Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-24 / 140. szám
Kádár János Miklós: Gy. T. másodmagával Muueszarcok Két fiatal operaénekes Vidéki operajátszásunk a legkülönbözőbb gondokkal küsz. ködik hosszabb ideje. Ezek egy része az utánpótlás neveléséből adódik. Fiatal énekeseink, úgy tűnik, nem tolonganak a vidéki operaszínpadokon, épp ezért, ahol erre van jó példa, jelenlétük fokozott megbecsülést érdemel. Pécsett, mintha az utóbbi évadokban elkezdődött volna egy fiatalítási folyamat. Új arcok, új friss hangok tűntek fel a bemutatókon, természetesen a pályakezdés különböző eredményeivel. A Pécsi Nemzeti Színház erre és természetesen a Pécsi Balett közreműködésére alapozhatott, amikor — a vidéki operajátszás nem egyszer a létkérdés határait súroló nehézségei közepette — rendre új utakra lép, és megpróbálja a maga arculatát, a maga stílusát kialakítani. Ebben a folyamatban aktív segítőtársakra lelt a színház zenei vezetése két fiatal művészben, Benei Katalin és Nagy Gábor személyében. Mindketten az 1979-es évad elején kerültek Pécsre. Három különböző szierepkörben léptek a közönség elé, s mindany- nyiszor, nekem legalábbis, a rácsodálkozás élményét nyújtva. Épp ezért, ha e sorokban bárki is úgv véli, hogy némi elfogultság kerített a hatalmába, ezt vállalom. Abban bizakodva, hogy egyik fiatal művész sem érzi pályája csúcsának eddigi teljesítményét, ám annál fokozottabban a megújulás felelősségét. Azoknál is jobban, akik egy Szerepkörbe beskatulyázva, hasonló színvonalon produkálnak de úgy érzik, ez már a Kánaán.. . Ez a szó: mindketten, egy kicsit meghatározó egész pályakezdésükre. Együtt léptek a színpadra először, majd a továbbiakban is azonos művek másik szereposztásában kaptak művészi feladatot. Mindegyikben azonos felkészültséggel és színvonalon nyújtottak élvezetes operaszínpadi teljesítményt. Nyilván benne van mindebben a Főiskola még meglehetősen közeli, nagyon tartalmas útra- valója: elmélyültsécfben, muzikalitásban, művészi ambíciókban. Mindaz, ami ehhez pluszként járult, elsősorban a rendezők érdeme. Főképp Eck Imre érdeme, aki mert nagy feladatokat rájuk bízni, vállalva a döntés kockázatát. Az eredmény őt igazolta: érdemes volt. Amikor Benei Katalin Szuzu- ki és Nagy Gábor a Konzul szerepében debütált a Pillangókisasszonyban, lehetetlen volt nem észrevenni, hogy a szép és friss hangbeli képességek, s az elsősorban zenei eszközök, kel megformált két színpadi személy hitelessége mögött sokféle drámai kifejezőerő rejtőzhet; hogy ez a két fiatal ígéret a jövőre. Az idei évad szerintem nagyon sikeres Cos/ 8. HÉTVÉGE Benei Katalin és Nagy Gábor a lan tutte előadásában már két jóvol több színű, karakteresebb főszerepében (Dorabella, illetve Giulielmo megformálásában) arról győztek meg, hogy a mozarti könnyeds'ég stílusigénye, a komédjázó kedv — főleg Nagy Gábor esetében — közel áll hozzájuk; s a jellemábrázolás belülről fakadó készségével — pl. apró jelzésekkel, mimikával, egy-egy bájos fintorral — (Be- neinél igen szembetűnő) lelki- állapotok egy-egy árnyalatának elhitetésére, tehát a legapróbb részletek felvillantására is képesek. Beilleszkedni és otthonosan részeseinek lenni a vígoperai légkör megteremtésének, a zenei és színészi eszkö. zöket nem szétválasztva — örvendetes új színfolt a két fiatal énekes alkatának, egyéniségének megismerésében. S Bartók minisztériumvilága — legutóbb. A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos operának, ahogyan Kroó György is tényszerűen leszögezi: nincs hagyományos cselekménye, egyetlen megszakítatlan párbeszéd. „Az énekes szólamök mögött és körül, de hosszú átvezető részekként is a zenekar, már-mór önálló szimfónia módján érzékelteti a hangulatot, szövi a lélekrajzot és valósággal lefesti az egyes ajtók mögött feltáruló látványt is. Bár színházi előadás esetén a fényhatások, amelyeket Balázs Béla pontosan előírt, kiegészítik, fölerősítik a zenekari festményt, az egyes zenekari tablók any- nyira kifejezőek és a szöveggel együtt egyértelműek, hogy az opera hangversenytermi előadása is teljes illúziót ad a hallgatónak." Cosi fan tutte-ban Fenti okokból ez a feladat a legnehezebbek közül való. Érett operaénekesek kapják ezt a két szerepet, általában jó egy-két évtizedes színpadi gyakorlattal a hátuk megett. Nagy tét a két fiatal énekesnek a Kékszakállú és Judit szerepe. A pályakezdés csúcsa is lehet, kapu a további felíveléshez, de fiaskó épp úgy. Meg kell teremteniök egy szimbólumvilágot, amiben a zenekar, a fények és a rendezői táncelemek kivételével semmi nem segíti őket: magukra vannak utalva, a saját énekkultúrájukra, a bartóki stílusvilág ismeretére. És szinte mozgás nélkül, jelzett gesztusokkal, csaknem egy órán át. A Barjtók-est premierjéről az első szereposztás alapján beszámoltunk már. Sikeres volt, döntő részben a Breitner Tamás vezette zenekar, és Eck rendezése révén. A másik szereposztásban Nagy Gábor és Benei Katalin számomra a hitelesség élményét nyújtotta; produkciójuk, megindítóan szép tiszteletadást jelent egy alkotói életmű nagyszerűsége, örökkévalósága előtt. (A zenekart Hirsch Bence vezényelte). Most új feladatok előtt állnak. Útjuk is elválik egy időre. Verdi Álarcosbáljában már nem partnerként, hanem külön szereposztásban lépnek színpadra. Bizakodunk, hogy a hozott útra- való, — ami még ma sincs mesz- sze -, a megszerzett gyakorlat és a megújulás igénye ezúttal is átsegíti őket a feladatuk újabb próbatételén, és új színek, új élmények örömét tartogatják számunkra. Wallinger Endre Könyvheti ajánlat Az idei ünnepi könyvhét — a könyvesboltokban már kapható ismertetők szerint — hasonlóan a korábbi évekhez, ismét változatos, gazdag kínálattal várja a könyv barátait. A sokféle kiadványból itt csak ízelítőt adhatunk, elsősorban a figyelem- felkeltés szándékával. IfOszemmel 1980 C*J%Z*+ S—i~ Ú* T SfdiLhr OnM k*t>f*n Fmm *«•*■*» M c-*» **■*■ Wp* ZMm S**”" **** M «*•» T»* fmm A könyvhétre hagyományosan megjelenő antológiák közül ezúttal az bőszemmel, 1980 című válogatást szeretnénk bemutatni, mely az elmúlt év legsikerültebb valóságfeltáró riportjait tartalmazza. A szerkesztő, Pelle János jelentős részben most is az Élet és Irodalom, valamint az Új Tükör közkedvelt rovataiból válogatta a könyv anyagát, szem előtt tartva az eddigi törekvést, hogy az egyes írásokból társadalmi valóságunk problematikus jelenségeinek megközelítőleg pontos térképe rajzolódjon ki. A riportok mindenek előtt olyan kérdéseket érintenek, melyek elgondolkodásra; töprengésre késztetnek bennünket. Néha talán megdöbbentőnek tűnnek a feltárt jelenségek, gyakran elszomorítónak is, de az éleihez kénytelen-kelletlen hozzátartoznak, s elhallgatni semmiképpen sem lehet őket. Mint például a fiatalok körében az utóbbi években felbukkant „csövesjele' séget”, a „trógeroló" diplomások ügyét, a növekvő italozást, a tanyákon rekedt öregek sorsát, vagy a közöny, a felelőtlenség tüneteit. Minderről nyíltan, igényesen szólnak a bőszemmel, 1980 olvasmányos riportjai. Domonkos Ottó könyve, A magyarországi kékteslés. joggal számíthat a könyvhét sikeres kiadványainak címére. Napjainkban újra reneszánszát éli ez az ősi népművészeti, mesterség, s ígv bizonyára sokakat érdekel majd a róla írott könyv Fs. Annál is inkább, mert a szerző átfogó, .minden részletre kiterjedő képet igyekszik adni a kéldeslésről. Felvázolja a történetét, különös tekintettel hazai pályafutására, az évszázadok során bekövetkezett változásokra, a magyar sajátosságokra. Megismerteti az érdeklődőket a kékíestés munkafolyamataival. Ezek a leírások még a laikusok számára is tanulságosak. Külön fejezetben foglalkozik a mesterség megújító törekvéseivel, azokkal a szakmai-művészeti fogósokkal, melyek a hagyományos formákat a köz igényeinek megfelelően alakítják. Természetesen egy ilyen jellegű kiadványnak lényeges részéi képezek a szemléltető minták, löbb mint 160 színes és fekete kép érzékelteti a könyvben a kékfestés szemet gyönyörködtető szépségét. Századunk magyar művészetének meghatározó egyénisége volt Ferenczy Béni, aki főként szobraival, plasztikáival — de rajzaival is — maradandót alkotott. Az emberi test harmonikus szépségeinek megragadására, s ezeknek szinte lírai finomságú kifejezésére törekedett, miközben a korszerűség művészi elveit is következetesen megvalósította. Régóta érezhető hiányt pótol az az album, mely most a könyvhétre jelenik meg, és Ferenczy Béni pályáját, szobrászművészetét mutatja be minden eddiginél nagyobb teljességgel. A könyv szerzője, Kontha Sándor avatott ismerője Ferenczy Béni munkásságának, érzékenyen, sokoldalúan, a művek iiónti értő tisztelettel kalauzolja az olvasót ennek a sajá- , tos művészetnek a világában. A nagyalakú album gazdag képanyaga — 83 fekete-fehér fotó — csaknem minden jelentős szobor és plasztika szemléltetését lehetővé teszi. Irodalmi folyóiratainkban mostanában egyre gyakrabban találkozhatunk verselemzésekkel. Egy-egy vers titkának megfejtése, szépségének felfedezése olyon törekvés, mely ismeretlen esztétikai tartományokba enged betekintést. Nemcsak a versekkel ismerkedő diáknak van szüksége erre, de mindazoknak is, akik a modern lírában já- rc.tosabbak. Ilyen indítékkal jelentette meg a Gondolat Kiadó Miért szép? sorozatának legújabb kötetét, melyben a kortárs költészet jónéhány kiemelkedő darabjának elemzését olvashatjuk. A költők három nemzedéket képviselnek, pz egyes versek a mai magyar líra legismertebb vonulatait reprezentálják. (>!. I.ESZEN /.Al ! \S! \K . ■ , ii t htok n , itt) srtltsH Napjaink szovjet prózájának új terméséből a Hol lészen szállásunk? című — szintén hagyományosan könyvheti — válogatás ad ízelítőt. A mostani kötet kevesebb szerzőt vonultat fel, mint az előzőek, viszont az elbeszélések többsége a szovjet irodalomban póveszty néven ismert — nálunk a kisregénynek megfelelő — elbeszélő műfaj kategóriájába sorolható. A szerkesztő láthatóan arra törekedett, hogy a közelmúltban feltűnt prózaírók közül a legerőteljesebb tehetségek művei kerüljenek a válogatásba. Viktórija Tokareva mindenképpen közéjük tartozik, erről itt közölt, szellemesen groteszk elbeszélése ékesszólóan meggyőz bennünket. Ugyancsak remek történeteket olvashatunk G. Nyikolójev Anatolij Ananyev és Pável Nyilin tollából. A háborús témák ezúttal kiszorultak a kötetből, a mai szovjet élet sajátos problémái azonban annál nagyobb súly- lyal szerepelnek. Különösen az emberi kapcsolatokban jelentkező zavarokra figyelnek az írók, a vakvágányra jutott sorsok nyugtalanító jelenségeit boncolgatják. MOLDOVA GYÖRGY A SZENT IMRE- INDULÓ ELHÚZÓDÓ SZÜZESSÉG^ MVA Kló KÖNYVKIADÓ A tavalyi könyvhét legkelendőbb műve minden bizonnyal Moldova György textiliparról írott szociográfiája volt. A népszerű író' az idén is könyvhéti szerző. Új regénye, az Elhúzódó szüzesség, mely előzményével, A Szent Imre-indulóval egy kötetben jelent meg, folytatja a főhős, Kőhidai Miklós sorsá- sak további bemutatását. Kőhidai az érettségi után az Államigazgatási Főiskolára kerül. Kényszerből kell vállalnia ezt a lépést, mint ahogy sok mindent azokban az időkben — az ötvenes évek elején vagyunk! — s ez a kényszerűség tovább növeli egyébként is lassan oldódó gátlásait. Az író Kőhidai férfivá válásának gyötrelmes útját rajzolja meg a történet során. Ezen az úton magánéletének válságai éppúgy akadályozzák a kibontakozásban, a beilleszkedésben, mint a személyi kultusz időszakának egymásra torlódó társadalmi nehézségei. Moldova sok kérdést nyitva hagy a mű végén, ami valószínűleg azt jelenti, hogy Kőhidai- val még találkozunk egy újabb regényben. Kolozsvári Grandpierre Emil önéletrajzi sorozatának újabb fejezeteivel a Kortárs című folyóiratban ismerkedhettünk meg nemrég. A Magvető Kiadó dicséretes gyorsasággal a könyvhétre már meg is jelentette a művet. Az Árnyak az alagútban a Béklyók és barátok közvetlen folytatása, s az ötvenes évek első felének élményeit beszéli el. Minden kockázat nélkül megjósolhatjuk, hogy a könyvnek hatalmas sikere lesz. Legfőképpen azért, mert Kolozsvári utánozhatctlan szellemességgel, gyilkos humorral, önmagát sem kímélő iróniával mutatja be a ,,csodakáderek", a felfújt írói nagyságok, az önkritikát gyakorló szélhámosok, az irodalmi konjuktúralovagok tarka világát úgy, ahogy közelről látta, tapasztalta. A derűs színekbe ezonban folyton sötét árnyalatok vegyülnek: ismerősök, barátok tűnnek el. az emberek szorongva nyitnak ajtót az éjszakai becsengetőnek. Ez a kettősség az, mely Kolozsvári tollán oly meggyőző erővel támad fel a múltból, hogy figyelmeztessen, elgondolkodtasson mindannyiunkat. Kovács Sándor