Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)
1981-04-04 / 93. szám
6 Dunántúlt napló 1981. április 4., szombat A tűzoltók is a keleti iparnegyedben rendezkednek be Pillantás a Ledináról a keleti iparnegyedre Pécs keleti iparnegyede Tiszta a levegő, egyetlen füstcsík sem maszatolja a levegőt, üde, zöld vidék, csendes környék. Aki erre téved, a látvány hirtelen magasba röpíti, olyany. nyira, hogy elfelejti, ipari tájon jár. Pedig valójában a gépek és szerszámok birodalma ez, ahol mindenféle munkát végez, nek, nap mint nap nagy értékek születnek. Sütnek itt kenyeret és zsemlét, nyomtatnak könyvet és napilapot, varrnak kesztyűt és bőrruhát, javítanak autót és tűzoltókészüléket, intézik "az üzemi éttermek ügyeit. . százmillió forintokban számolnak. Igaz, ez Pécs keleti iparnegyede. Minden mozgásban Az egykor zöldségeskertek és gyümölcsösök övezte területet az Engel János József út két oldalán, az Engels út és a Fürst 5ándor utca között még a harmadik ötéves tervidőszakban je. lölte ki a városi tanács, a táj a hetvenes évektől kezdődően nyerte el mai arculatát. Sorra emelkedtek ki a földből a korszerű és szemre is igen tetszetős üzemcsarnokok, az elmúlt ötéves tervidőszakban felállt az ipárnegyed. Az itt felsorakozott üzemek ma már jelentős szére- pet töltenek be Pécs ellátásában, ipari termelésében és szolgáltatásaiban, A kép most nyugalmas, ámbár valójában minden mozgásban van — a fejekben és a tervezőasztalon tovább alakul a táj, terjeszkedik az ipái. Hogyan tovább? Érdemes pillantást vetnünk, ha csak madártávlatból is, a keleti iparnegyed holnapjára. Fényképezőgépünkkel először a Ledináról pillantottunk le. Szemben, középütt a Pécsi Szikra Nyomda, az udvaron ma. lomkerék átmérőjű papírtekercsek. Ilyeneket nyel az ofszet rotációs gép is, hogy nap mint nap rendre megjelenhessen a Dunántúli Napló, s vele ezek a sorok. Nos, a papírtekercseket nem sokáig tárolják már a szabad ég alatt, épül a 900 négyzetméter alapterületű raktár. A nyomda mellesleg kerítésen kívül is szeretne terjeszkedni, távlatban ide kívánja telepíteni a külső kötészetet és a tmk- műhelyt. Kenyérgyárunk immár kiegészült a süteményes üzemmel, a ,,gépzsemle" premierje a múlt év karácsonya táján volt. Építeni már nem építenek, ellenben a jövő esztendőben üzembe állítják a kifligyártó-sort is, a távolabbi jövőben pedig hasonló gyártósoron készülnek az egyéb darabos pékáruk is. Mögöttük a Pécsi Kesztyűgyár ötödik ötéves tervben tető alá hozott, modern gyáregyüttese, az új kesztyűgyár és a bőrruházati gyár mutatja elegáns homlokzatát. Otthonosan berendezkedtek, már rendezték a terepet, füvesítettek, most parkosítanak, . fásítanak, elkészült a bitumenes kézilabdapálya, mellette a salakospálya alapozása. Semmi sem hiányzik már? De igen. Az „i” betűre egy raktár- és bemutatóterem építésével kerülne fel a pont. Távlatban erre is gondolnak. A helye megvan, a kérdés, mikor lesz rá pénz. Elképzelés van, pénz annál kevesebb Szerény barakksor a székháza a két megye dolgozóinak ebédet főző Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalatnak. Most viszont náluk is nagy újság van. Miután a belvárosban, a Bajcsy-Zsi- linszky utcában elkészül az Eszék Étterem, majd május végén a fölötte lévő irodai szint, a központ ide költözik, A sakkjátszma következő lépései: a Rózsa Ferenc úti, zsúfolt telephelyről a barakksorba költözik át a fogyóeszközraktár és a szállítás. Miután a Rózsa Ferenc úti telepet a város szanálásra ítélte, az itt lévő húsüzemnek és hidegkonyhának is helyet kell keresni, amit már ki is szemeltek, mégpedig a keleti iparnegyedben. A majdani üzemépület, földszintjén a szociális résszel, az Engel János út mentén a Ke. nyérgyárra néz. Minderre persze még elő kell teremteni a pénzt. Sétáljunk most végig a Diósi úton, s vessünk pillantást a posta gépjárműszállítási üzemére.' A keleti iparnegyedben mellesleg ők voltak az első honfoglalók, s távlatban most is a posta dédelgeti a legmerészebb fejlesztési terveket. Itt szeretnék kiépíteni komplex postaműszaki telepüket, mégpedig több ütemben, 1995-ig folyamatosan, ahogy a pénz engedi. Ami mór biztos: az idén megkezdődik a 600—1000 adagos konyha és étterem építése, á megbízást