Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-17 / 133. szám
Országos mozgalom lett Néhány szó a táncházakról Nem egyenlő a tánciskolával Eredeti formájában már csak Erdélyben él Lassan tíz éve lesz annak, hogy az első táncházat megtartották Budapesten. A veze. tő amatőr és hívatásos együttesek táncosainak próbán kívüli összejöveteleiből országos mozgalom lett, amely kisebb fajta forradalmat idézett elő a közművelődésben. A táncházról,— egy évtized ide vagy oda — még ma sem tudják sokan, hogy mi fán terem. Szükséges tehát néhány szóban .a tóncházmozgalom egész történetét ismertetni. S ez nem a közelmúltban kezdődik Táncházaknak nevezték a régi falusi közösségekben azo. kát a szobákat, termeket, épületeket, amelyeket a legények egy-egy délutánra vagy estére kibéreltek, s ott táncos összejöveteleket tartottak. Ilyen táncházak valamikor az egész magyar nyelvterületen működtek, de az idő múlásával fokozatosan megszűntek, s átadták a helyüket a jelesebb napokhoz fűződő táncalkalmaknak. A táncházak máig élő szokása egyedül Erdélyben maradt fenn, ott is legtovább a híres táncos község, ben, Széken. Lajtha László volt az első, aki Kodály biztatására népzenei gyűjtést végzett ebben a hajdani mezővárosban. Az 1940-es évek elején publikált széki gyűjtést azonban csak a szakemberek ismerték. A széki tánc- és zenekultúra szélesebb körű felfedezése a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején történt. A Székre látogató rutinos gyűjtők számára is ' szinte sokkoló élményt jelentett a huszadik század végi falu archaikus érintetlensége, gazdag folklórkincse és tárgyi kultúrája. A Bartók Táncegyüttes kezdeményezésére kezdtek szaporodni a széki mintájú táncházak Magyarországon. A zenét Sebő Ferenc és Halmos Béla közvetítésével tanulták meg a népzenét kedvelő fiatalok. A hetvenes évek közepén a Népművelési Intézet táncházvezetői és táncházzenész tanfolyamot szervezett, amelynek végén a sikeresen vizsgázók működési engedélyt kaptak. A táncház azért tudott és tud tömegeket • meghódítani, mert alapvető közösségi és mozgásigényt elégít ki kulturált formában. Itt nem jellemző a. füstös félhomály, az egymáshoz bújó párok elkülönülése, a beszélgetést kizáró hangos zene. Népi muzsika szól, de ritmusos, fülbemászó és hasonló korú fiatalok játsz. szák, mint akik a terem közepén' próbálkoznak a lépésekkel.- Itt nincs lekérés, percenként cserélődnek a párok, „majomszigetek" sem alakulnak ki, mert a tétován ácsorgókat azonnal kézen fogják. a táncban jártasabb fiúk és lányok. A szünetben filmeket vetítenek, népművészek torta, pák rövid előadást yagy bemutatót. A táncházra a felszabadult, kötetlen hangulat a jellemlő, s ugyanakkor mértéktartás, a közösségi normák •tisztelete. Annál meglepőbb ez, mert a táncházba járó fiatalok sem különböznek alapvetően diszkózó társaiktól.. S mi a helyzet Pécsen? Évek óta jól működik a Ba8. HÉTVÉGE ranya Táncegyüttes által vezetett táncház a KPVDSZ művelődési házban. A jó szervezésen, az összejövetelek színvonalas lebonyolításán kívül a délszláv táncház legnagyobb vonzereje a makedón, szerb és horvót táncok viszonylagos egyszerűsége, az hogy általában könnyen és gyorsan megtanulhatók. Magyar táncház sajnos csak rendszertelenül, egy-egy intézményben elszórtan működött a legutóbbi időkig. Házigazda volt többek között a Mecsek Táncegyüttes a műszaki és a tanárképző főiskola. Sokáig az okozott gondot, hogy nem volt megfelelő szá- . mú zenész és vizsgázott táncoktató. Ma sem dúskál ugyan a város fiatal szakemberekben, de a mozgalom pécsi hívei rájöttek arra, hogy ha új és új muzsikusokra várnak, talán sohasem lesz hosszan élő táncház Baranyában. Most a Baranya megyei Művelődé- . si Központ szervezésében a KISZOV művelődési háza ad otthont a magyar táncházaknak: minden második szombaton külön foglalkoznak az óvodásokkal, az iskolásokkal és a felnőttekkel. Az óvodások részvételével nincs gond, de az általános iskolásokat még sokszor elcsábítja a tévé vagy a mozi. Persze, a szüleik sem igen tudják menynyire fontos lenne, hogy gyerekük megismerkedjen a magyar népi tánckultúra alapjaival. Sokan azt hiszik, hogy a táncház egyenlő a swinget, csacsacsát oktató tánciskolával, s ezért tartják szükségtelennek a szombati elfoglaltságot. Mint minden tudomány elsajátítását, a néptáncot sem lehet elég korán kezdeni. Ezért nagy jelentőségű Molnár János kezdeményezése: a KISZÖV Táncegyüttesének vezetője óvónők számára tart néptáncórákat, akik aztán a gondjaikra bízott kicsiket fogják a magyar táncok ritmusára,' alaplépéseire megtanítani. Ha ezek. a gyerekek végigjárják a korosztályuknak meg. felelő táncházakat,, minden bizonnyof egészen másként fognak gondolkozni.a magyar népi kultúráról, mint a mai fiatalok széles rétegei. Ahhoz, hogy Baronyában kivirágozzon a táncházmozgalom, még nagyon sok feltétel hiányzik. Először is meg kellene oldani a zenei vizsgával nem rendelkező muzsikusok működési engedélyeinek problémáját. Sokkal nagyobb aktivitásra volna szükség az általános iskolai tánárok részéről a táncházmozgalom propa. gandáját illetően. (Példát erre is az óvónők* mutattak). Több népzenét kedvelő és értő muzsikusra lenne szükség, és tisztázni kellene a táncházak pénzügyi és adminisztratív vonatkozásait is. Mindezek a nehézségek azonban nem jelenthetik azt, hogy nem kell minden lehetőséget megragadni a néptánckultúra hiteles, szakmailag is elfogadható terjesztésére. Ideális helyzet sohasem lesz, és minden további késlekedés csak károkat okozhat. Havasi János Győri Emil és Hartmann Teréz Bizánc Bemutató a Kamaraszínházban Hálósok lehetünk a Pécsi Nemzeti Színháznak, hogy Herczeg Ferenc Bizáncának bemutatója mellé olyan műsorfüzetet mellékelt, amely a nézőt bizonytalanságában eligazodni segíti, azaz megerősíti őt kételyeiben. A hangsúly ezen a szón van: a kételyeken. Herczeg Ferenc, az egykor írófejedelemnek is kikiáltott közönségkedvenc ebben a drámában olyan művet hozott létre — s most hagyjuk az életmű köny- nyebben minősíthető darabjainak számbavételét —, amely szándékában valóban nagy formátumú klasszikus dráma, megvalósításában azonban nem több egy kitűnő mesterségbeli tudással megfaragott hatásos színpadi műnél. Nem más, mint egy igen elevenen megidézett „sztori” a történelem hatalmas folyamából, egyszerűen kiemelve abból, előzmény és következmény, összefüggések nélkül. A történelem pedig hatalmas mozgástörvényeinek érzékelhe- tősége s annak a sajátos időélménynek jelenléte nélkül, ami az emberi-társadalmj folyamatosság borzongató s egyben fel. emelő tudatát nyújtja - alig más, mint értelmetlen és véres színpadi játék Ez a túlérett, túlfinomult és megrothadt Bizánc, amelyet az önzés, a pillanatnyi érdek és az egyéni élvezetek hajszolása már rég atomjaira bontott, szolgálhatna nagy tanulságokkal is, de ahhoz többet, mást kellene tudnunk róla. Konstantin császár birodalma bukásának órájában a nemlétező nemzet-tudatat kéri számon alattvalóin, nemcsak nai- vul, de voltaképpen jogtalanul is. Ez a kései romantikus hős. ez az aranykorona alatt roskadozó, bíborpalástos Don Quijo. te a végső pillanatban — s késve — föltett kérdésére csak a pusztulásban talál választ. „Császári ötlet” — mondatja Herczeg- Ferenc a török herceggel arra az ördögi cselekedetre amellyel Konstatin törvényt ül népe felett - ellenséges fegyverek által. Valóban császári ötlet, bólinthatunk, ez a drámának is" az egyetlen „császári ötlete", a dráma magja, s az a pont, ami fölbukkanó kételyeinket leginkább táplálja. Talán a Bizánc mégiscsak jó dráma, mégis van benne valami hatalmas emberi indulat, az a fajta félelmetes örvény, ami fölkavarja a lélek mélyének iszapját? A gyanakvó lelkesedést végül is az hűti le, hogy Konstantin drámai ellenpontjai oly kicsik oly égyne- műen kisszerűek, hogy egyensúlyérzékünk zavarba jön: óriás .a törpék között és éppen igy, a bosszúnak ebben a tombolá- sában, büntető isteni hevületében, lehetőség és jog szerint egyaránt felettük állvón — nem arról van-e szó, hogy ez már nem írói igazságszolgáltatás, hanem írói önkény? Végül maradjunk annyiban: Herczeg Ferenc drámája érdekes történelmi játék és semmivel' sem több, értelmezhetősége nem lép ezen túl, filozófiája sekélyes, jellemei alig árnyaltak; talán nem is igazi dráma, hisz sem a sors elviselhetetlen súlyú csapdáit, sem igazi emberi összecsapásokat nem idéz - ugyanakkor mégis egy mesteri biztonsággal eké- szítétt színmű, ami a ’színpadon több élvezettel kecsegtet, mint olvasva, aminek szerkezete, bonyolítása, nyelve a közönségigény és -ízlés fölényes ismeretéről tanúskodik. Az ember — miközben kételyeitől nem szabadulhat — végül is megérti a háromnegyed évszázaddal ez- efőtti frenetikus sikert, de még o későbbieket is, sőt, a mai. jóval szerényebb közönségsiker, re is talál magyarázatot. A Bizánc — mondom — színpadon él igazán, ez a létezési formája. Hogy milyen színpadon? Föltehetőleg hatalmas és pompázatos színpadon, amely hiven idézi a bizánci bíborarany ragyogást, a merev fenséget, a fullasztó gazdagságot. A Kamaraszínház a legnagyobb erőfeszítések mellett sem volna képes egy igazi bizánci tróntermet elénk varázsolni, amelybe ráadásul valóságos operai kórusnak kellene időnként összegyűlnie, anélkül, hogy szétnyomná a falakat. Kígyós Sándor díszletei szépek, erejük egyszerűségükben és stilusossá- gukban van, a bizánci aranykapuk, freskómarodványok és az impozáns kupola valamit jeleznek ebből a hangulatból De már a kivitelezés lehangoló, a bíbort a gyomorrontásos sá- padt-piros padló volna hivatva érzékeltetni, a trónszékek festett hokedlik, és a színpad előre történt kitágítása is nyugtalanító. A jelmezek — alapvető félreértés. A finom és romlott udvari nemességre bizonyára sokminden rossz elmondható volt, de hogy ízléstelen papagájruhákban pompázott, az nyilván semmiképpe.n. Ebben a szűk térben mozgatta a népes szereplőgárdát Konter László, a rendező, korrektül követve a darab vonalát, útmutatásait, a nagyobbik részt a színészekre bízva. A főszerep kétségkívül Győri Emilé, aki a tőle megszokott élő figurát nyújtotta. Azon persze lehetne vitatkozni, alkatilag Konstantin császár-e ő. Ha már hiteles történelmi keretekről van szó, Konstantin talán ennél nagyúribb lehetne, tartásában még őrizhetné a trónuson töltött évek üres fenségét, az ikonok szentjeinek fakóságát. Győri Emil bonyolultabb, maibb embert csinált ebből a császárból, föllazította merevségét, emberi szenvedéssel ajándékozta meg — de úgy hiszem, ezzel csak gazdagította az alakját. Lukács Józseffel — Giovanni zsoldoskapitány szerepében — ők ketten hozták leginkább közelünkbe ezt a távoli, aranyporos, gondosan megfestett világot. Valószínűleg azért,' mert Lukács József is több mai felhangot vitt a figurába, s érzelmileg is óthevitette a furcsa és tulajdonképpen érthetetlen zsoldos-eikölcsöt képviselő, egyenesszivü katona alakját. Iréné császárnőt Hartmann Teréz játszotfa, szép volt és igyekvő, de hát Iréné nem ilyen. Hartmann Teréz finomabb és légiesebb volt, mint azt egy hatalommal táplálkozó, unatkozó és sóvárgó nősténytigristől elvárnánk Az őrült Demetert Garai Róbert, a sértett-bigott pátriárkát Faludi László, a gerinctelen cselszövő fökamaróst Galambos György játszotta jól. Kisebb szerepeikben Vajek Róbert, Poál László, Melis Gábor, ifj. Kőmives Sándor, Harmath Albert, Vitai András! Raszler lídi. kó és Füsti Molnár Éva- nyújtottak korrekt alakítást. A Kamaraszínház utolsó ne- kigyűrközésének voltunk tanúi, á Bizánccal a legeslegutolsó bemutató zajlott le falai között, ősztől bezárják, átalakítják. Egy végső tisztelgést o-zért megérdemel,: ha sok üggyel-bajjal is,-azért hosszú éveken át volt. a művészet szerény otthonp. Hollama Erzsébet Füsti Molnár Éva és Győri Emil Kálmándy Ferenc felvételei
