Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)
1981-04-26 / 113. szám
Hazánk Kelet-Európa (11.) A fasiszta Németország „nagyterében" A 30-as évek közepére a vi. lóg új háború küszöbére érkezett. A már születésekor súlyos jövendőt hordozó versailles-i békerendszert nyíltart sutbavág. ták a legagresszívabb hatalmak: Németország, Japán és Olaszország. Az úgynevezett nyugati demokráciák önáltató „megbékéltetési” politikája pedig csak olaj volt a tűzre; hatalmasra növelte a rabló étvágyakat. Holott Anglia és Franciaország eredeti célja a legmohóbb fenevadnak, Németországnak, a Szovjetunió felé -terelése volt. Ami persze be is következett, ha nem is úgy, ahogy Chamberlainék elképzelték. Mindenesetre világos volt, hogy a Szovjetunió irányába térségünkön, Kelet-Európán keresztül vezet az út. A terep a németek számára már hagyományosan is előké- szítettnek tűnhetett- Hitler 1933. as uralomra jutásának következményei is legelőször és elsősorban Kelet-Európát érintették. Megindult az a német gazdasági, ideológiai és katonai behatolás- amely csakhamar gőzhengerként tarolta le a régiót. A német fasizmus elképzeléseiben, az Új Rendben Dél- kelet-Európa (a „Südostraum”) egyértelmű gazdasági és politikai függésbe került volna, mint nyersanyagtermelő és élelmiszerellátó háttérterület. A nagy gazdasági válságtól különösen sújtott kis országok politikai vezetése még üdvözölte is a német ajánlatokat, mert termény- és termékfeleslegeik elhelyezésére biztos piacot reméltek a szédületes iramban fegyverkező Birodalomban. Elsőként Magyarország (1934) kötött gazdasági egyezményt a nácikkal, majd Bulgária, Románia és Jugoszlávia is egyre erősebben a fasiszta Reich-hez kapcsolta nemzetgazdaságát. Pár év alatt Németország olyan erőfölénybe került, hogy képes volt ezeket az országokat a világpiactól elszakítani és saját piacához láncolni. Ausztria, Csehszlovákia és Lengyelország . esetében Hitler más, közvetlenebb megoldást választott. Nem egyszerűen érdekszférájává igyekezett tenni ezeket az országokat, hanem egyértelműen bekebelezésükre törekedett. 1938—1939-ben az Anschluss, a müncheni szerződés, majd Csehszlovákia teljes felszámolása és a világháború kezdetét is jelző lengyel hadjá. rat voltak ennek a folyamatnak az állomásai. Megkezdődött, majd 1940-ben és 1941-ben be. fejeződött Kelet-Európa német érdekek szerinti, ám a történelem itélőszéke előtt tiszavirág életűnek bizonyult területi és állami átrendeződése. Nem minden tanulság nélküli e négy esztendő határ- és uralomválHÉTVÉGE 4. tozásainak eseményrendje. Nézzük tehát. 1938 márciusában, miután politikailag elszigetelte és ideo. lógiailaq aláásta, gazdaságilag pedig majdnem megfojtotta, Hitler elnyeli Ausztriát, (Anschluss). Szeptemberben Anglia és Franciaország aktív segítségével Németországához csatolják Csehszlovákia szudé- tanémet határterületeit (müncheni diktátumok). Még ezen az őszön Szlovákia déli, főleg ma. gyarok lakta határsávja az országgyarapítás önáltató eufóriájában lelkendező Magyarországhoz kerül (első bécsi döntés). 1939 márciusában pedig sor kerül a maradék csehszlovák állam felszámolására is: a nyugati rész cseh—morva protektorátusként a birodalom részévé válik, Keleten meqalakul a Tiso lelkész „független" Szlovákiája és a Kárpátaljára bevonulnak Horthy m. kir. honvédéi. A szeptemberi villámháborúban megszűnik a lengyel állam, a németek fennhatósága alatti úgynevezett lengyel főkormányzóság Varsó, Lublin és Krakkó környékére zsugorodik. 1940-ben Románia a területi változások alanya, az ő határaiban következnek be radikális változások. Előbb a polgár- háborús viszonyok között még Szovjet-Oroszországtól elraga. dott Besszarábia tér vissza az elszigeteltségében lavírozó, önvédelmi politikára kényszerülő Szovjetunióba, majd az úgynevezett második bécsi döntés ér. telmében a német és olasz döntőbírók Észak-Erdélyt csatolják vissza Magyarországhoz. A tengerparti Dél-Dobrudzsa ugyan, akkor Bulgáriához kerül. Végül 1941 májusában a magát hirtelen megmakacsoló és a német nagytérbe beilleszkedni nem akaró Jugoszlávia eltörlése és feldarabolása alakít, ja ki Kelet-Európa háborús térképét. Horvátország az uszta- sák fasiszta bábállamaként, Szerbia és Montenegró német meqszállás alatt, eleinte valamiféle „önkormányzat" keretében külön-külön létezik tovább. Macedóniát a bolgárok, Dalmáciát az olaszok, a Bácskát, a baranyai háromszöget és a Mu. raközt a magyarok, a koszovói albán területeket az olasz vazallus Albánia kapja az osztozkodásnál. Az I. világháború után kialakított, a forradalmakkal és a német befolyással szemben hatékonynak tartott kelet-európai berendezkedés nem állta ki tehát az idő próbáját Az egymással marakodó kisállamok részint önszántukból is Németország martalékaivá váltak. Ezzel azonban elindítottak egy olyan belső erjedést is, amely a különlegesen terrorisztikus né. met jelenléttel szembeni ellenállást az uralkodó osztályok által elkerülendőnek tartott társadat, mi forradalomba, mint természetes mederbe irányította. Dérer Miklós TÖBB ACÉLSZALAGOT AD CSEPEL. A Csepel Művek Fémműve Fi- nomkohászoti Szalaghengerdéjének hőkezelő üzemében havonta mintegy ezerhétszáz tonna szalagot hőkezelnek, illetve lakkoznak. Az éves mennyiségből ezerötszáz tonnányit iparilag fejlett országok piacaira szállítanak. Exporttervüket az üzem dolgozói már decem. bér közepére teljesítették. A munkaigényesebb minőségi acélszalagok hőkezelését mintegy ezer tonnával, az exporttervet — a lakkozott acélszalagok készítését — pedig mintegy ötszáz tonnával tervezik emelni 1981-ben a hőkezelő üzem dolgozói. A képen Németh Tibor a szalag vastagságát ellenőrzi. Folytatni, s ne mindig elölről kezdeni! A tulajdonos érdeke Akik részt vettek az eredmények létrehozásában, részesüljenek a javakból is Az üzemek neveljék ki céltudatosan a vezetőiket! Húsz évvel azután napra pontosan, hogy megválasztották a baksai termelőszövetkezet elnökévé, Baksai Antal nyugdíjba vonult. Miként annyi más megnyilatkozásában és lépésében, ebben is újat, eredetit és a holnapba mutatót hozott: nyugalomba vonult mint tsz-elnök, de a tulajdonosok képviselőjeként az ellenőrző bizottság élén megmaradta termelőszövetkezet vezetésében. Dinasztiák helyett — Tetszik a lépése: stabilitást fejez ki, folytonosságot érvényesít a változásban, és egy mélységesen szocialista alapelvnek — a tulajdonosi koncepciónak - gyakorlati realizálását látom benne. Egyedülálló. — A példa valóban egyedüli az országban. Én egy új szemléletet szerettem volna vele elhinteni. Nálunk nincsenek dinasztiák és így a dinasztiák egymáshoz kapcsolódó alkotásai sem segítik fejlődésünket. De nem jutottunk el odáig sem, hogy kellő komolysággal vegyük a hosszú távú tervcélok megvalósítására irányuló felelősséget, ami ugyancsak a folytonosságot szolgálhatná. Mivel a felelősségnek és közös örömöknek folytatása nincs megfogalmazva, a vezetők egy része nyugdíjba vonulása előtt nem távlatokban gondolkodik, hanem napi kérdések intézésébe merül el. Az utódlás meg gyakran azzal telítődik, hogy mindent élőiről kezdenek, minden területen újat akarnak. Jön az új főnök, hozza a maga embereit. És a leköszönő vezető munkatársai elszéled- nek ismereteikkel, tapasztalataikkal, koncepciójukkal együtt. Meggyőződésem, nem ismertük még fel igazán, hogy ez a mi őrségváltásunk mennyi pénzbe kerül a kis- és nagyközösségnek egyaránt. — Az ön által bevezetett gyakorlat feszültségeket is teremthet, fékje lehet egy új felfogásnak, a fiatalos dinamizmusnak. — A fiatalításnak én nagy szerepet tulajdonítok. Hivatva van lendületet vinni a munkába, fejlettebb módszereket alkalmazni. Ez azonban sokkal eredményesebb akkor, ha a régi eredményekre úgy épül rá, hogy az azokban fellelhető fogyatékosságok kijavításával fejlődik tovább és nem a teljes koncepció elvetésével újat kezdve. Mert nem igaz az, hogy a régi vezetés mindig rossz koncepcióval működött. S nem biztos az sem, hogy az új vezetés új lendülete nem jelent-e csupán szubjektív feltűnést vagy gyors célba érést drága pénzen az állam kárára. Eredménnyel és tekintéllyel — Egyetértek azzal, hogy ön a vezetésnek folytonosságot akar biztosítani. Bizonyos felmérések a vezetés részarányát az eredményességben vagy csődben 60—70 százalékra teszik. De munkahelyén alkotja meg életművét a tsz-tag is és tulajdonosa annak, amit esztendők alatt létrehoztak. — 1981. január 1-től bevezettük a tagsági pótlékot. Mindenki, aki öt éve tsz-tag, munkadíja 3 százalékának megfelelő tagsági pótlékot kap. Minden további öt év 3 százalékkal növeli az összegeket. A pótlék maximális összege 15 százalék. Ezzel súlyt kívánunk adni annak, hogy valaki tsz-tag, s annak is, hogy 5-10—15-20 éve vesz részt a közös munkában. Illő ugyanis, hogy azok, akik részt vettek az eredmények létrehozásában, részesüljenek a javakból, akár aktív tagok, akár nyugdíjasok. \ — Boksán olyan termelőszövetkezetet hoztak létre, amelynek 347 milliós termelési értéke legnagyobb a megyében. Milyen vonások megőrzését, érvényesülését kívánja személyes jelenlétével is elősegíteni? — Mi az átlagnál sokkal jobban feszítettük ki mindennapos munkánkat. Én felelősséget érzek abban, hogy ez ne változzék meg. Sok olyan tevékenységünk van, amire ró lehetne fogni, hogy enélkül is tsz a tsz. Ez igaz, de nekem az az álláspontom: feltétlen folytatni kell minden elkezdett munkát. Mert lehet könnyebben élni, csakhogy nem elég eredménnyel és tekintéllyel. Aztán vannak itt nékem félkész dolgaim is. Nem akarok elszakadni az elmúlt évben létrehozott érdekeltségi rendszer továbbfejlesztésétől. Nagy horderejű kérdést fogtunk meg, ami a munka termelékenységének és az eszközfelhasználásnak új rendszere lehet. Ennek én bátorítást szeretnék adni. Két éve hoztuk létre Boksa gesztorságával a Pannónia Mezőgazdasági Társaságot. Szeretném elégséges lelkesítéssel, céllal úgy feltölteni, hogy az újszerű gondolatot, a szellemi termékekkel való kereskedést elősegítsem. Fontosnak tartom, hogy az új dolgok rek- lámoztatása besegítsen azok ismertetésébe. Ezért reklámirodát szervezünk. — Nem említette a háztájit. A Szovjetunióban most az ön könyvét olvassák. Nem gondolt arra, hogy az utóbbi évek tapasztalataira építve végre ki kellene dolgozni a háztáji gazdálkodás koncepcióját? — Tervbe vettem, hogy „A holnap háztáji gazdasága" című könyvemnek kibővített folytatása lesz. Az a véleményem, hogy a háztáji gazdálkodás jobb szervezéssel, jobb irányítással, sok újat hozhat. Nem szolgáljuk eléggé a mezőgazdasági termelésnek ezt a 35 százalékát — sem elégséges eszközzel, sem szakemberrel. Ad hoc módon folyik a termelés a legtöbb helyen. Nem adunk elégséges hangot a biztonságos termelésnek sem. A háztáji termelésnek nem stagnáló helyzetet kell tulajdonítani, hanem ebben egyenletesen fejlődő lehetőséget használunk ki. — Néhány éve ön szervezte vállalattá az ország egyik legnagyobb és legjelentősebb mezőgazdasági vállalkozását, az IKR-t. Aztán az elnökség kérése ellenére sem maradt ott. Nem lát ellentmondást akkori és mostani álláspontja között? — Én annak a megbízatásnak, hogy engem a magyar mezőgazdaság legnagyobb társulása ügyvezető elnökének választottak, nagyon örültem. És örültem, hogy képes voltam az igényeknek megfelelni. Vezetésem alatt stabilizálódott a közös vállalat. 120 000 hektárról 310 000 hektárra nőtt a termő- terület, s a kukorica-átlagtermés 15 mázsával emelkedett négy év alatt. Az a munka úgy marad meg bennem: elvállaltam egy feladatot, azt végrehajtottam, majd visszajöttem a tsz-be. De én ott is megmaradtam, mint az igazgatótanács alelnöke. Valami jobbat! — Miért éppen az ellenőrző bizottság elnöki tisztét választotta Boksán? — Ügy vélem, hogy az ellenőrzés mai gyakorlatánál is kellene valami újat, valami jobbat adni. És ez csak a tulajdonosi ellenőrzés továbbfejlesztése lehet. Bármennyire is fognak kívülről ellenőrizni, bizonylatokat átnyálazni, csak kis hibákat fognak felfedni egymástól elkülönülten, de a gazdálkodás valós helyzetét soha nem fogják átfogóan felismerni. A tulajdonosi ellenőrzésnek kellene betöltenie egy olyan szerepet, amikoris fenntartás nél - - kül a tendenciákban, bizonyos gondolkodási összhang hiányában ismernek fel milliós károkat. Szemléletekre gondolok, hozzáállásra, gazdasági összefüggésekre, a közösség vagyonának felelőtlen felhasználására, az elszalasztott lehetőségekre, sok olyan gazdasági tényezőre, ami legtöbbször a bizonylaton nem állapítható meg. A jelenlegi ellenőrzési módszer általában nem rendelkezik sem ennek lehetőségével, sem ennek ismeretével és nincs meg az igazi érdekeltsége sem. Mert a tulajdonosnak lehet csak igazán érdeke, hogy felismerje mindazt, ami az üzemre káros. Emberség — A vezetőségválasztó közgyűlés után az új elnök fogadást adott, ön fölállt és pohárköszöntőjét a ' következő szavakkol kezdte: „Az utolsó szó jogán hadd mondjak még egy-két gondolatot. Az emberségről szeretnék • szólni..." Miért ezzel a gondolattal köszönt el munkatársaitól? — Mert úgy vélem, hogy sokszor nincs elég belőle. Mi talán az átlagnál többre vállalkoztunk sok esetben. Volt egy idő, amikor azt mondták, hogy nekem sok a flekkes emberem. A félreértés abban volt, hogy mi az eltévedt vagy elesett, a félreértett vagy félremagyarázott embereket felkaroltuk. Többet az átlagnál. Sokszor azt mondtam, hogy a mi társadalmunknak kevesebb börtönre volna szüksége, ha nem azt keresnék, hogy hogyan lehet embereket sok esetben elszigetelni és olyan helyzetbe hozni, hogy ne találják módját a beilleszkedésnek, hanem ha elégséges lehetőséget adnánk, hogy tudjanak dolgozni és tudjanak alkotni és tudjanak esetleg mások lenni. A mi hajtásunk mellett is — és én nem tartoztam soha a kész. tyűs vezetők közé, amikor kemény feladatokról volt szó —, több volt az emberség. Nagyon büszke vagyok erre most, a pályafutásom végén. És az a vé.- leményem, a mi munkánkhoz, a mi eredményeinkhez ez is hozzátartozik. Ennek nincsenek számai. Nem adott ezért senki külön elismerést. Azonban nagyon örülök, hogy gyarapodnak és jól érzik magukat az emberek minálunk. Ez mindennél többet ér. — Sokszor azt mondták, Boksán nincs demokrácia. — Amikor én 10 éve tsz-elnök voltam, a járási pártbizottság egy furulyázó juhászt adott. Megkérdezték, tudom-e miért kapom. Azt mondták, azért, mert Boksán mindenki úgy táncol, ahogy én fütyülök. Erre én azt válaszoltam: szép volna, ha ez nem így volna. Aztán rájöttek, ha valahol van demokrácia, akkor az Boksán van. Mert ahogyan mi felépítjük a terveket, ahogyan biztosítva van a továbbfejlődés, mi összeszőjük gondolatainkat az emberekkel és próbálunk közösen dönteni — az nem mindenütt van így. Minálunk a tervtárgyalás sokszor fél napokat vett igénybe. Utána nyilván nem tűrtük el az újrafogalmazásokat. mert akkor sosem ér az ember a végére, összhang uralkodott Boksán és engem egyszer sem szavaztak le. Céltudatosan — És egyértelmű, hosszú távú vonalvezetés .. . *— Igen. És ezt kívántuk fenntartani a váltásnál. Én azt a gyakorlatot abszolút hibásnak tartom, amely szerint a vezetők valamely hivatalban képződnek és onnan kihelyezhetők. Nagyon fontos, hogy az üzemek ismerjék fel a területükön dolgozó fiatalok rátermettségét, képességeit és neveljék ki céltudatosan a vezetőket. Az átlaghozamokat már megköveteljük, de hogy ki hány embert nevel, arra nem találtunk ösztönzést és igényességet. Boksán az ott nevelt emberekkel biztosítva van a továbbfejlődés. Nem kellett új embereket hozni sem elnöknek, sem főkönyvelőnek, sem elnökhelyettesnek. S ez önmaga garancia az egyenesvonalú továbbfejlődésre. Báling József
