Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-15 / 73. szám

A Dunántúlt napló 1981. március 15., vasárnap * Megkezdődött a Hazafias Népfront VII. kongresszusa * (Folytatás a 3. oldalról) fellépni nem tudnak, mert a nép óriási többsége a szocia­lista rendszert és a szocialista programokat támogatja. Van­nak zavaros fejű emberek és vannak, akik szereplési viszke­­tegségben szenvednek, héroszt­­ratoszi „hőstettre" pályáznak. Ezek — mert pozitívan nem tudnak hozzájárulni a társa­dalom ügyéhez — legalább valami negatív cselekménnyel szeretnének nevezetessé válni. Vannak felelőtlen emberek, akik nem gondolnak arra, hogy a közügy mindenekelőtt való. Ezek az emberek az utóbbi idő­ben egy kicsit felélénkültek. Mi szép nyugodtan dolgo­zunk tovább, politikánk, prog­ramunk világos és tömegtámo­gatást élvez. A pozitív vitáktól nem félünk, azokat szükséges­nek tartjuk és igényeljük. De azt is meg kell mondanunk, hogy vívmányaink destruktív tá­madását sehol sem tűrjük el. A fellépés az ilyen támadások el­len az egész társadalomnak, így a népfrontnak is feladata. Mi mindig világosan szoktunk beszélni, itt is meg szeretném említeni: vívmányainkat meg­őrizzük, gyarapítjuk, de a nép, az ország sorsával játszani sen­kit nem engedünk, azzal ját­szani nem szabad. Úgy gondol­juk, hogy ez nálunk társadalmi egyezség, amit mindenkinek meg kell tartania. Eredményeinket népűnk alkntémunkájának köszönhetjük Tisztelt Kongresszus! A népfrontmozgalom fejlődé­se során nagy történelmi utat tett meg. Más társadalmi viszo­nyok között, a Horthy-rendszer idején született, a felszabadu­lás után is élt a népfront-gon­dolat, majd elsorvadt, de sze­rencsére már jó pár éve újjá­született, napjainkban pedig újabb virágzását éli. Erősebb, nagyobb a befolyása, a tömeg­hatása, mint korábban. Ennek így is kell lennie, és arra kell törekedni, hogy befolyása to­vább növekedjék. A Hazafias Népfront-mozgalom —amely a párt oldaláról nézve szövetségi politikánk megvalósításának ke­rete — a nemzeti összefogás intézménye, képviselője és hor­dozója mindenütt. Szocialista rendszerünk nélkülözhetetlen alkotóeleme és az is lesz na­­gyon-nagyon sokáig! Ez a mozgalom is sokat tett és tesz azért, hogy a szocialista nemzeti egység ma erősebb, mint valaha. Nemzeti összefo­gás az. ország történelmében más-más időszakokban is létre­jött. Ilyen erős, mint ma, azon­ban nem lehetett soha, hiszen mai társadalmunkat dolgozó osztályok alkotják, amelyeknek alapvető osztályérdekei egybe­esnek, a nagy osztályösszeüt­közések korszaka befejeződött, győzött a szocializmus. A Hazafias Népfront-mozga­lom a magyarok és a hazánk­ban élő nemzetiségek összes al­kotóerejét tömöríti. Hasznos nemzetközi tevékenységet is folytat. Jól ismertek olyan in­tézményei, mint például az Or­szágos Béketanács, a papi bé­kemozgalom. Az egyházak a Hazafias Népfront keretében nemzetközileg is jó ügyért szállnak síkra, amikor a béké­ért, a népek barátságáért mun­kálkodnak. Folytassák ezt biza­kodva, még nagyobb lendület­tel. Magyarországon az állam és az egyház viszonya rendezett. Ezt még azok is tudják, akik rendszerünkkel nem rokonszen­veznek. Ez ténylegesen rende­zett viszony, ami egyfelől azt jelenti, hogy az egyházak kép­viselői letették az esküt a Ma­gyar Népköztársaság alkotmá­nyára és azt tiszteletben tart­ják. Vállalják a nép munkájá­nak célját: a szocialista társa­dalomnak, a nemzet jobb jövő­­jánek építését, s szavakkal, tet­tekkel segítik azok megvalósí­tását. Másfelől az állam tiszte­letben tartja a lelkiismereti sza­badságot és az egyházak auto­nóm működését. Ez így van most és így lesz a jövőben is, mert ez is fontos tényezője a