Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)

1981-05-25 / 141. szám

Szineszdinasxtiök fl származás vagy a tehetség dönt? Pécsi beszélgetés Zsurzs Katival és Ben kő Péterrel Különösebb megerőltetés nélkül bárki fölsorolhat egy tu­catnyi fiatal színészt, aki szülei­nek hivatását örökíti tovább. Básti Juli, Szirtes Ági, Tomanek Gábor, Sinkovics Mariann, Vi­tai András, ifj. Kőmíves Sándor, Rátonyi Hajnalka, Csákányi Eszter... A héten pedig Zsurzs Kati és Benkő Péter — a neves tv-ren- dezönő lánya, illetve a népsze­rű színész fia — vendégszere­peit Pécsett Burns-Mikó Vidám koldusok című pódiumjátéká­ban. Valla Ervin gitárossal és Miké Istvánnal három éve jár­ják az országot. Mint elmond­ták, az előadásnak elsősorban ott van nagy közönsége, ahol ritkább vendég Thália: a kisvá­rosokban, falvakban. Tháliát, a színészet múzsáját említeni nem volt egészen vé­letlen: Zsurzs Kati és Benkő Péter egyaránt a Thália Szín­ház tagja. Bizonyára sokszor föltették már számukra az „intimpistás- kodó" kérdést: nem zavarja őket a név, amelyet előttük már valaki híressé tett a család­ban? — _J[z elsősorban a közönsé­get foglalkoztatja, minket már nem — mondja Zsurzs Kati. — Elég gyakran előjön a téma a nézőtéren, s ez mindjárt jó al­kalmat teremt a pletykálkodás­ra. Sokan nem is tudják, hogy az édesanyám Zsurzs Éva, de aki ismeri őt, az is bizonyta­lan, főleg azért, mert egyfor­ma a nevünk. „Talán nincs ap­ja, azért hívják így” — ilyen ta­lálgatásokat is lehet hallani — neveti el magát Kati. — Volt-e a szüleiknek valami szerepe abban, hogy színészek lettek? — Ez a hatás talán tudat alatti volt — gondolkodik el Benkő Péter — semmiképpen sem direkt. A színházszeretet, a játék becsületét valószínűleg örököltük, s talán ezért jutot­tunk el könnyebben a színészet­hez. Én egyébként sokáig ál­latorvos akartam lenni. — Az édesanyám komoly „ak­namunkát" folytatott az ellen, hogy színész legyek — jegyzi meg Zsurzs Kati. - Végül is Egervári esték, 1981 Helyi igények és a növekvő idegenforgalom hívták életre 1975-ben Zalában az Egervári esték nyári rendezvénysoroza­tát. Maga a helyszín: festői szépségű vár jól megközelíthe. tő helyen, alig 10 kilométerre Zalaegerszegtől. Egervár a XIII. század végén már ismert védelmi erőd. Nevét föltevések szerint az akkor még mocsaras területen gyakori égerfákról kaphatta. A XV. szá­zad vége felé gótikus erődít­mény került az árpádkori cö­löpvár helyére, mai formáját pedig már reneszánsz külsővel az 1560-as években nyerte el. Belsejének árkádos udvara a barokk formákat őrzi — Dél- Dunántúlnak tehát jelentős mű­emléke Egervár, s hangulatos udvara szinte kínálja magát a nyári szabadtéri rendezvények­nem szólt bele a választásom­ba. — A közvélemény egy részé­nek tetszik a családon belüli színész generáció-váltás. Ked­ves szinfoltnak, majd hogy nem izgalmasnak tartja kedvenceik ellajta utódlását. Gondoljunk csak Latabárékra . .. Mások vi­szont úgy vélik, hogy a szi- nészcsemeték náluk tehetsége­sebb kívülről jöttek elöl veszik el a helyet a főiskolán és a pályán. — Nem végzett mostanában sem több színészgyerek, mint régen. Az, hogy most többnek tűnik a számuk, attól lehet, hogy ma lényegesen kisebb a túljelentkezés a főiskolára, mint akár néhány évvel ezelőtt. Mos­tanában már nem annyira von­zó ez a pálya a fiatalok előtt, s így relatíve nagyobb arány­ban kerülnek be színészqyere- kek — mondja Péter. - Egyéb­ként meggyőződésem, hogy a színészetnek, a tehetségnek, semmi köze sincs a főiskolai képzéshez. Diplomával is le­bőghet valaki a színpadon, és főiskolai végzettség nélkül is le­het valaki zseni, mint arra már számos aélda volt. A kaposvári Csákányi Esztert például - Csákányi László lányát - nem vették föl a főiskolára, de sen­ki sem merné rá azt mondani, hoqy közepes színésznő. Ugyan­akkor több nevet tudnék mon­dani, színészgyerekeket is, akik diploma után eltűntek a sül­lyesztőben. Szerintem semmi szégyellnivaló nincs a színész- dinasztiákban. Van ennek vala­mi varázsa: apáról fiúra szőlf a színházszeretet, a játék, a beleélés vágya. Amikor Benkő Péter gitárok­kal a kezében megindult az es­ti műsor színhelye felé, a pécsi Kossuth Lajos utcában összesú­gott két bakfis: „Nézd, a Ben­kő Péter!” Nem azt mondták, hogy „ott megy a Benkő Gyula fia"... Havasi János Eltűnt a képernyőről Mit csinál most Honfát János? Hirtelen; mondhatjuk, egyik napról a másikra „tűnt el” a televízió képernyőjéről. Meg­szokott arca, egyénisége, sze­mélyes varázsa — hiányzik. Úgy érezzük: a riporter kerestetik egykori felfedezettje —, akit mi, nézők fedeztünk fel — nekünk (ordított hátat. Igaz-e ez? Horváth János, ma az MTV televíziós filmek osztályának vezetője.- Miért lettél hűtlen q kép­ernyőhöz?- Nézd, egy idő után az ember úgy érzi, hogy változ­tatnia kell, valami újat, mást, önállóbbat csinálni.- Szerkesztő-riporter voltál. Itt hiányzott az önállóság?- Ki tudja? Többé-kevésbé. Nehéz ezt elmagyarázni, a tévé-riportok műfaja annyira összetett. Sok-sok ember össz­munkájának eredménye az, amit a néző végül is lát. S ebben a munkában bizony elő­fordul, hogy a riporter nem azt csinálja, amit lejobban szeret­ne.- A televíziós Hímek osztá­lya?- Érdekes és izgalmas mun­ka. Feladatunk, hogy a nagy­világ televíziós alkotásai közül kiválasszuk azokat, melyek fel­tehetőleg közönségsikerre szá­míthatnak nálunk is. Mi főleg a keddi, pénteki és szombati sorozatokat, egyedi filmeket hozzuk be. A műsoridő közel 40 (!) százalékát. Úgy érzem, ezzel a munkával is a nézőket szolgálom.- Tetszik neked?- Hogyne. — Tudnál valami előzetest adni? — Filmeket nem érdemes mondani, de néhány újdonsá­got elárulhatok. Célunk, hogy a kevésbé látott országok film­jeit, — tv-alkotásait — gyak­rabban láthassák a nézők. így japán, mexikói, brazil tv-filme- ket. egyéb kuriozitásokat hoz a jövő. — Ügy hírlik, hogy volt egy infarktusod, s ez is közreját­szott a „váltás"-hoz? — Igen, hét éve egy kicsit „beteg voltam". De ennek az utóbbihoz semmi köze. Dolgo­zom a rádiónál, s most ugyan­ott egy újabb önálló műsorra készülök. De ne kérdezz ró­la; még magam is a töpren­gés időszakát élem.