Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)
1981-07-12 / 189. szám
Amikor a cél nemcsak ábránd Saját erőből Mohos Károly lakóházának a lábazatát most készítik A Pipacs utcaiak tanácstalanok Hasok a ífiz... A Pipacs utcában továbbra sem csendesednek el az elkeseredett hangok. Pécsett a Déli ipari úttól északra eső területen van egy — kis jóindulattal lakótelepnek titulálható — házcsoport, amelynek sajátos gondjairól több ízben beszámolt a Dunántúli Napló. Irtunk az ott uralkodó ellátási, közegészségügyi hiányosságokról, a gondozatlan környékről, s az ott lakók legnagyobb ellenségéről, a talajvízről. Nos, a Városi Tanács ígért, és teljesített is. A korábbi sártenger helyén most bitumenes út húzódik a Pipacs, a Gyöngy és a Fűzfa utcában is. A telep nyugati oldalán kitisztították a vízelvezető árkot, helyrehozták a közvilágítást, szeméttároló konténereket helyeztek el három helyen is. A víz azonban maradt. A szilárd burkolatú utakról most a kertek felé csorog az esőié, szinte a föld színéig talajvízben állnak az alagsori helyiségek. A Pipacs utca 1. számú háztulajdonosa igazságügyi szakértő véleményét kérte, aki igazolta a panaszokat. Többek között megállapította, hogy a hőerőmű zagytavaiban levő viznyo- más visszaszorította az addig a periférián elterülő talajvizet. Az odatelepített vállalatok telephelyeinek íeltöltése, a déli ipari út megépítésé következtében a telepről nem tud eltávozni a víz. A kérdéses ház falai megroppanással süllyedtek meg, a szoba padlója elkorhadt, a falakon erős kapilláris vízfelszívódás észlelhető. A szakértő javaslatot is tesz a víz elvezetésére, de félő, hogy ennek megvalósítására nem kerül sor. A Városi Tanács véleménye szerint ugyanis a telepnek a megszüntetése indokolt, nagyobb összeg ráfordítását feleslegesnek tartják. Már meg is rendelték a Dél-dunántúli Tervező Vállalatnál a tanulmánytervet a telep végleges felszámolására. Igen óm, de erre az előzetes becslések szerint 10—12 évig még nem kerül sor. A Pipacs utcai lakók joggal kérdezik: addig mi lesz velük? K. Gy. 4. HÉTVÉGE A gyönyörű, kétszintes, vagy tetőtér-beépítéses, családi házak láttán hajlamosak vagyunk az irigykedő sóhajra: „ezeknek aztán van pénzük . . Pedig nem feltétlenül, újdonsült milliomosok mellényzsebéből előhúzott százezrek emelik ezeket az épületeket. Meggyőződésem, hogy ez az elenyésző kisebbség. A többség, ha kell, megkoplalja, keményen dolgozik, minden szabad idejében anyag után szaladgál, betont kever, téglát hord, segítő kezek után kutat. S ha kész az otthon, azon már nem látszik a verejték . . . * Újhegy Pécsnek egyik legszebb része. Eleganciájában ugyan nem vetekedhet a Me- csek-oldallal, az ide táruló panoráma, a tiszta levegő, a kertek jó földje azonban nagy vonzerő, s igencsak meghozza az építési kedvet. Meg is látszik. Szinte lépten- nyomon építkezéseket, vagy frissen vakolt épületeket lát az erre járó. Különösen hétvégeken erősödik fel a munkazaj. Emitt a kézi körfűrész visít, másutt a tetőn kopácsol- nak, a 17-es busz végállomásának közelében betonkeverőgép brummog éppen. Három férfi és egy fiatalasszony serénykedik körülötte. Áll már a terméskő-lábazat, készül rá a betonkoszorú. Mohos Károly 26 éves fiatalember, a Zsolnay Gyárban formaöntő. Felesége, aki egy könyvesboltban eladó, szintén nem bánja, ha szusszanhat egyet, nagy volt a hajtás reggel óta, szívesen leülnek egy kis beszélgetésre. — Gyerekük van? összenéznek, mosolyognak: — Nincs, majd ha kész lesz a ház... A fiatalember viszi a szót, s hamar kiderül, mit is jelent istenigazából az, hogy saját erő. — Én tizennyolc éves korom óta albérletben laktam. Három éve házasodtunk össze, azóta a feleségem szüleinél élünk. Mindkettőnk vágya, hogy családi házban lakjunk. A panellakást nehezen viselnénk el. — Mennyi volt az induló tőke? — Feleségemnek az ifjúsági takarékbetétben volt harminchétezer forintja. A telekvásárlásra és a kútósásra elég volt a nászajándékba kapott pénz. Most már viszont végére értünk a készpénznek, nagyon reméljük, hogy kapunk OTP-kölcsönt. Kiderül, hogy kettejük havi keresete épphogy eléri a hatezer forintot. — Hogyan spórolnak? — A szüleimnek nem kell fizetni a lakásért, rezsiért, a kosztot is ingyen kapjuk — mondja a fiatalasszony. — Szórakozásra alig költünk, s amit csak tudunk, a munkatársak, barátok, rokonság segítségével mindent elvégzünk az építkezésen. A ház 110 négyzetméter alapterületű lesz, a földszinten két szobával. Majd szép apránként megcsinálják a tetőtérbeépítést is. Remélik, hogy még az idén beköltözhetnek, ha megkapják a kölcsönt. * Fiatal házasoknál természetes, hogy az otthonteremtésért minden áldozatra hajlandók. Ahhoz viszont már igen komoly elszántság kell, hogy egy házaspár 23 évi házasság után, két gyerek gondjával a vállán, belefogjon az építkezésbe. Márpedig Bán Andorék ezt tették. — Mindig is vágyunk volt egy szép, kertes családi ház, hát ezt most megvalósítjuk — mondta Bán Andor, aki Pakson, a városi tanácson csoportvezető, felesége a Paksi Állami Gazdaság szakszervezeti bizottságának gazdasági vezetője. Nagyobbik fiúk, Róbert 20 éves, nemrég tette le a rádió- tv-szerelő szakmunkásvizsgát, Csaba most végezte a hetedik általánost. Huszonhárom év után, a teljesülés küszöbén a vágy. Már tető alatt van a nagyon szép, manzardos családi ház, de az út nem volt könnyű idáig. — Takarékosan, pontos beosztással éltünk. Én magán- szorgalomból megtanultam szaxofonozni, klarinétozni. Zenekarokban játszottam, ez volt a mellékkereset. Volt egy házrészünk Pakson, azt eladtuk, ez az alaptőke. Kaptunk százhatvanezer forint OTP-kölcsönt, így már belevághattunk — emlékszik az indulásra a férfi. Mint a történetéből kikerekedett, a feleségének is oroszlánrész jutott a kisebb-nagyobb áldozatokból. — Kiszámítottuk, hogy ha a gyerekek, és én is a közétkeztetésben ebédelünk, az lényegesen többe kerül, mintha otthon főznénk. Feleségem, mire hét órakor munkába indult, elkészítette már a családnak a kétfogásos ebédet. — Mivel spóroltak az építkezésen? — összesen négy napig fogadtam segédmunkásokat, de nem sok köszönet volt bennük. Minden munkát a család végzett el ezentúl. Itt, Újhegyen bíztam meg egy kőművesmestert, nagyon korrekt, jó szakember. Egy régi Danuvia motorra kerti traktort építettem, az anyagszállítás nagy részét azzal végeztem. Magam állítottam össze egy betonkeverőgépet ,a MÉH-nél vásárolt hulladékanyagból, az egész 1700 forintomba került. A famunkák végzéséhez pedig csináltam egy kis kézi körfűrészt. — Az anyagellátással nem volt gond? — Kötöttem anyagbiztosítási szerződést a TÖ7ÉP-pet. Őszintén mondom, nagyon tisztességesen biztosították mindig a szükséges anyagokat. Bán Andor pénzügyi szakember, sohasem volt műszaki képzettsége. De lám, mivé lesz az ember, ha eltökélt célja van, s nem puszta ábrándja. — Nem érezte sohasem, hogy belefáradt, hogy nem birja tovább? — Nem. Megesett, hogy estére olyan fáradt voltam már, hogy a saját lábamban elbot- lottam. S akkor leültem az emeleten, elnéztem a fényben úszó várost. Olyan volt, mint egy hatalmas ékszerdoboz. Ilyenkor az ember már nem is gondol az izomlázra, hólyagos tenyerére. Kurucz Gyula Nípi demokráciánk születése (4.) A volt csatlósok Bulgária, Magyarország és Románia — a vesztes államok nemzetközi státusának rendezése még súlyosabb problémákat vetett fel, s a nagyhatalmak között további összeütközésekhez vezetett. A volt „csatlós országok” — Hitler szövetségesei — az 1944 őszén, 1945 elején a velük kötött fegyverszüneti egyezmények értelmében nemzetközi ellenőrzés alá kerültek, s elvesztették szuverenitásuk jó részét. (A fegyverszüneti egyezmények végrehajtásának ellenőrzésére felállított ún. Szövetséges Ellenőrző Bizottságok (SZEB) mindhárom országban szovjet elnökséggel működtek,, amelyekben a nyugatiak a háború befejezéséig csak mint megfigyelők vettek részt, később hatáskörük bővült ugyan, de a SZEB gyakorlati tevékenységét továbbra is a szovjet misszió intézte. Ez a helyzet mindhárom országban a demokratikus erőknek kedvezett.) A Szovjetunió, hogy elősegítse a legyőzött kis államok belső demokratizálódását, és segítsen nemzetközi elszigetelődésük felszámolásában, 1945. május végén javasolta az angol és az amerikai kormánynak, hogy a nagyhatalmak — még a béke- szerződés megkötése előtt — vegyék fel a diplomáciai kapcsolatot Bulgáriával és Romániával s egy későbbi időpontban Magyarországgal. Truman azonban elutasította Sztálin riánlatát arra hivatkozva, hogy c bo'gár és román népi demokráciák nem demokratikus rendszerek, ott nincs szólásszabad- rAn. s a kormányzat nem képviseli a nép akaratát. Ha finomabb fogalmazásban, de ha- sonlókéDDen foglalt állást Churchill is. A nyugati neheztelések mögött valójában az húzódott meg, hogy Romániában 1945. március 6-án — szovjet támogatással — Petru Groza vezetésével baloldali kormány alakult, amelyből kimaradtak a nagy polgári pártok — a Nemzeti Parasztpárt és a Liberális Párt — emberei, Bulgáriában pedig május végére kiszorították a kormánykoalícióból az angolszász orientációjú polgári köröket s a Földművesszövetség - a bolgár parasztpárt — élén is baloldali fordulatra került sor. Sztálin persze nem fcgadta el Truman és Churchill érvelését, így az újabb levélváltások sem vezettek eredményre. Potsdamban szintén felmerült a kérdés, s a nyugati politikusok azzal a követeléssel léptek fel, hogy a baloldali bolgár és román kormányokat alakítsák át, vonják be azokba a polgári erők képviselőit is, különben nem járulnak hozzá diplomáciai elismerésükhöz. A Szovjetunió ezzel nem értett egyet, s Potsdam után a maga részéről rendezte államközi kapcsolatait egykori ellenfeleivel. 1945. augusztus elején Romániával, majd egy hét múlva Bulgáriával, végül szeptember 25-én Magyarországgal létesített diplomáciai viszonyt. Magyarország esetében némiképp másként alakult a helyzet. Mivel a román és bolgár kormány diplomáciai elismerésének kérdésében a külügyminiszterek londoni értekezletén sem sikerült az ellentéteket áthidalni, Byrnes amerikai külügyminiszter, hogy a feszültséget csökkentse, váratlan gesztusként bejelentette, hogy az USA kész Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatokat felvenni-, ami 1945. november 2-án meg is történt. A bonyolult helyzetre végül 1945 decemberében, a moszkvai külügyminiszteri értekezleten sikerült kölcsönös engedményekkel megoldást találni. Az angol és amerikai kormány — bár korábban teljes átszervezést követelt —, beleegyezett abba, hogy a román Groza- és a bolgár Georgiev-kormányt 2— 2 ellenzéki politikussal kiegészítsék. Cserébe ígéretet kaptak arra, hogy Romániában megtartják a szabad választásokat, s mindkét országban a polgári ellenzék nagyobb működési lehetőséget kap. A moszkvai egyezmény végrehajtására azonbon csak Romániában került sor, Bulgáriában az ellenzék kevésnek találta az engedményt, s nem volt hajlandó belépni a koalíciós kormányba, így Románia diplomáciai elismerése 1946. február 5-én megtörtént, míg Bulgáriával a két nyugati nagyhatalom csak 1947 őszén vette fel a diplomáciai kapcsolatot. A volt csatlós országokkal a békeszerződés mielőbbi megkötésének gondolatát az angol diplomácia vetette fel azzal a hátsó szándékkal, hogy annak aláírása után a szovjet hadseregnek el kell hagynia Közép- és Délkelet-Európát, s a nyugatiak ezután könnyedén visz- szaszerezhetik politikai befolyásukat a térségben. A potsdami konferencián az USA és a Szovjetunió is elfogadták azt a tervet, hogy a náci Németország volt szövetségeseivel békét kell kötni, de már a tárgyalások során nyilvánvalóvá vált, hogy c nyugati hatalmak az olasz békeszerződés kérdését el akarják különíteni, s Olaszországnak kedvezményeket szeretnének biztosítani, hosszas előkészületek után 1946 nyarán kezdődött meg o párizsi béke- konferencia, amely kidolgozta a volt csatlós országokkal kötendő békeszerződések szövegét, amelyek végleges formájukban a külügyminiszterek New York-i értekezlete hagyott jóvá. Az aláírásra 1947. február 10-én került sor. A békeszerződések kisebb módosításokkal lényegében a fegyverszüneti egyezmények előírásait tartalmazzák. Románia és Magyarország esetében semmissé nyilvánították az ún. bécsi döntéseket s visszaállították a háború, ill. az 1940 előtti határokat, s mindkét országot jóvátétel fizetésére kötelezték. (Erdély kérdésében 1946. május 7-én született meg a döntés, mely szerint Erdélynek teljes egészét Romániának kell juttatni.) Bulgáriában, Magyarországon és Romániában korlátozták a hadsereg létszámát, s nyomatékosan sürgették a fasizmus maradványainak felszámolását, valamint a politikai szabadságjogok biztosítását. Ezekben a kérdésekben a nyugati hatalmak elfogadták a szovjet álláspontot, részben hogy mielőbb be lehessen fejezni a tárgyalásokat, részben azért, mert a Szovjetuniótól az olasz békeszerződésnél vártak „ellenszolgáltatásokat". A békeszerződések 1947 őszén léptek életbe, Bulgária, Románia és Magyarország ekkor nyerték vissza teljes szuverenitásukat. Vida István
