Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)

1981-05-25 / 141. szám

i«<il»cl€iriscgo IUB K. Szőcs: Nem volt bunda! Már a remény is alig pislákol Kaposvárott zúttal — majdhogynem először az idén — minden mérkőzést szombaton játszottak a labdarúgó NB I- ben. Üllői úti győzelmével (a Nyíregyháza ellen) tart­ja lépéselőnyét az élen az FTC, két ponttal követi a Vasas, amely a tudósítások szerint jogtalan 11-lessel nyert a Volán ellen otthon. Idegenben győzött a Tatabánya (Békéscsabán) és a Rába ETO (Csepelen), Zalaegerszegen maradt alul a Bp. Honvéd. A kiesöjelöltek közül a Dunaújváros és a Kapos­vár sorsa végleg megpecsételődött, a Videoton által kiütött DVTK még reménykedik a bennmaradásban, akárcsak az MTK-VM, amely Pécsett csípett el egy pontot. , Jelenlegi helyzetünkben min­denhová győzni utazunk, de a döntetlen sem lenne most bal­siker" — újságolta a PMSC el­leni mérkőzés előtt Szarvas László, az MTK-VM vezető ed­zője. Ebből azt lehetett kiven­ni, hogy csapata biztonságos védekezésből ellentámadások­kal operál majd, mint ezt Zala­egerszegen, a 2-0-ás győzelme­kor tette. Aztán a pályán egé­szen másként festett a dolog. A kék-fehérek meg sem pró­báltak igazán kitámadni, a PMSC viszont erőltette az ak­ciókat, de olyan átlátszó mó­don, hogy azt könnyűszerrel „lefülelte" az MTK-VM -védel­me. A 60. perc táján a közönség már nem bírta tovább, Hacki Tamásnak is becsületére váló füttykoncertbe kezdett. S ezt mindvégiq bírta tüdővel is. Közben ilyen bekiabálások is hallatszottak, mint: „megint be­csaptatok bennünket”. Szőcs János, a PMSC szakve­zetője keserű szájízzel gondol vissza ai 90 percre.- Higgyék el nekem, nem volt bunda! Sajnos, mostaná­ban csak ilyen játékra vagyunk képesek. Ez a támadásépités, amit mi kitalálunk, méltatlan az NB l-es szerepléshez. Hallot­tam én is a nézőtéri lüttyöt, el is keseredtem. A mérkőzés után az öltözőben a játékosok közül többen annyira elszontyo­lodtak a publikum kifakadása miatt, hogy földhöz vagdosták cipőiket, és elkeseredésükben már azt is hangoztatták: nem érdemes futballozni, ha a kö­zönség nem bízik bennük. Még annyit: a találkozót követően Egy-iksz-kettő A HDN totó­tippjeit a 22. já­tékhétre Gyimesi László elektrola- katos állította ösz- sze. E heti tippe­lőnk 1969 óta játszik rendszere­sen kollektiv szel. vényekkel. Eddig csak egy 6500 fo­rintot érő 12-es találatot ért el. A 22. játékhét tippjei: 1. Szekszárd—Keszthely. Tipp: x 1 2. Dombóvár—Haladás. Tipp: x 1 3. Sopron—Komló. Tipp: 1 4. Bakony—Mohács-V. Tipp: x, 2 5. Pénzügyőr—Budafok. Nem bántják egymást. Tipp: x 6. Váci Izzó—Dorog. Tipp: 1 7. Kecskemét—Ganz MÁV. Tipp: x 1 8. Lehel SC—Papp J. SE. Tipp: x 2 9. Atalanta—Bari. Tipp: x 2 10. Foggia—Genoa. A Genoa döntet­lent remél, hogy a feljutásban még reménykedhessen. Tipp: x 11. Milan—Lazio. Tipp; x 12. Monza—Varese. Tipp: 2 13. Taranto—Pescara. Tipp: x f + 1. 14. Lanerossi—Rimini. Tipp: x Kézilabda Elektromos—PMSC 26-24 (14-12). Fáy utca, 100 néző. V.: Budavári, Dorkó. PMSC: Kova- csics — Hunyadi (4), Kedves (3), Taskó (1), Walter (4), Fü­zesi (5), Érsek (2). Csere: Ger- desics (kapus), Ivanics (3), Ko- leszár (1), Kovács T (1). Edző: Móró Gábor. Az Elektromos legjobb dobói r Hertelendy (7), Hegyi (6). PMSC—Tisza Cipő 20-12 (10-6). NB I. B női mérkőzés, Martfű, A pécsiek legjobb do­bói: Pálvölgyiné, Erdősi, Balázs. né (5—5—5). együtt maradt a csapat, és a szakosztályvezetés elismerését fejezte ki a futballistáknak a hajtásért, a becsületes játékért. Tehát ők is úgy látták, hogy nem volt itt semmiféle meg­egyezés .. . A szurkolói véleményeket hall­va ők másként látták. Mert va­lamit azért ők is értenek a foci­hoz ... * Kaposvár labdarúgói nem azért a bizonyos pulykaka­kasért, hanem — néhány derű­látó szurkoló szerint — két pon­tért utaztak Debrecenbe. A cí­vis városban valóban győznie kellett volna a Kaposvárnak ahhoz, hogy a továbbiakban ott legyen a kiesés elkerüléséért folyó élethalálharcban. Tör­leszteni való is akadt. A debre­ceniek ugyanis az ősszel Ka­posvárott nyertek. Aztán most saját otthonukban ismételtek. A Rákóczinál a bajnokság hosszú szünete csak látszólag rendezte a sorokat, Gulyás ko­rábbi sérülése ugyanis nem sokkal az utazás előtt kiújult. Még váratlanabbá jött, hogy Csorba az indulás előtt beláza­sodott. Kozma két sárga lapja miatt nem állhatott sorompóba a sorsdöntő mérkőzésen. Rá­adásul a debreceniek változat­lanul kitűnő sorozatban van­nak. így aztán a mérkőzés vé­gén dr. Puskás Lajos nem mondhatott mást, mint hogy erősen tartalékos csapatának erejéből nem futotta többre. A mutatott játék alapján va­lóban nem. Még jó, hogy a Rá­kóczi viszonylag tisztes vere­séggel megúszta. Persze a 0-2 nyomán is alaposan lelohadtak a kaposvári kedélyek. „Kies­tünk” — keseregtek a mérkőzés után a szurkolók. Tihanyi Zol­tán, a K. Rákóczi elnöke így summázta véleményét. — Való­ban kiestünk, s ennek nem a mostani debreceni vereség az oka. Sokkal mélyebbre nyúlnak a gyökerek. Igazában már a ta­vaszi rajt előtt is néhányon csak áltatták magukat a bent- maradást illetően. Most, ami­kor a remény is már csak alig pislákol, az egyesület vezetése azt szabta feladatul, hogy a csapatnak becsülettel kell meg­vívnia a még hátralevő négy mérkőzést. Aztán a játékosok­nak, az edzőnek, a szakosztály­vezetésnek magukba kell néz­niük, hogy miért veszett el egy év alatt a tavaly derekas mun­kával kiharcolt NB l-es jog. H. L.-K. S. így láttam A PMSC-MTK-VM mérkőzé­sen látottak alapján a pécsi já­tékosok teljesítményét Probst Lajos, a piros-feketék törzs­szurkolója értékelte: Katzirz (-) — Brezniczky (5), Torna (5), Róth (6), Kincses (6) — Lutz (5), Gal- lai (-), Dárdai (6) - Kardos (4), Dobány (4), Lőrincz (4). Cserék: Pál (6), Vígh (—). Ámulatba ejtették Európát A Mundialiton szerepelt brazil Edevaldo, Junior. Guggolnak: Kőszegi újabb műtét előtt? A bal­szerencsés jobbszélső A térdek és az idegek „Nem adom fel!” Öröm és bánat egy napon Porcműtét, lovaglóizom-sza- kadás, térd- és könyöksérülé­sek, öt orrtörés. Még egy kasz­kadőrnek is becsületére válna ez a felsorolás, pedig Kőszegi István nem ugrik — mondjuk hetente kétszer — a negyedik emeletről egy robogó autóba, csupán kézilabdázik a PMSC- ben. Ráadásul két héttel ez­előtt a Ferencváros elleni ta- tálkozón a második félidő ki­lencedik percében ölben hoz­ták le a pályáról. Egy táma­dásnál megbicsaklott bal tér­de, nem tudott lábra állni. — Megrándult — mondta akkor. — Máskor is volt már ilyen, öt percig iszonyatosan fájt, de utána már nem annyi­ra. Annyira tényleg nem fájt, vi­szont cipónyi nagyságúra da­gadt. Újabb porcműtét? Elein­te így nézett ki, majd változott a helyzet. — Forgon professzor, a 400 ágyas klinikán azt tanácsolta, várjunk még. Egyelőre pihente­tem a térdemet, injekciózzák, a tavaszi idény már úgyis el­úszott számomra, ezalatt kide­rül, kell-e kés alá feküdnöm — mondta Kőszegi. — Megrönt­I Építtetők, figyelem! Szentlörinci telepünkre most érkezett V akác- és tölgyparketta V fehér, színes és mintás csempe V cseh metlachilap, lOxIO-es fehér, kék, piros színben V cseh zománcozott válaszfallap V GM 60-44-es betongerenda V FF 42—24-es betongerenda V 20—30—50-es betoncsövek V tetöfa, tetöléc nagy választékban. MOST VÁSÁROLJON, AMÍG A KÉSZLET TART! Érdeklődni a 71-102-es telefonon genezték a régebben operált jobb térdemet is, ami azóta sem tökéletes, lehet, hogy nem egy, hanem két műtét lesz a vége . .. — A balszerencse az oka ennek a sok sérülésnek, vagy pedig a játékmodora idézi elő? — Szerencsém egy morzsá­nyi sincs, az biztos. De tény, hogy játék közben sokszor a tűréshatárig kitekeredik moz­gásom, ami tulajdonképpen jó és hasznos, csakhát nagy a sé­rülésveszély. — A lelátóról úgy tűnik, nemcsak a térdei rakoncátlan­kodnak, hanem az idegei is... — Csoda? Utolsó pillanat­ban „lekéstem" egy olimpiát, majd a Honvédtől visszajőve, 12 válogatottsággal a hátam mögött újból meg kellett har­colni a csapatba kerülésért. A PMSC stílusa sem fekszik iga­zán nekem, viszont nyilván al­kalmazkodnom kell, ami nem könnyű. De most, tavasszal már egyáltalán nem csatáztam a bírókkal, társaimat is jobbá­ra csak biztattam, bár nyilván néha van egy kis összezördü­lés, nem beszélve azokról a bi­zonyos tíz percekről, amikor teljes a zűrzavar a csapatunk­ban. — Nem fordult még meg a lejében, hogy abbahagyja a kézilabdázást? — Miért hagynám abba! Huszonhat éves vagyok. Ha kell ötször megműtetem maga­mat és ha felépülök nem félek senkitől, megverekszem a jobb­szélső posztért. Most sincs akármilyen vetélytársam, hi­szen Hunyadi válogatott keret­tag. A nemzetközi tornákon jól ment a játék, bajnokin sem lógtam ki a sorból. Nem adom fel! — Szóval, semmi öröm? — De van az is! Sérülésem napján született meg a lányom, Alexandra. Igaz, ez nem a sporttal kapcsolatos, illetve annyiban mégis, hogy felesé­gem, Bán Ilona, a PMSC kézi­labdázónője. Belénessy Csaba tizenegy. Alinak balról jobbra: Leite, Cerezo, Luizinho, Oscar, a gyúró, Tito, Isidoro, Socrates, Batista, Ze Sergio. Brazil huszárcsínv A brazilok ismét ámulatba ejtették Európát. Villámturnéju­kon leiskolázták az angolokat (1-0), a franciákat (3-1) és a nyugatnémeteket (2-1), és a győzelmek mellett olyan játé­kot nyújtottak, amit egyáltalán nem vártak a kontinensen a Mundialiton tőlük látottak után. Szövetségi kapitányuk, Tele Santana joggal elégedett. — Végre meg tudtuk mutatni, hogy mire vagyunk képesek, igazi leckét adhattunk az euró­paiaknak. Így talán már elhi­szik: komolyan kell számolni ve. lünk a spanyolországi világbaj­nokságon. Santana mérlege nem is rossz. Amióta ő dirigálja a bra­zil válogatottat, együttese 22 mérkőzést játszott, ebből 17-et megnyert, 3 döntetlent ért el és csak kettőt vesztett el. A bra. zilok egyébként a vb--rajtig ha­vonta egy nemzetközi találko­zón készülnek. Mérkőznek töb­bek között Spanyolországgal, Chilével, Jugoszláviával és Ar­gentínával is. Nastase és a botrányai Halálosan fáradt a fenegyerek „Csak szórakozom a pályán’ A teniszvilágban csak „Bo- hóc"-ként ismerik, ez a bece­név ragadt rá. Joggal. Olyan mutatványokra képes, amilye­nekre senki más. Szurkolói már nem is a játékáért, hanem a balhéjaiért jártak ki a mécs­eseire. Egy csokor belőlük: Wimble­donban, a nem hivatalos vi- lágbcjnokságon egyszer eser­nyővel a kézben játszott, mert aznap készített frizuráját fél­tette a csöpögő esőtől. Egyszer a nézőtér első sorában ülőről lekapta a szemüveget és a so­kat hibázó vonalbíró orrára rakta. Máskor két szerva kö­zött pezsgőt bontott a part­vonal mellett, s poharazgatás- ra invitálta ellenfelét. De nem mindig ilyen békés természetű. Ha begurul, szid­ja párosbeli partnerét, ellenfe­lét, a közönséget és nem utol­sósorbal' a bírókat. Mert utób­biakat ki nem állhatja. Egy Davis Kupa mérkőzésen előbb szóban szapulta a vezetőbírót, majd levette a cipőjét, azt dobta a pulpituson ülő úr fe­lé. A nagyobb hatás kedvéért az ütéjét is hozzávágta, s hangosan kiabálta: „Maguk rosszabbak, mint a maifia!" „Nasty", azaz Iliié Nastase, a bohém természetű román te­niszcsillag ilyen. 1966-ban tűnt fel a tenisz­pályákon. Kezdetben ragyo­góan is játszott, s ezért min­denhová hívták. 1971. és 1978. között a mérkőzéseken 2 millió dollárt keresett, tavalyelőtt már csak 110 438-at. És hányszor volt büntetve . . . Különféle sportszerűtlenségei miatt 1979- ig 110 ezer dollárt vontak le tőle. A fenegyerek most 35 éves. Az egykori világelső már nem a régi. Tavaly 52. volt a világ- ranglistán, ma a 88. Hol van­nak már azok a régi szép idők, amikor például három Nastase, a bohém természetű teniszcsillag egy, az Adidas cé­get reklámozó montázson. esztendeje a rendőrségnek kel­lett kimentenie az őt éltető tinédzserek gyűrűjéből. Nas­tase elfásult, elfáradt, a játék sem érdekli igazán. ,,Nem va­gyok képes már igazából kon­centrálni a teniszre" — nyilat­kozta mostanában. „Inkább csak szórakozom a pályán." Nemcsak sportkarrierje, ma­gánélete sem bírta a rohanó tempót, a sok versenyt, a sok bohémságot. Rákapott az ital­ra, a nőknek sem tudott el­lent állni. Valamikor felesége, a csodaszép belga manöken, Dominique Grazia is elvált tő­le, pedig éveken át harmoni­kus házasságban éltek. „Ele­gem van belőle" - fakadt ki sírva a hölgy. Hiába, a férj diszkókban eltöltött éjszakái, a jóképű „Nasty” köré sereglett fiatal lánykák nem tetszettek a feleségnek. Nastase régi edzője, Stefan Georgescu is látja a bajok okát. „Iliié túl sokat teniszezett az elmúlt esztendőkben. 35 éves korára halálosan láradt, úgy néz ki, végleg elveszett a tenisz számára." Sandy Mayer, egy másik híres teniszező sze­rint „Nasty"-nak már idegkli- nikán a helye, annyira ki van borulva. A bohémságait illető­en őt követő, a „teniszhuligán­nak" csúfolt John McEnroe le­mondóan legyintett, amikor Nastase-ról kérdezték az új­ságírók. „Hja, Nastase? Vala­mikor nagy játékos volt." (horváth) íi w

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom