Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-26 / 84. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! rjM a ' # v. x\ ~l •AV * Dunántúli nanlö XXXVIII. évfolyam, 84. szám 1981. március 26., csütörtök Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Automata oktatás? A magyar zenéről a Páva után Nyertes PAB-pályázat részletei A lakásgazdálkodás feladatai Egymás rovására nyaralunk? Jó ideje tart a szociálpolitika körüli szakmai vita. Vajon szo­ciális jellegű-e az a szociálpoli­tika, amit évtizedek óta annak hiszünk és vallunk? Az egyik munkahelyen tenisz­pályák, úszómedence, kozmeti­kai szalon, mosoda vagy - a „fajsúlyosabb" szolgáltatások közül — hegyi és vizparti üdü­lök, halász- és vadásztanyák, egy kisváros számára is irigylés­re méltó lakásépítkezések. A má­sikon néhány bérelt szoba vagy sebtében felállított faház nya­raló gyanánt; néhány rozzant zuhany vagy tucatnyi bádogla­vór egy félreeső sufniban, öltö­ző- és fürdőként. Ilyen szélsősé­gek jellemzik a munkahelyek szociális szolgáltatásait. A luxus és d szegénység közötti középúttal persze gyakrabban találkozni, de aránytalanságok szinte mindenütt felfedezhetők. Valószínűleg igaz, hogy egy vállalatnak könnyebb és talán „hasznosabb” is „béren kívüli juttatásban" részesítenie a dol­gozók meghatározott körét, mint bérük emelésére törekedni Töb­bek között ezért sem biztos, hogy általában azok a vállala­tok nyújtanak átlagon felüli szociális ellátást, ahol ezt a dol­gozók érdekei megkívánják, vagy ahol a vállalat eredményei ezt lehetővé is teszik. A munkások az elosztás aránytalanságait észreveszik és szóvá teszik. Mindhiába: a mun­kahely nem tehet mást, mint hogy válogat, differenciál. Ér­dem szerint osztja el o szociális támogatást. A dolgozók egy ré­szének ad, másoktól megtagad, attól függően, hogy kiket tart fontosabb, hasznosabb munka­társaknak. Logikus és érthető magatartás, egyetlen szépséghi­bával: a differenciáltan szétosz­tott szociális támogatás anyagi alapjait a vállalat valamennyi munkása és alkalmazottja te­remti elő. A szociális ellátás, a támoga­tások és a kedvezmények kü­lönböző formái ma már egyér­telműen bérkiegészitő szerepet töltenek be, s ez jelentős mun­kahelyi konfliktusokhoz vezethet. Emiatt a szociálpolitika irányát megszabó preferenciális krité­riumokkal sokkal takarékosab­ban kellene bánni, előre tisztá­ban kellene lenni e preferenciák alkalmazásának következményei­vel. Például: ha egy munkahe­lyen úgy döntenek, hogy a ked­vezményes üdülés a legrosszabb anyagi helyzetben levők számá­ra nyújtandó szociális támoga­tás, akkor tudniuk kell azt, hogy ezzel a döntéssel a jobb fizeté­­sűek, a munkahely szempontjá­ból fontos vagy éppen kiemel­kedő munkát végzők jövedel­mét megrövidítik. Vagyis: nem ártana kimonda­ni, hogy a kedvezményes üdül­tetés elsősorban anyagi támo­gatás azok részére, akik — pél­dául családi helyzetük miatt — másképpen nem üdülhetnek. Nem feltétlenül szükséges, hogy a munkahelyi beosztást, az átlagosnál magasabb szak­értelmet minden lehetséges for­mában és minden lehetséges kedvezménnyel díjazzák, hono­rálják. A beosztás, o szakérte­lem ekvivalense — lenne! — a magasabb bér. S ebből az is kö. vetkeznék, hogy a szociálpoliti­kának egészen más kritériumo­kat kell — kellene! — alkal­maznia. Olyanokot, amelyek a legjobban rászorulók gondjait enyhítenék. ' Vértes Csaba Ülést tart a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését már­cius 26-ra összehívták. A Politikai Bizottság a nemzetközi helyzetről szóló tájékoztató és a belpolitikai élet időszerű kérdéseinek megvitatását java­solja a Központi Bizottságnak. Kétnapos konferencia Pécsett Energiagazdálkodás a közúti közlekedéshew ■ Jármüvek vizsgálata „terhelt” állapotban ■ A karbantartók fontossága Ami hosszú ideig nem volt tényező, az egyik évről a má­sikra lényeges kérdésévé vált a magyar gazdaságnak. Mindez összefügg azzal a motorizációs robbanással, ami a hetvenes évek elején egybeesett a je­lentős olajáremeléssel, amelytől mind a mai napig nem vonat­koztathatjuk el önmagunkat; sőt, ahogy a trendekből kiérez­hető, hosszú távon sem számol­hatunk árstabilitásra. A hazai benzinfogyasztók részéről ért­hetően „húsbavágó” kérdés, mennyit fogyaszt a kocsi kilo­méterenként. Tudom: a statisz­tika nem érdekli az olvasót. Mégis hadd szóljunk arról, hogy Magyarországon legalább egymillióra tehető a személy­­kocsik száma, megközelítőleg háromszázezer a teherautó, nyolcszázezer a motorkerékpár, több mint huszonkétezer az autóbusz és akkor még nem is szóltunk a mezőgazdaság­ban dolgozó munka- és erő­gépekről. Drága az üzemanyag és az már csak természetes, hogy a jelenlegi tervciklusban megfo­galmazott energiagazdálkodási program elsődlegesen azt tűz­te célul, hogy csökkentsük a fajlagos energiaráfordítást. Többek között ezért is bír nagy fontossággal az a tanácskozás, ami tegnap délelőtt kezdődött Pécsett, a műszaki és közgazda­­sági tudományos hetek kereté­ben. A rendező szervek: az MTESZ Közlekedési Tudomá­nyos Egyesület, a Gépipari Tu­dományos Egyesület, valamint a Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaság Baranya me­gyei szervezetei. A kétnapos konferencián a közúti közleke­déssel összefüggő energiagaz­dálkodási kérdések alkotják a fő mondanivalót, mint ahogy erről dr. Geisz Mihály, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának gazdaságpolitikai osztályvezetője megnyitójában is szólt. A pécsi Ifjúsági Ház szín­háztermében megjelent több száz közlekedési szakember előtt először dr. Flämisch Ottó, a Közlekedéstudományi Kutató Intézet főosztályvezetője tartott előadást a közúti közlekedés energiagazdálkodásának mű­szaki és a gazdálkodásban meglevő tartalékairól. Az el­mondottakból érdemes idézni a következőket: — Ha a műszaki kérdéseket tekintjük, nem vonatkoztatha­tunk el attól, hogy hazánkban milyen arányt képviselnek a dízelüzemű gépjárművek. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert a nálunk energia­­hordozókban jóval gazdagabb országok is előrébb tartanak. Az előadó az előrelépés igen lényeges pontjaként vetette föl, hogy a közúti járművek szervi­zét, javítását olyan körülmé­nyek között kell elvégezni, ami megegyezik a „terhelt állapot­tar. Ehhez viszont ki kell ala­kítani a szükséges eszközrend­szert. A dr. Flämisch Ottó által megfogalmazottak már csak azért is elgondolkoztatok, mert felvetette: a gépkocsivezetők­nek köszönhető üzemanyag­megtakarítás ugyan elismerésre méltó, ám e forintokból az ér­vényben levő rendelkezések ér­telmében a szerelők, a keve­sebb fogyasztás eléréséhez el­sősorban hozzájárulok nem ré­szesülnek. S. Gy. A Bartók Béla emlékbizott­ság ünnepi estjén részt vettek: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, a Bartók Béla emlék­­bizottság elnöke, Maróthy László, a budapesti pártbizott­ság első titkára, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai. Jelen voltak a Bartók Béla emlékbizottság tagjai, politikai, társadalmi és kulturális életünk kiemelkedő személyiségei. Ott volt Bartók Béláné Pásztory Ditta, valamint ifjú Bartók Béla. Az ünnepsé­gen részt vettek a Budapestre akkreditált diplomáciai képvise­letek vezetői is. Tisztelt ünneplő