Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)
1981-07-26 / 203. szám
Szovjet gyártmányú kombájnok aratják az évi nyolcmillió tonna nyerscukor alapanyagát — a cukornádat. Latin-amerikában Kuba Ők mind csillagok lesznek... Kubai hallgatók a Pécsi T udományegyetemen Kuba a 80-as évek küszöbén Kubában — csakúgy mint hazánkban — január 1-én kezdődött az új ötéves terv. A kormány az új ötéves tervben nagy erőfeszítést tesz az ipari termelés felfuttatására és többféle termék gyártására, valamint az export támogatására. Az előirányzatok között szerepel a munka termelékenységének számottevő javítása és a lakosság fogyasztási cikkekkel való jobb ellátása. A kubai kormány a jövőben elsősorban a KGST országaival és a Karib-tengeri államokkal szeretné bővíteni gazdasági kapcsolatait. Figyelemreméltó sajátossága az új ötéves tervnek a centralizáció mérséklése. Általában a túlzott centralizációt és a fegyelmezetlenséget szokták emlegetni a legfőbb okként, hogy Kubában az előző ötéves terv során nem sikerült teljesíteni az előirányzatokat. Nyilván emiatt került előtérbe az a terv, hogy a soron lévő ötéves periódus során bizonyos decentralizációt valósítsanak meg. A jövőben a kubai vezetés nagyobb szerepet szán a piacnak, jobban figyelembe veszi a piaci értékítéletet. A vállalati igazgatók nagyobb hatáskört és főleg beleszólást kapnak a munkásfelvételbe, illetve a gyár termelésének alakításába. A gazdasági tervezés ugyan továbbra is a tervhivatal dolga, a helyi hatóságok azonban a jövőben felelősek lesznek a másodlagos beruházásokért. Magukat a vállalatokat különböző intézkedésekkel ösztönzik ezentúl. Fontos cél, hogy a vállalatok többsége saját maga teremtse elő a pénzt a beruházásaihoz. A kormány és a helyi tanácsi szervek ezentúl nem szólnak bele a kisebb jelentőségű gazdasági döntésekbe. Az új ötéves terv előtérbe helyezi a munka termelékenységének problémáját. A statisztikai adatok szerint a termelékenység 1975 és 1978 között csak 3,6 százalékkal emelkedett. A termelékenység javításának egyik eszköze, hogy több pénzt szánnak az anyagi ösztönzésre. Amennyiben egy-egy üzemben a dolgozóknak sikerül túlteljesíteniük a normát, jutalomként havi fizetésüknek akár 10—15 százalékát is megkaphatják. A lakosság életszínvonalának emelése, valamint az áruellátás javítása ugyancsak ott van a kormány legfontosabb tervei között. A következő öt év alatt fokozatosan megszüntetik a fogyasztási cikkek jegyrendszeren alapuló árusítását. Olyan árpolitikába kezdenek, amely összhangban lesz a kereslettel. Jó néhány termék árát felszabadítják. A termelőszövetkezeteket és a kistermelőket szintén arra ösztönzik, hogy minél több terméket vigyenek a szabad piacra. 1981 és 1985 között átlagosan három százalékkal kívánják növelni a kiskereskedelmi áruforgalmat. Javítják a fogyasztási cikkek, különösen a ruházati termékek kínálatát. Az ipari termelést a következő tervidőszakban 65—70 százalékkal kívánják növelni. A termelés legkevesebb 75 százalékát a belső piacon akarják értékesíteni. A mezőgazdasági termékek között elsősorban a cukor termelését szorgalmazza a havannai kormány. A termelés a tervek szerint 30 százalékkal nő és 1985-ig eléri a 10— 10,5 millió tonnát. A cukorfeldolgozó üzemeket ugyancsak bővítik. A tervidőszak végére 1,2—1,5 millió tonnás feldolgozó kapacitása lesz az országnak. Tovább növelik a cukornád termőterületét: eléri a 2,2 millió hektárt. A dohánytermelésnek is el kell érnie 1985-re az. 55 ezer tonnát. Ez utóbbit illetően most erőteljes kutatómunka folyik a kékpenész leküzdésére, illetőleg ellenálló fajták honositására, hiszen idén ez a betegség tizedelte meg a dohányültetvényeket. (sa) „A forradalom szigete” — mondják Latin-Amerikában Kubáról, s a ma élő nemzedéknek eszébe jut az a huszonnyolc évvel ezelőtti nap, július 26-a, amikor a forradalmárok kis csoportja, Fidel Castróval az élen, megtámadta a Moncada- laktanyát. Az az akció ugyan elbukott, de a népi forradalom, amely azon a napon színre lépett — győzött. A Batista hadsereg akkor még felülkerekedett a harcosok csoportján, de a forradalmat már fel nem tartóztathatta. Hat évvel később a népi forradalmi erők felszabadították az országot. Mit hozott a kubai népnek az antiimperialista, demokratikus, nemzeti felszabadító, agrárforradalom? Gyors és radikális változást Kuba életében. Szétzúzta a régi államgépezetet, visszaállította az 1940-es, demokratikus alkotmányt, de kibővítve, hogy kisajátíthassák a nagybirtokokat, elkobozhassák az ellenforradalmárok vagyonát, államosíthassák a külföldi vállalatokat. Végrehajtották a földreformot, államosították a kulcsipart, felmondták az USA- val kötött katonai egyezményt, csökkentették a munkanélküliséget, erőteljesen emelték az életszínvonalat. S 1961-ben meghirdették az ország első népgazdaság-fejlesztési tervét. Ekkor megkezdődött az iparosítás. 1962-ben megalakították a Kubai Szocialista Forradalom Egységpártját, amelynek a neve 1965-től: Kubai Kommunista Párt. Az elmúlt húsz évben az ipar rohamosan fejlődött, összességében 809 ipari programot realizáltak. Ebből 315 a cukor-, 152 az élelmiszeripar, 128 az építőipar, 37 a gépipar, 35 az agrár-, 33 a vegyipar, 27 az elektromos-energiatermelés, 82 a könnyűipar területén ment végbe. A fejlődés arányszáma átlagosan évi hat százalék volt, ami nem lebecsülendő eredmény. Kuba két ismert kincse, a cukor és a dohány mellé előlépett harmadiknak a nikkel. A nicaoi és a moai nikkelüzemet korszerűsítették, Puntagordában és Comariocasban újat építettek. Kuba gazdasági tényezővé vált. Tavaly a tőkés világba 900 millió dollárért exportált, a szocialista országokkal — együttműködés keretében — 3,5—4 milliárdos forgalmat bonyolított le. Külkereskedelmi mérlege azonban a szüntelenül növekvő forgalom mellett is egyelőre negatív. A behozatal meghaladja a kivitelt. A nehézségek jórészt objek- tívek. A nikkeldúsítás nagyon energiaigényes. Az évi 30 ezer tonna exportnikkelhez 600 ezer tonna kőolaj kell. A nikkel ára másfélszeresre, a kőolajé sokszorosára emelkedett. A mező- gazdaságot- pedig az utóbbi években többféle természeti csapás érte. Gondjaikon a szocialista közösség segít. A Szovjetunió jóval a világpiaci ár alatt szállít kőolajat és a világpiaci ár felett vásárolja meg a cukor nagy részét. Lengyelország citrusfel- dolgozó üzemet alapít az országban, amelynek segítségével az eddigi évi tízezer tonnás cit- ruskivonat-exportot 110 ezer tonnára bővítené 1985-ig. Az NDK két malmot épít, gabona- és lisztsilókat emel, fejlesztik a cementgyártást. Bulgária a víz- gazdálkodásban segít. A világpiaci dekonjunktúra persze Kubát is érinti. Eddig a beruházás rohamosan ívelt felfelé, az idén erejüket a már Az elmúlt évben a kubai „Victoria de Jiron" állami gazdaság dolgozói 10 ezer hektá- nyi déligyümölcs-ültetvényen közel 1J>0 ezer tonna citrusfélét termeltek. Ez több mint ötszörösen haladja meg a most befejeződött ötéves tervidőszak első évének hozamát. A Matanzas tartomány déli részén fekvő „Victoria de Jiron" állami gazdaság — Kuba legnagyobb déligyümölcs-termelő- je. A nem is oly rég még kietlen földek helyén ma egy virágzó gazdaság található: 80 ezer hektárnyi területen 50 millió citrom- és narancsfát ültettek. A gigantikus kert közepén összkomfortos települések fekszenek: itt találhatók a gazdaság dolgozóinak, tudományos munkatársainak otthonai, iskolák, laboratóriumok. A telepüA magyar mozipénztáraknál hosszú sorok kígyóznak, hogy jegyet váltsanak az idei nyár egyik legsikeresebb filmjéhez, a Languszta reggelire című olasz—francia vígjátékhoz. A valóban szellemes, sok-sok kacajt kiváltó jelenetek — de a jelszó megkezdett építkezések befejezésére összpontosítják. Az élet- színvonalban azonban nem tűrnek visszaesést. Tovább javítják* az élelmiszerellátást, garantálják a gyógyszerellátást, fenntartják a közlekedés, a tanítás, a gyógyítás jelenlegi színvonalát, folytatják a lakásépítést — vagyis mindazt, amiért Latin-Amerika népei büszkén így emlegetik Kubát: a forradalom szigete. F. A. léseket 350 kilométer hosszúságú úthálózat köti össze. A gazdaság dinamikus fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a távlati tervek szerint 1985-re az évi termelés eléri az 1,5—2 millió tonnát. A déligyümölcs-termesztés, amely a forradalom előtt igen kevéssé volt fejlett, jelenleg egyike az ország legfontosabb és legdinamikusabban fejlődő mezőgazdasági ágazatainak, amely már most is jelentős devizabevételeket biztosít Kubának. Az 1976—1980 közötti tervidőszakban lett a déligyümölcs a cukornád után Kuba második legjelentősebb mezőgazdasági exportcikke. A déligyümölcs-ex- port jelentős hányada a KGST- országokba irányul, fennmaradó részét pedig a nyugat-európai piacokra szállítják. még az ínycsiklandozó, pirosra pirult languszta — láttán nem jut eszünkbe, hogy a languszta, ez a rendkívül ritka, s igen ízletes rákfajta alaposan próbára teszi az embert, mire hébe-hóba horogra akad. A horog ugyan csak képlete19Q0 szeptembere óta hét kreol bőrű, fekete hajú lány tanulja a közgazdaságtant városunkban, a jjaráti Kuba küldöttei. Július 26., a kubai nemzeti ünnep előtt, az itt töltött időről, a kubai—magyar barátságról, terveikről beszélnek. * Esther Maria Penate (Havanna): Nagyon jól éreztük magunkat eddig is a szép Magyarországon. Felejthetetlenek voltak a Pécsett töltött napok. Köszönjük, hogy az egyetemen mindenki segített. A tanárok sokszor külön is foglalkoztak velünk. Különösen nehéz volt a matematika. Tanulótársaink szívesen magyarázták el az anyagot újra meg újra, hiszen magyarul kellett vizsgáznunk és a magyar a világ legnehezebb nyelve! Nagy hóesésben érkeztünk Budapestre. Csak botladoztunk, féltünk, hogy elesünk. Ekkor láttam először havat, olyan volt, mint a mesében. De jött a tavasz, a rózsanyílás és Magyar- ország befogadott bennünket. Vendégségbe hívtak tanáraink, tanulótársaink, moziba, diszkóba, kirándulni, szórakozni, társadalmi munkán vettünk részt a többiekkel. * Mercedes López Martinez (Guantánamo): Pécs befogadott bennünket és igyekeztünk a barátságot viszonozni: Kubai estet rendeztünk, ahol bemutattuk dalainkat, táncainkat: előadást tartottunk a KISZ-ben hazánkról, képeket mutattunk az új iskoláinkról, gyárainkról, az állandóan felettünk keringő amerikai helikopterekről, (lakóhelyünk nem messze van az amerikai hadsereg guantána- mói támaszpontjától), segítettünk az egyetem spanyol tanfolyamán tanuló társainknak a leckék, a kiejtés gyakorlásában, az egyetem spanyoltanárával együttműködtünk fordítások korrigálásában, magnófelvételek készítésében, cikket írtunk az egyetemi újságba, ahol elmondottuk, hogy milyen nagy dolog az egy kubainak, hogy nagyhírű, tekintélyes európai egyetemen tanulhat, hiszen nemrég Kubában a lakosság nagy része írástudatlan volt. Egymillió! 600 000 gyerek nem végezhette el az iskolát! Tízezer tanító volt munka nélkül! Nemrég az átlag kubai nem hogy egyetemet, de még középiskolát is csak kívülről látott. Most nálunk nagy tanulási hullám van, például a könyvkiadás a többszörösére nőtt! * Addys Tabares Martin (Trinidad): Most nálunk szinte divat a tanulás. Mikor elindultam ide, Magyarországra, az egész rokonság összegyűlt a környékről, a földekről (paraszt családból származom) és dallal, tánccaf, rigmusokkal búsén értendő, mivel a langusztát hálóval fogják.. Hogy miként, azt nem kis büszkeséggel mutatták be a külföldi újságíróknak a kubai halászok. Pinar del Rio megyében, a Karib-tengeri szigetország déli csúcsán, Co- loma város övezetében található a languszta halászok központja. Ottlétünkkor — a Kubai Kommunista Párt II. kongresz- szusának napjaiban — a város felbolydult méhkashoz hasonlított. Kétszer annyi ember ütött itt tanyát, mint a lakosák száma, az öbölben pedig halász- hajók tucatjai sorakoztak. A langusztahalászat szezonja kezdődött, ami ezen a vidéken körülbelül annyi munkát ad, mint másutt a zafra, a .cukornád- aratás. Francisco Hernandez, a colo- mai halászati kombinát igazgatója szerint, a mai felbolydulás nem hasonlítható a néhány évtizeddel ezelőttihez. Akkortájt — langusztaszezon idején — az asszonyok hetekig nem látták férjüket-, a mai halászok viszont „csak” húsz napot dolgoznak egyhuzamban, majd tizet pihennek. Arról nem beszélve —, újságolta az igazgató —, hogy a mai technikai felszereltség láttán az öreg halászok állítják: gyerekjáték a halászat. Az ő idejükben bezzeg apró bárkákon merészkedtek ki a tengerre, hosszú fűzfaágra köcsúztattak. A 92 éves nagyapám megáldott. Lelkemre kötötte, hogy tanuljak jól, mert a forradalomnak most okos, ügyes, tapasztalt szakemberekre van szüksége, hogy megtudjon állni a jenki fenyegetés ellenében, hogy a népnek szebb legyen az élete. És amíg a bőröndöm a szamárháton ringatózott, a buszmegállóig szólt a dal, a dobszó: Cuba sí, yankee no! Egész kis karnevált rendeztek búcsúztatásomra . . . * Josefina Careaga Plá (Havanna): A havannai karneválon hosszú évekén keresztül minden lány álma volt, hogy szépségkirálynő legyen, hogy ő legyen a CSILLAG, hogy a tükrös-csillogó kameválszekér tetején trónolva fogadja a tömeg és a hat udvarhölgy hódolatát, akik a CSILLAG ezüstköpenyének csak a csücskét foghatták. Ilyenkor a CSILLAG fényképe bekerült az újságokba, a folyóiratok címlapjára, a filmhíradóba. De a karneválcsillagra három nap múlva már senki sem emlékezett. * Veronica Hernandez Ruiz (Camagüey): Több, mint 8000 napja, azaz 22 éve veszi körül hazánkat a fojtogató amerikai blokád. Ennek ellenére minden kubai számára biztosítottuk az életlehetőséget; a munkanélküliséget megszüntettük. Ebben sokat segítettek a szocialista országok. Most tovább akarunk lépni. A termelés, az egyéni érdek összekapcsolásával emelni akarjuk népünk életszínvonalát. És ma Magyarország az a hely, ahol modern közgazdaságtudományt lehet tanulni. A legjobb magyar gazdaságirányítási módszereket akarjuk elvinni Kubába. * Dulce Maria Torres és * Pilar Diez Prieto (Santiago de Cuba): Városunk a kubai forradalom bölcsője. Itt rohamozták meg Fidel és harcostársai a Moncada-erődöt 1953. július 26-án. Itt kezdődött a szabadságharcunk. A forradalom: harc a régi, elavult, ósdi ellen, mi egy modern Kubát szeretnénk felépíteni. Modern ipart, gépesített, számítógépekkel irányított cukornádtermelést, idegenforgalmi paradicsomot akarunk létrehozni hazánkban és népünknek jobb, szebb életet akarunk teremteni. Kubában egy nép emelkedik fel. Munkájukhoz sok sikert kívánunk nemzeti ünnepük alkalmából. S ha így élnek, így tanulnak, így dolgoznak továbbra is ezek a kreol bőrű, fekete szemű lányok, akkor biztosan mind igazi csillagai lesznek népüknek! Tóth Lajos Gyula tették a hálójukat, s a perzselő napfényben várták, várták az értékes zsákmányt. A maiak . .. a lábukat lóbálják. Nos, mi semmi ehhez hasonlót nem tapasztaltunk. Igaz ugyan, hogy jobbára csak a kombinát „szárazföldi részlegét" tekintettük meg. Azt a helyet, ahol az értékes zsákmányt kirakják, szortírozzák, majd feldolgozásra továbbszállítják. Itt viszont elmondták, hogy a munka ezen a telepen rendkívüli fizikai adottságot követel. Szezonban ugyanis látástól vakulá- sig dolgoznak: ez a részleg még koránt sincs annyira gépesítve, mint a halászat. Egy nemrég elfogadott kormányrendelet azonban hamarosan változást hoz itt is. Négymillió pesót szavaztak meg a colomai kombinát korszerűsítésére annak reményében, hogy a jelenlegi napi 30 tonna languszta helyett 40—50-et is képesek lesznek feldolgozni. A languszta ugyanis nemcsak a mozinéző étvágyát gerjeszti. Egyre keresettebb cikk a világpiacon is. Nemcsak reggelire eszik, de ebédre, vacsorára is. Seres Attila HÉTVÉGE 7. Havanna: halászhajók a kikötőben Évi másfél millió tonna déligyümölcs Languszta - ebédre, vacsorára
