Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)

1981-04-12 / 100. szám

Légi­kisasszonyok Nyelvvizsga, egészség, jó külső Ök azt mondják egymásra: „stuvik". A kívülállók úgy isme­rik őket, hogy stewardessek. A hivatalos elnevezés szerint légi utaskísérők. Azt hiszem sok fiatal, csinos, idegen nyelvet beszélő lány ál­ma, hogy légikisasszony legyen. A repülés, az utazás izgalma, a külföld varázsa, és ki tudja mi minden teszi vonzóvá ezt a pályát — kívülről. Szeretném azonban rögtön az elején el­oszlatni azt a tévesen elterjedt elképzelést, hogy ez női szak­ma. Már régen nem az. A kö­rülbelül kétszáz „stuvinak” kö­zel egyharmadát férfiak teszik ki. És ahogy az illetékesek mondják: „nem ártana, ha még több lenne, ugyanis gyak­ran nagy szükség van a repülő­gépen az erős kézre. — Hogy mikor? Ha pl. a kedves vendég (utas) többet szeretne inni, mint ami jár neki” Hogyan lesz valakiből stewardess ? Kezdjük azzal, hogyan is le­het valakiből Magyarországon légi utaskísérő? Időnként a MALÉV meghirdeti a lapokban, de többnyire házon belül terjed el a hír, hogy van felvétel. A jelentkezési feltételek a követ­kezők: érettségi, az alsó kor­határ húsz év, a felső harminc, egy középfokú nyelvvizsga, és természetesen meg kell felelni a szigorú orvosi, illetve alkal­massági követelményeknek is. Ezenkívül állandó vagy ideigle­nesen bejelentett budapesti lakosnak kell lenni. (És nem akarok gonoszkodni, de nem árt a jó külső, sőt a jó modor sem ... Tanulási Idős három hónap Aki megfelel és túljut a fel­vételi vizsgán, azt a MALÉV (feltételezve, hogy a hallgató el is végzi a tanfolyamot), stá­tuszba veszi. A háromhónapos tanulási idő alatt 2400 Ft-os fi­zetést kapnak. Az iskolások, vagyis a leendő utaskísérők különleges osztály­ban tanulnak: mintha csak re­pülőgépen lennének. Az oktató­teremben, a gépen található imitált fedélzeti és biztonsági berendezéseken elsajátíthat­ják a hallgatók a gyakorlati is­mereteket. A repülőgépek belső terével azonos helyszín két rész­ből áll: az előkészítő vagy kony­hai részből, de megtaláljuk mindhárom utasgép típusunk (TU 134, TU 154, és TU 154 B) valamennyi kapcsolóberendezé­sét is. Ez a modell változat tar­talmazza a fedélzeti biztonsági berendezéseket, tájékoztató, va­lamint hívórendszereket, s itt az első osztályú fedélzet utaski- szolgálásót is lehet gyakorolni. Az utasüléssor pedig az utasok között a repülés közbeni moz­gás elsajátítását segíti elő. Meteorológia órán Jelenleg 20 hallgatója van a MALÉV tanfolyamának. Többsé­gük lány, de 3—4 leendő stewar. dot is lehet látni, közöttük. Lelke, sek, telve várakozással, remény­nyel. És bár buzgón jegyzetelik a meteorológiai óra anyagát, a szünetben mégis csak a repülés a téma. Néhányon már régi MALÉV-esek (diszpécserek, jegykezelők voltak, vagy infor­mációban dolgoztak). A több­ség azonban más munkaterület­ről jött. Nagy Edit adminisztrátor volt azelőtt: — Eldöntöttem, ha nem sikerül az egyetem, ide jövök. Nem sikerült. A francia nyelv­tudásomat viszont nem hagyom kárba veszni, ezen a pályán hasznosíthatom. - Arabul is tud — kottyantják közbe a töb­biek (úgy látszik ez itt is kurió­zumnak számít). Szalóky Zsuzsa üzletvezető­helyettes volt. Az udvarias, gyors utaskiszolgálás neki már nem lesz újdonság. - „A moz­galmasság, a változatosság miatt hagytam ott eredeti szak­mámat" — mondja. Grabovszky Tibor eddig disz­pécserként dolgozott a MALÉV- nél, ő a német nyelvet beszéli. — Stewardként szabadabb, kö­tetlenebb lesz a munkám — vá­laszol a kérdésre. A vélemények megegyeznek kint is, bent is; aki itt van, a kiválasztottak közé tartozik. Re­méljük, mindannyian sikeresen leteszik majd a záróvizsgát. A nyári csúcsidőben talán már ta­lálkozhatunk is velük a MALÉV járatain. Oravecz Éva Telefondróton lógva — Volt már maga pácban? Csak azért hökkenek meg, mert puccparádéban vagyok, elegáns beszélgetésre készül­tem egy fontos emberrel, aki bőrkanapéra ültetett, nyakken­dőtűt visel és Metaxát tölt. De a meghökkenésem csak egy pillanatig tart — az arcára né­zek. Elmélyülten figyeli az olaj­színű konyak csurranását, arc­kifejezése a felületes szemlé­lő számára gondterheltnek, a fürkésző (elme?) szem számá­ra súlyos emlékektől terhesnek tűnik. Krisztusi kép — a ke­reszten vághatnak ilyen' arcot, amikor egy kósza lándzsa fúró­dik az ember oldalába. — Voltam — ezt mondom neki rendkívül megfontoltan, s egy pillanatig bizonytalan va­gyok, igazat mondok-e? — Engem egy telefondrót hú. zott ki— tűnődik a konyakos üveggel a kezében és bólogat — egy telefondrót. Sose hittem volna. * A telefondrótok kuszák, történe­tük bonyolult. Röviden: Angliá­ban kezdődött, egy lelkipásztor hirdette meg telefonszámát avégett, hogy bajbajutott em­bereken segítsen. Chad Varah — a lelkipásztor — 1953-ban még aligha gondolta, hogy a segítő szándék telefondrótjai ma az egész világot behálóz­zák, hogy csak Angliában több száz állomás többezer szolgá­lattevővel várja a kétségbe­esett hívók jelentkezéseit, azt sem sejtette, hogy 1979-ben a telefonszolgálatok nemzetközi szervezete, az I. F. O. T- E. S. mór a nyolcadik kongresszusát tartja, hogy Los Angelesben Farberov és Shneidham megal­kották a Suicide Prevention Center-t, amelyhez hasonló mo. deli legközelebb csak Magyar- országon, Baranya megyében működik. A telefondrótok kuszák. Akár a gomba micelliumában a fo­natok, átszövik a tereket és a tudatokat. A micellium első termőteste —■ egy, a krízisbe jutott ember megsegítésére szánt telefonkészülék — ha­zánkban Budapesten létesült 1973-ban, a hívószáma 229-600 a mai napig. Egy esztendő múl­va csörrenhetett meg Debre­cenben a „Lelki Gondozási Se­gélyszolgálat éjjel-nappal” te­teifonja, azóta is hívható a 12- 165-ös számon. Újabb eszten­dő: 1975- január elsején Pécsett az ,,SOS ÉLET telefonszolgálat” 12-390-es hívószámán kérnek már aznap segítséget, s azóta is több ezren, estétől reggelig .. . * — Igyekszem őszinte interjú- alany lenni — mindketten el­mélyülten kavargatjuk a feke­tét — és vigyázni, hogy ne ra­gadjon el az indulat. Kiindulás­nak elég lenne annyi, hogy ná­lunk ötezer ember öli meg ma­gát, ebből négyezer fizikai ere­je teljében, aktív, munkaképes korában. A felkutatásra és megelőzésre keret, kontingens, költségvetés nincs, deviancia­kutatásra van valami csepp a tengerben- Keveredik bennem a kutató, a közéleti ember és a gyógyító orvos. Ez a telefon­dolog tiszteletre méltó erőfesz?, tés, a krízis-intervenció szintén. Elvitathatatlan érdemeik szá­momra azt bizonyítják, hogy az emberi problémák elleni harc­ra nem vagyunk kellőképpen felkészítve. Életünk, szocializá- lódásunk folyamatába belső, önszabályozó sémákat nem épí­tenek be. — Mit kezdünk az emberi problémákkal? A pszichiáter, a tudós vagy a közéletben szereplő Buda Bé­la tárja szét a kezét, nem tu­dom. — Az attól függ. A ticopiai kultúrában, ha egy megoldha­tatlan életprobléma elé kerül valaki, óriási jelenetet rendez a falu főterén, aztán felkapja a -kenut és rohan a tengerhez. A többiek próbálják visszatarta­ni, ha sikerül, problémáját meg. oldottnak tekintik, őt felmentik- Ha nem, a koma kievez az ott örökké tajtékos tengerre, ahol hemzsegnek a cápák. Említsem a harakirit? A problémákkal szemben tanúsított magatartá­sunk kulturálisan és szociálisan meghatározott. Mi, magyarok, megpróbálunk betegek lenni, aztán, ha permanens gondjaink változatlanul megmaradnak, belső feszültségünk nő, ez he­ves érzelmi reakciókat eredmé­nyez. — Magyarul: belekerülünk a ... — Pontosan­— Ki tudja-e húzni ebből az embert egy telefonbeszélgetés? Most egy kis csönd támad, az ujjak megállnak, a tekintet a Sportkórház udvarára szökik. Jön a megfontolt válasz. — Pillanatnyilag biztosan. Ezért sikeresek a telefonok. Per. sze — tűnődik — önmagában a telefon rém kevés. A „szakma" nem is fogadja túl jó szívvel, mondván: ezek laikusok. Dehát ennyi szakember a világon se­hol sincs, a világ valamennyi telefonszolgálatának közös tu­lajdonsága, hogy laikusok nél­kül nem tudnak működni. És, az igazsághoz tartozik: az mór bizonyított tény, hogy nem a szakmai, hanem az emberi ér­tékeik a fontosak ezekben az akciókban­* Egy néni ül a telefonkészülék előtt és nyájasan néz rám. Bel­jebb kerülök, leültetnek, ölünk és feszengünk a székeken, szív­juk a cigarettát, aztán a dugó kikerül a palackból és a szel­lem közöttünk van (Még üdítő, re sem érdemes közben gon­dolni: keret, kontingens, költ­ségvetés nincs, repi nincs, csak szellem van) Bgzáék — Búza Domökosné és férje — a fővá­rosi Éjjel-nappal Lelki Elsőse­gély Telefonszolgálat vezetője és lelki támasza már hét esz­tendő telefonos tapasztalatá­val beszélnek. — Az hírlik, hogy a „szakma” nem ismeri el a laikusok tevé­kenységét, jogosultságát, sike­reit ... — A szakmának azon képvi­selői — igazít ki azonnal, — akik a szakmán belül is szem­ben állnak azokkal, akik elis­merik a laikusok tevékenysé­gét, jogosultságát, sikereit-.. Buzáné pszichológus. Ö és férje — de valamennyien, akik ott dolgoznak — bámulatos erőfeszítéseket tesznek egyetlen apró sikerért; ők komolyan vesznek valamit, s ez a telefo­náló ember. Szakmai „tanács­adójuk”, e munkára felkészítő­jük dr. Sülé Ferenc pszichiáter, szoros kapcsolatot tartanak fenn dr. Buda Bélával, dr. Sí­rnék Zsófiával és dolgoznak. — Azt mondják — köteke- dek tovább —, hogy o laikusok laikusok ehhez a munkához­— A szákmának e szigorú direktorai mindenkiből beteget szeretnének faragni — mondja halkan Búza Domokos — dehát könnyű belátni egyrészt azt, hogy akik hozzánk fordulnak, azok nem betegek, ha pedig nem azok, miért ne foglalkoz­hatnának velük -laikusok? Vala­mikor a házmesterek is vállal­koztak efféle feladatra, amíg voltak házmesterek ... — Eszerint most valamennyi­en házmesterek vagyunk? — Azoknak kéne lennünk. De sajnos, nem törődünk egy­mással. Ha törődünk, az is baj. Ha észreveszem valakin, hogy gond gyötri, nem merem érez­tetni vele, félek, tapintatlanság, nak, belügyeibe való avatkozás­nak minősíti érdeklődésemet. Vagy csak egyszerűen fél. Fél a „szakma" közönyös őrlő­malmától, a stigmáktól, a dili- flepnitől. ■. Nézzük egymást. Azután új­ból megszólal, csak úgy, maga elé beszél a földre — Prágában a telefonszolgá­latnak van egy rohamkocsija. Ha kell, azonnal a helyszínre mehetnek. Utazik rajta egy pszichológus, egy social-wor­ker, ők eldöntik, hogy a delik­vens milyen állapotban van, még egészséges-e, vagy már betegnek miinősíthető... * Lelki Gondozási Segélyszol­gálat, Debrecen. Ez is nonstop, 1974. augusztusában szervezte meg dr Szabó Pál, aki már nincs az élők sorában. Dr. Csa­bai Róza pszichológus a szol­gálatért felelős vezető. — Tíz, tizenkét ügyeletessel dolgozunk — sorolja az adato­kat — orvosok, osvostanhall- gatók, pszichológusok a szol­gálat tagjai- Sokan keresnek bennünket, nagy az igény. Eddig, hat év alatt 893 tele­fonhívást „könyveltek”. Elmond­ja még, hogy a szolgálatot tá­mogatják, a hivatalos szervek segítik, minden kezdeményezést, ötletet szívesen és segítőkészen fogadnak. Százalékokat diktál, mésél, hogyan gondozzák az öngyilkosságot megkísérelteket, és kevesli az igazi krízis-hívá­sokat. — Az összes hívásnak alig több, mint hat százaléka volt ilyen A házassági konfliktus a leggyakoribb. Van valamilyen kapcsolata az országban működő telefon- szolgálatokkal? — Nem sök. De talán most. A nemrég alakult Pszichiátriai Társaságon belül alakul egy telefonos munkacsoport, az már lehetővé teszi az informá­ciócserét­* Toyomasi Fusé professzor Ka. nadában él, szuicidólógiával „öngyilkosságtannal” foglalko­zik. Az Akadémia Szociológiai Kutatóintézete hívta meg. — Elmondták nekem, hogy kérte magát hozzánk. Miért. — Hogy tanulmányozzam az öngyilkosságot megelőző szol­gálatot. Jóllehet én szociológus vagyok, és elsősorban az öngyil­kosság társadalmi tünettana érdekel, mégis meghatott és ta­lán egy kicsit elképesztett az a hit, és az ebből merített erő, amivel a pécsiek harcolnak az öngyilkosság ellen- Mivel úgy érzem, működésük minden szak. mai kritikát kibír, az eredmé­nyek előbb-utóbb jelentkeznek. * Szigetvárott, tavaly augusz­tus 19-én ünnepeltek. Átvágták a szalagot, felavatták az új kórházat. Neve szép, legalább­is, ha a hivatalosat írjuk le: Szigetvári Városi Tanács Kór­ház-Rendelőintézet Mentálhi­giéniai Központja. Persze, van rövidebb neve, kettő is a köz­szájon Vagy Első ütemnek, vagy Elmének hívják. A kórházban fiatal orvosok dolgoznak, dr. Kézdi Balázs ve­zényletével- Ök következetesek, már ami az elnevezést illeti, megelégednek a Mentálhigi­éniai Részleg névvel, s szeret­nék ezt honosítani meg a köz­tudatban. — Los Angelesben Farberow és ... Egy sötét dioptriás tekintet szakítja féjbe jólfelkészültsége- met. — A Suicide Prevention Cen­ter modelljét jól dolgozták ki az említett urak, A mintát át­vettük, és természetesen a ma­gunk testére szabtuk. — Mi ennék a lényege? — Dióhéjban: egy telefon- szolgálat, ahová a bajban vagy krízisben levő ember fordulhat, egy helyiség, ahová a krízisben levő embert, ha kell azonnal személyes kapcsolatba vonják, továbbá a mentőautó, amely, ha kell, behozza a szigetvári pszichoterápiás osztályra. — Ez, gondolom, akkor op­timális, ha egyetlen intézmény­ben zajlik­— Ezt eddig csak Los Ange­lesben sikerült megvalósítani. Dehát ott alacsony az öngyil­kossági ráta. Általában az a jellemző, hogy ahol alacsony ez a ráta, ott államilag támogatott kitűnően megszervezett szolgá­latok segítik a krízis-interven­ciós munkát. Nálunk tömegje­lenség, s ezért ennek a munká­nak még tömérdek ellenlábasa, álszakembere van, akik valami­féle álhatalommal rendelkez­nék. De azért menni fog. Nálunk megy. A telefonszolgálat jogi gazdája közvetlenül a Baranya megyei Tanács egészségügyi osztálya, öt esztendővel ezelőtt harmincezer forintért telepítet­ték a telefont, s ötezer forintot adtak az egyéb költsé­gekre. Az ötéves jubileu­mon további támogatásukról biztosítottak a megye egészség- ügyi vezetői, szükségünk is van rá, a már említett személyek miatt. De már bizonyították, hogy számíthatunk rájuk- Hi­szen seqített mindenki. Említ­sem a Postát? Számunk ingyen hívható, nem szakítják meg a beszélgetést. Kell ehhez kom­mentár? Az első évben 1241 telefon- hívás volt, az ötödikben 1683. Ez a szolgálat — szervezési és financiális nehézségei miatt — csak este héttől reggel hétig hívható, * Szegeden 1981. január else­jén este csörren-t meg a tele­fon A szolgálatot dr. Ónody Sarolta pszchiáter vezeti. Ne­veket sorol, egy darabig írom, aztán kidőlök. — Szilárd János professzor szívügyének tekinti, hogy a se­gítségünkre legyen. A városi fő­orvos, dr- Várkonyi László ve­lünk jöt Pécsre is, együtt tanul­mányoztuk a szolgálat szerveze­ti felépítését. Első ügyeletün- -kön személyesen is megjelent. Helyiséget, ambuláns és beteg­ágy-hátteret biztosítottak. Ter­mészetesen pénzt is kaptunk, örülünk is neki. lényegtelennek tartom azt közölni, hogy meny­nyit, mindenesetre a pécsinek sokszorosát. A mintát átvettük Pécstől, sőt, sokat segítettek abban, hogy az ő „tanulópén­züket” nekünk már ne kelljen megfizetnünk És a Postáról annyit szeretnék megjegyezni, hogy nálunk is ingyenes a szol- gálgt hívása. * Kik ezek, akik összefognak és ismeretlen emberek számára te­remtik meg a fennmaradás le­hetőségét? Orvosok? Van köz­tük az is. Politikusok? Segítsé­gük nélkül semmire sem mentek volna. Laikusok? Mihez? Kik? Éjjel félegykor érkeztem ha­za Szegedről- Aznap szörnyűsé­ges álmom volt: óriási jelene­tet rendeztem a főtéren, majd eszeveszetten beeveztem egy ezerkettes Ladával a Hivatal kapuján, fel, fel a lépcsőkön. Csak úgy hemzsegtek a cá­pák a folyosón. Kompis Péter HÉTVÉGE 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom