Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)
1981-07-19 / 196. szám
Népi demokráciánk születése (5.) A rendszer kiépülése A népi demokrácia sajátos, átmeneti politikai rendszer: a hatalom osztályjellegénél és megosztottságánál, a politikai erők összetételénél, valamint az új forradalmi intézményeknél fogva, több mint a hagyományos polgári demokráciák, de még nem szocialista jellegű. A politikai hatalom kérdése tisztázatlan, a régi polgári intézmények még megtalálhatók, a burzsoázia képviselői még a küzdőtéren vannak, s eszmeipolitikai befolyásuk még számottevő. 1944—45 folyamán a népi demokráciának két alaptípusa alakult ki: A jugoszláv tipuí, ahol a munkásosztály hatalma kezdettől fogva érvényesült, s a népi demokrácia politikai berendezkedésében sokkal közelebb állt a proletárdiktatúrához, mint a polgári demokráciához, és a klasszikus népi demokrácia, ahol a hatalomban a munkásosztály és parasztság mellett a burzsoázia németellenes liberális része is képviseltette magát, s ahol a politikai rendszereken, s a hatalom gyakorlatában jobban megmaradnak a polgári demokratikus vonások. Az első típushoz Jugoszlávia mellett Albánia tartozott, a másodikhoz Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és Románia. 1945. tavaszára Kelet-Euró- pában mindenütt létrejöttek az új, demokratikus államhatalmi szervek; megválasztották vagy összehívták a törvényhozó testületeket és beiktatták a kormányokat; kiépült az új közigazgatás; megalakultak a demokratikus pártok és tömegszervezetek. Csehszlovákiában és Lengyelországban a köztársasági államformát állították vissza, Jugoszláviában 1945- ben, Albániában, Bulgáriában és Magyarországon 1946-ban, Romániában 1947. őszén számolták fel a királyságot és kiáltották ki a köztársaságot. A kormányok jobbára koalíciós alapon működtek, összetételük az adott ország belső politikai erőviszonyaitól függően, különbözőképpen alakult. A népi demokráciára jellemző, hogy eltérően a klasszikus polgári hatalommegosztás elvétől (törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom) a végrehajtó hatalom tartósan a törvényhozás fölé kerekedett. Az állam- apparátus (a közigazgatás, hcdsereg, rendőrség) újjászerveződése országonként szintén eltérő módon történt. Albániában, Jugoszláviában, Lengyelországban és részben Csehszlovákiában a régi polgári államot és erőszakszervezeteket a náci, ill. az olasz hadsereg verte szét, s annak romjain a megszálló fasiszta csapatok közigazgatása épült ki. A felszabadulás után ezen országban a régi — háború előtti — államgépezet visszaállításáról szó sem lehetett, azt egyetlen társadalmi réteg sem akarta. Az új népi demokratikus állam és közigazgatás a partizán, ill. az ellenállási mozgalom által már a háború alatt létrehozott, helyi népfelszabadító — vagy nemzeti bizottságok hálózatára épült, tehát már a kezdet kezdetén új államapparátus, ill. közigazgatás jött létre. Bulgáriában, Magyarországon és Romániában (és az „önálló" Szlovákiában) a régi államgépezet szinte az utolsó pillanatig fennállott, sőt Romániában és Bulgáriában, ahol a fordulat — a náci Németországgal való szakítás — önerőből, s nagyobb megrázkódtatás nélkül ment végbe, az államapparátus szinte sérthetetlenül átkerült a demokratikus, németellenes erők kezébe. Magyar- országon — a fél évig tartó felszabadító harcok során — a horthysta államapparátus teljesen szétesett, de a harcok elcsitultával — kül- és belpolitikai okok következtében — a régi közigazgatást szervez4. HÉTVÉGE ték újjá, s később kezdtek hozzá az igazoló bizottságokkal, s B-listázásokkal, személyi összetételének demokratizálásához. Jugoszláviában és Albániában az új demokratikus hadsereg magvát a partizánhadsereg álkotta. Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon új hadsereget kellett szervezni. A lengyel és csehszlovák néphadsereg a Szovjetunióban megalakult hadifogoly hadosztályokra alapozódott. Magyarországon a hadsereg létszáma nem volt jelentős, de az ütőképes hadosztályok mór 1946. tavaszán kommunista kézben voltak. Bulgáriában és Romániában a régi hadsereg részt vett a németellenes fordulat végrehajtásában, s átállt a demokratikus erők oldalára. Ezen országokban a baloldali pártoknak hosszú harcot kellett folytatni- ok a hadsereg feletti ellenőrzés megszervezése, a hadsereg átszervezése és megtisztitása érdekében. A rendőrséget szinte valamennyi országban teljesen újjászervezték, a régi alakulatokat (Magyarországon pl. a csendőrséget) feloszlatták, s Tiol egységes állam-rendőrségeket, hol népi miliciákat állítottak fel. Az állambiztonsági szervek létrehozására és működtetésére a kommunista pártok tették meg az első lépéseket. így volt ez pl. Lengyel- országban, ahol 1946—47-ben a rendőrségi munkatársaknak 73 százaléka, a belügyi szervek alkalmazottainak 87 százaléka a Lengyel Munkáspárt tagjainak sorából került ki. A népi demokratikus rendszer másik fontos eleme — az állam mellett — a párt és a pártrendszer. Erre a kérdésre még vissza fogunk térni, most elöljáróban annyit: — a forradalmi folyamatban a politikai pártok döntő szerepet játszottak, nemcsak mint a po- , litikai akaratnyilvánítás és véleményformálás eszközei, hanem mint olyan politikai intézmények, amelyek meghatározott társadalmi rétegek érdekeinek képviselői. A pártok ellenőrzésük alá vonták az államot, felosztották eaymás között az állami pozíciókat — a hivatalokat —, s a harc azért folyt, hogy oz állami pozíciók tartósan mely osztály, vagy párt kezébe kerüljenek. A társadalmi- és tömegszervezetek közül, amelyek a népi demokrácia politikai rendszerének harmadik elemét alkották, a szakszervezetek voltak a legfontosabbak. A második világháború után a szakszervezeti mozgalom Kelet-Európa- szerte fellendült; a taglétszám minden korábbinál magasabbra emelkedett; a régi jobboldali keresztényszocialista, vagy félfasiszta korporációs munkás érdekképviseleti szerveket feloszlatták, s számos, új szakszervezet alakult. Meg- Iszűnt a '.korábbi megosztottság, s csaknem mindenütt megteremtődött a szakszervezeti egység, a két munkáspárt közös vezetése alatt. Azokban az országokban, ahol mór a háború előtt alkotmányban rögzítették a jogviszonyokat, mint pl. Csehszlovákiában, vagy Lengyelországban, ott a régi polgári alkotmányt állították vissza. Ahol felhasználható alkotmány nem volt, ott a népi hatalom új jogrend kialakítására törekedett, amely egyszerre tartalmazott demokratikus és forradalmi elemeket. Albániában és Jugoszláviában már 1946-ban elfogadták az új alkotmányt, a többi kelet-európai országban a népi demokratikus forradalom befejező szakaszában iktatták törvénybe az új alaptörvényeket, amelyek az 1936- os szovjet, ún. sztálini alkotmányt alapulvéve, összegezték és rögzítették a társadalmipolitikai változásokat. Vida István .Birtok” a dombokon A zsúfoltság átokként nyomasztja lakótelepeinket — nem pécsi, de még csak nem is „magyar átok" csupán — hát ez a Fazekas Mihály utca sem a kétházsoros hagyományos utca, hanem három oldalról négyemeletes, délről pedig egy tízemeletes panellházakkal határolt óriási udvar, lebetonozott utakkal, fölszabdalva néhány keskeny zöldsávval, amellyel nincs mit kezdeniük sem a felnőtteknek, sem a gyerekeknek. A nyitott sarokban ven egy kis játszótér és dühöngő, de aztán ezenkívül minden- szabad felületet elborítanak az autók. A népnek zöld park kell, de meg autóparkoló is kell. Ezek tények. Legföljebb az arányokról, méretekről lehetne vitatkozni. De itt azon sem. Minden kész már: sok száz, vagy több ezer (?) család lakja a lakásokat. Teljességgel megértem a fiatal géplakatost, Zdroba Jánost : — Ha csak két napig is nem megyek ki a kőrengetegből a „birtokra", már gubanc van ... Ideges vagyok. Feleséggel, három kisgyerekkel lakja egyik emeleti lakást. Körülbelül két kilométerre innét, a málomi dombokon van a „birtok" —, pontosan 293 négyszögölnyi — kert. Kis szurdokon át vezet az út föl a szőlőkbe, ahol az épületek eléggé változatosak: modern vityillók élénk színekre festett verandákkal, aztán szerény ideiglenes kócerájok, vertfalú, öreg présházak attól függően, hogy új vagy régi tulajdonosok birtokolják a parcellákat. Dús, friss zöld az egész környék, a kertek, szőlők gondozottak, a gazdag termést hozó meggyfák — gyönyörűek. Lassan el- virágzik a mák, a magnak hagyott hagymák magasba szöktek labdafejűkkel. Az asszonyok kapálnak, a férfiak a szőlőben dolgoznak, a gyerekek a gyümölcsfákat csupálják és a tolvaj madarakat ripqatják. A dombtetőről rálátni Kertváros színes betonházaira, mögötte szürkéskék a Mecsek és a forró levegő remeg. Roland a neve a kisebbik fiúcskának, műanyag dömperrel „szállítja" a földet a fák aló, ikertestvére, a kis coppfos Szilvia is munkálkodik: bögréből öntözi a szikkadt, sárguló füvet. Az öreg fa alatt földbe vert dúcokon áll az asztal, három pad, odébb terméskőből falazott tűzhely, függő bográccsal, elhamvadt parázs emlékeztet jóféle halászlékre, pörköltekre, a villanytűzhellyel felszerelt modern lakásától alig kétezer méterre. *■ — Nézzük meg a pincét! ' A palatetős hétvégi ház alapterülete még a korábbi szabályzatnak megfelelően, tizenkét négyzetméter, az előtérből néhány deszka eltávolítása után lelátni a pincébe. Annyira mély és hosszú, amennyire éppen szükséges a majdan termő borok tárolására. Boltíves, önzáró megoldással beépített téglákból. Az épület belső részében kis fekhely, asztal, a külsőben polcok, ivóvíz vödörben, kerti szerszámok, , permetanyagok, kéziszerszámok, amire éppen szükség van. — Ezt a pincét három nap alatt ástuk ki és építettük meg. Egyik szomszédom nem akart hinni a szemének. A ház tartószerkezetét felesége, Marika mázolta be, kint a verem előtt a kilóra vásárolt vasoszlopok festése is rá vár: ezek között feszül majd a huzal, s arra fut fel a szőlő. — Mennyiért vette a telket? — kérdem Zdroba Jánostól. — Húszezerért. Dj^ még 3000 volt az átírás és 1000 az ügyvédnek, aki aztán mindent levett a vállamról, nem kellett szaladgálnom hivatalból-hi- vatalba, mindent intézett helyettem. — Szűzlöld volt? — Majdnem. Néhány elöregedett szőlőtőke volt csak, azokat részben már kidobáltam, csupán egy-két szép, öreg gyümölcsfát hagytam meg. De ültettem újakat is. A nem egészen három esztendeje vásárolt telek talaja kemény, elhanyagolt volt, a szőlő alá fel kellett törni, jól átforgatni. A Nagyárpádi úton van egy oltványtelep, 2500 forintért vásárolt tramini, oportó, muskót-ottonel és Csabagyöngye fajtákat. Jonatán, Vilmoskörte, besztercei szilva, szegedi kajszi csemetékre hat—nyolcszáz forintot költött. De hát van itt még fekete ribizke, köszméte, őszibarack is, szép nemesített fajták. — Mennyit ér most már ez a „birtok"? — Nem tudom, de százezerért nem adnám oda. Semmiért. Minden megterem rajta, amire nekünk szükségünk van. Nem járunk zöldségboltba. Még árusítottunk is, nem sokat, néhány ezer forintot hozott a gyümölcs meg a zöldségféle, ebből fizettem ki tavaly a palatetőt. Sok pénz van benne, és még több munka. Hét éve házasodtunk, össze kellett gyűjteni a „beugrót” a lakásra, megvettük a telket, utána költöttünk még rá, és mindezt három gyerek mellett. . . Nem volt könnyű. Párás a levegő, csak úgy „húzza" föl a növényzetet, szinte óráról órára nő a paradicsom, burgonya, ott a sorok között dinnye is van néhány fészekkel, kiderül majd, lesz-e belőle valami. János megmutatja saját gyártmányú kertitraktorát. — Kettőötvenes Pannónia- motorból dobtam össze . . . — Elbírja ezt a kis ekét? — El, de még a kultivátort is. — Hol tanulta a kertészkedést? — Sellyén, a szakiskolában ugyan gépészetet tanultam, de az alapvető mezőgazdasági munkákat is megismertük. Meg aztán úgy van ez, hogy szeretni kell. Tizenöt ével dolgoztam az újpetrei termelőszövetkezetben, nemrég jöttem át a Húsipari Vállalathoz. A műhelyben dolgozom, mint lakatos. Amit itt lát, a kis házat, pincét, vermet, mindent magam csináltam a feleségem segítségével. — Miért vált meg a tsz-től? — Különösebb okom nem volt. Kiszámítottam — a mai benzinárak mellett —, hogy motorral a napi ki- és visszautazás havonta megemészt vagy 6-800 forintot. És az utazás időt is elrabolt az embertől. Így jobban jövök ki. Dolgozni mindenütt kell, és én szeretek. — Nem lárasztó ez? Az üzemben is, délután meg itt kint... — Ez a kerti munka inkább felfrissít. Reggel korán kelek, délután fél három felé érek haza, ebédelek, aztán kijövök, szétnézek. Mindig van valami. Még télen is képes voltam egy üveg savanyúságért kigyalogolni jó nagy hóban a telekre. A panellakás meleg, itt tároljuk a iöldségféléket, savanyúságot, befőttet. Télen is gyönyörű ez a vidék. Megittam egy pohár bort, aztán hazaballagtam. Alkonyatkor — amikor már nem vibrál a levegő — mintha közelebb értek volna a Saro- hin úti, Fazekas Mihály utcai betonházak. A lakatos tart is attól, hogy a kertvárosi lakótelep elnyeli ezeket a kerteket, szőlőket. Túl közel van már a város. De hát ettől nem kell tartania. Rab Ferenc Fotó: Szokolai István Együttműködés a pécsi belvárosért a Városi Tanács és a Déldunántúli Tervező Vállalat között A közelmúltban — amint azt annakidején hírül adtuk —. együttműködési megállapodást kötött a pécsi városi tanács és a Déldunántúli Tervező Vállalat a belváros rehabilitációjával kapcsolatosan kettejükre háruló közös feladatok eredményes végrehajtására. Az együttműködés alapja a megállapodás megfogalmazása szerint az, hogy a rehabilitált belváros a kor követelményeinek a szintjén töltse be majd a funkcióit és egyben alkalmas legyen a jövő igényeinek a befogadására. Őrizniük és fejleszteniük kell a belváros városképi, műemléki, történeti és esztétikai értékeit, biztosítaniuk kell a szükséges városközponti létesítmények megvalósításának a feltételeit és a kor színvonalán kell megoldani a lakhatási, ellátási, környezetvédelmi és közlekedési feladatokat. A rehabilitáció tennivalói adottak; azokat legutóbb a tavaly novemberi miniszteri értekezletre épített intézkedési tervben határozták meg. Az 1985 végéig érvényes együttműködési megállapodásban ezt „ragozták" tovább, most már a két fél feladatait figyelembevéve. A legfontosabb, hogy a város a DTV-t bízza meg a hatodik ötéves tervidőszakban elvégzendő rehabilitációs munkák generál- tervezésével, tervezői művezetésével és egyben a hetedik ötéves tervidőszak rehabilitációs munkáinak az előkészítésében való közreműködéssel. A város a szervei útján biztosítja is a belváros területén a generáltervezői szerepkör feltételeit, a DTV rendelkezésére bocsátja a tanács megbízásából készült, de nem a tervező vállalat profiljába tartozó terveket, tanulmányokat, s gondoskodik arról, hogy a DTV illetékes munkatársai részt vegyenek a belvárosi rehabilitációval kapcsolatos tárgyalásokon. A DTV felkészült a generáltervezői feladatok ellátására: kiépítette ennek a szervezetét, munkája feltételeit biztosítja,»s ugyancsak felkészült a tervezői művezetésre is.
