Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-01 / 118. szám
Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! A pellérdi szőlőhegy és a hites gémeskút Fotó: Szokolai Tavaszi kirándulásaim Azt mondják a környékbeliek, Pellérd afféle átjáróház, már úgy értve, hogy az autók csak úgy átszáguldanak a községen, legföljebb ha megállónak a Poty- ka vendéglő előtt — ami ugyan nem baj, mert ha valahol, hát itt aztán valóban „gyönyörű'' halászlével marasztalják a vendéget —, szóval „elhúznak" fölötte, nem érdemes időt pocsékolni Pécstől egy' ugrásnyira, arra, ami se nem falu, se nem város. Közben pedig mégis fölfedezték, méghozzá a pécsiek, a hatvanas évek közepén, a nagy „telekéhség" idején - a pellérdi szőlővidéket. A városból érkezve - a község túlsó végén — jobbra ágazik el egy nemrég épült masszív út, amely a dombhajlat mögé vezet, a gyümölcsöskertek és szőlők közé. Szép és zajmentes környék ez, ahol a dűlők ilyen kedves nevekre hallgatnak: ördög-völgy, Kese-völgy, Szépasz- szony-völgye, Menyecske-völgye, Hegyderék, vagy Hegyhát. Jó" nagy szőlőket birtokoltak itt annak idején a gazdák, s ahogy lassan kiöregedtek, nem tudtak mit kezdeni a területtel, a napszám magas volt, a nagyüzemre alkalmatlan föld a tsz- nek sem kellett. Ebben az időben fedezték fel a városiak a kertművelés idegnyugtató szépségét, nem csak itt persze, hanem mindenütt az országban. A nagy parcellák fölaprózód- tak, és a városiak — akik között jó néhányon még kapát sem fogtak kezükbe addig — munkához kezdtek. Nádor János tanácselnöktől tudom — ő is adatokra hagyatkozik persze, mert alig két hónapja viseli ezt a tisztséget —, hogy kezdetben, vagyis jó másfél évtizeddel ezelőtt, még tíz- húsz forintért kínálták négyszögölét az elhanyagolt, esetenként teljesen lepusztult parcelláknak, de ma már 80—100 forintot is elkérnek. Az „újgaz- dók" feltörték a talajt, vegy- szereztek, gyümölcsfákat és szőlőt telepítettek, szakkönyvekből megszerezve a kertészkedés ismereteit. — Szinte csodát műveltek ezen a vidéken a városiak — mondja az elnök. — Az őslakosság Jtorábban is foglalkozott gyümölcstermesztéssel, de ma már megduplázódott a termés, éppen az új kert- és szőlőtulajdonosok jóvoltából. A legfrissebb adatok szerint Pellérden a nem helyi lakosú tulajdonosok száma 715 — zömük pécsi -, a társközségként idetartozó Gyódon 260, Keszü- ben 220 és Aranyosgadányban 45. Az „újgazdák” — ahol csak lehetett — korszerűbb szőlőművelést vezettek be, az itt honos és nem túl értékes fajták — mézes, sárfehér stb. — helyett traminit, Pannónia kincsét, Irsai Olivért, illetve rizlingféléket telepítettek. — Mondhatjuk, hogy megmentették a szőlőkultúrót, sőt, magasabb szintre emelték. — Milyen támogatást kaptak a szőlőtulajdonosok a tanácstól? — Két-három évvel ezelőtt kivittük a villanyt. Sajnos, a hálózat képessége is véges: a trafó már nehezen bírja el a terhelést, a DÉDÁSZ csak úgy folytatja a villamosítást, ha új transzformátort rendelünk tőlük, de erre egyelőre nincs pénzünk. Jórészt társadalmi munkával, illetve megváltással építettünk utat; ha lehet, ezt is folytatjuk majd. Júniusban kész lesz az új ABC-áruház, amelyre főleg azért van szükség, mivel hétvégén szinte megkétszerező, dik a község lélekszáma és az ellátást biztosítanunk kell. K. Lajosék szőlője a hegyháti dűlőben van, az út a kitűnő vizéről „híres" gémeskút mellett vezet fel. (Annyira jó a víz, hogy a pécsiek demizson- számra hordják haza főzéshez.) Bal oldalt megyünk el Erdős Lajos bácsi présháza mellett, kissé följebb, a túloldalon a pécsi sportberkekben ismert Werbőczi Szepi bácsi jól gondozott szőlejét és hétvégi házát találjuk. Lajos barátomék néhány éve eladták a postavölgyi szőlőt, itt vettek meg egy jó ötszáz négyszögölnyi területet tágas, nagy présházzal. Hozzáteszem: olcsón. Csapóajtó fedi a pincelejáratot. A boltíves pincefolyosó tulajdonképpen köralakú . . . — Ilyent még nem is láttam . . . — Állítólag valamikor az első fejtés idején a gazda lezárta a pince másik ívét, oda dugta a jó bort a fináncok elől. — Volt itt jó bor hajdanán? — Hát . . . mondanak ezt is, azt is. Hallottam, termett itt némely helyen olyan istentelenül savanyú lőre is, hogy ha egv százliteres hordót megtöltöttek vele, ötvenesre húzta össze . . . Ez nem mondható el Lajosék traminijáról, amit a lopóval fölszippant és elkóstolgatjuk a présház elé kitelepített asztal mellett. Eltelik ez a szép, meleg tavaszi délután, úgy tűnik, már soha nem lesz rossz idő. Ez a bolondos április talán nem is olyan „bolondos" .. . * Nem a fenét. Tavaszi kirándulásaimat folytatva egyik délelőtt Harkányba indulok — nagykabátban. A rádió reggel 6 fokra értékelte a pécsi hőmérsékletet, zuhog az eső, hideg szél fúj. Mivel lehet ilyenkor agyonütni az időt Harkányban? Két medencében fürdőznek a vendégek, de olyan sűrű és vastag a víz fölött go- molygó pára, hogy a fejek körvonalai is elmosódnak. Nevet- qélés, egy-egy rikkantás, de hát ez nem az igazi strandhangulat. Pedig — s ezt a vállalat főkönyvelőnőjétől tudom — az év első három hónapjában 130 ezer vendéget fogadtak, tavaly, azonos időszakban, „csak" 108 ezret. No persze, szép volt a március, végül is az áprilisra sem lehet panasz, csak én fogtam ki egy ilyen nyavalyás esős napot. De hát „saját" hagyományom, hogy május elseje — vagyis a szokásos „nagy nyitás" előtt — körülnézek a strandon, hátha van valami új, valami, ami növeli Harkány rangját. Van most is. Egy kitűnő szigetelő anyaggal vonják be az összes medencét - a- munkálatok már a véqe felé járnak —, az anyagra a Tiszamenti Vegyiművek 5 éves garanciát adott. A türkizkék bevonat nemcsak a szemnek tetszetős, hanem elsősorban „megfogja" a vizet, nincs elszivárgás és ami szintén fontos: könnyű a medencék tisztántartása a kétnaponkénti vízcserék alkalmával. Épül a szállodasor felőli végleges főbejárat is. Egy év múlva lesz kész. Várható, hogy ezzel megszűnik a bejárati zsúfoltság, sorbanállás, csúcsidőben tapasztalható ideges tolongás. Mi új dolog történt még? Hogy el ne feledjem: jó két hektárnyi területtel bővült a strand az északi oldalon. A parkosítást a kertészek befejezték. Persze a park — ebben az esőben - teljesen néptelen. A kereskedelem fokozatosan nyitja a pavilonokat. Az új fürdő önkiszolgáló étterme bonyolítja le a legnagyobb forgalmat (kitűnő konyhájuk van), a jó kisharsányi borokat, traminit, olaszrizlinget, muskotályt pedig Éva asszony méri a siklósi tsz borkóstolójánál. Sokan mondják elismerésképpen — hivatali emberek és fürdővendégek —, hogy az utóbbi években nagyszerű az ellátás a strandon belül. Megszaporodtak a pavilonok, viszonylag olcsó ételekhez is hozzájuthat a vendég, a strandolok ezreit képesek megebédeltetni egészen rövid idő alatt, még akkor is, amikor egy-egy nyári hétvégén 15—20 ezer ember lépi át reggel a kaput. Ha eszembe jut, hogy nem egészen húsz évvel ezelőtt az egyetlen körpavilonban fasírozottat árult egy idősebb házaspár és még egy szalvétájuk sem volt a vendég számára . . . Hát ez rég volt. Megint ráeredt az eső, bemenekülők az új fürdő épületébe. „Férfi fodrászat" - olvasom a fehér ajtó feliratát. Nagyszerű. Tényleg, mit is lehet itt mást csinálni, mint hogy beülök a székbe és hajat vágatok. Kedves kis lány dolgozik a fejemen, szidja az időjárást, bár az eső — ahogy mondja — nagyon kell már a földekre, de a múltkori hideg, a hajnali fagy alaposan megcsípte a szőlőt ...........úristen, mi lesz ebb ől?" — sóhajtozik és csattogEgy esés napon, Horkányban tatja nagy szakértelemmel az ollót. — Tudja, van itt más baj is,. — mondja — látja, épülnek ezek a gyönyörű emeletes társas- és földszintes üdülők, de ősztől tavaszig nincsenek kihasználva, eltekintve néhány vállalati üdülőtől. Pedig hazaiak, külföldiek özönlenének ide, ha ... — Ha meg lenne szervezve — szólok közbe. — Úgy van. De az is baj, hogy aki kiadja saját kis ví- kendházát, annyira „megnyomják” ilyen-olyan adóval, hogy elmegy a kedve a vendégfogadástól. Mit lehetne tenni, mit gondol? — Nem tudom — felelem. De a bogarat betette a fülembe. Tényleg, mit lehetne tenni? Rab Ferenc Fotó: Proksza