közönség I Barátaim, itthon és a nagyvi­lágban I Akik most tíz; százmilliónyian a rádiók, televíziók segítségével együtt ünnepelnek vélünk. Bartók Bélára emlékezünk, aki 1940 őszén e terem falai közt búcsúzott szülőhazájától, mert úgy érezte, hogy csak így maradhat hű önmagához, népé. hez, eszméihez, eszményeihez. Kora legnagyobb zeneszerzője, az előadóművész, a tudós, a nevelő utolsó hazai hangverse­nye végén, amikor a lámpák fé­nye kialudt, lehajtotta a zongo­ra fedelét; százak voltak tanúi megrendítő búcsújának. Tíz évvel korábban nagy értő­je, Tóth Aladár arra figyelmez­tetett: „Szavunk nem lehet hangos ünnepi aktus, hanem csak tolmácsa annak, amiről az 50 éves Bartók körül a néma­ság beszél”. Ez a némaság a magányos, de mégsem egyedül­álló szembeszegülőnek szól, an­nak aki halhatatlanként tért vissza szellemével és személyé­vel. Új Magyarország ünnepli ma nagy zenész fiát. Országnyi­­vá tágul ez a terem, öt világ­résszé bővül és velünk együtt milliók köszönnek neki, köszön­tik őt, százesztendős fiatal kor­társunkat, gyermekeink és unokáink kortársát. Akár egy ember, egy nemzet is jelenét kutatja és jövőjére te­kint, azt formálja múltjára em­lékezve. Bartókot ünnepeljük. Szavakkal el nem mondható, közös emberi dolgaink megszó­­laltatóját, mégsem erről akarok beszélni, nem is tudnék, amit ő a zenetörténet számára jelent. Arról szólok, mit jelent nekünk Bartók és a bartóki mű szelle­me. Kevés név volt és van törté­nelmünkben, amelyet, ha bárhol kiejtenék a világon, oly egyér­telműen idézné föl Magyaror­szágot, mint az övé. Zenéje ma már az egész emberiségé, de a zeneszerző a mi népünk szülöt­te, és mi most azt vizsgáljuk, műve mit mond Magyarország­nak, a ma élő, a jövendő nem­zedékeknek. És mert zenéje el­szakíthatatlan a világtól, róla szólva az emberiség igazi, job­bik részéhez kötődünk magunk is. Bartók zenéjét és em­berségét nem lehet szétválasz­tani, benne élet és mű tökéletes egységként élnek. Gyermekként nézi az ezer évét ünneplő Magyarországot, ifjúként a millenneumi ün­nep hazug díszletei és jelmezei mögé látva felfedezi a nép el­nyomatását, a vad „magyar ugart”. Már tudatos humanista­ként éli át az első világhábo­rút, majd 1918-ban fellélegzik, és az 1919-es Tanácsköztársa­ság zenei direktóriumában soha meg nem tagadott szerepet vállal. Mindvégig keményen el­utasítja a Horthy-rendszer bar­bárságát, a népeket egymásra uszító sovinizmust, nem alku­szik meg a népelnyomó hata­lommal, szigorúan és gyűlö­lettel nemet mond a fasizmus­nak. 1931-ben írja önmagáról a sokat idézett szavakat: „Az én igazi vezéreszmém a népek testvérré válásának eszméje, minden háborúság és minden viszály ellenére, ezért nem vo­nom ki magam semmiféle ha­tás alól, eredjen szlovák, ro­mán, arab vagy bármiféle más forrásból. Földrajzi helyzetem következtében a magyar forrás van hozzám legközelebb, ezért (Folytatás a 2. oldalon) A magyar és az egyetemes kultúra kimagasló alakja, a vi­lág zeneirodalmának korsza­kos hatású alkotója, Bartók Béla születésének 100. évfor­dulóján, szerdán este emlék­hangversenyt rendeztek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Aczél György mondott beszédet a díszünnepségen A díszünnepségen beszédet mondott Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök­­helyettese. Bartók Béla születésének 100. évfordulója alkalmából Budapesten felavatták a zeneszerző emlékművét, amely Somogyi József szob­rászművész alkotása. Tavaszi napsütésben játszó gyermekek a Tettyén Erb János felvétele Emlékhangverseny Bartók Béla születésének 100. évfordulóján

Next

/
Oldalképek
Tartalom