Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)

1981-05-14 / 130. szám

e Dunántúlt napló 1981. május 14., csütörtök Tiszthelyettesek----------------------------------------------------------------------------------.*—-------------------------------------------------------------------------­A főtörzsőrmester nem árul zsákbamacskát: — Nem valami vonzó a pálya. Csak tudnám, hogy miért!? Sokan idegenkednek az egyenruhától a kötöttségek, a fegyelem miatt. Másutt, más szakmában vagy hivatásnál nincs fegyelem, megkötöttség, szolgálat, ügyelet? Dehogy nincs! Aki hivatásos tiszthelyettesi pályára jön, akar és tud is dolgozni, állítom: nem bánja meg. Ennek is éppúgy megvan a maga szépsége, mint másnak. — A fiatalabbak közül sokan azért válnak meg a testülettől, mert csalódtak. Az is­kola mindig más, mint az élet. Az érzékenyebbje — még mielőtt belejönne — kéri a le­szerelését. Legtöbbjét sajnálom, mert vihetnék valamire. A fegyelmi okok miatt távozókért nem kár.------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- . ■ ------------­B udavári József határőr fötörzs' őrmester az arca. Hát persze . .. Hajda­nán az általánosban osztálytár­sak, barátok voltunk. Emlék­szem, náluk minden férfi bá­nyász volt. Ö külkereskedő szeretett volna lenni. — Pécsbányáról vonultam be. — Gondoltad, hogy végleg? — Akkor még nem. Agitál­tak engem is. A leszerelés előtt két héttel adtam be a tovább­szolgáló kérelmemet. Akkor a döntő érvek egyike a tovább­tanulási lehetőség volt — az sajnos meghiúsult. — Becsaptak? — Dehogy. Csak apóm nagy beteg lett, anyám is beteg volt, így a budapesti alakulattól ha­za kértem magam Pécsre. Sza­kaszvezetőként szereltem le és őrmesterként kezdtem a to- vábbszolgálatot. Négy évet ír­tam alá. Lakást is kaptam. Csak úgy mellékesen meg­említi, hogy akkor, 1965-ben azért semmiféle juttatást nem adtak. Most, aki aláír egy, ket­tő — ez a gyakoribb — vagy négy évet, az pótlékot is kap. Akkor nem folytathatta a gim­náziumot, mert a parancsnoka nem nézte jó szemmel, hogy olyankor volt a beszámolási időszak, amikor gyakorlatra kellett menni. A fizetés is... Kilenc éve a két és fél ezret alig érte el, ma mór közel jár a havi hétezerhez. — Rendezték a fizetéseket, ma már a kezdő tiszthelyettes se kap négyezer alatt. Aztán a ruhapénz. Lakáshoz is segíte­nek. Tanulni is lehet. — Hogyan lettél hivatásos? — Az első négy év letelte előtt kértem. Elvégeztem az is­Szabó László zászlós kólát és 1970-től soron kívül főtörzsőrmesterként lettem hiva­tásos. Aztán a zászlósi iskola elvégzése után tavaly április­ban soron kívül léptettek elő zászlóssá. Szabó László honvéd zászlós beosztása: kommendáns sza­kaszparancsnok. Több tízmillió forint értékű anyagért felel. — Nem nyomaszt a felelős­ség? — Már tizenhatodik éve fe­lelek ennyiért, de hiányom, ka­tonai kifejezéssel htk-m még nem volt. Az anyagtól nem kell félni, törődni kell vele, nyilván kell tartani, ellenőrizni és em­berhez kötni. Katonáim és tisz­teseim derék fiúk, velük együtt ilyen egyszerű az egész. — Ennyi lett a hajdani kül- keres álmodból? — Utazgatok, mozgok itt is épp eleget. Az irodában még nem ültem két óránál tovább. Megtaláltam a számításomat, szeretem csinálni. Emberek kö­zött vagyok. Katonáimmal már zsinórban 18. alkalommal let­tünk élenjáró szakasz. Szere­tek itt lenni. Ismernek, elismer­nek. Nem bántam meg az ak­kori döntésemet. Jól érzem ma­gam egyenruhában. Csak a sapkát nehéz megszoknom — mondja mosolyogva. Felesége tanárnő. Lányát most vették fel a Leöweybe, német tagozatra, kitűnő ta­nuló. Hét éve vett telket a Dombay-tónál, kis ház is van rajta. — Amint tehetjük, kiautó­zunk a családdal. De előtte meghagyom, hogy hol találhat­nak. Katona vagyok .. . Murányi László Kórházi felvételes iigyeletek f. Határőrnek vonult be másfél évtizede Budavári József, aki jelenleg főtörzsőrmester a Ha­tárőrségnél. — Hivatásos akart lenni? — Eszembe se jutott, az újonckiképzés alatt meg eleve nem. Huszonhét hónap után szakaszvezetőként és kiváló határőrként szereltem le. Alig vártam, hogy ismét civil lehes­sek. A várva várt „szabad” élet ezernyi megkötöttséget hozott. Siklósról járt a sellyei Agroké­miába, egyre fárasztóbb volt a napi oda-vissza utazgatás. Át­ment mozdonyfűtőnek a vasút­hoz. — összefutottam egy határ­őr tiszthelyettes barátommal. Beszélgettünk és szóba hozta, nem lenne-e kedvem megpró­bálni. Sokat gondolkodtam. Tíz éve szereltem fel, őrmesterként kezdtem ezen az őrsön. — Ennyi idő alatt gondolom megvonta már a mérleget. Jól döntött akkor? — Igen. Az árnyékos és na­pos oldalával együtt, így ahogy van, szeretem csinálni. A fele­ségem is megszokta, hogy vál­tozó szolgálatot látok el, gya­korta „osztott" műszakban, nemegyszer otthonról riadóz- tatva. Hiába, ezt még az elején be kell kalkulálni. A feleségem ápolónő a kórházban, nagy se­gítség, hogy egy műszakba tet­ték. Házasságunkban ő a sta­bil pont. Két lányom gyakran már alszik, mire hazaérek. Az elején az anyósoméknál lak­tunk. öt éve kaptuk meg a két szoba, összkomfortos szolgálati lakást. Ezt is a parancsnokság­nak köszönhetem. Budavári főtörzs hivatásos járőr, ahogy ő mondja „vegyes- ruhás". — Ez mit jelent? — Igyekszem kiszűrni a gya­nús személyeket, hogy meg­előzzük a határsértést, disszi­dálást, betörést, vagy bármilyen más bűncselekményt. A déli végeken, Harkányban és környékén ezrek és tízezrek fordulnak meg — néhányuk nem kifejezetten strandolási, pihenési céllal. Őket kell „ki­emelni", hogy ne zavarják má­sok nyugalmát. — Ez a hetedik érzék meg­tanulható? — Idővel kialakul. Eleinte nehéz volt. Mindenkit gyanús­nak találtam ezért-azért. Tu­dom, az állampolgárokat nem szabad zaklatni, de azt is, hogy az ő nyugalmuk érdekében te­vékenykedem. Egyre több hely­bélit, környékbélit és bejárót ismertem meg, így mind keve­sebb utasról, üdülőről kell azt hinnem, hogy hátha ő ... Elég sok határsértőt és veszélyes bű­nözőt fogtam el. — Mi kell a munkájához? — Udvariasság, határozott fellépés, jó arcmemória. És jó lábal?, mert sokat talpalok. Elvégezte a tiszthelyetteskép­ző iskolát. Kitüntetések, dicsé­retek és jutalmak is bizonyít­ják, lehet rá számítani. 2. Amikor a személyügyi tiszttől kértem, ajánljon tiszthelyettest, akit bemutathatnék, kapásból mondta: „Szabó László zászlóst keresd meg.” Magas, őszülő hajú. Ismerős Mindennapos felvételi üyyeletek gyermek bel betegek részére: Pécs város: POTE Gyermekklinika, Sziget­vár város és járás, a pécsi és a volt sellyei járás: Megyei Gyermekkórház. Gyermeksebészeti, kórházi felvételt igényid gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermek- klinika, páros napokon: Megyei Gyermekkórház, Pécs és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat: I. kér.: II. sz. Klinika; II. kerület: Megyei Kórház (Belgy.); III. kerület: I. sz. Klinika. Sebészet, baleseti sebészet: I. sz. Klinika. Égési sérülések: Hon­véd Kórház. Koponya- és agysérülé­sek: Idegsebészet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gége­klinika. ÉJSZAKAI KÖRZETI ORVOSI ÜGYELET Felnőtt betegek részére: Korvin O. u. 23., telefon: 11-169. Munkácsy M. utcai rendelőintézet, ügyeleti bejárat, telefon: 12-612. Veress E. u. rendelő- intézet, telefon: 15-633. Gyermek be­tegek részére: Munkácsy M. utcai rendelőintézet, gyermekpoliklinika, földszinti bejárat, telefon: 10-695. Fo­gászati ügyelet: Munkácsy M. u. rendelőintézet ügyeleti helyiség. Te­lefon: 12-812. Minden este 7 órától reggel 7 óráig. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK I. kér. Pécs-Vasas II.. Bethlen G. u. 8. 10/52. sz. gyógyszertár, Pécs-Me- szes, Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógyszertár, II. kér. Pécs, Kossuth L. u. 81. 10 8. sz. gyógyszertár, Pécs, Munkácsy M. u. 4. 10/9. sz. gyógy­szertár, III. kér.: Pécs, Veress E. u. 2. 107. sz. gyógyszertár. SOS-ÉLET telefonszolgálat díjmen­tesen hívható a 12-390 telefonszámon, este 7-től reggel 7 óráig. HiléYO un a ni v Ki volt a zsolcai hős? Egy a négy ellen... A siklósi református temetőben, közel a Nagyharsóny—Bere- mend felé vezető országúthoz, egy igen szép fenyőfa árnyéká. ban több mint 100 éve porlad az 1848—49-es szabadságharc egyik hős honvédjének marad- ványa_ „Tekintetes Gázon Lajos köz. és váltóügyvéd 1848. évi honvéd alezredes és a felsőbaranya megyei ref. egyházmegye fő­gondnoka emlékének" emelték a sírkövet, aki 1820. december 13-án született és 1874, október 26-án halt meg. A siklósi református egyház matrikulájában az 1874-es év­ben a 37. sorszám alatt olvasha­tók adatai. Ezek alapján is tör­ténelmi tény tehát, hogy Gázon Lajos honvéd alezredes Sikló­son élt, s halt meg. Gázon Lajos Pesten volt köz- és váltóügyvéd. Azok közé tar­tozott, aki a nyugalmas polgári életpályát elhagyta, s felcserél­te a karddal a haza szabadsá. gának érdekében. Ott látjuk őt is azok között az önkéntesek között, akik a megtámadott ha­za védelmére fegyvert fogtak. Schwechatnál zászlóval a kezé­ben rohamra ment az ellenség ütegével szemben A csapat az erős kartácstűzzel dacolva dia­dalmaskodott. Tiszti rangra emelik, őrnagy lesz. Csatát csatára vív. Az ácsi erdő a tanúja Gázon Lajos hő­siességének, vagy Komáromtól a Tiszáig terjedő kisebb-na- gyob összecsapások, csaták. 1849. április 26-án — 12 napra a Függetlenségi Nyilatkozat, a Habsburg-ház trónfosztása, és Kossuth kormányzóvá választá­sa után — a bécsi udvar ka­tonai segélyt kér a cártól a Szent Szövetség értelmében Gázon Lajos alig több mint ötezer emberrel felveszi a küz­delmet. Pöltenberg vezénylete alatt Tseodajeff orosz tábornok húszezr emberével szemben (egy a négy elleni). Az ütközet a Sajó partján, Zsolca község térségében zaj­lik.­Az oroszok 48 ágyúval gyilkos tüzet nyitnak a honvédseregre. A helyzet már-már tarthatatlan, amikor Gázon Lajos, a 66-ik zászlóalj őrnagya engedélyt kér arra, hogy az orosz üteget szu­ronyrohammal megsemmisíthes­se. A kilátástalan manőverre nem kap engedélyt Ekkor sa­ját felelősségére önként vál­lalkozókkal indít támadást. Egy századdal megindul az ellenség két zászlóalja, meg egy lovas kozák szotnia ellen! A Sajón, gázlót keresve át­kelnek. Ott vannak 'az ellenség torkában. Szuronyt szegezz, ro­hamra! — hangzik a parancs. Nem sokáig tart az öldöklő küz. delem. A csata eldőlt. A marok­nyi kis csapat diadalmaskodott. Az oroszlánrész az egy évvel ez­előtt még ügyvéd Gázon Lajos őrnagyé volt, akit ekkor alezre­dessé léptettek elő a helyszínen. Jókai Mór, aki elsők között fogott tollat 1848—49-ért, már 1850-ben megírja „Csataképek a magyar szabadságharczból” c. művét Ebben „A zsolczai hős" címmel írja le Gázon Lajos tet­tét. A Gázon csalód többi tag­ja is híven szolgálta a haladást, á hazát. Gázon Imre — aki test­vére Lajosnak — szentgyörgy- völgyi református tanító volt, szintén részt vett a szabadság- harcban, 22 éves volt ekkor. A világosi fegyverletétel után Olaszországba gyalogosan emigrált. Csak a kiegyezés után tért haza. Amikor magyar föld­Gózon Lajos síremléke a siklósi református temetőben re ért leborult, megcsókolta a hazai földet és fogadást tett, hogy hazáját többet el nem hagyja. Emlékiratai a Széchényi Könyvtárban találhatók. Gázon Imre, Szentgyörgyvöl- gyön 92 éves korában halt meg. Gőzön Lajos emlékét a Siklósi 2. sz. Általános Iskola honisme­reti szakkörének tagjai őrzik, sírját gondozzák Perics Péter, a Siklósi Vár és Múzeumbarat Kör elnöke Egykorú leírás a katonaköltő Zrínyi Miklós haláláról A XVII. században a törökkel folytatott harcoknak hű króni­kája volt a Die neueröffneten ottomanischen Pforten cí­men kiadott haditudósítás. Ennek folytatásaként jelent meg 1700. augusztus 1-én Augsburgban a Fortsetzung der neueröffne­ten ottomanischen Pforten című hatalmas kötet, amelynek egy példányát a Szigetvári Várbaráti Kör saját gyűjteményében őrzi. A kötet többek között részletesen foglalkozik a katonaköltő Zrínyi Miklós törökellenes harcaival, leírja máig is vitatott tragikus halá­lának körülményeit, és kevés szóval, de nagyon találó, szimpatikus jellemzést ad róla. A jellemzésből kitűnik, hogy írójának olyan in­formátora volt, aki személyesen ismerte Zrínyit, tehát megbízható, hiteles. Mivel kevés ilyen egykorú, hiteles leírással rendelkezünk, becses dokumentumaink között őrizzük. Az érdeklődők számára is hozzáférhetővé tesszük magyar fordításban.--------------------------------- * --------------------------------­„ Kevés idő múlva igen szo­morúan fejeződött be ennek a bátor grófnak az élete. Ami­kor egyik vadászata alkalmá­val a vadásztársaságtól mesz- szire eltávolodott, és túlságo­san mélyen nyomult be a va­donba, egy megsebesített vad­disznóra bukkant. A sebeitől felbőszült vadkan egyenesen nekirontott. A térde ellen inté­zett egyetlen támadással le­rántotta, és a földre kénysze­rítette, úgyhogy a grófnak ide­je sem maradt már a védeke­zésre. A félelmetes vad újabb csapást intézett, de most már a fejére, és ez halálos volt. Hamarosan ezután egyik ap- ródjának a karjaiban adta ki lelkét. Ez volt a vége a híres hős­nek, akit a halál mintha az összes veszélyben, amelyekből soha nem vonta ki magát, azért kímélte volna meg, hogy végül is egy ilyen rosszindulatú vad végezzen vele. Az isteni gondviselésnek titokzatos dön­tése ez, ami az emberek szá­mára felfoghatatlan, mégis mindenki a saját véleménye vagy egy korábban kialakult tévhit alapján szokott értel­mezni. A törökök az ő nagy ellenségük halálát istenük vég­zésének tulajdonították, és az ő vallásuk érdekében hozott ítéletként könyvelték el. Azt hitték ugyanis, hogy azért kel­lett egy olyan vadállatnak vé­geznie vele, amely a mohame­dánok részéről megvetésben részesül, mivelhogy nem méltó arra, hogy emberi kéz által haljon meg. Egyébként való­ban a törökök .tántoríthatatlan és esküdt ellensége volt, oly engesztelhetetlen gyűlölettel vi­seltetett irántuk, mint annak­idején Hannibál a rómaiak iránt. A veszélyben mindig ret­tenthetetlen volt, a cselekvés­ben bátor, a munkában fá­radhatatlan, a békében szelíd, a szórakozásban is a közép­utat szerette. Mértékletesen élt, inkább a természeténél fogva. Tovább bővül a nagyüzemi és háztáji növényfajták válasz­téka - állapította meg az Or­szágos Fajtaminősítő Tanács szerdai ülésén a MÉM-ben, ahol 579 növényfajtáról döntöt­tek, közülük 53 új fajta kapta meg az állami minősítést. A legtöbb újdonság szántó­földi növény: a választék bő­vítésére a nemesítők új kuko­rica-, burgonya-, napraforgó- és lenfajtókat állítottak elő. mintsem orvosi tanácsra. A rendezett lakomákon is, me­lyeken a vidék szokása szerint meglehetősen gátlástalanul szoktak viselkedni, ő mindig józan maradt. A zenét és a táncot nem szerette különös­képpen. A vadászatban és a hajtásban találta legnagyobb örömét. Ezeknek a gyakorlásá­val töltve az idejét nemegyszer a háborúviseléssel hasonlította össze. Egyébként éles eszű és gyors felfogású volt, a min­dennapi társalgások közben vidám, eleven. Beszédmodora megnyerő szeretetreméltó, de emellett magas mércéje volt, amellyel tekintélyt szerzett ma­gának. Bár sokat beszélt, de nagyon ügyesen és mindig a maga idejében. Nagylelkű volt, különösen a katonáival szem­ben, akiktől a zsákmányt soha­sem kobozta el, hanem ő ma­ga szorgosan és gondosan osztotta szét közöttük. Egyszó­val : egyike volt a keresztény vallás legbuzgóbb védelmezői­nek. Hősiessége, bátorsága, és derék tettei méltóvá tették ar­ra, hogy a legnagyobb hősök közé soroljuk őt." Molnár Imre, a Szigetvári Várbaráti Kör elnöke amelyek elsősorban jó termő- képességükkel tűnnek ki. Sok a kukorica hibridújdonsóg, ezek szárszilárdságukkal, nagyobb ellenálló képességükkel" meg­felelnek a nagyüzemi termesz­tés feltételeinek. Szarvasi 4 néven új lucernafajta is meg­kapta az állami elismerést r gyorsnövekedésű, hosszú élet­tartamú, s más fajtákkal ösz- szehasonlítva korábban kaszál­ható. U| növényfajták

Next

/
Oldalképek
Tartalom