Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)
1981-04-04 / 93. szám
a Dunántúlt napló 1981. április 4., szombat Átadás megbecsüléséért írta: Kornidesz Mihály A gazdaság és kultúra, a termelés és a műveltség kölcsönhatásának társadalmi szerepét, jelentőségét nem ma ismertük fel. Mostanában mégis többször és nagyobb hangsúllyal beszélünk ezekről az összefüggésekről mint korábban. Megnőtt az anyagi és szellemi energiáinkkal való gazdálkodás jelentősége, a kor parancsává vált az ember személyiségének, képességeinek minden eddiginél gazdagabb és sokoldalúbb kibontakoztatása. Ezért esik ma olyan sok szó az emberi tényezőkről és ezzel összefüggésben az ember képességeit, cselekvési aktivitását fejlesztő oktatási, tudományos, közművelődési feladatokról, általában pedig a kultúra megnövekedett szerepéről. Az elmúlt évtizedekben igen jelentős tudományos kapacitás jött létre hazánkban. Tudósaink tovább növelték a magyar tudomány nemzetközi tekintélyét, s nagyban hozzájárultak azripar, a mezőgazdaság és a társadalom különböző szféráinak fejlődéséhez. Alkotásaikra, tudósi felelősségükre az előttünk álló feladatok megoldásában minden korábbinál nagyobb szükség van hazánkban. Ahhoz, hogy a tudomány meg tudjon felelni az újabb követelményeknek, jobban be kell kapcsolódnia a társadalmi, gazdasági folyamatokba, közvetlenebbül kell érzékelnie a fejlődés ez irányú szükségleteit, s azokhpz rugalmasan kell alkalmazkodnia. Ennek érdekében — alapos előkészítő munka után — tizenöt kutatási program indul az Országos Középtávú Kutatási-Fejlesztési Terv keretében; összességükben a kutatási kapacitás jelentős részét kapcsolják be fontos gazdasági és társadalmi feladatok teljesítésébe. Ezek a programok (pl. mikroelektronikai alkatrészek, növényvédőszerek, távközlési rendszerek, gabonatermesztés, fehérjetermelés, a Balaton védelme stb.) — a hazai kutatás-szervezés történetében először — az elérendő eredmények hasznosításának tennivalóit is tartalmazzák. A munka nem zárul le a kutatóintézetek laboratóriumaiban. Remélhetően e programok segítségével számottevő mértékben továbbléphetünk a kutatástól a termelésen át az értékesítésig tarló — eddig jórészt széttagolt — munkafolyamat irányításában, s mind gyorsabb és szélesebb körű lesz a kutatóhálózatban meglévő, tudás társadalmi hasznosítása. T ermészetesen nemcsak a tudomány fejlődésétől, függ előrehaladásunk, sok múlik azon is, hogy az intenzív fejlesztéssel járó változásokra mennyire készül fel maga a társadalom. Nem elég; hogy csupán megértsük a gondokat, a feladatokat. A tudománynak — elsősorban a társadalomtudomány valóságfeltáró munkájának — komoly tennivalói vannak a tudatformálás, a szemléletváltoztatás megalapozásában. Nem kis feladat ez sem. Hiszen a társadalmat most kell felkészíteni egy olyan életformára, amely a jobban végzett munka mellett magában foglalja a szabad idő tartalmasabb eltöltését, a kulturáltabb szórakozást és a mindannyiunk számára szükséges önképzést és továbbképzést. Fejlesztenünk kell szakemberképzésünket is. A jelenleginél szélesebb és elmélyültebb alapismerettel rendelkező, „konvertálhatóbb" tudású szakembereket kell képezni. Túlspecializálódott képzési rendszerünk ugyanis nagymértékben szűkíti a munkaerő mozgásképességét, nehezíti a változásokhoz történő alkalmazkodást. Sok helyen egyebek mellett ez is szerepet játszik abban, hogy a pályakezdő diplomások úgy érzik, nem hasznosul szaktudásuk. A munkahelyek egy része alacsonyabb követelményeket támaszt velük szemben, gyakran alacsonybb igényű munkakörben is foglalkoztatják őket, mint amire képzettségük alapján joggal számíthatnának. S ez a gondolat át is vezet bennünket az emberi tényező szerepének másik kiapadhatatlan forrásvidékére, az iskolai oktatás területére. O ktatási rendszerünk legnagyobb gondja, hogy a korszerű műveltség és szaktudás magas szintű átadásában, a képességek fejlesztésében az iskola elmarad az igényektől. Az oktatás folyamatos korszerűsítését nemcsak gazdaságunk megújulásának szükségessége indokolja, hanem a társadalom egészének követelményei, a fejlett szocializmus építésének feladatai is megkövetelik ezt. Az általános iskolák fejlesztését komplex feladatnak tekintjük, amelyben a tanteremépítéssel, a jobb tárgyi és személyi feltételek megteremtésével egyszerre kell gondoskodni a korszerűbb, eredményesebb pedagógiai módszerek meghonosításáról is. Ezeket a feladatokat foglalja egységes rendszerbe a közeljövőben a kormány VI. ötéves tervi általános iskolai fejlesztési programja, amelynek megvalósítása attól is függ, hogy területenként, az egyes községekben, városokban a központi keretekkel hogyan sáfárkodnak, mennyire tudják célirányosan felhasználni és a helyi eszközökkel bővíteni azokat, okos gazdálkodással, a tartalékok felhasználásával, az oktatás és a közművelődési intézményrendszer jobb együttes működtetésével. Az alapozó képzés színvonalának folyamatos emelésével párhuzamosan arra törekszünk, hogy a tankötelezettség teljesítését hiánytalanul elérjük, s ezzel oárhuzamosan csökkentsük az iskolák közötti jelentős színvonalbeli különbségeket. E rőfeszítéseink sorában egyik legfontosabb — de talán még nem eléggé tudatosított — feladatunk, hogy fokozottan támogassuk a kiugró tehetségeket. Hazánk — szerencsére — ezen a téren nem tartozik a „szegény” országok közé, a lehetőségekkel azonban ma sem élünk kellően. Nagyobb bizalmat és ösztönzést kell adnunk azoknak a munkájához, akik találmányaikkal, merész gondolataikkal a már elért eredmények túlhaladását tekintik élethivatásuknak, s akik ezért vállalják olykor a megszokotthoz ragaszkodók közönyét, nemegyszer góncsoskodását is. Kulturális haladásunk egyik fokmérője, hogy mennyire tudjuk az alkotó magatartást, az újat akarók küzdelmét a szocialista társadalomépítés szerves részévé tenni. A tudás megbecsülése, a szakértelem jobb hasznosítása, az alkotóképesség kibontakoztatása végsősoron azon múlik, mennyire tudjuk mindennapi tevékenységünk igényévé, természetes követelményévé tenni a vállalkozó- és újítókedvet, a jobbra törekvést, a szocialista építés mai és holnapi feladatainak szolgálatában, a társadalom és az egyén javára. Mindebben az értelmiségnek nélkülözhetetlen szerepe és felelőssége van. Munkájának mindig is fontos része volt a tudás, oz ismeret átadása, terjesztése. Ma ez a „küldetéstudat” újabb feladatokat, magasabb követelményeket támaszt az értelmiséggel szemben. A társadalom többek között azt igényli az értelmiségtől, hogy aktívabban, kezdeményezőbben vegyen részt a művelődési életben. C éljaink azonban csak akkor valósulhatnak meg, ha nemcsak azok végzik a közművelődési munkát, akiknek ez a hivatásuk, hanem a lakóhely, a munkahely, a társadalmi és tömegszervezetek, mindenekelőtt a szakszervezet, az ifjúsági szervezet is kellő fontosságot tulajdonít ennek a tevékenységnek. Ez a körülmény még jobban megköveteli a társadalmi erők mozgósítását. Szükséges a helyi adottságok, az igények és sajátosságok figyelembevétele, jobban kell építeni az adott település művelődési szokásaira, hagyományaira. Ezzel együtt új módszerek, új művelődési lehetőségek bevezetése is fontos, amelyekben megnyilvánul a tenniakarás, az együttműködési készség a rendelkezésre álló szellemi és anyagi eszközök jobb, a közösség érdekében való hasznosítása. Nagyharsányi szobortelep Cseri László felvételei Emlékszobrok után a lakótelepek szépítése A képzőművészet megyei mozaikja Elkészül a Művészetek Háza s a Művészeti Szakközépiskola / Mi mindennek kifejezője a művészeti alkotás? Mennyivel többet képes mondani azonosítható tartalmánál? „Tavaszi szél vizet áraszt” — hallom a rádióból a dalt, s az érzelmek áradását értem belőle, szerelemét, boldogságét. S a mohácsi csatatéren sétálva csak faragott fákat nézne az ember? — történelmünk sebei sajognak a kopjafák által. S történelmünk lehetőségeit repteti a Mecsek-oldal emlékműve. Hat, illetve öt éve idézhet hasonló gondolatokat a két emlékmű, tőlük kiindulva nézhetjük át a mg§ye mai képzőművészeti helyzetét. Ezek az évek lehetőségeket adtak a megyei képzőművészeknek. A művészeti alkotás percei a legmagányosabbak az alkotó életében, mégis, a kort igazán kifejező alkotások csak a közösség részvételével születhetnek: a közösség által meghatározott légkörben. Márpedig a magyar társadalom közössége egyfelől demokratizálódik, másfelől különféle hatások, okok miatt anyagi erőit kénytelen átcsoportosítani. A képzőművészet esetében: miközben a Magyar Képzőművészek Szövetsége, területi szervezetei, az államigazgatás megyei szervei nagyobb önállóságot élveznek mint korábban a művészeti élet irányításában, szervezésében, a képzőművészetekre fordítható pénz ha összegében nem is, reálértékben csökkenő. A két emlékmű volt az utóbbi évtizedek legnagyobb képző- művészeti beruházása, és az emlékeztetést szolgálták főképp az utóbbi évek köztéri szobor- állításai is. Szobor emlékeztet Heinére Somberekén, József Attilára Bolyban, Liszt Ferencre Mecseknádasdon, Petőfire Hí- mesházán, Erkelre Komlón; Gárdonyira, Csontváryra, Doktor Sándorra, Adyra Pécsett. A jövőben a lakóterületek „szépítése” lesz az első rendű feladat, szobrokkal, kutakkal, csobogókkal, játékokkal. Nemcsak azért soroltuk az imént a köztéri szobrokat, mert az utca emberének ezek jelzik legközvetlenebbül a képzőművészet jelenlétét, hanem mert a szobrászok érezhetik magukat még a legfoglalkoztatottabbak- nak — még akkor is, ha a felsorolt művek töredékét készítette a megyében élő művész. „A hagyományos táblaképfestök, a grafikusok, a kísérletező, új szellemű alkotók vannak a leghátrányosabb helyzetben, számukra a Képcsarnok Vállalat vásárlásai, az esetenkénti, nagyobb kiállításokhoz kapcsolódó közületi vásárlások és a szűk körű. magánvásárlások maradnak" — olvashatjuk a területi szervezet mérlegében. A Magyar Képzőművészek Szövetségének dél-dunántúli szervezete három éve újította meg vezetését, ami akkor azt az alapvető feladatot tűzte céljául, hogy működésképessé tegye a területi szervezetet. A működőképesség tanúbizonyságai, hogy szervezetten létrejöttek o megyei kiállítások, s noha nem sikerült dél-dunántúli kiállítást szervezni, de két képzőművészeti vásárra sikerült mozgósítani a négy megyében élő művészeket. A sikerek közé tartozik a Bar- tók-pályázat is, hogy erre minden megye adott ki díjat, sőt közös díjat is. Már ezek is tükrözik azt, hogy a területi szervezet és a négy megye tanácsai között javultak a munka- kapcsolatok. A területi szervezet Baranya, Somogy, Tolna és Zala képzőművészeit tömöríti. Jelenleg 33 szövetségi tag él a területen, ebből 21 Pécs-Baranyában, ennél többen tagjai a Művészeti Alapnak, a négy megyében ösz- szesen 54-en, Baranya ebből 32-vel részesedik — s az ő gondjaikkal is a szövetség területi szervezete foglalkozik. A megrendelések mellett a kiállítási lehetőség is lényeges a területen élő művészeknek. A Pécsi Galéria Széchenyi téri termével valóban országos jelentőségű hellyel lett gazdagabb Pécs — ez ad lehetőséget, hogy a két biennálé, a kerámiai és a kisplasztika! feltámadjon újra. A kiállítási lehetőségeket fogja gyarapítani az ebben a tervidőszakban elkészülő Művészetek Háza, mint ahogy kamarajelleggel azt gyarapította a szövetségi iroda helyisége is. Pécsiek és a Pécsi Grafikai Műhelyben dolgozó külföldiek mutatkoztak itt be. Ez az iroda tette lehetővé, hogy a képzőművészek szakmai, politikai, közéleti beszélgetéseken találkozhassanak egymással és más művészeti ágak művelőivel. Vi- szonyla'gosan ideális kapcsolat alakult ki a néhány év alatt a szövetség területi szervezete, a tanácsok, a Pécsi Grafikai Műhely, a Pécsi Galéria között. A megye képzőművészeti helyzetét ki ebben, ki abban, s természetesen nem egyenlő erővel javíthatja. Mint ahogy nagymértékben javítaná a munkafeltételek gazdagodása a képző- művészeti élet hatékonyságát. Idén két műteremlakás készül el Pécsett, s elkészültek további öt kiviteli tervei. Fiatal művészek letelepítése, mások megtartása nagyban múlik azon, hogy egy adott közösség tud-e munkát és munkalehetőséget nyújtani a művészeknek. A Bólyi és a Pécsi Állami Gazdaság egy-egy szobrász és festő támogatásával, segítésével bizonyítja, hogy járható ez az út — mely még sajnos messze nincs kihasználva a megyében. Pécs és Baranya országos és világhírre tett szert a múzeumutcával, a Siklósi Alkotóteleppel, szolgálva egyszerre az egyetemes képzőművészetet és a lokális érdekeket. Közvetve e cél érdekében munkálkodik a Pécsi Vizuális Műhely is a képzőművészeti kultúra terjesztésével, az amatőr mozgalom célirányos segítésével. A Vizuális Műhely sikerei hozták az ötletet — továbbfejlesztve, az iskolai oktatásba integrálva a fiatal nemzedékek képzőművészeti kultúrájának alapozója lehet. A már épülő, és a tervidőszakban elkészülő művészeti szakközépiskolában pedig megújult feltételek között a képzőművészet megyei utánpótlása is jobb lehetőségeket kap. B. L. Meloccó Miklós: Ady Felszabadulási emlékmű