- kozma ­Az eredeti elképzelések sze­rint népi komédiák álltak, s álínak ma is a nyári műsor- programok középpontjában. S így alakult az idei nyáron is. A szabadtéri színházi elő­adásokat kiegészítő zenei és folklór rendezvények már jú­nius 1-től megkezdődnek. Az Egervári estéket jelentő bemu­tatósorozat pedig Férjek, szere­tők, keritök címmel három Moli- ere-egyfelvonásossal indul jú­nius 21-én. Ezután két másik jeles szerző komédiája követ­kezik. Az egyik Shakespeare kortársának a jól ismert Vol- pone írójának, Ben Jonson-nak A hallgatag hölgy című kétré­szes komédiája. Ez július 1-én, 2-án, 4-én és 5-én lesz látható Egerváron. A darabot magyar színpadra átdolgozta és ren­dezte dr. Jóslay György; a főbb szerepeket Öze Lajos, Lencz György, Vitai András, Juhász Jácint, Kovács Gyula, Verebes Károly, Horváth Gyula, Schubert Éva, Andai Györgyi és Forgách Péter játsszák. A har­madik vígjáték Moliere nyomán íródott, alkotója Heinrich Von Kleist. A címe: Amphitryon. Ezt Merő Béla rendezte, néhány fontosabb szerepét Sinkó Lász­ló, Újlaki Dénes, Szoboszlay Sándor, Szilvássy Annamária, Molnár Piroska alakítja. A da­rabot július 16-án, 17-én és 19-én, valamint 26-án játsszák Egerváron. A közbeeső napo­kon mindhárom vígjátékot be­mutatják tájelőadásban is a környező forgalmasabb városok­ban, községekben, például Za- lakaroson, Keszthelyen, Nagy­kanizsán, Lentiben Szombat­helyen, Körmenden. Nívós hangversenyek színe­sítik az Egervári esték prog­ramját. Zalaegerszegen, a Ze­nélő udvarban egyebek közt a Históriások együttes; a Za­laegerszegi Szimfonikus Zene­kar; Fábián Márta cimbalom- művész; Egerváron pedig a ba­rokk templomban a Zaleger- szegi Vegyeskar, a Magyar Rá­dió Gyermekkórusa, valamint a Budapesti Madrigálkórus ad koncertet a nyár folyamán.' Fogathajtó-bajnokság Dombóváron Ismét Dombóváron rendezi meg a Magyar Lovasszövetség az ez évi ti­zenegyedik magyar fogathajtó baj­nokság első fordulóját. A verseny le­bonyolítására május 29—31-e között kerül sor. A versenyen a magyar fogathajtó válogatott keret teljes lét. számmal vesz részt. A legjobb ma­gyar fogatok mellett a csehszlovákiai Kladrub-i fogat, valamint a jugo­szláviai licai fajta versenyfogat is indul. A háromnapos verseny ünne­pélyes megnyitója pénteken 11 óra­kor lesz a dombóvári Lovasparkban Ezt követően kerül sor a díjhajtás­ra . Szombaton 13 órakor indítják az első fogatot a Marathon-versenyben (terephajtás), amelynek induló ál­lomása a Lovaspark, célállomása pe­dig a csodálatos környezetű alsóhe- tényi parkerdő. Vasárnap ismét a Lovasparkerdö zöld gyepén folytató­dik a fogathajtó bajnokság. 11 óra­kor akadályhajtással kezdődik a program. Az ünnepélyes díjkiosztás­ra 15 órakor kerül sor, amelyen Dr. Váradi Jenő, a Magyar Lovasszö­vetség fogathajtó szövetségi kapitá­nya mutatja be a díjnyertes fogat­hajtókat és fogatokat. 45-ösök találkozója Harmincon ülnek a klubban, hallgatják az előadókat, hoz­zászólnak, emlékeznek . . . Va­lamennyien 45-ösök. Az új, antifasiszta, demokratikus had­sereg hajdani katonái, tiszte­sei, tiszthelyettesei, tisztjei ... Akkor önként fogtak fegyvert. Most örülnek, hogy együtt lehetnek, emlékezhetnek, vitat­kozhatnak. És örömmel lapoz­gatják a két könyvet, mely­nek szerzője Sárközi Sándor ezredes, hadtörténész is része­se a hadtörténeti vitafórum­nak, melynek résztvevői. Pécsett, a Helyőrségi Műve­lődési Otthonban találkoztak tegnap délelőtt az 1945-ösök emlék- és szervező bizottsága hívó szavára a hajdani kato­nák. Az „ürügy" a két nem­rég megjelent könyv: a „Tü­zércsapatok 1945—1948" és a „Küzdelmes katonaévek", mind­kettő Sárközi Sándor tollából látta meg a napvilágot. A két hadtörténésszel való találkozás különösen jó alkalmat terem­tett valamerinyiöknek, hogy is­mét felelevenítsék a kezdetet. Egységes értékelés szerint A Szófia utcai Központi Szó­rakoztatózenei Stúdió szűk fo­lyósóin az ország minden tá­járól. odasereglett jelöltek szemmel látható izgalommal várják a nagy pillanatot. Több éves felkészülés után most köz­vetlenül a vizsga küszöbén áll­nak. Egy „bennfentes" buda­pesti vizsgázó szavaira figyel­nek valamennyien: — Könnyű dolguk van a vi­dékieknek. Jóformán el sem mondják végig a jóságos vizs­gabácsiknak, hogy hányat döccent Budapestig a vonatuk, máris megkapják a kategóriát — mondja alig leplezett irigy­séggel. — Méghogy megkapják a ka­tegóriát! Tavaly minden máso­dik „nyuszi" sírva jött ki a vizsgáról. Csak úgy potyogtak a könnyek! — így a másik. — Az örömkönnyek! Azok po­tyogtak — folytatja a harma­dik, s a szegény vidékiek való­ban nem tudják, hogy kinek is higgyenek. A folyósói szövegeknek tér­Pillanatképek a zenészvizsgáról mészetesen nem kell nagy je­lentőséget tulajdonítani: a vizsgadrukk feszültségének ösz­tönös oldószerei. Nem is veszi őket komolyan senki. A jelöl­tek a vizsgára koncentrálnak. — Az egységes elbírálás ér­dekében tizenöt éve látott nap­világot az a rendelkezés, hogy a hangszeres-énekes szakmai vizsgákra évente egy, a szóra­koztatózene kiváló képviselői­ből álló bizottság előtt, kizá­rólag Budapesten kerülhet sor - mondja Hölzer Tamás, az Országos Szórakoztatózenei Központ engedélyügyi csoport, vezetője. — Vizsgarendszerünk a mindenkori követelmények­hez igazodva, azóta sokat vál­tozott. Az egyéni vizsgázóknak középiskolai végzettséggel kell rendelkezniük, ez alapkövetel­mény. Hangszeres-énekes, ze­neelméleti felkészültségük, kot­taismeretük és a szórakoztctó- zene speciális területeinek gyakorlati bemutatása mellett társadalompolitikai és munka- védelmi ismereteket is számon- kérünk tőlük. Az eredményes vizsgázók A, B, C kategóriát kapnak, amely elhelyezkedé­süknél a napi 80—310 forint között mozgó gázsik (fizeté­sek) alapjául szolgál. Kell az utánpótlás. Hiány­cikk a jó szórakoztató zenész. Az idén Baranyából és So­mogybái mintegy negyedszáz jelölt vágott neki a vizsgának. Zongoristák, gitárosok, éneke­sek. dobosok. Valamennyien a helyi szórakoztatózenei stúdiók neveltjei. — Úgy érzem növendékein­ket jó útravalóval láttuk el — mondja Szigligeti Ferenc, a pécsi stúdió művészeti vezető­je. — Ha melléjük szegődik a szerencse, értékes kategóriát kcphalnak. Vágó Tibor kapos­vári stúdióvezető úgy véli: A szakma fiatalítása, az után­pótlás nevelése, a meglévő szórakoztatózenész generáció továbbképzése mellett is első­rendű OSZK-feladat. A ven­déglátó helyeken szórakozó kö­zönség kellemesebb közérzete érdekében. Bornemissza Géza Női portré Első pillantásra kicsit furcsák a kérdések, de a válaszok alapján mégis kikerekedik egy kisebb portré, a nőknek önma­gukról, a férfiaknak választott­jukról. O Milyen megvilágítású étteremben üldögél szívesen? a — Minél fényesebb legyen. b — Tompított neonfénynél. c — Kizárólag gyertyafénynél d — A szokásos megvilágítást kedvelem. O Szokott-e álmodni? a — Szép hajókról, vitorlásokról. b — Hosszú, szenvedélyes ölelés­ről. c — Szálldosó ragadozómadarak­ról. d — Kínos vizsgaélményekről. © Milyen anyagot érint meg szíve­sen? a — Bársonyt, b — Taftot. c — Selymet, d — Bőrt. O Mire figyel föl legelőször egy férfin? a — A szájára, b — A kezére, c — A hangjára, d — A szemére. Q Milyen ruhában legvonzóbb egy nő? a — Bikiniben. b — Elöl combközépig nyitott szoknyában. c — Hosszú, fekete ruhában, d — Farmernadrágban és ingben. Pontszámok: 1. a—0, b—5. c—3. d—2 2. a—5, b—4, c—0. d—1 3. a—2. b—1. c—4, d—5 4. a—3, b—1. c—5. d—2 5. a—0, b—5, c—4, d—2 Értékelés: 2—-7 pontig: Túl szigorú az erkölcsi felfogása, ezért kicsit unalmas egyéniség. Módfelett kritikus és hideg a kapcsolataiban. Nagy elszánás- sal segíthetne ezen, próbáljon rájönni magatartása okaira, keresse vissza azokat a gyer­mekkori eseményeket, amelyek meghatározóak lehettek: csalá­di dráma, túl szigorú nevelés, a testvérek iránti féltékenység. Ha rájön erre, könnyebben tud segíteni magán. 8—13 pontig: Sokkol jobban szeretné él­vezni az életet, de számos gát­ló előítélettől még nem tudott megszabadulni. Életfelfogása konvencionális, frázisokkal ta­karózik, mint például: „Az el­vált nők veszélyesek.” „Minden férfi hazudik." „A nők mind csalfák.” „A nők nem tudnak titkot tartani." Gondolkozzék a saját fejével, élje a saját éle­tét! 14—19 pontig: Egyénisége kialakult, fogékony az élet apró örömei iránt, sze­reti a humort. Sajnos még nem teljesen felszabadult, néha za­vart, erőtlennek érzi magát. Ne veszítse el a bátorságát, hisz biztonságos az életvezetése. Szépérzéke fejlett. Fő ellensége a lustaság, de az esetek több­ségében sikeresen birkózik ve­le. 20—25 pontig : Az ebbe a kategóriába tar­tozóknak a szenzáció jelenti az igazi örömet. Nem is volna semmi baj ebből, ha vasaka­rattal rendelkeznének, amely megóvná őket a túlzott erköl­csi kilengésektől. Ez a típus a szerelemben mindig valamilyen kompromisszumra kényszerül. A férfiak (joggal) csak élveze­ti tárgynak tekintik, aki alkal­mas kellemes időtöltésre, de tiszteletre már nem. Éljen job­ban a természet közelségében, kevesebb kicsapongás, hosszú felüdítő séták, és máris javul a helyzete. Az „Eva i Adam" magazin nyomán: dr. Juhász Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom