Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)
1981-07-19 / 196. szám
Két jelenet az Éden után cimű szimfonikus balettból. Első képünkön: Bretus Mária, Uhiik Dóra és Hetényi János. BALETTEST *81 A Pécsi Nyári Színház nyitóelőadásáról Az idei Pécsi Nyári Színház o Bartók-centenárium jegyében kezdte meg az előadások sorozatát. Így került bemutatásra A Iából faragott királyfi: a II. hegedűversenyre készült Éden után címet viselő szimfonikus balett, majd a befejező mű, a Csodálatos mandarin. Mindhárom koreográfusa, díszlet- és jelmeztervezője Eck Imre. A fából faragott királyfit Eck Imre már színpadra állította 1964-ben Szegeden, a Szabadtéri Játékok alkalmával, majd bemutatták Pécsett is 1965-ben. A most látott mű az eredetinek némiképp átalakított változata. Akik a budapesti Operaház előadását látták, azok részére nyilván meglepő volt első pillanatban a puritán díszlet. A meglepetést azonban feloldotta a - kezdő és befejező jelenetben - mesekeretet adó Baranya Táncegyüttes stilizált székely ruhában való megjelenése, valamint drámai egyszerűséggel lejtett körtáncuk. Innen vált ki a táncjáték négy szereplője: a Jó és a Rossz tündér, a Királyfi és o Királykisasszony. E hangulati jelzés után indult a mese — annak rendjén-módján -, amely szerint a királyfinak háromszor kell bizonyító próbát tenni, hogy elnyerje szerelmét. Le kell küzdenie a megelevenült erdő fáit, harcolnia kell az életre kelt vízzel, mindezek után még játékszert is kell faragnia ahhoz,. hogy a kényes-fényes ki- rólykisasszony észrevegye és szerelmét elfogadja. E táncjátékon keresztül a fák és vizek táncában nemcsak a természetfestő Bartók mutatkozik meg, hanem az alkotó természet iránti szeretete, rajongása is. A királyfi imitált népdalhangjóból a népmesék hősének, ugyanakkor a nép őszinteségének, tisztaságának, naiv bölcsességének olyan hangulata árad, amely átalakításra is képes. Hiszen a királylány témája a táncjáték végén a királyfi témájához hasonul, amikor szerelmét felismerve, elfogadva járják együtt táncukat. E dallamvilággal áll szemben a Fabáb recsegő és ropogó, kopogó ritmuszenéje. Félelmetes hangzásvilágába ágyazva mintegy előrevetíti, hogy az alkotás túlnő alkotóján és fontosabb szerepet tölt be, mint az alkotó. így válik Bartóknál a lélektelen báb ellenpólusává a lélekben gazdag, szerelméért minden küzdelmet vállaló királyfinak — az alkotónak. A táncban megjelenő Királykisasszony és a Királyfi klasszikus mozgásrendszerét a felcsendülő népzenei motívum érzelmileg teszi gazdagabbá, érzelmi hátteret képezve. A Királykisasszony hiúságát, könnyelműségét jelző mozdulatok Paronai Magda remek előadókészségével párosulnak. Az elkényeztetettek rózsaszínbe öltöztetve — igazi mesebeli királykisasszony érzetét keltette. Kuli Ferenc őszinte, hiteles királyfi volt, különösképp nagyon szép és meghitt zárókettősükben. Egységes mozgásukkal ki tudták fejezni az egymásrata- lálás szép pillanatát, a kiérdemelt boldogságot. Ugyanitt mutatkozott meg Paronai Magda színészi képessége is, e táncban alakult át . játékos kisasz- szonyból szerelmes asszonnyá. E két remek táncos mellett a Fabáb szerepét Eck Imre egy kiváló néptáncosra Bognár Józsefre bízta. Érdekes - még vitatható is - ez a megoldás, ugyanis Bartók éppen ezt a szereplőt nem jellemezte népi elemmel, sőt ő az „idegen", o mesebeliből emberivé alakuló királykisasszonnyal és király-' fival szemben. A Fabáb szögletes, merev, üres játékmozgása kiválóan érvényesült kar- és felsőtest hordozásában, ezzel viszont ellentétben állt remek néptánca. Nagyszerű volt a Jó tündér — Tamás Gyöngyi — és a Rossz tündér, Zarnóczai Gizella tánca. Tamás Gyöngyi táncos pályafutásának egyik kiemelkedő állomása1 volt ez a szerep. Biztos technikai tudása, határozott gesztusai, megjelenése elhitette természetfölötti hatalmát, Zarnóczai Gizella e táncával is szaporította ed- algi sikereinek számát, mozgása, kézmozdulatai nagyon-na- gyon kifejezőek. A két bartóki táncjáték között az Éden után című szimfonikus balett foglalt helyet. Laza szövésű mozgások sora jellemezheti e táncot, miközben az előadók gesztusai, prózai mozaikszerűen idéznek föl élethelyzeteket, hangulatokat, amiknek továbbvezetése a nézőre lett bízva ... A szinte félelmetes nehézségű hegedűverseny előadására Gyermán István hegedűművész vállalkozott. Művészi játékának sikerét bizonyítja, hogy nemcsak társa volt ci táncnak, hanem sok esetben túlnőtte azt. Az estet a Csodálatos mandarin táncdráma zárta. Kisebb változtatásokkal került bemutatásra a már ismert Eck Imre- féle koreográfia, de ez a változtatás előnyére szolgált a drámának. Szinte eltűntek a nagyvárost idéző jelzések, az apacs- tcnya díszletei, mindez azonban hozzájárult ahhoz, hogy maga a dráma érvényesüljön. Jól sikerült előadás volt, amire mór régóta vártunk. A szereplők emberábrázolása, tánca a hitelesség és a megdöbbentés erejével hatott. Bretus Máriának régi nagy szerepe ez a tánc, előadása az évek folyamán nem fakult, most is élettel töltötte meg minden mozdulatát. Eck Imre Mandarinjában a lényeges mozdulatokat jelzésként alkalmazó pantomimrendszer ellenpontja volt a lány - rettegéssel telített - csábító táncának. A két táncstílus pattanásig feszülő vitalitása erőteljesen fokozta a drámai hatást. Nem mulaszthatjuk el, hogy a táncok társáról, a zenéről, ennek megszólaltatójárói, a Pécsi Filharmonikus Zenekarról ne szóljunk. Nagy Ferenc karmester vezetésével precízen, elmélyültem szinte vigyázva keltették életre a muzsikát. A Fából faragottnál és a II. hegedűversenynél még érezhető volt a pontos megszólaltatásra való törekvés, ezáltal azok egysí- kúbbá lettek, mint a Csodálatos mandarin megszólaltatása. Feltehető — többek között hogy a színházi előadások is hozzájárultak ahhoz, hogy ezt a művet a zenekar jobban ismerte, így a zenében rejlő mély tcrtalmak is erőteljesebben érvényesültek. Ez pedig mindenképpen hozzájárult a bemutatott mű sikeréhez. Fónay Zsuzsa Paronai Magdolna és Bognár József A fából faragott királyfi című táncjátékban Paronai Magdolna és Zarnóczai Gizella Fotó: Cseri László Csángó ballada (Bretus Mária, Paronai Magdolna, Hajzer Gábor). Fotó: Proksza László Csángó ballada Balettfantázia a Tettyén Egy pillanatig sem lehet csodálkozni azon, hogy az általában komolyzenei alapra koreografáló .balettművészeket újra meg újra megihleti a népdal, a népi hangszeres zene. Egy-egy népballadánkban több drámaiság rejlik, mint jó néhány mai színdarabban együttvéve. Ezt a hatást az énekes - a jó énekes - azzal is fokozza, hogy nem használ külsődleges eszközöket (gesztusokat, mimikát) a mondanivaló erősítésére. Rezzenéstelen arccal, egy helyben állva mondja fel a strófákat, legyen szó akár a felakasztott Fehér Lászlóról vagy Homlódi Zsuzsannáról, a megesett lányról, akinek rózsás erdő közepében veszi fejét a hóhérlegény. A legszebb népballadák talán Erdélyben teremtek, talán Moldvában, túl a Kárpátokon. És micsoda nyelven! Tolmács kell ma már ezekhez a sorokhoz, pedig magyarul szólnak: „Jő je homály alunnat, / Talán abból ■ log esszeni. / Hágj lel ide, Mónár Anna! / len nem szoktam Iára hágni, / Hágjon lel e jó katana!” A Tettyei Játékszínen szerdán este mutatták be a Csángó ballada című balettfantáziát. Koreográfusa Fck Imre, zenéjének összeállítója Kircsi László. Táncolták: Bretus Mária, Paronai Magdolna, Hetényi János, Hajzer Gábor. A balettfantázia, mint műfaj, szerencsés választás volt, ebbe minden belefér: a közönség szabad asszociációi éppen úgy, mint a koreográfus vagy a táncosok gondolatai. Hogy aztán e gondolatok találkoznak-e a kiválasztott zené szellemével, az már más, legkevésbé sem műfaji kérdés. Kircsi László nagyon szép ösz- szeállítást készített részben saját gyűjtésű, részben archív népzenei anyagokból. Ez a válogatás önálló produkcióként is megállta volna a helyét ezen a színpadon. A moldvai csángó balladák, a virtuóz kobozjátékkal kísért ének, a kanász- tülök riadója: az egy, illetve két hegedűn fölsíró . gyimesi csángó „halott menti” keserves, a jól beillesztett kolom- polás, igen színvonalas zenei fundamentuma volt a táncnak. A lécet tehát igen magasra tette a maga számára Eck Imre, amikor ezt»a témát választotta. Kísérlete — érzésem szerint — csak részben sikerült. Voltak az előadásnak nagyon szép pillanatoi, hiszen négy kiváló táncos kapta meg a szerepeket, de ritkán tudtam nem csak a zenére figyelni. A koporsó mögött lépdelő, a minden második, harmadik ütemnél az összes húrba belevágó hegedűs által .teremtett feszültséget a tánc nem tudta a maga nyelvére transzformálni. Többször eszembe jutott az előadás alatt, hogy az éppen látott mozdulatokat Brahms, Mozart vagy Penderecki zenéjére éppen úgy meg lehetett volna formálni, mint erre a zenére, amiből pedig nincs több, mert ahogy például- Gyurka Mihályné Molnár Anna történetét előadja, az egyszeri és megismételhetetlen. Az új Eck-balettfantázia alatta marad a zene által kínált lehetőségeknek. Nem a naturalizmus, a hímzett öv, . a székely harisnya hiányzik belőle, hanem az igazi drámai erő. Ezt azonban a legkevésbé sem lehet Eck Imre hibájául felróni. A nép is évszázadokon keresztül érlelte a táncot, amíg az a zenével összecsiszolódott. Havasi János
