Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-05 / 182. szám

1981. július 5., vasárnap

Dunántúlt napló

3

Egy nagyuallalat kísérlete

Nercbundák a Pécsi Kesztyűgyárból?

Bérmunka-megrendelés a nyugatnémet C und A cégtől Első lépés az önálló szörmeruhakészítő üzem leié

Indul a teleprekonstrukciós program

Korszerű íejőház épült Kátolyban

Nercbundák a Pécsi Keztyű- gyárból, avagy egy ötezres nagyvállalat is lehet rugalmas, a piaci igények változásával lépést tartó. Annak idején a bőrruhagyártás beindítása a két lábra állást jelentette a száz éve cak kesztyűvarrással foglalkozó gyárnak, majd következett a bőrdíszmű, most pedig, egyelőre kísérleti jelleggel, megpróbálkoznak a nemes szőrmék konfekcionálásával is.

NAGY A KERESLET

A nulláról indultak, hiszen Baranyában, ellentétben az or- száz más tájaival, a szűcsipar nem dicsekedhet kiváló hagyományokkal. Mindazonáltal nem minden előzmény nélküli a kesztyűgyáriak próbálkozása. Már korábban felismerték, a bőrruhák nélkülözhetetlen kiegészítője a valódi szőrme — gallérnak, bélésnek, kézelőnek —, miáltal a kabát díszesebb lesz, télen is viselhető, ezzel együtt értékesebb, jobban eladható. Létrehozták szűcsrészlegüket, az itt dolgozók az idők folyamán megfelelő szakértelemre tettek szert, így kínálkozott a felhalmozódott ismeretek jobb kamatoztatása.

Mindemellett a körülmények szorítása is arra ösztökélte a gyárat, hogy tegye meg az első lépéseket egy majdani^ önálló szőrmeruhakészítő üzem felé. A Kesztyűgyár ugyanis meglevő kapacitásai mellett immár csak intenzív fejlesztésre gondolhat, ennek egyik útja, hogy termelésén belül növeli az értékesebb termékek arányát. A nercbunda mindenképpen az. Az ilyen szőrmés áruk iránt külföldön, de idehaza is nagy a kereslet', nevezetesen a nagykereskedelem bátorítja módfelett a pécsieket, kedvező eladási lehetőségekkel kecsegtetve. Döntő körülmény az is, hogy igencsak feljövőben van itthon a szőrmés kisállatok tenyésztése, egyre több termelőszövetkezet és magánosok is foglalkoznak ezzel a jól jövedelmező tevékenységgel. A magyar szőrmék immár a nemzetközi bizományosi aukciókon is jó minősítést kaptak. Célszerű, hogy ne alapanyagként, hanem éppenséggel értékes bundaként adjuk el külföldön.

SZÜLETŐBEN A MINTAKOLLEKCIÓ

A kesztyűgyári vezetés elképzelései szerencsésen találkoztak külkereskedelmi partnere, a TANNIMPEX elképzeléseivel. Áprilisban Csávás Imrét, a bőrruházati gyár műszaki vezetőjét kiküldték a frankfurti nemzetközi szőrmekiállításra, hogy gyűjtsön tapasztalatokat a világ szőrmeiparáról, az uralkodó divatirányzatokról és hatásokról, s ennek megfelelően tegye meg javaslatait Az út során ugyanakkor a TANNIMPEX képviselője társaságában tárgyalásokat folytattak egy régi NSZK-beli partnerrel, a C und A céggel. A nagy bérmunkáltató cég örömmel vette a pécsiek jelentkezését és ajánlotta, induljanak el néhány szörmeféleséggel. Rögtön adott is próbagyártásra kínai gidát, nutriát, nyírott bárányt, borjút, perzsalábat. A Kesztyűgyár szűcsei nagy kedvvel vették úgymond kezelésbe a szakmai nyelven közép kategóriásnak nevezett szőrméket, s július első napjaiban már fel is adták a nyugatnémet cég címére az úgynevezett kontramintákat. Közben megfordult Pécsett a cég embere is, s rendkívül elégedett volt a munkával. Úgy vélekedett, a pécsiek jól felkészültek, s ajánlotta, szívesen venné, ha a próbatételeken túl többet is vállalnának.

Itt tart tehát ez az újszerű vállalkozás, mellyel kapcsolatban a kesztyűgyáriak nem győzik hangsúlyozni, egyelőre kísérletről van szó. Mindemellett erősítgetik hitüket: a gyáriak minden újhoz való lelkes hozzáállása és szokott dinamizmusa átsegít a kezdeti

nehézségeken. Jövőre terveik szerint a bérmunka mellett megpróbálkoznak hazai szőrmék feldolgozásával is. A szőrmeruházati üzem helye egyébként adott, a bázis Pécs- bányatelep lenne, ahonnét a bőrruházati gyár időközben kitelepült. Jövőre tervezik a szakmunkásképzés beindítását is. Közben szeretnének a nagy- közönség előtt is színre lépni: első modelljeiket kiállítják a hamarosan kaput nyitó Pécsi Ipari Vásáron, az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárra pedig egész kollekciót küldenek, köztük különleges darabokat.

Ml ÚJSÁG FRANKFURTBAN?

Csávás Imre műszaki vezető egyébként sok érdekes benyomással tért meg a már említett frankfurti nemzetközi kiállításról. A legérdekesebb megfigyelése talán az volt, hogy a korábban kissé konzervatív jellegű szőrmeviselet ma már a legszélsőségesebb, néha a szezonális divathatásokat is követi, ami rendkívül meglepő, hiszen e termékek nagy értékűek, tartós viseletre szolgálnak. Ez ugyanakkor előnyös körülmény is, hiszen tág lehetőségeket nyit a pécsi szűcsök fantáziája előtt, mi több, a hóbortos divatot követők minden bizonnyal hajlandók ezért többet is fizetni.

— Ezek a drága „betonerő- dítmények” már újkorúkban is elavult belső technológiával épültek — mondja Farkas Béla, a kátolyi Új Élet Tsz főmezőgazdásza, miközben az elmaradhatatlan kéz és láb fertőtlenítés után fehér köpenyben végig vezet a szövetkezet 1974-ben 20 milliós költséggel épült szakosított tehenészeti telepén.

— Nézze meg ezeket a vastag falakat. A tervezők nem sajnálták bele az anyagot. De amikor hetvenötben meghoztuk Kanadából az első tisztavérű Holstein friz állományt, kiderült, hogy a technológia használhatatlan. Ez a fajta nem bírja a kötött tartóst, a kötetlen tartásmódhoz pedig teljes rekonstrukció kell. Ebbe vágtunk most bele, s ahogy anyagi erőnk meg az ágazat jövedelmezősége engedi, folytatjuk a teljes befejezésig.

Első nekifutásra egy modern fejőházat építettek állami támogatós és hitel felvétele nélkül, teljesen saját erőből a pécsváradi építő szövetkezeti közös vállalat kivitelezésében. Maga az épület 4,1 millióba került. A gépi berendezés ára — ehhez jár némi állami támogatás is — további 2 millió forint. Az építkezés befejeződött, villany, víz bekötve, s a forgózsámoly, elterjedt nevén karusz- szel szerelését a csehszlovák szakemberek határidőre elvégezték. Az osztrák hűtőtankok, hőkicserélők, fejőgépek is megérkeztek, kivéve néhány méter csövet. A MIELE cég ezeket is időben feladta, valahol itt az országban kallódtak el, keresésük teljes „erőbedobással” folyik, mert ezek miatt a filléres alkatrészek miatt csúszhat az egész létesítmény. Még 20 nap szerelési munka van vissza és július közepén, végén, megkezdődhet a próbaüzem.

A monolit vázbeton szerkezetű fejóház MIELE-AUTOMA- TIC rendszerű. Ez a most induló rekonstrukciós program legkorszerűbb ajánlott típusa. A tehenek az előváróból egyenként lépnek rá a karusszelre, amelyen egyszerre 12 tehén fordul körbe, s miközben az első tőgyét mossák, az utolsó már a tejtől megszabadulva, kifejten lép le a forgózsámolyról a kijárati folyósára, illetve egy terelő kapuval a kezelőterembe. Itt az ún. kezelésre váró állatokat — nem beteg egyedek- ről van szó — az állatorvos és az inszeminátor fogadja, akik elvéqzik a mesterséges termékenyítést is.

A tej zárt csőrendszeren jut a tejgyűjtőterembe a két darab összesen 5000 liter kapacitású hűtőtórolóba. A 35—37 Celsi- us-fokos, ún. tőgymeleg tejet plusz 6 fokosra hűtik le. A közben felszabaduló hőenergiát eddig a levegőbe engedték el, most egy hőkicserélővei ennek 75 százalékát visszanyerik, amivel 60 fokos melegvizet állítanak elő a tőgymosáshoz. A fejőterem fűtését alsó levegő be- fúvásával oldották meg Az olajkazánt később olcsó gázfűtésre kívánják átállítani. A fejőházat egy külön állatorvosi szoba és egy laboratórium teszi kompletté

Stabil halszálkás fejőház vagy karusszeles? Ez a dilemma foglalkoztatja most a telep rekonstrukcióba belevágó gazdaságokat. A kátolyiak azért döntöttek a valamivel drágább karusszel mellett, mert ez csökkenti a legnagyobb mértékben a ráfordított munka-energiát. Óránkénti teljesítménye 70—90 tehén kifejése. A régi technológiával 80, az újjal 200 tehenet tud egy ember naponta kifejni. És az az egy nyilván a legjobb, legkvalifikáltabb szakmunkás lesz majd.

Az importból származó igen értékes tehénállomány átlagos termelése tavaly meghaladta az 5000 litert. A tsz szakosodott és hosszú időre elkötelezte magát a tejtermelésre. A tehenészetben dolgozók azonban idős emberek, néhány év múlva nyugdíjba mennek. A fiatalokból pedig utánpótlás nincs. Az utóbbi öt évben 150 munkába álló fiatal fordított hátat itt a mezőgazdaságnak Ma még van, holnap már nem lesz ember, aki a teheneket kifejje, a nehéz és nem is a legtisztóbbnak tartott fizikai munkát elvégezze. Ezt nem akarták ölbe tett kézzel kivárni a kátolyiak, amikor úgy döntöttek, hogy technikával váltják ki az emberi munkát.

A kátolyi Új Élet Tsz-szel egyidejűleg, a mohácsi Új Barázda, a mohácsszigeti Duna- völgye és az egyházaskozári Haladás Tsz-ben kezdték meg a szakosított tehenészeti telepek rekonstrukcióját.

— Rné —

Miklósvári Zoltán

Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja

Lázár deák

Ritkaság, hogy egy zömében irodában dolgozó szocialista brigád eljusson az egyik legnagyobb kitüntetésig, a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címig. Nos, a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat Lázár deák szocialista brigádja megszerezte ezt a magas elismerést.

A Lázár deák szocialista brigád a vállalat fotogrammetriai osztályán dolgozik. A fotogrammetria fényképmérést jelent. De, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, azt Szilvási József, a brigád vezetője mondja el.

— Mi légifelvételekről, vagy földi álláspontokról készült fotókról készítünk térképeket, illetve nem perspektivikus állapotfelvételeket, valamint műszaki rajzokról, térképekről kicsinyítést vagy nagyítást. Több mint két évtizede egy falu fel- térképezéséhez, még háromnégy hónap helyszíni munkát kellett végezni, most a légifelvételről, komoly műszereink segítségével, elég, ha csak néhány napot vagyunk a helyszínen.

A brigád munkájában a főszerep a technikáé. Az egyik szobában szekrénnyi berendezések előtt hölgyek ülnek, odébb, az ablak előtti számítógép most pihen, de mint mondják, gyakran kap megoldásra váró feladatot. A fehérköpenyes lányok, asszonyok között, mindössze egy férfiarc tűnik fel. A brigádban erősen a nők vannak létszámfölényben.

A Lázár deák szocialista brigád 1966-ban alakult, az akkori brigádból csupán négyen, Bayer Andorné, Pálmai Istvánná, Szilvási József és Szvitán Tamás maradtak. Rajtuk kívül május elsején Cziráky Gyu- láné, Kohlmann Róbertné, Juhász Csilla, Németh Tamás, Hetesi Ivánné és Varsányi Zsuzsa vehette át a címmel járó egyéni kitüntetést is.

— Hogy ezt a szép eredményt elértük, annak alapfeltétele a iá munkahelyi légkör. — mondja Pálmai Istvánné.

Varsányi Zsuzsa, aki Pécsett, a Komarovban végzett hozzáteszi:

— öröm volt bekerülni ebbe a brigádba, mikor idejöttem, tényleg mindenki önzetlenül segített! A jó hangulat valóban fontos egy brigád életében, de a mindennapi munka nélkülözhetetlen eleme is.

Cziráky Gyuláné, 1969. óta tagja a brigádnak, a kiértékelést, térképkészítést végzi. A kívülállónak egyhangúnak tűnik a munkája. Ö tiltakozik.

— Éppen, hogy nem egyhangú, s ezért szép. Nem lehet úgy csinálni, mint a favágást, gondolkodni is kell. Tudni kell látni a műszerben.

Véleményük szerint miben különbözik a Lázár deák brigád élete, tevékenysége egy átlag szocialista brigádétól? Úgy tűnik, önök valóban egymásért is dolgoznak. Valóban így van ez?

— Mi mindig meghatároztuk a konkrét célunkat, s kerültük

a formalitásokat. Tevékenységünk soha nem merült ki csupán a brigádnapló vezetésében. Olyat beírni pedig, ami mögött nincs munka, nincs tartalom, teljesen felesleges. Nálunk az esetleges pótműszak ellen, senki nem ágált, volt olyan, hogy éjfélig dolgoztunk.

De, ha társadalmi munkára mentünk az „Egy napot Pécsért” mozgalom keretében, vagy az újmecsekaljai kiserdőbe, akkor is szívesen jött, aki csak tudott. Nálunk valóban őszinte és nagy az összetartás — válaszol Pálmai Istvánné.

— A brigádszellem sokat segít a mindennapokban. Műszereink kihasználtsága például az országos átlag fölött van, a továbbtanulásban segítjük egymást. A brigádtagok gyakran vállalnak önként munkát, úgy, hogy mint az osztály vezetője is, támaszkodhattam a brigádra. Valóban egymásért dolgozunk, s hogy ez mennyire így van,' az egy ilyen beszélgetés során ki sem derülhet.

Szvitán Tamás brigádtag ugyan, de nem a fotogrammetriai osztály dolgozója:

— Az osztályról ugyan 1975- ben elkerültem, de a brigádtól nem tudtam elszakadni. Ha szükség van rám, még a műszerekhez is beülök, de társadalmi munkában mindig részt veszek. Azt azért elmondanám, hogy a brigád nagyon sokat köszönhet Szilvási Józsefnek, ő a csapat motorja, a lelke. Nélküle nem hiszem, hogy eljutottunk volna idáig.

összeforrott, egységes a brigád. Ezt jól jelzi, hogy a jövőjét hosszú távon mindenki itt képzeli el. Az elismerésért járó pénzt közösen költik el: a Lázár deák brigád 5 napra Leningrádba utazik.

Roszprim Nándor