Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)

1981-06-14 / 161. szám

Együtt előnyösebb Nagyfeszültségű szigetelők készülnek a Zsolnay Porcelángyárban Öt év alatt 13 ezer lakást kell építeniük Építőknapi számvetés Érdekazonosság szükséges a beruházók, tervezők, kivitelezők között Talán szokatlan, hogy ünne­pi alkalommal, amikor Bara­nya több mint húszezer építő­munkása joggal büszkén te­kinthet körül Baranyában: sok­ezer lakás, új ipari létesítmé­nyek, üzletek, éttermek, kór­házak, utak jelzik munkájuk eredményét, mi mégis „az ab­lakokon belesve” kissé kritiku­san elemezzük munkájukat. Az elmúlt hetekben Baranya — és az építőipari ágazat felelős vezetői közösen is, külön-külön is áttekintették az építőipar helyzetét. Mint kiderült, a kö­vetkező tervidőszak anyagi le­hetőségei Baranyában nagyob­Szemet gyönyörködtető, eozin-mázas porcelánfigurák; nagyfeszültségű szigetelők; épületburkoló-lapok; számító­gép-vezérlésű köszörűgépekhez használatos csiszolókorongok — első hallásra egymással ne­hezen rokonítható termékek. Mégis van közös tulajdonsá­guk: megannyi egyéb cikkel együtt, finomkerémia-ipari gyártmányok, amelyek a tizen­öt telephellyel rendelkező or­szágos nagyvállalat, a Finom- kerámia-ipari Művek gyáraiban, üzemeiben készülnek. A FIM 11 ezer embert foglalkoztat, közü­lük hétezret vidéki gyáraiban. Most, amikor a népgazdaság­ban nem ritkák a szervezeti változások, dr. Sárközy Dezsőt, a művek vezérigazgatóját kér­deztük meg: miért előnyös a gyáraknak — s természetesen a népgazdaságnak is — e nagyvállalati forma? — A termelőegységek gazdál­kodása önálló ugyan, s követ­kezésképp érzékelik a piaci ha­tásokat és a gzdasági szabá­lyozókból származó követelmé­nyeket, ám élvezik azokat a kooperációs lehetőségekből adódó előnyöket is, amelyeket csak egy nagyobb vállalat ké­pes megteremteni. Ilyen előny a kerámiagyártás háttéripará­nak központi kialakítása: az alapanyagok, a mázak, a ke­rámiafestékek, az égetési se­gédeszközök, az őrlőtestek, a speciális szerszámok, s a cél­gépek gyártása. De az import­anyagok vásárlásakor a na­gyobb tételek miatt kedvezőb­bek 'az árak, s előny az is, hogv a külföldi cégek konszig­nációs raktárakat létesítettek nálunk. — A Finomkerámia-ipari Mü­veknek köztudottan jelentős az exportja is ... — A FIM termelésének egy­ötödét exportálja, s ennek na­gyobb hányadát tőkés orszá­gokba. Negyvennél több tőkés országba szállítunk, évente mintegy tíz százalékkal-növelve kivitelünket. — Milyen lehetőségei voltak és lesznek a gyárak fejleszté­sének? — A hetvenes években négy- milliárd forintot fordíthattunk fejlesztésre. Aligha kétséges, hogy például a korszerű Rom- hányi Építési Kerámiagyár ön­erőből nem nőtt voltna ki a ki­csiny cserépkályhagyárból. E fejlesztés foglalkoztatáspolitikai szempontból is fontos volt, hiszen a létszám megduplázá­sához vezetett. De Nógrád me­gyének eleve egyik meghatá­rozó iparága a finomkerámia: új az ugyancsak romhány:, kétszáz fős csiszolókorong-gyár és a tolmácsi, százötven embert foglalkoztató gépgyár, Balassa­gyarmaton pedig megújult a négyszázötven fős kondenzátor­gyár. így a FIM Nógródban mintegy kétezer embernek ad munkát. Ami a nógrádi üzemek jövőjét illeti: Romhányban továbbfejlesztjük a csiszoló­korong-gyártó részleget, az Építési Kerámiagyár pedig — miközben a legnagyobb ma­gyar burkolólapgyár marad — a hazai kerámiaipar festék- és frittegyártó bázisaként is to­vább korszerűsödik. A tolmá­csi gépgyár, amely valaha egy gépállomás elhanyagolt szere­lőüzeme volt, a kerámiaipari célgépgyártás bázisa lesz, a balassagyarmati üzem pedig az elektrotechnikai alkatrészgyártó program keretében lép előbb­re. Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Porcelángyárat már a Finomkerámia-ipari Művek lé­tesítette, átadása óta tovább­fejlesztette, s jelenleg vállala­tunk legnagyobb gyára. Most exportfejlesztő hitelt szándé­kozunk felvenni, hogy a padló­burkoló-lapok gyártását kor­szerűsíthessük. így megteremt­jük annak feltételeit, hogy a legigényesebb vevőinket is ki­szolgálhassuk fürdőszoba-be­rendezésekkel. Egyszersmind az is megoldóik, hogy e berende­zések színben, dekorációban egymással összhangban le­gyenek, ily módon termékeink még esztétikusabbakká vál­nak. — Milyen jövő vár a Hód­mezővásárhelyi Majolikagyárra? — Az a gyár hozzávetőleg hetven éves, s a helyi fazekas- hagyományokra alapozva, az alföldi festőművészek — Tornyai János és köre — hívták életre. Ma a termelés körülményei nem jók: a majolikagyárat rendbe kell tenni. Látványos beruházásra nem telik, ráadá­sul a világpiacon csökkent a majolikaáruk iránti kereslet. Ennek ellenére meg kell talál­ni azt az optimumot, amely mind a termelés felfutásával, mind a beruházási költségek­kel arányban áll. — Az iparág legpatinásabb gyára a Pécsett, 1868-ban ala­pított Zsolnay Porcelángyár. Visszakapja-e vajon régi rang­ját? — A jellegzetesen Zsolnay- kerámiák gyártásának fejlesz­tésével szeretnénk visszaszerez­ni azt a rangot, amely a pécsi gyár termékeit a húszas évek­ben Európa-szerte fémjelezte. Az eozin „titkát” sehol a vilá­gon nem ismerik, de a gyárban is mindenkor csak ketten a tudói. Azzal a gondolattal foglalkozunk, hogy művészi színvonalú kandallókat, cserép­kályhákat készítsenek exportra. A pécsiek edénygyártásóban az esztétikai-művészi színvonal emelése a cél; olyan szállodai étkészleteket kell gyártani, amelyeket Európa bármely ho­teljében az asztalra lehet tenni. — A nagyvállalati forma aka­dálya-e a viszonylagos önálló­ságnak? — Nem. Január 1. óta példá­ul a Herendi és a Hollóházi Porcelángyár önálló vállalat­ként működik. A FIM kollektí­vája büszke lehet arra. hogy része volt a nagyhírű herendi gyár megújításában. A holló­házi gyár, amely a település egész lakosságának kenyerét adja, a hatvanas években már- már a fennmaradásáért küz­dőt; azóta az elaggot műhe­lyek helyén korszerű gyár éo" ' E két beruházás több mint hétszázmillió forintba került. Ma, önálló vállalatként, mind Herend, mind Hollóháza jelen­tős devizát hoz a magyar nép­gazdaságnak. Földes Tamás 210 lakás épül Orfűn Jól halad a terület-előkészítés 3,7 milliós megyei támogatás Pécsett építési telekhez jut­ni nem könnyű. Több feltétel is szükségeltetik hozzá. Elő­ször is nem árt hinni a cso­dákban, másodszor, jó, ha ren­delkezik az ember nem kevés készpénzzel. A megyeszékhely — más baranyai város közvet­len szomszédságával — azon­ban más a helyzet. A környező községekben könnyebben, ol­csóbban kapható a házhely, bár gyakran nem probléma- mentes a közművesítés. Orfű példája viszont biztató jeleket mutat. * Nemrégiben hirdetés jelent meg lapunkban, hogy Orfűn építési telkeket kínál a tanács. Meglepően sokan jelentkeztek. Eddig száz ember közül kilenc­venkilencnek a község hallatán a tó, a horgászás, az üdülő­hely jutott eszébe. Nem cso­da, hiszen a 600 állandó la­kost számláló település helyi munkaalkalma jórészt a keres­kedelemben,’ szolgáltatásban, idegenforgalomban merül ki, legfeljebb a szomszédos abali- geti termelőszövetkezet kínál még kereső elfoglaltságot. Sokkal jelentősebb viszont az, hogy Pécstől mindössze 18 ki­lométer a távolsága. Testnek, léleknek is egészséges, szép környezete és nem utolsó sor­ban alapellátása vonzóvá teszi az itteni végleges letelepedést. Erdősi Antal, a tanács elnö­ke ezt konkrétumokkal is iga­zolhatja: — Tíz évvel ezelőtt állt meg a lassú, de folyamatos elván­dorlás. A korábbi öt település­ből, (Mecsekszakál, Mecsek- rákos, Tekeres, Bános és Or­fű) az utóbbi nevén egyesül­tünk egy községgé. Ahol az életfeltételek nem voltak ked­vezőek, onnan a fiatalok már Orfű központjában telepedtek le, nem igyekeztek Pécsre. Kö­szönhető ez az üdülőterületi fejlődésnek is, de főképp an­nak, hogy egy kicsit a jövőbe tekintettünk. Pedig akkor még alig esett szó a magánerős építkezés támogatásáról.- Elkészítettük a község ren­dezési tervét, ennek alapján megindítottuk az alapközmű­vek kiépítését és öt évvel ez­előtt megkezdődött az eltűnt község nevét őrző Mecsekráko- si utca kiépítése. Szerény pénz­eszközökkel — 450 ezer forint állt rendelkezésünkre — elké­szült a víz, villany, bevezetése, készül az út és a járda, s megindult már az építkezés az újabb, a szomszédos Lapisi ut­cában. Nem kisebb tervbe fogtak az orfűiek, mint hogy 210 lakás területelőkészítését végzik el, közülük százat telepszerű, több­szintes formában. Ide tervezik a MEV munkáslakásépítési ak­ciója egy részének megvalósí­tását. Ehhez a korszerű építési formához azonban követelmény a csatornázás is. A korábbi előrelátás haszna most jelent­kezik igazán, hiszen a csator­nát már elvezették a tanács, illetve a vendéglő épületéig. A két új utca, illetve a kor­szerű lakótelep bekötéséhez el­készültek a tervek, a kivitelezé­si munkálatokat ez év augusz­tusában kezdi meg a DÉLVIÉP. Az átadást 1982. márciusára ígérik. Természetesen mindezt saját erejéből képtelen egyedül a községi tanács megvalósítani. A Baranya megyei Tanács azonban a magánerős lakás­építés segítése érdekében a területelőkészítéshez anyagilag is segítséget nyújt ott, ahol a megfelelő tervek, feltételek ren­delkezésre állnak. Orfűn eb^ a segítségből 3,7 millió forint­tal gazdálkodhatnak. K. Gy. bak, mint :mit a mostani meg­ítélés szerint az építőipar ké­pes lesz megépíteni. 11 magasból nézve Amikor Baranyában az épí­tőipar hibáit emlegetjük, az építők magabiztos válasza leg­többször meggyőző erejű munkájuk védelmében: „Gyere fel a pécsi tv-toronyba, ame­lyet ugyancsak mi építettünk, és tekints körbe a városon”. A látványtól valóban megcsuklik az ember szájában minden kritikus hang. Hazánkban ma több mint 3,6 millió lakás van, a felsza­badulás óta kétmillió új lakás épült, miközben egymillió kor­szerűtlen, elavult lakás meg­szűnt, Csak az elmúlt tíz esz­tendőben 13,3 százalékkal nőtt a lakások száma, jóval na­gyobb mértékben, mint a né­pesség növekedése, amely 3,8 százalék. Jelenleg az 1970-es 124-ről 108-ra csökkent a 100 lakásra jutó családok száma. A száz szobára jutó népesség pedig 190-ről 150-re mérsék­lődött. Javulást jelez, hogy tíz év alatt 24-ről 49 százalékra nőtt a komfortos lakások ará­nya, míg az egyszobás lakások aránya 46 százalékról 28-ra csökkent. A lakosok több mint fele hazánkban új, jó minősé­gű, egészséges, komfortos la­kásokban él. Baranyában például csak az V. ötéves terv során 14 660 új lakás épült, 655 gyógyintézeti ággyal gazdagodott a megye, 12 600 lakást kapcsoltak be újonnan közművesített ivóvíz- hálózatba, 63 kilométer új út épült, a lakásokkal többnyire egyszerre épülnek már az isko­lák, óvodák, kereskedelmi léte­sítmények, hogy csak néhány dolgot említsek, amely kellő távolságból nézve valóban al­kalmas az ünnepi áttekintésre. Siet a naptár Mégis kénytelenek vagyunk osztani a már említett fóru­mok aggodalmát: az építőipar ma még a korábbinál kisebb mértékű megyei fejlesztési le­hetőségekkel is csak nehezen lesz képes a következő öt esz­tendőben megküzdeni itt Ba­ranyában. A VI. ötéves terv során or­szágosan mintegy 370-390 ezer lakás épül, miközben 90— 100 ezer állami tulajdonú álla­mi lakás felújítására is sor ke­rül, és 40—50 ezer komfort nél­küli lakást korszerűsíteni kell. Baranyában csaknem 13 ezer új lakás épül, itt is különös hangsúlyt kap a lakások fel­újítása, és nem kis feladatot jelent Pécsett a belváros re­konstrukciója. Ugyanakkor Baranyában az építőipari feladatokhoz viszo­nyítva siet a naptár, hiszen még az V. ötéves terv felada­tai közül is meg kell valósítani mintegy 1 milliárd forint érté­kű, öt-hat hónapot felemésztő munkát. Különösen a Baranya me­gyei Állami Építőipari Válla­lat van nehéz helyzetben, bér­gondjai miatt az utóbbi idők­ben rohamosan csökken a lét­száma, ugyanakkor Budapes­ten is vannak feladatai, gaz­dasági helyzete is nehézzé vált. Az elmúlt évek során vég­rehajtott rekonstrukciós prog­ramja, gépi fejlesztései nagy anyagi terheket jelentenek. A megye építőipari kapacitásá­nak mintegy negyedét éppen a BÉV biztosítja, nem mindegy tehát, hogy ez a vállalat mi­lyen helyzetben van. Érdemes egy gondolattal foglalkozni, amelyet nemrégiben Pécsett dr. Abrahám Kálmán építési és városfejlesztési miniszter fo­galmazott meg. Az ÉVM irá­nyítása alatt álló vállalatoknál mindössze 127 ezer ember dol­gozik, ők hazánk összes építé­si feladatának mégis 54 szá­zalékát megoldják. Ugyanak­kor kisebb, egységes irányítás aló nem tartozó építőipari szervezeteknél 154 ezer fog­lalkoztatott a munkák csupán 10 százalékát végzi el. Termé­szetesen szükséges a legna­gyobb építési szervezeteknél számon kérnünk az indokolat­lanul hosszú átfutási időket, a kétségkívül meglevő szerve­zési hiányosságokat, néha fel­lelhető monopolisztikus törek­véseket. Ugyanakkor a meg­levő beruházási feszültségek nagymértékben csökkenthetők lennének, ha a kisebb, a már- már áttekinthetetlenül elsza­porodó építési szervezetek munkáját a megyei célok ér­dekében jobban össze lehetne hangolni. Baranyában műkö­dik egy erre alkalmas koordi­nációs szervezet immár több mint egy esztendeje. Lényeges lenne, hogy a munkákat a szervezetek képességeinek megfelelően osztályozzák és osszák el. A megyei építőipari szerveze­teknek elsősorban persze Bara­nya VI. ötéves tervi feladatait kell elsősorban figyelembe ven­niük tevékenységük során, hi­szen közvetlenül is, közvetve különösen munkájuk a megye egész lakosságának életére ki­hat. Természetesen ez nem zárja ki, hogy közben vállalati tevékenységet ne folytassanak. Sőt egyedül ez lehet a biztosí­téka, hogy az említett felada­tot teljesíteni tudják. Miéri Líbiában? Nagyon sok vád érte példáuf a BÉV-et, hogy miért vállalkozik arra, hogy Líbiában építsen vá­rost, amikor Pécsett is adós még az elmúlt tervidőszak egy­néhány létesítményével is. Nos hát belső anyagi gondokkal küszködő, saját érdekeltségi rendszerét semmibevevő válla­lat csak egyre kisebb felada­tokat lenne képes elvállalni. A sivatagi vállalkozás bizonyá­ra megerősíti a BÉV anyagi bázisát, miközben minden bi­zonnyal termelési kultúráját is gazdagítja. Talán az ágazati, a megyei irányítás, valamint a vállalatok saját érdekükben tett vállalkozásainak megfelelő összhangja teremthetne a mos­taninál optimálisabb helyzetet az igények és kapacitások kö­zött. A vállalatoknak (persze csak azoknak, amelyek erre ké­pesek) egy-egy létesítmény fe­lett generálvállalkozói feladato­kat kellene vállalniuk, amely­ben érdekazonosságot találhat­nának határidőkben, árakban, minőségben, technológiákban a beruházók, tervezők, kivitelezők egyaránt. Az elkövetkezendő öt eszten­dőben az építőiparnak alkal­mazkodnia kell ahhoz, hogy nő a felújítások, a rekonstrukciók mennyisége. Rugalmasan, vál­tozó technológiákkal, az ehhez szükséges technikai eszközökkel, az eddigieknél sokkal rövidebb határidőkkel kell dolgoznia, szinte a lakosság szemeláttára. Talán ezért is volt szükség arra, hogy a mostani építők napi ünnepségsorozat közepet­te a gondokról is szó essék, miközben ismételten elismerjük, hogy az elmúlt esztendők so­rán több mint öt millió ember­nek hazánkban mégiscsak ők teremtettek új otthont. Lombosi Jenő HÉTVÉGE 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom