Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)

1981-06-26 / 173. szám

a Dunántúlt napló 1981. június 26., péntek ★ Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka * (folytatás az 1. oldalról) séqes vállalat 1980-ban viszony­lag kevés akadt. A veszteséges vállalatok szá­ma az építőiparban szaporo­dott. Bár az összes veszteség nem nagy, de jelzi azt, hogy az építőipar a megváltozott beru­házási politikán és a szigorúba szabályozókon keresztül érvé­nyesülő komolyabb követelmé­nyekhez csak viszonylag lassan alkalmazkodik. Az elmúlt évben működésbe lépett új árrendszer többet je­lent egy szokásos árrendezés­nél. A világpiaci árak figyelem- bevételével kialakított anyag- és energiaárak reáliscbb szintre kerültek. Az iparban például az anyagköltségek aránya az ön­költségen belül 68 százalékról 73 százalékra emelkedett. A késztermékárakban mérséklő­dött e költségek továbbhárítá­sának lehetősége. A készter­mékárak sokkal lassabban nőt­tek, mint az energia- és alap­anyagárak. Amíg 1980-ban az alapanyagok és energiahordo­zók áremelkedése 41 százalékos volt, addig a feldolgozóipar ter­melői órai mindössze 2 száza­lékkal növekedtek 1979-hez ké­pest. Kedvező, hogy számos olyan vóllclac van, amelyik már ed­dig is megfelelő jövedelmező­séggel exportált, s az elmúlt évben dinamikusan növelni tudta kivitelét. összességében azonban nem megnyugtató feldolgozóiparunk, ezen belül főként gépiparunk számos üzemének teljesítménye a külső piacokon. Ez annak tudható be, hogy kínálatunk és termékeink jelentős hányadá­nak minősége nem eléggé ver­senyképes. A termelési költségek tovább­ra is magasak. Itt igen kényes kérdés volt az energiafelhasz­nálás. A népgazdaság, a ter­melés fajlagos energiaigénye nem csökkent. Azt sem tekint­hetjük normálisnak, hogy az állami támogatást élvező ener­giaracionalizálási célú beruhá­zási javaslatok túlnyomó része nem energia-megtakarítást, ha­nem egyik energiahordozó má­sikkal történő helyettesítését te­kinti feladatának. Hasonló a helyzet a másodlagos anya­gokkal, hulladékokkal való gaz­dálkodással is. A gépioarban például a hulladékok növekvő értéke ellenére csökkent a hasznosításukból származó megtérülés. Kedvező viszont, hogy a mezőgazdaságban az 1979. évinél lényegesen na­gyobb termelést 3 százalékkal kevesebb energiafelhasználás­sal érték el. A vállalatok tettek lépéseket a munka- és üzemszervezés, a korszerű bérezési, ösztönzési rendszerek alkalmazására is. A fő ösztönző ebben sok helyütt elsősorban a munkaerőhiány volt. Men ez a tényező gyengül, illetve részterületekre szorul vissza. A munka- és üzemszer­vezés, szélesebben értelmezve: a vállalati belső szervezet és érdekeltségi rendszer javítá­sa a jövőben a fokozódó nyere­ségérdekeltség alapján kell hogy kibontakozzék. Az 1980. évi beruházási te­vékenység elfogadhatóan igazo­dott a népgazdaság rendel­kezésére álló lehetőségekhez. A szocialista szektor beruházá­sainak volumene a tervezett 4—5 százalékkal szemben 8 százalékkal csökkent. Mérséklődött a befejezetlen beruházások állományának nö­vekedése. Az eredmények egye­lőre nem annyira a befejezések felgyorsulásának, inkább o kevesebb induló beruházásnak köszönhetők. Az állami döntésű nagyberuházások körében a már folyamatban lévő beruhá­zások befejezésére helyeztük a hangsúlyt. A vállalati beruházásokat a korábbinál átgondoltabb kö­telezettségvállalás, nagyobb meqfontoltság jellemzi, örven­detes, hogy nőtt a viszonylag gyorsan megvalósuló beruházá­sok aránya. De nem örven­detes, hogy a beruházási forrá­sok korábbinál 4 százalék­ponttal nagyobb hányadát for­dították építésre, a gépbeszer­zések értéke arányosan csök­kent. Az 1980-as hitelfolyósítás a tervezett 21 és fél milliárd fo­rinttól kissé elmaradt, a konver­tálható export árualapok nö­velését szolgáló — a teljes kon­tingens mintegy felét kitevő — hitelek iránt az érdeklődés a vártnál kisebb volt. Az állami költségvetés 1980- ban is sokirányúan és jelentős mértékben járult az életszínvo­nal megszilárdításához. A társadalmi közkiadások 14 százalékkal nőttek. A társadalombiztosítási ki- cdások 17 százalékkal növeked­tek. A nyugdíjakra fordított ki­adások növekedése 16 száza­lék volt. Az átlagos nyugdíj kö­zelebb került az átlagos bérhez. 1980 közepén emeltük a három- és többgyermekesek családi pótlékát. Így a gyermeknevelés­hez kapcsolódó társadalom- biztosítási juttatások több mint 19 százalékkal emelkedtek. A költségvetés egészségügyi és szociális célú kiadásai több mint 14 százalékkal nőttek. A kórházi ágyak száma mintegy 2500-zal, csaknem 3 százalék­kal gyarapodott. A bővítések és korszerűsítések mellett meg­épült a dél-pesti és a kecske­méti új kórház. A kulturális és oktatási ki­adásokat 1979-hez képest mint­egy 16 százalékkal növeltük. Az általános iskolai osztálytermek száma — az ideiglenes megol­dásokkal együtt - a múlt év­ben 1700-zal emelkedett 1979- hez képest. Az igazgatási, jog- és rend­biztonsági, valamint a védelmi kiadások az előirányzottnál jó­val mérsékeltebben, egy év alatt 8,6 százalékka'l nőttek. A költségvetési gazdálkodás javításában még sok feladatunk van. Nemcsak a vállalatoktól és a szövetkezetektől kell haté­konyabb munkát elvárni, ugyan­akkora a követelmény a költség- vetési intézményekkel szem­ben is. A társadalompolitikai célok megvalósítását szolgáló intéz7 ményhálózat nagyobb része a tanácsok irányítása alatt áll. A tanácsok gazdálkodnak a költségvetési intézmények álló­eszközeinek és a költségvetési szervek kiadásainak mintegy 60 százalékával. Jelentőségének megfelelően, összhangban köte­lezettségünkkel, írásban az országyűlés elé terjesztettük a tanácsok 1976—80. évi gazdál­kodásáról szóló beszámolót is, amely tevékenységüket részle­tesen értékeli. A tanácsok el­múlt 5 évi gazdálkodását ösz- szességében a tervszerűség, a népqazdasági terv szolgálata, az ágazati és területi célok össze­hangoltabb érvényesítése jelle­mezte. Előirányzataikat o tör­vényben kapott felhatalmazás alapján a kormány ruqalmasan, az élet követelményeihez igazí­totta. így az elmúlt öt évben a tanácsok működtetési célra mintegy 13, fejlesztésre közel 18 százalékkal többet fordítottak az ötéves tervben tervezettnél. Az idei évnek gyakorlatilag a fele eltelt. Ez idő alatt a répqazdaság alapvetően a terv fő követelményeivel összhang­ban fejlődött. A kivitel gyor­sabban nőtt, mint a behozatal. Az ipari termelés növekedést mutat, de a tervezettet nem éri el. Nagy erőfeszítések kellenek mindenekelőtt a termelés ha­tékonyságának növelésében ah­hoz, hogy az idei terv megva­lósuljon, mivel a tőkés piaci dekonjunktúra súlyosan hátrál­tatja kiviteli tervünk teljesíté­sét. Egy olyan, viszonylag kis ki­viteli tételekkel rendelkező or­szágnak azonban, mint hazánk, még kedvezőtlen helyzetben is meg kell tudni ragadnia az exportértékesítés lehetőségeit. A mezőgazdaság ez., évi ter­vének teljesítése is komoly erő­feszítést kíván. Az idei költséqvetés előter­jesztésekor jeleztük, hogy 1981- ben sem íqérhetünk mást az életszínvonal terén, mint az át­lagos reáljövedelem és reálbér szintentartását, illetve a szo­ciális, kulturális ellátás és a lakásépítés t.erén a folyamatos ■ előrehaladást. Ennek a feladat­nak eleget teszünk. Az éves terv 4,5—5 százalé­kos fogyasztói árszínvonal-növe­kedést vett számításba. Ezzel szemben az év első négy hó­napjában a fogyasztói árszín­vonal 3,8 százalékkal emelke­dett. Sokoldalú mérlegelés alap­ján a kormány úgy döntött, hogy június 29-ével átlagosan 10 százalékkal emelni kell a húsfélék fogyasztói árát.. A húsáremelés azért vált szükségessé, mert a mezőgaz­daságban felhasznált ipari ere­detű anyagok árnövekedése miatt az elmúlt másfél évben mintegy 20 százalékkal emelni kellett a felvásárlási árakat, hogy a termelők érdekeltsége biztosítva legyen. A most elha­tározott áremelés után is átla­gosan 23 százalékos ártámo­gatást nyújt a költségvetés a húsfélék fogyasztói árához. A húsárak átlagosan 10 szá­zalékos emelésén belül a tőke­húsok ára 13 százalékkal, a húskészítményeké 8 százalékkal, a baromfihúsé átlag 6 száza­lékkal emelkedik. A hús- és hús­félék drágulását a gyermek-, a szociális, valamint az egész­ségügyi intézményekben alap­jában az állam viseli, a lakos­ság által fizetett térítési díjak nem változnak. Az áremelkedést a munkahelyi étkeztetésben a munkáltató fedezi, a dolgozók által fizetett étkezési díj nem változik. Az üdülési díjak sem emelkednek az intézkedés nyo­mán. Nagy figyelmet fordítunk ar­ra, hogy a fogyasztói árképzés­ben rend legyen, és az árak — ha közgazdaságilag indokolt — ne csak emelkedjenek, hanem csökkenjenek is. Az 1980. ja­nuár 1-i termelői árrendezés kapcsán például a ruházati cikkek viszonylag széles köré­ben mérséklődtek az árak. A világpiaci árak változásával összefüggésben legutóbb csök­kent a festékek és egyes vas­műszaki cikkek termelői és fo­gyasztói ára. A VI. ötéves terv előírja, hogy az átlag alatti nyugdíjak vá­sárlóértékét megőrizzük, s a legalacsonyabb nyugdíjakét növeljük. Ezt már idén is ér- vényesítendőnek látjuk. Ezért az ún. nyugdíjautomatizmus mini­mális összegét az 1981. év köze­pétől 70 Ft-ról 100 Ft-ra emel­tük. A 100 Ft-os éves minimális emelkedés a nyugdíjasok több, mint felénél nem 2, hanem leg. alább 5 százalékos emelkedés, és így nyugdíjuk lépést tart az árszínvonal növekedésével. Ez az intézkedés a következő évek­re is érvényes. Egyidejűleg havi 100 Ft-tál emeltük —. egyszeri intézkedésként — a nyugdíja­sok házastársi pótlékát. A beruházásokra az év első öt hónapjában — a tervezett irányzatnak megfelelően — 5 százalékkal kevesebbet fordítot­tunk, mint tavaly az azonos időszakban. Több jel mutat vi­szont arra, hogy a beruházási vásárlóerő magasabb a számí­tottnál. A beruházási terv túl­teljesítése keresztezné egyensú­lyi céljaink megvalósítását. A gazdaságos termelés fejleszté­sének utat engedve ezért gon­dosan szabályozni, garantálni kell a tervezett felhalmozási arányokat. A hatékony gazdasági mun­ka alátámasztására a kormány több intézkedést tett a vállalati és az irányítási szervezet töké­letesítésére, az ésszerűbb taka­rékosság érvényesítésére. Hatékonyabb kormányzati munkát szolgál az Ipari Minisz­térium és a Művelődési Minisz­térium létrehozása. Ez — amel­lett, hogy meggyőződésünk sze­rint javítja az irányítás színvo­nalát —. egyben a két szerve­zetben dolgozók léfszámának több mint 700 fős csökkentését is lehetővé tette. Az igazgatá­si szervezetek, minisztériumok, országos hatáskörű szervek, ta­nácsok létszáma — a már em­lített két minisztérium létszám- csökkenésén túlmenően — 1976 —80 között több mint 3400 fő­vel csökkent. Jó eredményeket hoztak a ta. ka rékossági intézkedések, töb­bek között a közületi személy- gépkocsik használatát módo­sító, a múlt év elejétől folya­matosan életbe lépett szabá­lyok. Több száz nyugati típusú gépkocsi leadása, a magáncé­lú használat erőteljes korláto­zása és más intézkedések már eddig is 130 millió forint meg­takarítást eredményeztek, és ez évtől évi 300 millió forint továb­bi megtakarítás várható. Széles körű munka folyik an­nak érdekében, hogy a válla­lati szervezetei rendszer job­ban alkalmazkodjék a gazda­sági követelményekhez. 1980- ban, illetve ez év január else­jei határidővel megszüntettünk 6 trösztöt. Ennek, valamint a további nagyvállalatokat érin­tő szervezeti módosításoknak az eredményeként több. mint 70 önálló vállalat kezdte el műkö­dését. Szélesedett a termelő- vállalatok közvetlen külkereske­delmi jogosultsága is. Folynak a munkák azoknak az egyszerűbb vállalati és szö­vetkezeti szervezeti formáknak a kialakítására, amelyek — a jelenlegieket kiegészítve — ru­galmasabban, kisebb költség­gel és adminisztrációval, ered­ményesebben láthatják el min­denekelőtt a lakosság szolgál­tatási, építési, iparcikkellátási igényeit. • 1 ' - 1 -- ^ A lakásgazdálkodásban élet­be lépett néhány jogszabály, amely hozzájárul o mobilitás feltételeinek javulásához. Ennek egyik eleme a lakáshasználat­bavételi díj, és ezzel össze­függésben a bérlakásból lelé- péskor fizetett díj összegének emelése, ugyancsak ide tartoz­nak olyan intézkedések is, amelyek kedvezőbbé, könnyeb­bé teszik a különböző lakásfor. mák közötti cserét. Egyes épít­kezéstípusoknál javulnak a hi­telhez jutás feltételei, a csopor­tos, korszerű családiház-építés feltételeit közelítjük az egyedi, többszintes lakásépítéshez. A lakásgazdálkodás javítására még további intézkedéseket is szükségesnek tartunk. Gazdálkodásunk tavalyi és idei tapasztalatai arra intenek, hogy tervünk fő céljainak meg­valósítása, a teljesítmények nö­velése, valamint a bevételek és kiadások tervezett arányainak betartása napról napra nehéz feladatok megoldását követeli meg. Milyen intézkedéseket igényel a további tervszerű fejlődés? A lehető legnagyobb követ­kezetességgel kell alkalmazni a meghirdetett érvényes árkép­zési szabályokat és ezzel is nö­velni kell a nyereség hatékony, ságot kifejező képességét. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a vállalatok csak a teljesítményeken alapuló pénz­ügyi lehetőségeikkel összhang­ban vállaljanak — és vállal­hassanak — különféle, főként beruházási és bérfejlesztési kö­telezettségeket. Ugyanakkor se­gíteni kell továbbra is a jöve­delmezően gazdálkodó vállala­tok dinamikus fejlődését. A költségvetési szerveknek az ésszerű takarékosság mellett kell mind teljesebben ellátni funkcióikat, megfelelve ez ügy­ben viselt politikai felelősségük­nek — zárta beszédét a pénz­ügyminiszter. majd kérte a kép­viselőket. vitassák meg és fo­gadják el a benyújtott törvény- javaslatot. Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1980-as év költségvetési zárszámadásáról és a tanácsok 1976-80. évi pénzügyi tervé­nek végrehajtásáról szóló írá­sos és szóbeli beszámolóval, az ez évi végrehajtásáról és a tervezett intézkedésekről adott tájékoztatóval, a párt Közpon­ti Bizottsága és a magam ne­vében egyetértek. Csatlakozni kívánok a be­számolónak ahhoz a gondola­tához, hogy a Központi Bizott­ság 1978 decemberi határozata után a gazdálkodásban, a gazdasági építőmunkában je­lentős változások indultak meg, s ezek hozzájárultak ahhoz, hoav 1979-ben és 1980-ban lé­nyegesen javult az ország kül­gazdasági egyensúlya. Mint egész közvéleményünk, az ipar dolgozói is nagyra ér­tékelik a mezőgazdaság ered­ményeit, amelyeket az elmúlt esztendőben nehéz időjárási körülmények között ért el, s amelvek az ország élelmiszer- ellátásának biztósítása mellett az export árualapok növelésé­hez is nagymértékben hozzá­járultak. Elmondhatom azt is, hogy javult az ipari termelés al­kalmazkodása er piaci igények­hez, csökkent a gazdaságtalan termékek száma és qyorsult a termékszerkezet átalakulása. A-> 1980-ban bevezetett ter­melői árrendszer és jövedelem­szabályozás jobban közvetíti a világpiac szigorát az ipar szá­mára is. A mai világgazdasági helyzetben a minisztériumban és a vállalatoknál kemény meg­próbáltatásokon keresztül ta­nuljuk meg ismét a régi leckét — amit a magyar ipar korábban jól tudott —, hogy eladni csak­is korszerű, jó minőségű termé­ket lehet, hogy a vevő megkí­vánja az alkatrészellátást és szervizszolgáltatást, nem tűri a szállítási késedelmeket. Ez ma még főként az exportnál szorongat bennünket. De dol­gozó népünk érdeke, hogy ezek az egyébként normális követel­mények a belső piacon, az ipar és a vásárlók, az ipari vállalatok egymás közötti kap­csolatában is uralkodóvá vál­janak. Ezek az igények ma még sok vállalatot azért hoznak eseten­ként szorult helyzetbe, mert egy részüknek még nem sikerült kel­lő mértékben alkalmazkodniuk az új, a rrjagasabb követelmé­nyekhez, de hogy egyre több­nek sikerül, azt az év első öt hónapjában tapasztalt gazda­sági folyamatok is igazolják. Az ipari termelés az elmúlt évi csökkenés után ez évben megélénkült, bár a tervezett­nél egyelőre kisebb mértékben; az év első öt hónapjában 2 százalékkal haladta meq az előző évit. Az egyes áqazatok termelése különbözőképpen alakult. Szándékainkkal egye­zően. ott magasabb a termelés növekedése, ahol az értékesítés is kedvező, és ott csökkent á termelés, ahol a kereslet is lanyhult. A termelékenység jól alakult, mintegy 6 százalékkal emelke­dett, tehát gyorsabban nőtt, mint a termelés. A több termé­ket ugyanis 31 ezerrel kevesebb ember állította elő. Az adatok bizonysága szerint legfőbb gondunk, hogy az ex­portértékesítés nem kielégítő ütemben nő. Igaz, hogy nincs könnvű helyzetben az ipar. A világpiacon ma sokkal többen akarnak eladni mint vásárolni. Kétségtelen, hogy ilyenkor el­sősorban azok tudnak eladni, okik keresett és korszerű ter­mékeket gazdaságosan gyár­tanak, gyorsan képesek alkal­mazkodni a változó igények­hez. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom