítmények kialakítása, fenntartása megköveteli gz agglomerációba tartozó tanácsok szoros együttműködését.- A határozat hangsúlyozza, hogy nagyobb mértékben kell törekedni „az egyes települések természeti, demográfiai, gazdasági erőforrásainak alapulvételével, az öntevékenység kibontakoztatására, a helyi kezdeményezések támogatására". Mit jelent ez a gyakorlatban? — Igen sok lehetőség van még, amit nem aknáznak ki kellően a helyi lakosok, csak a központi támogatásra várnak. Például: a balatoni idegenforgalomba bekapcsolódhatnának zalai, bakonyi falvak is, s ez ugyanúgy áll más vidékek községeinek ma még kihasználatlan lehetőségeire. Ilyen helyeken a megyei eszközöket annak arányában fogják szétosztani, amennyire maguk a helybeliek mozgósítják erőiket. Vonatkozik ez a helyi erőből történő, kisebb építésekre éppúgy, mint a társadalmi munka igénybe vételére. Másrészt: mindenütt szükség van nyílt településpolitikára, a lakosság bevonására a tervek elkészítésébe és jóváhagyásába. Ahol így készí tik el a terveket, ahol a lakosságot bevonják a tervezésbe és a kivitelezésbe egyaránt — ott a helybeliek jobban vigyáznak a megteremtett érté kekre, mert valóban sajátjuk nak érzik — mondotta befejezésül Jantner Antal miniszter- helyettes. y g A lyukakon kilátni az égboltra Látogatás az épülő tűzoltó-laktanyánál Harka János: 3 november 30-i határidőről nem mondunk le Impozáns külsőt öltött máris az Engel János úton épülő új tűzoltó-laktanya, pedig jó néhány hónap visszavan még addig, amíg a tűzoltóság birtokába veheti, jámbor Mihály tűzoltóőrnagy, a megyei parancsnokság gh-vezetője nem titkolt szomorúsággal jegyzi meg: — Csak az a kár, hogy én már nem lehetek ott a beköltözésnél, szeptemberben lejár a mandátum .. . Pedig 1972 óta benne voltam a beruházás előkészítésében, lebonyolításában. — Valóban lehangoló lehet, hogy éppen a befejező szakaszban másnak kell átadni a stafétabotot, egy ilyen fontos, a testület életében egy évszázadban egyszer adódó beruházásnál. A szerződés szerinti határidő: 1981. november 30. De most, amint végigjárjuk az építkezést, Jámbor őrnagy nem titkolja a kétkedését. És fel is hívja a figyelmet azokra a pontokra, amelyek a kétkedését látják igazolni. Közben pedig megjegyzi: az lenne a jó, ha mihamarabb birtokba vehetnék az új épületet, hiszen a régi — egyre jobban látni ezt — már a végét járja és fölöslegesen bár, de mind többet kell rá költeni a mai takarékosságra intő időkben, hogy valamiképp fenn lehessen tartani a normális működéshez szükséges színvonalat. Hanem lássuk az új épületet, ahová a laktanya, valamint a megyei és a városi tűzoltóparancsnokság költözik majd — feltehetően! — nem ebben az esztendőben. Az épület áll, a homlokzati panelok a helyükön vannak, részben állnak már a belső válaszfalak is, most készül az épület két végén a lépcsőház, és most kezdtek hozzá a felhajtórámpa építéséhez (ezen át jutnak vissza a szerállásba a tűzesetről visszatérő járművek). A szerállás mellett lesz a hírközpont, alatta pedig ennek a lelke, a gépház, amely pillanatnyilag víz alatt áll. És ez az, ami a leginkább aggasztja Jámbor őrnagyot. A hírközpont gépházának ugyanis „csontszó- raznak” kell lenni ahhoz, hogy idejében megkezdhessék a szerelést. (Igaz, jelenlegi állapotából ítélve ez még elég távoli terv.) De hogyan került a víz ide? Nyilván a közelmúlt esőzéseiből, és felülről. No persze, az eső felülről jön. De egy épületben?... Pedig egyszerű: a födémemeléses technológiából adódik, hogy a födémeken a pilléreknél (elég sok van belőlük) mindkét oldalon egy-egy kb. 15 centiméter átmérőjű lyuk van az emelőszerkezetek részére. Az emelés — tudjuk — kb. két éve volt. Azóta ezeken a lyukakon át ki lehet látni az égboltra, s ha kilátni, az eső is bejuthat. Be is jut! A laikus úgy vélné: az első az lett volna az emelés után, hogy az épületet lezárják belülről a továbbiak érdekében. Hát nem ez történt. Szóba kerül az is, hogy tavaly — szeptemberben írtunk utoljára a laktanya építéséről — a tűzoltók szabadnapjaik terhére végeztek társadalmi munkát az építkezésen. De ez sajnos nem mindig sikerült, a problémák a munka fogadása körül voltak. Meg is csappant a lelkesedés. Most a BÉV ismét jelentkezett; szükség volna a tűzoltók segítségére. összességében a kép nem biztató. Ezért is kérdeztük meg Harka lánost, a BÉV termelési igazgató-helyettesét: mit tesznek azért, hogy november végére úgy adhassák át az épületet, hogy utána már csak az üzembehelyezéshez szükséges munkákat kelljen elvégezni. — A lyukakat illetően: egyszerűen nem volt szigetelőkapacitásunk erre, de az épület szempontjából nem is volt lényeges, hogy már két évvel ezelőtt elvégeztük volna ezt a munkát. Fontosabbak voltak a lakóépületek. A társadalmi munkáról: valóban kértük a tűzoltókat, kaptunk is ígéretet — erre mi azzal válaszolunk, hogy a tavalyi bakit mindenképpen elkerüljük; ha egyeztetett időben jönnek az emberek, mi mindent megteszünk a foglalkoztatásukra. Végül az átadásról: a féléves átadási kötelezettségeink teljesítése után megfelelő hangsúlyt kapnak a harmadik és negyedik negyedévi munkák. A tűzoltó-loktanya esetében a november 30-ról nem mondunk le, függetlenül attól, hogyan áll ma az épület, mert ismerjük a tűzoltók jelenlegi helyzetét. Hársfai István A harkányi Gasthof Ha kell, sramli, ha kell, libamáj Közel van Németország a Mecsek aljához, kocsival jó félórányira. Ott kell fékezni a harkányi főutcán, ahol régen a Fasor volt. Mert most ott a Gasthof. Sváb kékfestő vászonból van a terítő, még a függöny is, továbbá hercig sváb klumpák lógnak a falon. Még továbbá sváb köcsögök kalimpálnak a folyosón, ha nagy a luft. Három feketemellényes pincér németül beszél, mert németek a vendégek is. Zömmel. Esténként 70 százalékuk Svájcból, Ausztriából, a két Németországból érkezvén emelgetik a söröskriglit. Amióta bérbeadták az állami, szövetkezeti üzletek jó részét, azt mondják a megyében, hogy közülük, az alig negyecf év óta a harkányi Fasor lett a legjobb. Eddig legalábbis. Kutató szemmel léptünk be tehát a harkányi Gasthofba és végűi egyetlen szó lett a képzelődés, beszélgetés eredményeként a kulcs: rugalmasság. Részletesebben: Ollmann János üzletvezető mondjc, hogy eddig a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat központjában dolgozott, — és még másutt is — a szakmát ismeri. Felmérte a terepet és úgy látta, hogy a harkányi Fasor a legalkalmasabb a versengésre, az újat teremtésre: — Sváb vendéglőre gondoltam. Kérem ... a jugoszlávok erszénye, határközelsége nem ígér folyamatosan sok pénzt. Az onnét érkező idegenforgalmi haszon — esetleges, hullámzó. De a németek ... Azok eljönnek Harkányba fürödni és: az ő pénzükhöz — áraikhoz, jövedelmükhöz — képest még mindig olcsóbban étkeznek. Nem a milliomosok, hanem a kismeberek jönnek. így került a Gasthof felirat a Fasor homlokzatára, az asztalra sváb kékfeslőabrosz, a falra köcsög, nyers lécek az udvarba, hogy nemsokára szalonna- sütőt kerítsenek el vele. Így szervezte meg a csapatot, hogy mind a három pincér folyamatosan, szépen beszél németül. Aztán a zenekar... három tagú, Szecei János vezetésével, de rendezvény, meg telt ház idején azonnal kibővül három fúvóssal. Rugalmasan. A záróra tizenegykor van, de ha véletlenül hét elején kevesebb a vendég, hát lezárnak tízkor. Vagy ha kell, villámgyorsan hosszabbltanak éjféltájig. Rugalmasan. Étlap? Formaság I Van, de inkább szóban beszélik meg, persze árjelöléssel, mert amit étlapon kívül kér a vendég, hát azt azonnal elkészítik. A szokványos árut a vállalattól veszik át, de a különlegességet, — személyes összeköttetés révén. Mindig van néhány adagra való őz-, vaddisznó-, szarvashús, sőt, fogas is, más is —, például libamáj. Rugalmasan. De egy alapkérdés Ollmann Jánostól: — Egymillió-húszezer forintért bérelte ezt az üzletet, 34 hónapos kifizetésre. Mennyi a jövedelmük? A válasz is rugalmasa — Idényben napi 16 órát dolgozom. Reggel szervezek, árut veszek, utazási irodákat járok, délben pedig, ha kell, beállók pincérnek, s nem játszom a főnököt. Délután ismét szervezés, este újra placc. Majd meglátjuk... Még csak negyed év telt el. Szerintem a sok, rugalmas munkával a szabályzatokat is be lehet tartani, s amellett megéri. Hatan vannak főállásban. Az üzletvezető-helyettes Jaszka Árpád a komlói Békéből, a szakács Rezes Ferenc, a pécsi Szli- venből. És minden este telt ház. Vagyis: Gasthof. Földessy Dénes
