Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)
1981-06-28 / 175. szám
A Liszt Ferenc kamarazenekarról Nemzetközi együttműködés a tudományban Tigyi József az ICSU főbizottságának tagja Amerikából jöttünk, mesterségünk címere ... Akitől a feleletet várom, Rollo János, a Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenymestere, aki zenekarával együtt alig pár hete érkezett haza az Egyesült Államokból kilenchetes amerikai turnéjáról. Fennállásuk óta az idén már negyedszer tettek eleget az amerikai Columbia-cég meghívásának, s Los Angelestől New York-ig 49 hangversenyt adtak a legkülönbözőbb helyeken. Koncert-körutjuk során, amerre csak megfordultak, mindenütt elismerő hangon nyilatkozott róluk a sajtó. A „The Dalles Daily Chronicle" hasábjain Austin Abrams tollából a következők olvashatók: „A 17 zenészből álló zenekar egyember- ként muzsikált. Szinte minden észrevehető jel nélkül indult el zenéjük, amelynek hangulata, eszméje párosult egy olyan fajta technikával, mely meghökkentette a hallgatóságot". Itthon ugyancsak elismeréssel szólhatunk a húszesztendős fennállásához közelgő kamarazenekarról. Rolla Jánostól, az együttes vezetőjétől a zenekar munkájáról, múltjáról, lehetőségeiről érdeklődünk. — Volt olyan időszak, amikor az is kérdés volt: van-e szükég ránk mint önálló együttesre? Ez idő tájt nem- hivatásos zenekarként koncerteztünk, s a kínos helyzet ellenére is együtt maradtunk. A zenekar tagjai biztos tanári állásukat adták fel abban az időben a bizonytalan közös muzsikálásért. De nagyon hittünk a munkában és egymásban. Sándor Frigyes vezetése és művészi irányítása mellett együttesünk végül is elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor nem számított semmi más — a bizonytalan anyagi lét sem —, csak a ZENE. — Két éve, mesterük, tanáruk halála óta ön tölti be a hangversenymester posztiát. Miből áll az ön munkája, azon kivül. hogy a zenei felelőség teljesen az öné? — Először is rengeteg adminisztrációból. A hangversenyeket meg kell szervezni, műsort le keli adni, időpontokat egyeztetni és seregnyi más dolog, ami kapcsolatos lehet velük. Mindezt a zenekar belső tagjaival oldjuk meg, hiszen nincs külön irodánk, ahol ezt elvégeznék helyettünk. A belföldi útjainkat Pongrác Gábor intézi. Kottatá- rosunk a bőgősünk, Som László. Az utazások alkalmával felmerülő összes technikai munkát Kos- tyál Kálmán vállalta magára. A külföldi utak szervezéséért Kelemen Pál a felelős. Ezek a szálak öszefutnak hozzám. Végül is közösen döntünk az ügyekben. A Filharmóniával és a Ffanglemezgyártó Vállalattal is én tartom a kapcsolatot. A Hanglemezgyártó 8—10 lemezt készít velünk évente. A hanglemezgyártás igénye — s ez közel áll hozzánk — a lemezeken előbb zenét produkálni. Ennek pedig feltétele a közönség, olyan közeg, akiért és amiért muzsikálunk. így tehát nagy felelősség eldönteni, mi is legyen a soron következő lemez tartalma. — Saját bevallása szerint 120 koncertet adnak egy évadban. Van-e megfelelő helyiség, ahol felkészülhetnek erre a rendkívül zsúfolt szezonra? — Saját magunk alakítottuk ki próbatermünket. A Kulturális Minisztériumtól kaptunk támogatást felújításra, hogy a lehető legjobb körülmények között dolgozhasunk. — A zeneirodalom mely területeiről válogatják meg műsor- programjukat?- A barokk zenétől a mai magyar zenéig szinte mindent játszunk.- Hogyan készülnek a Bar- tók-évfordulóra?- Három koncertből álló bérletünk lesz a Zeneakadémián, Bartók Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére. Elhangzik majd a Divertimento, a Román táncok átirata, s szeretnénk megszólaltatni a Zenét.- Mi van még hátra ebből a gazdag zenei évadból?- Egy japán körút, s számos magyarországi, dán, belga és franciaországi koncert-körút. Sok sikert! Bodor Éva Napihir: Tigyi József akadémikust Puscsino, a Szovjetunió Tudományos Akadémia, jónak kutatóvárosa — első külföldiként — díszpolgárává választotta a KGST biofizikai együttműködés tízéves évfordulója alkalmából. Tigyi József, a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem biofizikai intézetének igazgatója nemrégiben érkezett haza. Arról kérdeztük meg először, mi is volt ez a jubileum, amely alkalmat adott arra, hogy ő lett Puscsino első külföldi díszpolgára. — Több mint tíz éve vetettük fel a szovjet kollégákkal, hogy a szocialista országok között hasznos lenne szorosabb tudományos együttműködést kialakítani. A' KGST keretében kétségkívül a gazdasági kapcsolatok vannak az első helyen, de egyetértés született abban, hogy a tudomány területén is kívánatos a tervek, tevékenységek jobb összehangolása. Tizennyolc tudománvos területen alakult ki a KGST-ben együttműködés, ezek között olyan fontos problémák vannak, mint például a nyersanyaqkutatás vagy a komoutertechnika'. A tizennyolc közül egy a biofizika is. Ezév május 30-án volt éppen tízéves a biofizikai együttműködés, ez alkalomból maqasszintű tudományos konferenciát rendeztünk, és a következő. évek tennivalóit is meghatároztuk. A puscsinoi díszoklevél szövegéből érdemes idézni, milyen érdemekért adományozták a díszpolgári címet Tigyi Józsefnek: „a Szovietunió Tudományos Akadémiája Biológiai Kutatóközpontja és a Pécsi Orvos- tudományi Eqyetem, az MTA biolóaus-tudósai közti tudománvos eavüttműködés megszilárdításának elősegítéséért, á szovjet biolóqia eredményeinek Mnavarorszáqon és más országokban való terjesztéséért, a KGST-taaorszáqok és Juao- szlóvTa, Kutatások a biofizika terén envüttműködése meqha- talmn7otti tanácsában végzett gyümölcsöző munkájáért”. — Puscsino nem nagyon ismert nálunk, sőt magát a „ku- tafóvá'os" fogalmát se igen tudia hová tenni a laikus. Mit takar tulajdonképpen ez a fogalom? — Puscsino kis település volt Moszkvától délre, az Oka folyó mentén, valahol azon a tájon, ahol hajdan a mi őseink is ha- lásztak-vadásztak ... Ma 18 ezer lakosú város, egyben a világ legnagyobb biológiai kutatóközpontja. Főleg a Szovjetunióban, de például Amerikában is szokás, hogy egy-egy kutatás intézményeit egy városban koncentrálják, és így voltaképpen „tudósvárosokat" hoznak létre. Puscsinóban nyolc intézet van, a legmodernebb felszerelésekkel ellátva, ötezer tudományos dolgozó, ebből 2500 kutató. A húsz év alatt jóformán a semmiből létrehozott településen nemrégiben 14 év volt az átlagéletkor, ami ‘érthető, ha meggondoljuk; hogy főleg fiatalok telepedtek le itt, sok gyerekkel. Vannak iskolák, kulturális intézmények, tudósklubok. Az intézetekben pedig olyan kritikus tömege vaa együtt a tudományos erőknek, amelynek révén ez a szovjet biológiai kutatás legfontosabb központja. „Pécsi vonatkozása" a városnak, hogy alapítója az a Glev Mihajlovics Frank profesz- szor volt, akit a POTE a hetvenes évek elején díszdoktorává avatott. — A biofizikai együttműködés milyen területeken folyik? — Hat kutatási főirányt ölel fel, ezek: a bioreguláció, vagyis a biológiai rendszerek működésének szabályozása, az izomműködés biofizikája — ezért a témáért a pécsi intézet a felelős -, a. membrán- és transz- pcrtkutatás, a komputerek és az automatizálás biológiai alkalmazása, a sugárbiofizika és végül: a víz biológiai szerepe. Magyarország húsz különféle intézete összesen 30 témában vesz részt. — Az is új, bár az előzőnél kevésbé friss hir, hogy Tigyi Józsefet az ICSU főbizottságának tagjává választották. Mit jelent ez közelebbről? — Az ICSU, a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa, mint a neve is mutatja, a tudományos uniókat fogja össze. Az uniók pedig a számos nemzetközi tudományos társaság, szervezet tevékenységét koordinálják, mintegy azok fölött állnak. Csak érzékeltetésül mondom, hogy van például a matematikai társaságoknak egy uniójuk, a kémiaiaknak egy, de a biolóqia szerteágazó társaságait összesen hét unió tömöríti. Mármost az ICSU mindezek fölött olyan szerepet próbál betölteni — füqgetlen szervezetként. az ENSZ különféle szerveinek, az UNESCO-nak vagy az Egészségügyi Világszervezetnek stb. is kvázi a tanácsadójaként —, amely az eqyes alaokutatások koncepciód megfogalmazza és ajánlásként továbbítja mind a tudományos társaságot, mind az eqves országok felé. Természeténél fogva az összetétele is kétféle: a kutatásokkal foglalkozó országok akadémiájának is van egy-egy kéoviselője benne, de a 18 uniónak is egy- eay. Az ICSU tevékenvséqét a főbizottság irányítja. Négy évi időtartamra ebbe választottak be enqem is legutóbb. A so- ronkövetkező tervek között szerepel a meteorológiai világ- program kidolgozása, ez már folyamatban van, a menetköz- beni értékelése is lejazlott, azután a COGENE program, ez nem mást, mint a génátalakítási kísérletek és kutatások világ- programja, végül a CASAFA- program, amely arra vonatkozólag próbál általános irányelvet megfogalmazni, hogy a tudomány eredményeit hogyan lehetne igen gyorsan átvinni és hasznosítani a mezőgazdaságban, az erdészetben és a vízgazdálkodásban. Végső soron ez a világ élelmiszergondjainak megoldását szolgálná. Ami a főbizottságban végzendő munkát illeti, nehezíti, hogy egyidejűleg az ICSU pénzügyi állandó bizottságának is a tagja lettem. — Ez a megtiszteltetés talán inkább a tudományszervezőt érte, kevésbé a biofizikust. Tudjuk viszont, hogy szorosabb szakterületén is résztvesz egy átfogó nagy programban. Mi ez? — Az UNESCO úgynevezett európai és észak-amerikai régiójának keretében egy nagyobb együttműködést szerveztünk meg 1976-ban — Pullman párizsi biofizikus professzorral, amelyben 12 ország, köztük 6 szocialista ország vesz részt. Májustól ennek is elnöke lettem, öt évre választottak. Az együttműködés három kutatási területre terjed ki, ezek a következők: a biológiai makromolekulák törvényszerűségeinek vizsgálata, a témafelelős Pullman professzor; a biológiai membránok szerkezete és működése ennek témafelelőse én vagyok; és harmadikként a víz és ionok szerepe a biológiá. ban témafelelőse Vasilescu román professzor. Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy elzárkózva nem lehet komoly eredményeket elérni a kutatásban. Ebben a keretben igen szoros kapcsolatot sikerült kialakítani a kutatók között, rendszeresek a tapasztalatcserék, látogatások, a laboratóriumok kölcsönös használata — hiszen az is közismert tény, hogy minden egyes berendezést ma már minden labor nem tud beszerezni. Ez az együttműködés a lehetőségek széles kitágítását jelentette a kutatók számára. Most új feladat is előtérbe kerül: a fejlődő országok biofizikai oktatásának és kutatásának segítése. Ennek érdekében mar az idén augusztusban Mexico City-ben tartunk egy megbeszélést. Az együttműködés egyébként időről-időre értékeli a végzett munkát. Az első értékelő összejövetel Párizsban volt, a második Magyarországon lesz 1983-ban. H. E. Rollo János A belváros rekonstrukciójának tervkiállítása Lakáskörülményeikben változást remélő, vagy épp ettől aggódó lakosok böngészik naponta érdeklődéssel a belváros rekonstrukciójának tervkiállítását a Pécsi Galéria Színház téri kiállítótermében. A téma közérdekű, hiszen a város egészét érinti, hogy e területet hogyan és mire használhatjuk a jövőben. A belváros Pécs fejlődése és kultúrtörténetének méltó tükrözője marad-e, vagy mod.ern intézmény — és üzlet- központtá válik, forgalmának minden velejárójával, néhány — főként régészeti emlék - aszfaltgyűrűbe foglalt zárványával kárpótolva a régi városkép változásáért. A rekonstrukció dimenzióit, nagyszabású feladatait már a 8. HÉTVÉGE kiállítás bevezető tablója — nagyvárosaink történeti magjainak összehasonlításával - is jelzi, amely szerint Pécs belvárosa a legnagyobb kiterjedésű. Ismeretes ennek történelmi magyarázata: belvárosunk laza beépítettsége, amely a városi jelleget adó zárt utcasorok és kis terek mögötti kertek következménye. E belső udvarok az utóbbi évszázadban természetesen mind jobban beépültek. Magától értetődő, hogy melyik rész: az udvarokra korlátozódó toldalék-beépítések, tömbbelsők képezhetik a bővítések és változtatások fő működési területeit,' amennyiben a kialakult városképet történeti értéknek és kímélendőnek tekintjük. Meggondolandó, hogy az intézmé'- nyek bővítése és szaporítása a lakóterület rovására mennyiben indokolt és milyen következményekkel jár a már kialakult városképre. A telekfelosztás kihat az utcaképre: ami korábban több kis egységből állt össze, ott egyetlen intézmény épülete terpeszkedik majd (Pl.: Kulich u. 14—20-tól a Kisflórián u. 8-10-ig egy beépítés, vagy a Kulich u. 2/b-től a Megye u. 15/a—b házak lebontásával kialakított terület, ahová iskolát szántak). A területfelhasználási tervből itt természetesen nem derül ki e területek beépítésének aránya és léptéke. A szemléletes, színes területhasznosítási tervekből kitűnik, hogy a belváros városi kihasználtsága megnő, a régi házak közötti kertek helyett a tömbbelsők összekötésével, pasz- százsokkal és parkolókkal egyre több lesz az aszfaltozott terület. A sok lakóházbcntással együtt járó, intézmény-telepítő koncepciót nem, csupán az ahhoz kapcsolódó tervezőmunkát lehet’dicsérni: hiszen számba veszi az intézményhálózat bővülésével együtt járó forgalom növekedést, szétválasztja a gépkocsi és gyalogosforgalmat, új átjárók gyalog-utak nyitásával a népszerű üzletutcák megközelítését, gyalogos forgalmának elvezetését meggyorsítja. Az üzletek, intézmények gépkocsival is megközelíthetők. Úgy tűnik ezek a kényelmi szempontok háttérbe szorították a városkép esztétikumának és történetiségének szempontjait; a gépkocsit-fetisizáló szemlélet uralkodott a tervezést irányító koncepcióban. Azzal a reménnyel tanulmányoztuk a terveket, hogy itt majd más magyarázatot is kapunk a belváros utcasoraiból „kicsippentett" házakra, helyük jövőjére vonatkozóan a most tapasztalhatónál: az üres helyeket azonnal ellepik az autók. A terveken aztán egyre másra szembe szökik a sok P és PP de ez nem parkot, csak parkolót jelent, — „demokratikus" gesztussal lehetővé téve, hogy a belvárosból kiszorultak „kerékre kaphassanak” és így foglalhassák el legalább a belváros még szabadon álló vagy e célra kiszabadított területeit. Nem a tömbbelsőkben kialakított parkolók ellen szólok, csupán az egész háztömb lebontásával (Déryné—Zetkin—József utcai sarok) vagy a zárt utcasorból házlebontással kialakított, tűzfalak határolta parkolókat tartom károsnak a városképre. Háborús pusztítástól megkímélt városunkra egy lebombázott város képét hazudja a sok foghíj az utcaképben, jobb híján létrehozott, időszakos megoldásnak tűnik az ilyen parkoló (Anna u.—Megye u. sarok; Jókai u. 6. ház lebontásával, vagy a Déryné u. 20—22. foghíjak parkolóként történő hasznosítása). A posta-palota mellett és előtte a Citrom utca páratlan házsorának lebontásával kialakult rész nem válik térré, a terület alakja, a határoló térfalak aránya, építészeti alakítása következtében. Római kori romterület, török kút, középkori városfal megmutatásának kulturális alibijével létrehozott változások mutatják, hogy a tervezést irányító koncepció olykor az ellenkező — a történeti, régészeti emléket a városképivel szemben hangsúlyozó végletbe esett. A városfal és a köréje telepített illetve itt kialakítandó autóutak melletti presszók külső teraszaikkal a partnerre koncentrálást segítő intézmények lesznek, hiszen csak a poroszajos autóutak és a nagy fal látványát nyújtják. Kiváltképp műemlékvédelmi szempontból ígérkezik hasznosnak a Hunyadi—Vak Bottyán utcai felüljáró és a Kálvária domb első stációja közé tervezett presszó. A rekonstrukció tehát nem egyszerűen „felújítás” lesz, inkább a szó másik értelme szerint: „fennmaradt részletek, maradványok alapján, ezek fel- használásával történő újjáépítés.” Reméljük megvalósulása a továbbiakban a kialakult, városképet tudatosabban történeti értékként kezelő szemlélettel korrigálva — nem foghíjak létesítésével inkább azok jó beépítésével — történik. Mendöl Zsuzsanna