szocialista nemzeti egységnek. Célunk, hogy a továbbiakban is szorosan összefogjunk mind­azokkal, akik tudatosan vallják a szocialista nemzeti egységet és ennek szellemében cseleked­nek. Bízom abban, hogy ez a kongresszus is tovább erősíti ezt az egységet és új lendületet ad a Hazafias Népfront-mozgalom munkájának. Mindazok az eredmények, amelyeket a politikában, a gaz­dasági és kulturális "életben, az életszínvonal emelésében elér­tünk, azt hiszem, jelentős mér­tékben három dolognak köszön­hetők. Először, hogy helyes utat választottunk, a szocializmus útján járunk, s ebbe azt is bele­értem, ahogyan nálunk a szo­cializmus a gyakorlatban meg­valósul. Erednjényeinket köszön­hetjük továbbá népünk fizikai és szellemi alkotómunkájának, végül egységünknek. A jövőben is arra kell ügyelnünk, hogy a választott úthoz tartsuk magun­kat, népünk folytassa alkotó­munkáját és erősítsük egysé­günket. S akkor meg tudunk birkózni nehéz politikai, gazda­sági, kulturális, hazai vagy nemzetközi feladatokkal is. Bí­zom abban, hogy a Hazafias Népfront kongresszusa ezt elő­segíti. Népünk biztonságban élhet, bizakodással tekinthet a jövőbe Tisztelt Kongresszus! ' Az elmúlt öt év eredményei­ről mérleget készítettünk, amely­nek számai már ismertek. A nemzeti jövedelmet 17 száza­lékkal növeltük, a lakosság fo­gyasztása 13,5 százalékkal emelkedett, s 453 ezer lakás épült, több mint bármelyik ko­rábbi ötéves időszakban. Mind­ez azért is említést érdemel, mert eredményeinket olyan években értük el, amikor a kül­ső gazdasági körülmények miatt példátlanul nagy terhek nehe­zedtek a magyar népgazdaság­ra. Ez egyben meggyőzően bi­zonyítja, hogy a Magyar Nép­­köztársaságban szilárd és erős alapokon nyugszik a társadal­mi rend, nagy terhelést is kibír a magyar népgazdaság. Még rengeteg a teendőnk, a javíta­nivaló, de érezni, tudni kell. hogy a gazdasági munkában is szilárd talaj van a lábunk alatt. A gazdasági helyzet elemzése alapján a XII. pártkongresszu­son is megfelelő következtetése­ket kellett levonni. Mérsékelt fejlődési üternet tudtunk csak javasolni a termelésben, és saj­nos az életszínvonal, az életkö­rülmények javításában is. Nyíl­tan meghirdettük, hogy a gaz­dasági munkában most döntő a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása. Mert, ha ezt nem tartjuk megfelelően kézben, akkor tönkreteszünk mindent, amit az életszínvonal terén, jövőnk megalapozásában eddig elértünk. Alapvető fel­adat, hogy rendkívül nagy fe­lelősséggel kezeljük a gazda~ sági egyensúly kérdéseit. Ide tartozik a külkereskedelmi mér­leg, a költségvetés, a vásárló­erő és az árukínálat egyensúlya csakúgy, mint az energiamérleg és más tényezők. Csak e fel­adatokat megoldva tudunk elő­rehaladni és tudjuk növelni az ország gazdasági erejét. Bár a növekedési ütem most alacsonyabb, megfelelő fejlő­dést kell elérni a VI. ötéves tervidőszakban az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgál­tatásokban, a közlekedésben, s az életkörülmények javításában egyaránt. A fejlődésről, a tech. nikai haladásról tehát tovább­ra sem mondhatunk le, mert akkor lemaradunk. De a fejlő­désnek differenciáltnak kell lennie. Ez a termelési ágazatok között már egy kissé érzékelhe­tő. A mezőgazdaságra büszkék vagyunk, mert olyan fórumon is, mint az SZKP XXVI. kong­resszusa, elismeréssel szóltak róla, és megszívlelendő, jó ta­pasztalatként említették. De teendőink ebben az ágazatban is vannak, mert a döntő kérdés az. hogy mi mibe kerül és mek­korák a hozamok. . A kulturális életben is sok még a teendő. Most százszoro­sán igaz, hogy a tudomány közvetlen segítségére nagy szükség van a technika fej­lesztésében, új eljárások, újí­tások, szabadalmak kidolgozá­sában és azok minél gyorsabb hasznosításában. Egy fejlett iparral és mező­­gazdasággal rendelkező or­szág, amilyen hazánk is, mind több és kvalifikáltabb, na­gyobb műveltségű, jobban kép­zett és kultúráltabb embert kíván. Ebben nagy szerepük van a termelés, a tudomány, a technika, a kultúra és a köz­oktatás területén dolgozó értel­miségieknek. Kérjük, hogy dol­gozzanak nagy lendülettel e feladat megoldásán, s bízunk is benne, hogy segíteni fog­nak. E téren sokat tehetnek a népfront aktivistái is. nyugdíjasoknak s a pályakezdő fiataloknak. Minderre nagy fi­gyelmet kell fordítanunk a jö­vőben is. Tisztelt Kongresszus! Az MSZMP XII. kongresszu­sának visszhangja is azt fejezi ki, hogy a párt legfelsőbb fó­ruma jó, reális programot hir­detett meg, amiért érdemes dol­gozni. Bizonyos értelemben szi­gorú ez a program, mert na­gyok a követelmények. Mivel a beruházási lehetőségek, az anyagi eszközök korlátozottak, az emberi tényezők, a hozzáál­lás, a szándék, a tudás, a fe­gyelem és a rend jelentősége még nagyobb hangsúlyt kap. Népünk bizakodva tekinthet a legközelebbi évekre is. Termé­szetesen a munkaképes embe­reknek dolgozniuk kell. Amikor a népről beszélek, nem .szeretem azt a kifejezést használni, hogy többet kell dol­gozni. Persze egyeseknek ezt sem árt emlegetni. De a népről szólva inkább azt mondanám, hogy hatékonyabban és éssze­rűbben kell dolgozni. Itt még nagyon nagyok a tartalékok. A szocializmus alapjai leraká­sának, a szocialista építésnek a Baranya küldöttei a kongresszu son Az életszínvonalat illetően most csak azt tűzhetjük ma­gunk elé, hogy megőrizzük az elért szintet és mihamarabb megteremtsük a további emel­kedés feltételeit. Az egyik tsz­­közgyűlésen hangzott el: az életszínvonallal meg vagyunk elégedve, már meg is szoktuk, ezt meg akarjuk tartani, és ha kell, még többet és jobban fogunk dolgozni érte. Ezt a szel­lemet, nézetet kelj terjeszteni, támogatni mindenütt. Nagyok a feladatok és a le­hetőségek az életkörülmények javításában. A beruházási ter­vek is jelentős eszközöket szán­nak ilyen célokra. Az egészség­­ügyi beruházások például — az egyéb fejlesztések ütemét mesz­­sze meghaladva — csaknem 40 százalékkal emelkednek öt év alatt. Az életkörülmények javí­tását úgy is értjük, hogy to­vábbra is segítséget kell nyúj­tanunk a gyermekneveléshez az anyáknak, a családoknak, to­vábbá az alacsony jövedelmű kezdeti korszakában még azzal törődtünk, hogy amire szüksé­günk van, az legyen, senki sem számolta, hogy mi mibe kerül. Ezen a korszakon túlvagyunk. Továbbra is fontos, hogy ami szükséges, az rendelkezésünkre álljon, de most már az is szá­mít, hogy mibe kerül, mennyi élőmunka, anyag és energia kell hozzá, s milyen a minőség. A minőségnek már csak azért is nagy a jelentősége, mert szinte az egész világgal kell kereskednünk. Nyilvánvaló, hogy szívességből senki nem vesz át tőlünk rossz minőségű árut, a tőkés cégek néha még jó minőségűt is csak nehezen. A szocialista építés előrehalad­tával a szocialista országokban is alaposabban megnézik, hogy a számukra felkínált termék mibe kerül, milyen a minősége. Mi magunk is ilyen igényekkel lépünk fel, amikor partnereink­kel tárgyalunk. Mindent egybevetve tehát: társadalmunk gondoskodni fog mindenkiről, akiről gondoskod­ni kell. A munkaképes emberek­nek azonban dolgozniuk kell, és munkából kell megélniük. Aki dolgozni akar, annak lesz mun­kája, és aki dolgozik, az keres­ni fog és aki becsületes bérét megkereste, az meg is tudja vá­sárolni azt, amire szüksége van. Ez program ^s feladat is sza­munkra, amit meg kell és meg is fogunk oldani. Társadalmunk munkája, megélhetése, szociális ellátása biztosított, népünk biz­tonságban élhet, bizakodással nézhet a jövőbe. A jövőt azon­ban mindnyájan formáljuk. Tisztelt Kongresszus! Bará­taim I Kállai Gyula elvtárs elnöki megnyitójában említette nemze­ti ünnepünket, március 15-ét, a múlt században, a nemzet szü­letésének korszakában kibonta­kozott forradalom évfordulóját. Százharminchárom éve annak, hogy a piros-fehér-zöld zászlót a márciusi ifjak magasba emel­ték. Azóta lobogónkat sokfelé meghurcolták, az sok mindenen átment. Ma együtt van a vörös és a piros-fehér-zöld lobogó, öt vi­lágrészben, a mdgyar követsé­geken, konzulátusokon, más in­tézményeken jelképezi a Ma­gyar Népköztársaságot a piros­­fehér-zöld zászló. Eleink harcai­ra és mai valóságunkra gondol­va mérhetjük fel, hogy népünk milyen nagyon lépett előre. A fejlett szocialista társadalmat építi, az élen haladó népek so­rában van, becsülettel megold­ja történelmi feladatait. Ezért övezi tisztelet hazánkat külföl­dön, a világ minden tóján. Van tekintélyünk és becsületünk. Olyan a helyzetünk, hogy a ma­gyar embernek, aki külföldön jár, nem kell elhallgatnia, hogy a Duna—Tisza tájáról jött, hogy a Magyar Népköztársa­ság állampolgára, ahol sok, nagyon nehéz feladatot erős akarattal, életrevalóan megol­dottak. Népünkben él a biza­lom és az akarat, hogy tervein­ket a jövőben is végrehajtjuk. Így hát minden alapunk meg­van arra, hogy őrizzük és gya­­rapítsuk a szocializmust építő magyar nemzet becsületét. , Végezetül a kongresszusnak jó munkát kívánok. Tisztelete­met fejezem ki a' Hazafias Népfront több százezer aktivis­tájának és kívánom, hogy jó egészségben, sikerrel dolgoz­zanak határozataik megvalósí­tásán. Biztosíthatom önöket, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a helyén van, dolgozik. A Ha­zafias Népfront-mozgalom épít­het rá. A párt a jövőben is be­csülettel betölti történelmi hiva­tását. A kommunisták áldozat­készen, nagy felelőséggel szol­gálják népünket mindenütt, így a Hazafias Népfront-mozgalom­ban is. További felszólalók Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titká­rának nagy tapssal fogadott szavait követően felszólalt Föl­des Imréné, a Gardénia Csipkefüggönygyár igazgatója (Győr-Sopron megye), Csepelyi Tamás, a fehérgyarmati járási­­városi pártbizottság első titkára (Szabolcs-Szatmár megye), Márta Ferenc akadémikus, dr. Dobos László nyugalmazott bí­rósági elnökhelyettes, a Nép­front Bács-Kískun megyei Bizott­ságának elnöke, Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese, Fényi Mária egyetemi tanár (Csong­­rád megye), dr. Lékai László bí­boros, esztergomi érsek. * A délutáni szünetben Kállai Gyula és Sarlós István a nép­frontmozgalom veteránjaival ta­lálkozott, felelevenítve régi idők, harcok emlékeit, s szót váltva a mai mozgalmi munka tapasztalatairól, a jövendő fel­adatokról. * Sziebert Ferenc, termelőszö­vetkezeti brigádvezető (Baranya megye) elmondta, hogy szűkebb pátriájában. Somberekén a kö­zös célok összekovácsolták a különböző nemzetiségű embe­reket: termelőszövetkezetük, amely átlagos minőségű földön gazdálkodik, a dolgozók szá­mához viszonyítva átlagon felüli termelési értéket állítcft elő az elmúlt évben. Kifogástalan a nemzetiségiek együttműködése a kulturális életben is. A dal, a nyelv, a szokások megőrzése a nemzetiségi tudat erősítésé­nek egyik fontos eszköze; azon­ban csak a valóban életképes hagyományok megóvásáért ér­demes, s kell is erőfeszítéseket tenni. A baranyai küldöttet köve­tően kapott szót Ábrahám Kál­mán építésügyi és városfejlesz­tési miniszter, Szóda Sándorné, a Tatabánya városi HNF-Bizott­­ság titkára (Komárom megye), Bánffy György, a József Attila Színház Jászai-díjas érdemes művésze (Budapest), Cseh Ká­­rolyné állattenyésztő, Állami­díjas brigádvezető (Veszprém megye), Biró Gyula, a Magyar- Szovjet Baráti Társaság főtitká­ra, Boldizsár Iván író, Lakos Zoltánná ktsz-dolgozó (Zala me­gye), Herczeg József konzerv­gyár? főművezető (Tolna me­gye), Köpll Lászlóné, a KISZ KB titkára, Káli Ferenc tanár, or­szággyűlési képviselő (Fejér m.). Ezzel a kongreszus befejezte első napi tanácskozását. Mun­káját vasárnap reggel 9 órakor folytatja. Baranyai küldöttek a kongresszusról (Munkatársunk telelontudó­­sitása) Nemzetiszinű zászlókkal feldíszítve fogadta teg­nap reggel a Hazafias Népfront VII. kongresszusának küldötteit az Építők Szakszerve­zetének székháza. A bara­nyaiak a többi megye képvise­lőivel együtt fél 9-kor érkeztek a kongresszus színhelyére. Ez­úttal az emeleti részen, szem­ben az elnökséggel, három sor­ban foglal helyet a 38 bara­nyai. Küldöttségünk 39. tagját, Gál Jenönét, a Pécsi Bőrgyár sertésvelúr műhelyének dolgo­zóját meghívták a kongresszus elnökségébe. Reggel, mielőtt el­vált a csoporttól, elmondta, hogy nagy megtiszteltetésnek tekinfi az elnökségbe való meghívást, annál is inkább, mi­vel rövid idő óta tölt be funk­ciót a népfrontban: a Pécs vá­rosi bizottság alelnöke, illetve a nő- és rétegpolitikai munka­­bizottság tagja. Otthon meg­ígérte a munkabizottság tagjai­nak, hogy részletesen beszámol a kongresszusról, a két nap alatt szerzett élményeiről. Szin­tén a baranyaiakat képviseli a kongresszus munkájában dr. Erhardt Imre, akit az országos tanács legutóbbi ülésén a kongresszus jelölő bizottságába választottak. A kongresszuson számos — más megyéből érkezett — kül­döttet köszöntöttek a bara­nyaiak, akiket a mozgalmi munka során ismertek meg. Ugyancsak kellemes élmény­ként könyvelték el, hogy az emeletre vezető folyosó faláról szigetvári gyerekek mosolyog­nak rájuk: a nagy méretű színes fotó a Radován lakótelep mel­letti óvodában készült. Dr. Ruppert Ferencné, a HNF Országos Tanácsa pedagógiai munkabizottságának tagja, a baranyai nő- és rétegpolitikai munkabizottság alelnöke az el­ső munkanapról így vélekedett: — örömmel olvastam és hallottam a beszámolónak azt a megállapítását, hogy a nép­frontbizottságok egyre többet foglalkoznak a cigánygyerme­kek nevelésének kérdésével. A Pécsi Tanárképző Főiskola pe­dagógiai tanszéke koordinálja az országban folyó — a cigány­­gyermekekkel foglalkozó — kutatásokat. Jelenleg dolgoz­zuk ki azokat a módszereket, eljárásokat, melyek hatékonyan biztosíthatják az 5—6 éves ci­gánygyermekek sikeres iskola­­kezdését. Garéból jött a kongresszusra Sütő Gábor, aki első ízben vesz részt ilyen kiemelkedő belpolitikai eseményen, s mint elmondta, a tartalmas tanács­kozás mellett a rendkívül fe­gyelmezett, pontos munka is tetszik neki. A 31 éves fiatal­ember Pécsett, a 14-es AFIT-, nál dolgozik, mindennap be­jár, de mégsem szeretne ezen változtatni. — Nálunk tanácsi kirendelt­ség van, a népfront munkája nélkülözhetetlen — mondja. — A garéiakat helyben marasztal­ja a közös munka, az összetar­tozás jó érzése és eredményei. Nemcsak a csalód, egyben a falu javára is gazdálkodunk. A megyei Környezetvédelmi Munkabizottság elnöke, Mé­száros József, elsősorban arra volt kíváncsi, hogy milyen kör­nyezetvédelmi feladatokról lesz szó a kongresszuson. — A környezetvédelem szer­ves része a népfrontmunkának, folyamatos és összetett tevé­kenységet kíván — mondja. — A mozgalmunk e területen a jelző és egyben az aktív köz­reműködő szerepet tölti be. Erre kaptunk most megerősítést és a további munkára ösztönző biztatást. Török Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom