Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)
1981-06-06 / 153. szám
IMI. június 6., szombat DunQntüli naplö 3 Igazi munkahelyük a határ Az újpetrei tsz SteinmetZ'brigádja Jó az idei gyapjú minősége A hidasi tsz-ben dolgozik a birkanyiróbrigód Nyírják a juhokat Megtalálják számításukat a termelők A megyét járva egyre több juhnyájat látni, annak jeleként hogy az utóbbi néhány évben Baranyában erőteljesen fellendült a juhtartói kedv. Emelkedik az anyalétszám. Egyre több szövetkezet vállalkozik báránynevelésre, az exportból származó előnyök kiaknázására. Hz újpetrei Steinmetz brigád Akikre mindig számítani lehet A gépjavító csarnok frissen festett falai vakító fehéren verik vissza a mennyezeti neoncsövek fényét. Künn fekete felhők gomolyognak, hajnal óta esik. Idebertn még a süllyesztett, fenékig csempézett aknák is fényben úsznak. A hó. fehér csempékbe épített neon- korok ideálisan világítják meg a mélyből az alvázakat. Eny- nyi fényben a legkisebb meglazult csavar sem kerüli el a kutató tekintet. — Ilyen patikatiszta gépműhelyt még nem is láttam — mondanám, de a Zajok elnyelik a hangot. S míg a brigádtagok Oláh János kedvenc „Johnija" köré gyűlnek egy gyorsfényképre, azon tűnődöm, vajon a kombájnvezetők egy évből hány napot töltenek el itt e valóban kultúrált, műszakilag kifogástalanul felszerelt munkahely esőtől, széltől, naptól védő fedele alatt és mennyit a földeken? Eredeti szakmájuk: gépszerelő. Sorozatos kitünteté. seiket mégis a kombájnolásban elért eredményeikért kapják. Ök huszonketten az újpetrei Steinmetz Miklós betakarító brigád. Igazi munkahelyük nem ez a neonfényes szuper műhely hanem a határ. Az a több mint 6000 hektár gondosan bevetett szántóföld, aminek le- aratása az idén is rájuk vár. Oláh János még tinédzser volt, és a pécsi 14-es Autójavítónál tanulta a szakmát, amikor Újpetrén megalakult a Steinmetz brigád. Képtelennek tartotta volna az ötletet, hogy egyszer a vezetője lesz, a város és az ipar vonzotta, nem a mezőgazdaság. Újpetréről akkor nagyon sok fiatal járt Pécsre dolgozni, „Az iparból visszajött generáció”, így emlegetik most őket a szövetkezetben. Oláh János is elunta az ingázást. A tizennégyeseknél 7,20- as órabérben dolgozott és nősülés előtt állt. A tsz-ben már akkor is nagyon jól megfizették a kombájnosőkat, 1967-ben 7—8—10 000 forint nagy pénz volt, és ennyit meg lehetett keresni az aratásban. Igaz, nem 8 órás munkával. Két évig a műhelyben dolgozott, 1970-ben ült először kombájnra s azóta minden évben. Megnősült, két gyermeke van. Háromszobás, összkomfortos házban lökik, a fürdőszobában meleg víz. Kiutalója van egy 1300-as Ladára. A tsz-ben megbecsülik a Steinmetz brijgádot, 1975-ben lettek a szakma kiváló brigádja, s akkor nyerték el először a kongresszusi oklevelet, amit most május 15-én kaptak meg másodszor. A brigád összeszokott, jó kollektíva. Ha menni kell, mennék éjjel-nappal, hétköznap, vasárnap, karácsonykor is. Tavaly — mindenki tudja milyen ősz volt — január 2-án végeztek a kukoricával. Másnap már indultak Belvárd- gyulára, ahol még két hetet arattak. A hó ráfagyott a kukoricára, csörgött a jég a kések alatt. De amit elvállaltak, azt teljesítették. — Megbecsülnek — mondta Oláh János. S ez a megbecsülés akkor nyer igazi értelmet, ha belegondolunk, mit is jelent a 10 500 hektáros újpetrei Petőfi Tsz-nek a betakarító brigád. A szövetkezetnek 1700 dolgozója van, százak és százak fáradoznak azon, hogy megtermeljék az értékeket De a 2100 hektár búza, 290 hektár repce, 800 hektár borsó és ugyanennyi napraforgó, a 2200 hektár kukorica időbeni betakarítása lényegében 22 ember jó vagy rossz munkáján múlik. Milliós értéket mentenék meg nap mint nap azzal, hogy ti- zennégyóráznak a kampányokban, hogy ez mellett a minőségre is van gondjuk, vigyáznak, ne peregjen ki a borsó, alacsony legyen a tarló, minimális a búza szemvesztesége. Nyáron kánikulában nyelik a port, hiába van modern kombájnfülke, az csak beszáll. Ha olyan az ősz, hogy nem érik be a kukorica, korán leesik a hó, a hidegtől, fagytól sem riadhatnak vissza. Kemény emberek, nem kímélik magukat, de elsők, ha a bajba jutón segíteni kell. Mikor megtudták, hogy Szabó Béla kislányának a lábát csak a Szovjetunióban tudják megoperálni, minden brigádtag azonnal felajánlotta a kitüntetéssel kapott jutalma 15 százalékát. Áldozatot vállalnak egymásért, büszkék rá, ha egy brigádtag leérettségizik. A 25 éves Bozó László egyetemi felvételijét végigizgulta az egész brigád. Sikerült bejutnia, s noha nappalin végzi a gödöllői Agráregyetemet, továbbra is tagja maradt a brigádnak. A ió közösséai szellemből is példát adnak. Ök indították el a tsz-ben az Ismerd meg hazádat mozgalmat. Minden évben búzaaratás után három napra felkerekedik a brigád családostul. A tsz buszával indulnak egy-egy országjáró útra, az idén a Hortobágyot keresik fel. A kultúrpark, az úttörőtábor, az uszoda is őrzi kezük nyomát. Minden brigád- tag 100 óra társadalmi munkát végzett a lakóhely kultü- ráltságáért. — A gyerekeinkért tesszük, azért, hogy a fiatalok ne vágyódjanak el a városba, mint mi annak idején, mondja Oláh János, aki megtalálta szülőfalu, jóban a boldogulást. Kvalifikált, megbecsült szakmunkás, iparból visszajött ember. A legmodernebb amerikai kombájnt vezeti és szereli és mellette évi 25 hízott sertést nevel a háztájiban S ezt teszik társai is. Abban, hogy az újpetrei tsz az idén elnyerte a Kiváló Szövetkezet címet, a Steinmetz- brigád munkájának nem kis ré. sze van. Rónaszéki Ferencné öt év alatt megduplázódott a megye juhlétszáma, annak ellenére, hogy ez a tevékenység más állatfajoktól eltérően — nem élvez állami támogatást. A jó külpiaci lehetőség és a termeltető vállalatok megváltozott magatartása — a méltányos exportár-visszafizetés — megteremtette a termelő érdekeltséget. S, hogy a nagyarányú bárányexport nem megy a gyapjútermelés rovására, aztoz eddigi nyírási eredmények is igazolják. Ezekben a hetekben 50 000 juhot nyírnak meg a megyében. Az Alföldről, főként Endrédről és Túrkevéről érkezett juhnyíró brigádok már április közepén megérkeztek. Május 28-ig mintegy 25 000 juhot nyírtak meg, tehát a munka felénél tartottak. A három — egyenként 8—10 főből álló — brigád nehezen birkózik meg a nagy feladattal. A fő probléma az, hogy egyre nehezebb juh- nyírókat felfogadni, számuk erősen fogy. Ezért az idén a gyapjú nyírása elhúzódik, és június közepe előtt aligha fejeződik be. örvendetes viszont, hogy a gyapjú minősége lényegesen jobb a tavalyinál. A Gyapjú- és Textilnyersanyag-forgalmi Vállalat minősítői az eddig átvett — mintegy 9—10 vagon — .gyapjú minőségével, tisztaságával elégedettek. A szálhosszúság- gal már kevésbé. A hazai ipar csak a 3 centinél hosszabb gyapjút tudja feldolgozni, az ennél rövidebb szálút exportálni kell. A gyapjú jó minőségét, az átlagosnál nagyobb tisztaságát az árak is kifejezik. Az eddig átvett mennyiségnél az átlagár elérte, sőt meg is haladta a kilónkénti 100 forintot. Az ipar tehát jobb alapanyagot kap, s a termelők is megtalálják számításukat. Annak ellenére, hogy szaknyelven szólva, túl könnyű az idei gyapjú, nem lehet panasz a nyírósúlyra sem, ez 4,5—5 kilogramm között alakul. A GYTV az idén összesen 32 vagon gyapjú felvásárlására számít a megyében. Jövőre feltehetően ez a mennyiség emelkedni fog, mert a nagyüzemek tovább növelik a létszámot és a kistermelők is követik példájukat. A megye juhállományának jelenleg 35—38 százaléka van a kistermelőknél. Egyre több másra nem használható legelőt, gyepterületet hasznosítanak ezzel a nemrég még mostohán kezelt állatfajjal, amelynek tőkés devizakitermelése a leqiobbak közt van. Míg 1 tonna baromfihúsért 1280 dollárt, addiq 1 tonna iuhhúsért 3920, és 1 tonna tejesbárónvért 5100 dollárt kophatunk a tőkés piacokon. A juh nem iqénvel betonozott utat, beruházási költséqe alacsony. Vannak olyan olcsó ódü- lettíousok, amelyeknél az egy anyára eső férőhely költséae nem haladia meg a 600—7^0 forintot. Tartósa is olcsó, kevés abrakot, még kevesebb import fehérjét fogyaszt. Felszaporo- dáso ezért kedvező jelenség megyénkben is. — Rné — Exportra Is termelnek Ipari bedolgozók Évente 500 milliós termelési értéket állítanak elő Nagyon sok kiskeresetű nyugdíjas, kisgyermekes anya, vagy csökkent munkaképességű mozgássérült választja pénzkereseti forrásként a bedolgozó munka valamelyik formáját. Bár vannak egyedi esetek, mikor a teljesítményük mennyisége, minősége elmarad az üzemben doD gőzökétől, mégis a tőkés és szocialista piacon egyaránt exportképes terméket is gyártanak, sőt a dollár és rubel-kitermelés gazdaságossága a vállalati átlagot eléri, s esetenként annál jobb. A normbtel- jesitmény a belső üzemi szinthez viszonyítva 90 százaléknak felel meg. Gazdaságosan fejleszthető Baranya megye ipari foglalkoztatottjainak száma megközelíti a 70 000 főt, és ebből 3100 a bedolgozók létszáma. Számítások alapján ezek a bedolgozók az elmúlt évben közel 500 millió forint termelési értéket állítottak elő. Mégpedig olyan munkaerőréteg produkálta ezt az eredményt, amelyik a teljes munkaidős foglalkoztatásban valami oknál fogva — családi, egészségi — nem tud részt venni. Épp ezért nem közömbös, hoqy a bedolgozók milyen körülmények között véqzik munkájukat. Legtöbb bedolgozót foglalkoztató vállalatok közé tartozik a kesztyűgyár, a Carbon Köny- nyűipari Vállalat, a Baranya megyei Háziipari Szövetkezet, a Népművészeti Szövetkezet, a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszmű- ipari Szövetkezet. Ezeknél a vállalatoknál nemcsak a létszám marad, hanem a legjobban szervezett is a bedolgozói rendszer. Olyannyira, hogy már szocialista brigádokat is alakítottak. Az anyag- és áru- szállítás a leggördülékenyebb, sőt a korábban zömmel kézzel végzett munkát egyre inkább gépesítik. Például a kesztyűgyár 230 darab ipari varrógépet adott ki a bedolgozóhálózatban tevékenykedők részére. Gépesítés, szállítási költség. Sok vállalat gépjárművei több kilométeres utat tesznek meg naponta, hogy a bedolgozóknak vigyék az anyagot, elszállítsák a kész terméket. Hogy éri ez meg? Nos a bedolgozói munka költségigénye lényegesen alacsonyabb a telepített üzemi munkáénál. Gazdaságosan fejleszthető, jelentős építést és gépi beruházást nem igényel, gyakorlatilag infrastruktúra szükséglete nincs. Ezen kívül a bedolgozóknak térített rezsiköltség lényegesen alacsonyabb az üzeminél. A bedolgozói rendszer tehát, ahol van rá termelési igény, gazdaságos. Ám nem szabad figyelmen kívül hagyni egy gazdasági vezetőnek sem, hogy a vállalati érdeken kívül igen fontos szociális feladata is van. Hiszen nagyon sok esetben éli helyezkedni másként nem tudó idős korú, de nem nyugdíjjogosultnak ez az egyetlen megélhetési lehetősége és a bedolgozó rokkantak, mozgássérültek is kizárólag ily módon tudnak munkát vállalni. A vállalati érdekeket feltétlen össze kell hangolni a szociális érdekekkel. A bedolgozói rendszer bővítésekor, új dolgozók felvételekor nem szabod közömbösnek lenni. Figyelni kell arra is, hogy valóban a leginkább rászorulók juthassanak hozzá ehhez a munkalehetőséghez és ne egyéb kapcsolati rendszerek legyenek a döntők. Továbbá valami módon meg kellene szüntetni az egyes vállalatok bedolgozói közötti óriási különbségeket. Hogy csak egy példával éljünk, van vállalat, amelyik a bedolgozónak 30 százalék rezsiköltséget térít, míg másik csak 6—8 százalékot. Nagyon sok bedolgozó egyéni érdekeitől indíttatva újításokat talál ki, sokszor olyan szerkezeteket barkácsol, amivel megkönnyíti saját munkáját, növeli a termelékenységet. Ezekben az esetekben talán módosítani lehetne a bedolgozókra érvényes jelenlegi bér- és normarendszert, mert ha kelendő terméket megfelelő minőségben állít elő, miért ne termelhetne többet. Új lehetőségeket teremteni A megye 3100 bedolgozója közül 2800 nő és csak 300 a férfi. Ezek is inkább a népművészeti szakmákban bőrdíszművesként vagy fafaragóként dolgoznak. E szakmák pedig kizárólag képességhez kötöttek. A bedolgozói rendszer további fejlesztésénél gondolni kellene arra is, hogy a meglévő ágazatokon kívül más munkákra is kiterjesszék. Például a műszeripar is lehetőségeket kínál és ez a terület az eddiginél több mozgássérült vagy kisnyugdíjas férfinak nyújthatna munka- alkalmat. A bedolgozók között szakmunkás nincs, betanított munkásként pedig bárki, bármilyen munkát el tud véaezni. S. Zs. A bedolgozók kész munkájának átvétele a Pécsi Kesztyűgyárban
