Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)
1981-06-26 / 173. szám
1981. június £6., péntek Dunántúlt napló 3 Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) Az elért életszínvonal megszilárdításának politikáját a múlt esztendőben is tartani tudtuk. Az ez évi vállalati bérfejlesztések is azt mutatják, hogy az 1981. évi népgazdasági tervben előirányzott 5 százalékos béremelést teljesíteni fogjuk. A tervezett 4,5—5 százalékos fogyasztói árszínvonal-növekedést — beleszámítva a most bejelentett húsáremelést is — nem lépjük túl. A bérből és fizetésből élő dolgozók most júliustól folyamatosan állnak át a rendszeres ötnapos munkahétre. Az átállást vállalati önerőből, és a dolgozók munkabérének csökkenése nélkül kell megoldani. A lakossági szolgáltatás színvonala emiatt nem csökkenhet. Politikánkkal egyezően először a több műszakban, nehéz munkakörülmények között dolgozók térhetnek erre át, ha a feltételek biztosítottak. Az ötnapos munkahét bevezetését a lakosság kedvezően fogadja. Ami az ez évi feladatokat illeti, további nagy erőfeszítésekre, a források felhasználásában további önmérsékletre, a termelési és értékesítési folyamatban a hazai és külföldi kereslet mennyiségileg és minőségileg jobb kielégítésére van szükség. A következőkben az iparirányítás úi szervezetéről, funkcióiról, törekvéseiről szólt. Az Ipari Minisztériumnak az elmúlt fél év alatt 3 feladatot kellett eayidőben elvégezni: — létrehozni az új szervezetet, measzüntetni a réqieket; — biztosítani az iparirányítás folyamatosságát; — hozzákezdeni az új tennivalók megfogalmazásához és végrehajtásához. Az új szervezet az év első két hónapjában létrejött és megkezdte működését. Létszáma1 éppen fele a korábbi három minisztériuménak. Megjegyzem — bár nem ez volt az átszervezés fő célja -, hogy ez évenként mintenv 50 millió forint meqtakarítást jelent a költségvetésnek. A három minisztérium megszüntetése természetesen érinted emberi sorsokat, ótmenetilea nyugtalansággal is járt. He vénül is mindenkinek a helyzete — azé is, aki nem került át az új szervezetbe — a szociális*'« ^''-níjnitás szellemében rendeződött. Kialakulóban van, ma már élénk és sokszínű - bár természetesen vitákkal is tarkított — a kaDcsolat a vállalatok és a minisztérium között. A nemzetközi tevékenvséaben meakülönböztetett figyelmet fordított a tárca a korábban kialakult szoros gazdasági együttműködés folytatására, elsősorban a Szovjetunióval s a többi szocialista országgal. Az átszervezés nem zavarta meg a nemzetközi kapcsolatok tervszerű menetét. Nem az Ipari Minisztérium feladatainak nagyságát kívánom hanqsúlvozni és nem is az együttérzés felkeltése a célom, hanem azt n meaqyőződést szeretném erősíteni, hogv a minisztériumi apparátus felére csökkent létszámával a régi feladattömeget elvégezni és mellette új típusú és az előrehaladáshoz nélkülözhetetlen igényeknek is meqfelelni reménytelen vállalkozás lenne. Mindez önmagában is az irónvítás tartalmi és módszerbeli változtatására késztet bennünket. Ezért ha már elegendő tapasztalattcr! rendelkezünk, iavosolni foaiuk további olvan funkciók, jogkörök. feladatok leadását, amelyek lehetővé teszik, hoqv erőinket még inkább azokra a fel» adatokra összpontosíthassuk, amelyekhez kellő informáltsáq- gal rendelkezünk, s amelyeket valóban a felső irányítás szintjén kell meqoldani. A párt és a kormány vezetésének megítélése szerint az átszervezést sikerült úgy végrehajtani — és saját kollektívánk is ezen a véleményen van —, hogy atz különösebb zavart nem okozott a gazdasági életben. Meg kell azt is mondani, hogy a folyamatossághoz naqvban hozzájárult az a támogatás, amit a politikai és társadalmi . szervezetektől, valamint a közvéleménytől és a sajtótól kaptunk bizalomban, megértésben, biztatásban, s annak is, amit a társszervektől kaptunk operatív segítségben. Köszönet mindezért. Az átszervezés munkáját tehát befejezettnek tekintjük, s most mór erőinket feladataink végrehajtására fordítjuk. Az Ipari Minisztérium fő feladata elérni, hogy az ipar minél magasabb színvonalon járuljon hozzá a nemzeti jövedelem növeléséhez, kielégítse a belföldi keresletet; és növekvő mértékben javítsa az ország külgazdasági egyensúlyi helyzetét. A kormány által jóváhagyott energiagazdálkodási program megvalósulása érdekében el keil hárítanunk az iparban jelentkező minden akadályt, amely a program megvalósulását késleltetheti. Részt veszünk a komplex anyaggazdálkodási program kidolgozásában, meg kell találnunk az anyagfelhasználás csökkentésének lehetőségert és az arra ösztönzés, illetve késztetés módszereit az iparban, a berendezéseink nehezek, így magasabb az anyagköltség. Sok nálunk a hulladék, ugyanakkor kevés hulladékot hasznosítunk. Ki kell dolgoznunk a két új központi fejlesztési programnak: az elektronikai és a gyógyszer-, növényvédőszer- és intermediergyártás központi fejlesztési programjának a részleteit. Egyik legfontosabb feladatunk a műszaki haladás elősegítése, serkentése. A magyar iparban dolgozó műszaki értelmiség méltó folytatója elődeinek, alkotóképes, fantáziadús, nemcsak lépést tud tartani a világ gyors műszaki haladásával, hanem jó néhány területen az élen is tud járni. Az ipar teljesítménye mégis csak néhány területen kiugró, s elég sok területen nem éri el a nemzetközileg is elfogadható színvonalat. Feladatunknak tekintjük, hogy feltárjuk ennek akadályait és felleljük azokat a vezetésben, az érdekeltségi rendszerben, a jogrendünkben szükséges változtatásokat, amelyek felszabadíthatják a műszaki haladást elősegítő, de ma még szunnyadó passzív erőket. Az iparvállalati szervezeti kereteket is olyan irányba kell alakítanunk, amely jobban kedvez a műszaki haladásnak. Ismert, hogy az ipari termelés nagy része néhány tucat nagy- vállalatnál koncentrálódik és kevés kis- és középvállalatunk van. Fontosnak tartjuk a vállalatiszervezeti keretek korszerűsítésének folytatását. E tevékenységben legfőbb kritérium a rugalmas alkalmazkodóképesség kialakítása, tekintet nélkül a vállalat-nagyságokra. Meggyőződésünk, hogy a közeli és távoli jövőben is e készség kifejlesztése a szervezeteknél egyik legfőbb teendőnk. A legkedvezőbb vállalati, szervezeti keretek kialakítása nem világnézeti, hanem fontos napi gazdasági kérdés. Ugyanakkor nem téveszthetjük szem elől - s ez nem is lehet vita tárgya -, hogy a nagyüzemek és a nagyüzemi munkásság szerepe továbbra is meghatározó a szocialista rendszer szilárdsága és ereje tekintetében. De ez nem jelenti azt, hogy a nagyüzemek politikai jelentőségét elszakítva lehet nézni a nagyüzemek jövedelmezőségétől, a hatékonyságtól. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy nagyüzemeink gazdaságosak legyenek, de nem külön kedvezmények útján, hanem a vállalati munka valóságos eredményeként, éppen a nagyüzem tényleges előnyeit kihasználva. Nagyobb gazdasági eredmények elérésének fontos feltétele kádermunkánk színvonalának javítása. A vezetők munkájának mércéje, hogy a rábízotf vállalat hogyan állja ki a nemzetközi összehasonlítás próbáját. Sok nagyszerű gazdasági vezetőnk van ma is. Ezek nemcsak a számokkal mérhető teljesítményekben, a műszaki fejlesztésben tűnnek ki, hanem abban is, hogy a dolgozók ügyének szolgálata az életük értelme. Éppen ezért képesek a körülöttük levőket is nagy teljesítményekre mozgósítani. Ezek a vezetők példaképeink, s az Ipari Minisztériumnak azon kell munkálkodnia, hogy minél több ilyen vezető legyen az iparvállalatok élén. Végül a vállalatok és a minisztérium közötti munkamegosztásról vagy megszokott kifejezéssel élve, a vállalati önállóságról szólt Méhes Lajos. Az elmúlt 13—14 évben a vállalatok kinőttek a kamaszkorból, érett, önálló „felnőttekké" váltak. Az Ipari Minisztérium a jövőben is épít a vállalatok érettségére és nem fog arra törekedni, hogy a maga hatáskörébe vonja azokat a feladatokat, amelyekkel a vállalatok saját maguk is megbirkózhatnak. Arra a kérdésre, hogy „kit képvisel az Ipari Minisztérium?” úgy vélem, a helyes válasz az, hogy a vállalatok, intézmények előtt a kormányt képviseli, a kormányban pedig az ipart. Az Ipari Minisztérium dolgozói és vezetői e törekvéseket kívánják minden erejükkel és politikai elkötelezettségükkel szolgálni I Az 1980. évi zárszámadásról és a tanácsok 1976—80. évi pénzügyi tervének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a Magyar Szocialista Munkáspárt Közoonti Bizottsága és a magam nevében azzal a jó érzéssel fogadom el és ajánlom elfogadásra, hogy abban népünk munkájának, szorgalmának, tehetségének eredményei fejeződnek ki, és bizonyítják, hogy a munkásság, parasztság és értelmiség egységesen vesz részt a nem könnyű gazdasági feladatok megoldásában, a párt és a kormány politikájának végrehajtásában. flz országgyűlésen felszólaltak Nagy József (Baranya m. 6. vk.), az MSZMP Baranya megyei Bizottságának nyugdíjas első titkára (felszólalását közöljük), Novak Pálné (Heves m. 10, vk.), nyugdíjas orvos, Fritz László (Zala m. 10. vk.), a Kőolaj. és Földgázbányászati Vállalat lovászi üzemének motor- szerelő csoportvezetője, Legény Béláné (Szolnok m. 14. vk.), a Lehel Hűtőgépgyár jászárokszállási hűtő. és klímatechnikai gyáregységének szerelője, Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter, (felszólalását közöljük), Péterfi Ferenc (Vas m. 4. vk.),a Szombathelyi Lakástextil Válla, lat kőszegi posztó, és nemezgyárának üzemrészvezetője, Weiszböck Rezsöné (Győr m. 15 vk.), a Soproni Szőnyeggyár iqazgatója, Tözsér Gáspár (Nógrád, 4. vk.). a Nógrádi Szénbányák aknaüzem biztonsági megbízottja, Horváth Sán- dorné (Bp. 25. vk.), a Magyar Gyapjúfonó. és Szövőgyár csoportvezetője, Mag Pál, (Csonq- rád m. 11. vk.), a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója, Karkus Sándor (Komárom m, 4 vk.), az Oroszlányi Szénbányák Vállalat vájára, Selyem Zsigmond (Bács m. 5. vk), a ikunszentmiklósi Egyetértés Tsz elnöke Tóth József (Fejér m. 2. vk.), a Székesfehérvári Köny. nyűfémmű hengerész csoportve. zetője és Héry László (Szabolcs m. 6. vk.), a rakamazi Győzelem Tsz elnöke, A nyári ülésszak első munkanapján felváltva elnökölt Apró Antal, valamint Péter János és Cservenka Ferencné. Az országgyűlés pénteken 10 órakor az 1980. évi költségvetés és a tanácsok 1976—80. évi pénzügyi tervének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitájával folytatja munkáját. Szintén az ülésszak második napján kerül sor a Központi Statisztikai Hivatal elnökének a statisztikáról szóló 1973. évi V. törvény eddigi végrehajtását összegző beszámolójára, valamint az interpellációkra. Dr. Nagy József képviselő felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés teljesítéséről szóló jelentés az évente rendszeresen visszatérő napirendekhez tartozik és ennél fogva hajlamosak vagyunk arra, hogy rutinjellegű feladatnak tekintsük. Ez nyilván soha nem volt helyes, ma pedig különösen nem az, hiszen a jelentés a magyar gazdaságtörténet olyan időszakáról szól, ami bővelkedik hasznos tapasztalatokban és remélhetőleg egyben minőségi változást is jelent gazdaságpolitikánkban. Az 1980-as év nemcsak az V. ötéves terv befejező esztendeje volt, hanem azoknak a fontos elhatározásoknak a próbája is, amelyeket az intenzív gazdasági módszerek erősítése érdekében hoztunk. A jelentésből kitűnik, hogy eredményeink kedvezőbbek a korábbiaknál és a népgazdaság 1980. évi fejlődésének tapasztalatai bizonyítják gazdaságpolitikánk irányának helyességét. Külgazdaságunk egyensúlyának javulása — gazdaságunknak a külső- és belső körülményekhez való alkalmazkodókészsége, az áruellátás színvonala — tovább növelték hazánk nemzetközi tekintélyét. Mostanában sok és többségében elismerő írás jelenik meg gazdaságunk eredményeiről a nemzetközi sajtóban. Ennek nyomán néha olyan félelmem is támad, hogy „ki akarják énekelni szánkból a sajtot”. Az eredmények valósak és a magyar közvélemény — a kibontakozás módszereit érintő viták ellenére is — reálisabban,' józanabbul ítéli meg helyzetünket, mint korábban. Az 1980- as év eredményeit azonban nem szabad túlértékelni sem, mert a kedvező változások csak részben köszönhetők a gazdálkodási magatartás változásának, és jórészt az időközben hozott központi - de nem mindig közgazdasági — intézkedéseknek tudhatok be. Ezek hasznosságuk és indokoltságuk mellett azonban kevésbé- alkalmasak arra, hogy hosszú távon szabályozzák gazdaságunk menetét. . A gyors javulást elősegítette az is, hogy a gazdálkodó szervezetek - korábbi eredményük alapján — még elegendő tartalékkal rendelkeztek a központi intézkedések végrehajtására — vagy éppen ezek ellensúlyozására. Nem valószínű, hogy a következő években is így lesz, hiszen mind több területen érzékelhető, hogy kimerülőben vannak azok a tartalékok, amelyek c saját felhasználás visszafogásából adódnak. Néhány aggasztó tünet ez év első felében máris jelentkezett. (Gondolok itt az ipari termelés szerkezet- váltásának lassúságára, a nemzeti jövedelem nem kielégítő fejlődésére, illetve a felhasználás ezt meghaladó mértékére.) A következőkben néhány olyan kérdésről szeretnék szólni — különösen a tanácsi gazdálkodás elmúlt öt évének tapasztalatai alapján — amelyek részletesebb vizsgálódást igényelnek, s amelyek az elkövetkező évek szempontjából fontosak. Ismeretes, hogy az 1980. évi beruházási ütem 8—10 százalékkal maradt alatta a megelőző évinek. Ez a csökkentés szükségessé tette az erőforrások összpontosítását, átcsoportosítását a befejeződő beruházásokra, amit részben a folyamatban levők terhére kellett végrehajtani. Itt a korábban szá- moltnál is nagyobb mértékű lett az áthúzódó beruházások száma, illetve a VI. ötéves terv ez irányú tehertétele. Következményeként 1981-ben nem tudunk új beruházást indítani, de az 1982. évben is alig-alig nyílik erre lehetőség. Bár nem tehettünk mást, de számolnunk kell azzal, hogy a beruházások ilyen mértékű visszafogása — hosszabb távon — veszélyeztetheti a gazdasági fejlődésünk folyamatosságát. Jelenlegi helyzetünk gondjait az is példázza, hogy egyidejűleg két egymásnak ellentmondó igényt kell kielégíteni. Valós törekvés ugyanis, hogy növekedjék az előrelátás időtávlata, illetve biztonsága. Nyilvánvaló, hogy nagyobb távlatú előrelátást igényel maga a fejlesztési, beruházási tevékenység is, hiszen a cél megfogalmazásától a létesítmény üzembe helyezéséig eltelő, idő a tapasztalatok szerint néha hosz- szabb egy-egy középtávú tervidőszaknál. (Többségében olyan fejlesztésekről kell most döntenünk, amelyek hatásával a következő tervciklusban számolhatunk.) Ugyanakkor a gyorsan változó gazdasági feltételek, az operatív jellegű központi intézkedések a rövid távlatú gondolkodásra, az érdekek rövid távú mérlegelésére késztetik a gazdálkodó szervezeteket. Gyakori probléma az, hogy a központi döntések figyelmen kívül hagyják a végrehajtás időigényét, illetve a rögtönzött intézkedéseknek a napi munkára gyakorolt hatását. Például: a tanácsok éves fejlesztési gazdálkodását átlagosan 6—8 központi intézkedés módosítja. Ennyiszer kell átdolgozni az éves terveket, módosítani a kivitelezői szerződéseket, illetve időszerűsíteni a folyamatban levő beruházások dokumentációit. S ekkor még az árváltozások hatásáról — amely minden egyes alkalommal igényli ezeket a műveleteket — nem is beszéltünk! Engedjék meg, hogy szóvá- tegyem a megyét érintő, de voltaképpen a népgazdasági jellegű problémák egyikét, a kokszszéntermelés fejlesztésére vonatkozó terv jelenlegi helyzetét. örömmel olvastam a jelentés 30. oldalán, hogy az öt indításra előkészített nagyberuházás között ez is szerepel. Ismereteink szerint azonban a jelentésben foglaltakkal ellentétben máris jelentős fáziskésedelemben vagyunk. A fejlesztéssel kapcsolatos feladatok időigényesek, és ma még mindig nem látjuk pontosan a tennivalóinkat. Félő, hogy a késedelmes döntés a program csúszását fcgja eredményezni, s ez pedig, a jelenlegi világpiaci árak ismeretében, komoly többletkiadással terheli a népgazdaság anyagi helyzetét. Kérjük ezért az illetékes testületek, a Tervhivatal és az Ipari Minisztérium e kérdésben való mielőbbi állásfoglalását. Objektív okok folytán feltehetően hosszú távra érvényes követelmény lesz, hogy csökkenjen a beruházási és növekedjék a fenntartási építés aránya. Ennek indokoltsága nemigen vitatható, egyrészt, mert halaszthatatlanná vált a korábbról elmaradt felújítások pótlása, másrészt azért, mert az 50-es évektől napjainkig megvalósított lakásépítések — három évtized elteltével — a felújítások tömegességét igénylik. De azt hiszem, nem kisebb jelentőségű szempont az sem, hogy a meglevő épületek, intézmények korszerűsítésével - beruházási eszközök nélkül is — javítható a lakosság ellátásának színvonala. Ugyanakkor sajnálattal tapasztaljuk, hogy az építőipari szervezetek terveiben a minisztériumi elhatározás ellenére — sem érzékelhető a felújítási munkák arányának igényelt mértékű növekedése. Ezt részben azzal magyarázzák, hogy a korábban létrehozott korszerű építési technológiák nehezen konvertálhatók, s új kisgépek vásárlására pedig nincs elegendő pénz, másrészt pedig azzal, hogy összességében és szakmai összetételében elégtelen az ágazat munkaerő-ellátottsága. A tanácsi gazdálkodás öt évéről szóló jelentés több helyütt, többféle formában foglalkozik a településhálózat fejlődésével. Egyik oldalon a városok számának és a városi népesség arányának növekedésével, másik oldalon pedig a községek népességszámának csökkenésével. Lényegében ezek a tendenciák érvényesülnek megyénkben is, s ez azzal a következménnyel jár, hogy mind több település kerül a kritikus 500 fős létszám aló, illetőleg még jellemzőbbé válik a megye aprófalvas jellege. A VI. ötéves terv — indokoltan és szinte a 24. órában — tűzte ki célul a községek népességmegtartó képességének erősítését. Hadd szabadjon ehhez hozzátenni — a beszámoló jelentés megállapításaival ellentétben —, hogy a népesség- megtartó képesség erősítése nem csupán elosztási kérdés, s nemcsak az infrastruktúra fejlesztésén múlik. Szorosan kapcsolódik ehhez a feladathoz a helyi munkaalkalmak számának növelése, illetve a jövedelmi viszonyok további javításának lehetősége. A gazdaságfejlesztési eszközök mérsékeltebb növekedése, a feltételek szigorítása egyre inkább szükségessé teszik az ön- tevékenység növelését, a helyileg mozgósítható erőforrások feltárását, s ezekhez kapcsolódóan a helyi érdekeltség fokozását. A felhasználási lehetőségek korlátozása, a beruházási szint meghatározása — erről a beszámoló is szól — szintén csökkentette a tanácsok érdekeltségét a bevételek növelésében, illetve koordinációs beruházások szervezésében, és egyáltalán a megyében levő gazdaság fejlődésében. Jó lenne, ha a közelmúltban bevezetett szabályozás nem váltana ki ilyen kedvezőtlen hatást, és az új szabályozásra való áttérés nem járna együtt azzal, hogy a bevételek túlteljesítését azonnal és önmagától kövesse az állami támogatás mérséklése. Szóval ne legyen igaz az a mondás, hogy „az OT előbb vág és aztán kérdez!”. A gazdasági feltételek szigorodása már az V. ötéves tervben is csak az alapellátási feladatok fejlesztését biztosította, de ugyanez jellemző a VI. ötéves tervre is. Az alapellátás zavartalansága érdekében tanácsaink eddig is éltek a pénzátcsoportosítás lehetőségével. Ennek feltétele azonban eltérő mértékű a városoknál, illetve a községeknél. A községeknél ugyanis a rendelkezésre álló eszközök 75—80 százaléka már eddig is alapellátási célokat szolgált, így további átcsoportosításra alig van lehetőség. Ezért meg kellene találni annak a módját, hogy a lakossági alapellátást biztosító gazdasági egységek ellensúlyozni tudják az áremelkedések hatását. Sajnos, gondok vannak az alapellátás értelmezése körül is. A központi állásfoglalás ellenére — ennek tartalmát másként jelöli meg a fejlesztésekért felelős Tervhivatal, a költség- vetésért felelős Pénzügyminisztérium. (Például: a Pénzügyminisztérium több feladatot sorol az alapellátás körébe, mint a Tervhivatal.) De más tartalma van a Településfejlesztési Koncepcióban megjelölt alapellátásnak, s megint másként határozzák meg ennek fogalomkörét az ágazati minisztériumok. Ilyen körülmények között meglehetősen nehéz az egységes értelmezést biztosítani, illetve a „honnan—hová" átcsoportosítás kérdését egyértelműen megválaszolni. Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretném, ha a szóvá tett problémák kapcsán a régi katedrálisok azon szobraihoz kellene hasonlítani magqmat, amelyek csak felfelé tudnak mutogatni. Olyan időket élünk, amikor a gondok megosztásában, a tennivalók elhatározásában egyre kevesebb a különbség a „fent és lent" között. Meggyőződéssel állapítom meg, hogy helyes úton tartunk, és éppen ezért a helyzetünket és tennivalóinkat tartalmazó jelentést baranyai képviselőtársaim és a magam nevében elfogadásra javaslom.