már megadták a Baranya megyei Építőipari Vállalatnak. A tervek szerint 1983- ban készül el A következő létesítmény minden bizonnyal a komplex szociális épület az ott dolgozó fizikaiaknak. Gondolnak még a későbbiekben a munkásszálló bővítésére, szak- oktatási központ, üzemviteli épületek tető alá hozására, raktárbázis és új gépjárműfenntartási telep létrehozására. Mindezeknek hely kell, a kérdés pedig már átvezet bennünket a Puskin térre. Arról van szó, hogy tovább terjeszkedik a keleti iparnegyed, a későbbiekben összeölelkezik Gyárvárossal. Itt szán. dékozik a TRIAL Kereskedelmi Vállalat regionális bázisraktárt és mintatermet, a Centrum Áruházak Vállalata raktárházat építeni. De akad még hely másutt is a keleti iparnegyedben. Itt képzeli el felépíteni komplex telepét a Baranya megyei Vendéglátóipari Vállalat is, a nagy kérdés, sorskérdés — mikor lesz rá pénz. Mellesleg a pénzszűke nyomasztja a többi ide készülő vállalatot is. Van még helye végezetül a PROMETHEUS Tüzeléstechnikai Vál. lelátnák és a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatnak. Mozgásban van tehát Pécs keleti iparnegyede. Vajon a hatodik ötéves terv végén milyen új objektumokat kaphatunk lencsevégre? Miklósvári Zoltán Ma is fényes Állami Díjak Egyikük sem azt csinálja — mindhárman azt csinálják, mint amiért az Állami Díjat kapták. Furcsa ellentmondás, de igaz. Tizenöt esztendeje Hofecker János a gabonabetakarításban hosszú évekig elért kiváló teljesítményéért jutalmazták Állami Díjjal. Pi- risi Jánosné ugyanezt a kitüntetést 1970-ben kimagasló nevelői, szakfelügyelői tevékenységéért, valamint értékes pedagógiai dokumentumok megírásáért kapta. Tancsa József 1975-ben két társával, Király Imrével és Bozó Dezsővel megosztva vették át a dijat a bányászatban alkalmazott új technikai eszközök, technológiák bevezetéséért, elterjesztéséért. Ma már egyikük sem nézi mindennap meg a bőrkötéses oklevelet, a míves kivitelű jelvényt. Halványulnak az emlékek: kik voltak ott a Parlamentben, milyen érzés volt hazánk egyik legnagyobb kitüntetését átvenni? Most, amikor ismét találkoztam velük, munkájukról beszélgettünk, arra gondoltam, tulajdonképpen ugyanazt csinálják, mint akkor, csak sokkal magasabb szinten, sokkal jobban. Az Állami Díj értéke nem csökkent, akár ismét megkaphatnák. Hofecker János negyvenhét éves. A Cserkúti MEZŐGÉP Vállalat szervizszolgálatának csoportvezetője azon az 1966-os áprilisi délelőttön már a Parlament kapuján kívül volt, amikor rádöbbent, milyen óriási elismerést kapott munkájáért. Nem is emlékszik arra a néhány lépésre, amit verejtékezve megtett az elnökségi asztalig. Csak homályosan rémlik vissza, hogy Ruttkai Éva,. Petrovics Emil, Szokolai Sándor ültek vele egy sorban. A szerelő 1950-ben, friss szakmunkásbizonyítványával jelentkezett a kozármislenyi gépállomáson. Az év napjainak többségét a műhelyben töltötte, az aratásnál azonban esztendőről-esztendőre felült a kombájnra, tíz éven keresztül minden betakarítási versenyben részt vett, háromszor országos első helyet szerzett. Az 1955-ös év nyara ismét a búzaföldeken találta, ekkor kezdődött az „500 holdas” mozgalom. A gépállomás összes kombájnosa benevezett erre, Hofecker János egymaga 1480 holdról aratta le a gabonát, előtte addig a világon még senki sem ért el ekkora teljesítményt. Kiválóan szervezte meg a munkáját, alig volt üresjárata, óráról órára tudta, kiszámította, hogy melyik tábla, melyik részén dolgozik, hova kell az üzemanyagot utána hozni, mennyi szállítójárműre lesz szüksége, mikor lesz ideje enni, amikor vizsgálhatják az SZK—4-es munkagépét... Megszűntek a gépállomások. Hofecker János mostani vállalata látja el a megyében a mezőgazdasági gépek szervizét. Olyan új gépek dolgoznak azóta a földeken, amelyekről még csak nem is hallott azelőtt az Állami-díjas szerelő. Tíz éve a garanciális javításokat végzi csoportjával, szocialista brigádjával. A már-már mérnöki tudást követelő, precíz javítások közben sokszor gondol arra, hogy ezeknek a gépeknek sosem szábad cserbenhagyniuk vezetőjüket . . . • Pirisi Jánosné életének döntő fordulata volt, amikor férjét behívták katonának. Egy kis településen, Margita- pusztán kénytelen volt férje tanítványait, az osztatlan is: kola tiz-tizennégyéves gyermekeit képesítésnélküli nevelőként oktatni. Az utóbbi kifejezés talán nem helyénvaló, hiszen szenvedélyesen vallja, hogy a pedagógus dolga elsősorban a nevelés. Még a nagyobb gyerekeknél is lehetséges eredményt elérni, sőt nem is túl nehéz. Első pedagógiai témájú írásával országos pályázaton első díjat nyert: azt boncolgatta ebben, hogy miként lehetne a bukás rémétől a legkisebb tanulókat megszabadítani. Későbbi elméleti és gyakorlati munkáiban erre választ is igyekezett adni. Az iskola előkészítő tanfolyamok oktatási anyaga, az I—II. osztályosok környezetismereti munkafüzete, amelynek megírásában társszerző volt, aztán a most használatos második osztályos könyv társadalmi ismeretek része, a társadalmi környezetet feldolgozó rész, az ezekhez kapcsolódó tanító kézikönyvek arra kívánnak választ adni, hogyan ismerje meg a gyermek környezetét, önálló gondolkodási képességét miként lehet fejleszteni .. . Hosszú évekig tanítottak férjével tanyai, pusztai iskolákban, a hátrányos helyzetű gyerekek százait nevelték, tanították. Egyengették útjait a kitűnőbb képességű gyermekeknek. Szigetvár, majd Pécs következett lakóhelyként. A Debreceni Tudományegyetem diplomája elméletileg is elmélyítette a pedagógusnő tudását. Mostani munkahelyén, a Baranyai megyei Pedagógus Továbbképző Intézetben és a Pécsi Tanárképző Főiskolán (pszichológiát tanít) egyaránt képes egyetemi tanulmányait, az osztatlan iskolákban szerzett tapasztalatait hasznosítani. Persze a horizontok kitárultak, hatezer pedagógus rendszeres továbbképzését kell megszervezniük, emellett több országos kutatási program részfeladatait megoldani. Már sok mindenről beszélgettünk, csak még 1970. április 1-ről, amikor az Állami Díjat megkapta, arról nem. Az ünnepség megható pillanatai természetesen elmosódnak, ezért is csodálatos, hogy arra viszont jól emlékszik, mire gondolt hazafelé. Akkoriban a szigetvári járás 52 iskolájából csak tucatnyi volt körzeti iskola, osztott alsó tagozat csak egyben működött. Hihetetlenül sok volt még a tennivaló .. . • Az Állami Díjat munkájukért kapták — Tancsa József, Király Imre és Bozó Dezső emberségükért is megérdemelték volna. A kitüntetéssel járó százezer forint egyharmadát szétosztották a csapat tagjai között. Ezerszáz méter mélységben, 48 fokos kőzethőmérséklet mellett hiábavaló lett volna csupán hármójuk erőfeszítése — társaik nélkül semmire sem mentek volna. Ök is tudták: a nap mint nap tizenkét embernek a műszak minden pillanatában mozdulnia kell! A „koreográfia" néha azt írta elő, hogy kilencvenhat kilós biztosító elemet kell vinniük, máskor gyermek- simogatáshoz hasonló mozdulattal kell az irányító szerkezettel, a rakodógép-kanál féltonnányi terhét csillébe hajítani. A hidraulika ügyességet, érzéket kíván. A bánya ezernyi veszélye is mindannyiuk- ra egyformán leselkedett... Hárman kapták meg az Állami Díjat, akik legrégebben együtt dolgoztak. A brigádvezető szerint (Tancsa) nemcsak a száz kilométernyi vágat kihajtásáért, a szocialista brigádmozgalomban elért kimagasló munkájukért kapták az Állami Díjakat, főként az újításaikért, az új technikák bevezetéséért. Régebben a gyorsvágathajtó brigádokat kilóra válogatták össze, a ba- rábereket izmaikról, külsejükről is meg lehetett ismerni, nyolcvan kiló alatt aligha lehetett bárkinek esélye ... Ma már az ügyesség, az ész a döntő. Tancsa József már nem dolgozik a vájvégen. Bozó és Király sem. Két évtized föld alatti munka elviszi az egészséget — mondja. Király Imre és Bozó Dezső Mongóliában vannak, ott adják át tapasztalataikat, Tancsa pedig a petőci üzem fejlesztési részlegénél dolgozik. Az új technológiák, gépek, módszerek bevezetése a feladatuk. Csaknem minden nap meglátogatja régi csapatát a bányában, azok ugyanis most is új gépekkel dolgoznak. Az Állami Díj átadási ünnepségének emléke élénken él benne, nagyon sok emberrel rendszeresen találkozik, akik akkor kapták a kitüntetést. Ugyanis Tancsa József a SZOT tagja lett, a HNF várösi Bizottságának alelnöke, megkapta a „Népek Barátságáért” érdemrendet, sok alkalommal találkoztak újból, két társa pedig, akikkel jóban rosszban együtt voltak, ma is jó barátai ... Lombosi Jenő
