Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-15 / 73. szám
1981. március 15., vasárnap Dunámul i napló 3 ★ Megkezdődött a Hazafias Népfront VII. kongresszusa ★ Kádár János kongresszusi felszólalása (Folytatás a 2. oldalról.) Jó nálunk a helyzet, többek között azért is, mert jó a gazdaságpolitikánk. A további előrehaladást biztosító gazdasági programnak tekintjük hazánk VI. ötéves tervét, valamint a munka minőségének javítására, az ágazatok összhangjának erősítésére, a hatékonyságra és a takarékosságra vonatkozó elképzeléseket. Kongresszusunkon is arra kérjük állampolgárainkat, jobb munkával, kezdeményezőkészséggel járuljanak hoz. zá a terv megvalósításához. A választásokon nemzeti programként fogadtuk el a XII. pártkongresszuson kitűzött célokat és ezen belül is a gazdasági helyzetünk megjavításáról előirányzott programot. Ezen a fórumon is megerősítjük, hogy e programok és, a VI. ötéves terv végrehajtásában részt veszünk. A magyar nép mindig dolgos, a munkát, az alkotást szerető nép volt. Ma is az. De ez önmagában már nem elég. Ma ahhoz, hogy valaki, aki munkaszerető, jól is dolgozzék, az is szükséges, hogy szakmájában jól képzett, a világ dolgaiban tájékozott és művelt is legyen. Ezért tartjuk fontosnak azokat a programokat, amelyek valamennyi társadalmi réteg, minden korosztály számára megteremtik a művelődés lehetőségét. Támogatunk minden olyan törekvést, amely az emberi tudást az iskolában és azon kívül is széles körben terjeszti, a műveltség színvonalát emeli és a tudás révén új értekmet ad az emberi életnek. A kultúra közkincs. És hogy valóban az legyen, azért nemcsak a kultúra alkotóinak kell dolgozniuk, nemcsak az államnak kell a megfelelő feltételeket biztosítania, hanem megszerzése érdekében az állampolgárnak is erőfeszítéseket kell tennie. Egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: milyen legyen a szocialista emberek életmódja, milyenek legyenek életkörülményei. Azt valljuk, hogy ha a szocialista társadalom magasabbrendű, akkor az ezt megteremtő embernek is ilyennek kell lennie. Ez természetesen követelményeket támaszt mindanynyiunkkal szemben. Ügy éljünk, hogy méltóak legyünk a korhoz, mely 1917 után, az októberi forradalom győzelme hatására létrehozta a nemzetközi életben egyre inkább meghatározó szerepet játszó szocialista világot. Ez pedig olyan életet jelent, melynek teljességéhez a jól végzett munka, az emberekkel való szoros, segítőkész kapcsolatok erősödése, a nagyobb tudás megszerzésére irányuló törekvés, az élet szépségeinek birtokba vétele és a rossz elutasítása éppúgy hozzátartozik, mint a hazája iránti hűség és a más népek megbecsülése. A mi dolgunk, hogy feltárjuk az élet kínálta lehetőségeket állampolgáraink előtt, a mi kötelességünk, hogy azokat, akik a helyes úton járnak, támogassuk a. közösséget szolgáló tevékenységükben. Az egyetértés hozott el bennünket erre a kongresszusra. Az egyetértés tette lehetővé, hogy eredményes munkáról számoljunk be e tanácskozáson. Az egyetértés jellemző a jelenünkre és reméljük, hogy még inkább ismérve lesz a jövőnknek. Bízunk abban, hogy az országos tanács beszámolója találkozik az önök véleményével. Kérem, hogy a beszámolót, az állásfoglalás-tervezetet, az írásban kiadott jelentéseinket vitassák meg és fogadják el. * Az országos tanács beszámolóját követően László Andor, az országos pénzügyi és ellenőrző bizottság elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. Ezután megkezdődött a beszámoló és az előterjesztések feletti vita, melyben felszólalt Pápai Zsolt, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő, Bóján Ferencné gyári munkás, Rácz Sándor tsz-tag. Ezt követően Kádár János a kongresszus résztvevőinek nagy tapsa közepette emelkedett szólásra. Tiszteli Kongresszus! Kedves Elvtársak! Barátaim! A Hazafias Népfront VII. kongresszusának munkáját meghatározóan befolyásolják azok a viszonyok, amelyek jelenleg hazánkban és a nemzet, közi életben uralkodnak. Belpolitikai helyzetünk pontos felméréséhez elég gondolatban felidézni az elmúlt év legfontosabb politikai eseményeit. Néhány nap híján egy esztendeje tartotta XII. kongresszusát a magyar társadalom vezető ereje1, a Magyar Szocialista1 Munkáspárt. A kongreszszus gondosan elemezte az ország helyzetét, és kijelölte a fejlődés további útját. Megállapításait, határozatait helyesléssel fogadta az ország lakossága1 és magáévá tette a népfrontmozgalom, amiért itt külön is szeretnék köszönetét mon. dani. Az egyetértést tükrözte a Hazafias Népfront programja is, amellyel a tavalyi képviselő- és tanácstagvólasztásokon az állampolgárok elé állt. Ezt követően- az újjáválasztott ország. A belpolitikai feltételei megvannak tehát annak, hogy eredményes, jó munkát végezzen a Hazafias Népfront VII. kongresszusa, amely nagy eseménye társadalmunknak. A népfrontmozgalom kifejezője a szocialista nemzeti összefogásnak, annak a tömörülésnek, amely előrehaladásunk nélkülözhetet. len feltétele. A kongresszusi dokumentumokkal, az országos tanács jelentésével, Sarlós elvtárs beszámolójával egyetértek, azok jó alapot adnak az eredményes tanácskozáshoz. A kongresszus valamennyi küldöttjét és résztvevőjét szívből köszöntőm, megköszönöm a baráti fogadtatást, s átadom önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának szívből jövő üdvözletét. A vita keretében először a nemzetközi helyzetről szeretnék szólni. Mivel szocialista1 rendszerünknek manapság nagyon sok éber figyelője, 1<ritik'usa van, talán nem árt, ha szó esik ar' ról is, hogy a gazdaságilag fejlett tőkés országoknak is megvannak a maguk, a miénknél bizony nagyobb gondjai. A kapitalizmus mély politikai, gazdasági, pénzügyi és szociális válságban van. A tőkés rend saját ellentmondásaival küszködik, a kapitalista országokban élő dolgozókat satuként szorítja az infláció és a munkanélküliség. A szocialista országok viszont az utóbbi években is erősödtek, gyarapodtak. A haladás erői előretörtek, a népek nemzeti szabadságküzdelme sorra számolta fel a gyarmati rendszer maradványait. Az imperializmus vezető tényezői maguk is elismerik, hogy rossz a mérlegük, nehéz, s romlik helyzetük. Ebből a maguk módján keresik a kiutat, amit — úgy tűnik — a fegyverkezési verseny fokozásában, a nemzetközi helyzet élezésében vélnek megtalálni. Ez szükségszerűen a világ népeinek, sőt saját országuk lakosságának rovására megy. Alig leplezett céljuk, hogy a fegyverkezési verseny révén katonai erőfölénybe kerüljenek. E törekvéseik következtében az enyhülés megtorpant, a helyzet éleződött. Mély meggyőződésünk, hogy az imperializmus tervei irreálisak és kudarcra vannak Ítélve. A népek nem mondanak le elért vívmányaikról, erre őket senki sem kényszerítheti. A még elnyomott, rabságban sínylődő nemzetek sem adják fel azt a törvényes elemi jogukat, hogy küzdjenek szabadságukért. Amikor valamelyik nép megrázza bilincseit, hogy megszabaduljon az imperializmustól, a kapitalizmus védőügyvédéi azt állítják, hogy valamiféle ügynökök uszítják őket. Ez nem gyűlés előtt a kormány felvázolta programját. Az őszi hónapokban lezajlottak a szakmai szakszervezeti ta. nácskozások, majd decemberben összeült a magyar szakszervezetek kongresszusa. Mind a választásokon, mind a szakszervezeti kongresszuson kifejeződött a párt XII. kongresszusán elfogadott fő irányvonallal való általános egyetértés. Ez milliók támogatását jelenti, mégpedig nemcsak szavakban, hanem tettekben. Bizonyítja ezt az elmúlt esztendőben végzett eredményes építőmunka. Az év végén elkészült a VI. ötéves terv, illetőleg az 1981. évi népgazdasági terv, amelyek a párt XII. kongresszusának határozataival összhangban konkrétan kijelölik a legközelebbi évek gazdasági és egyéb feladatait. Mindezt átgondolva teljes bizonyossággal állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Népköztársaság politikai helyzete szilárd, társadalmi rendünk szocialista intézményei jól működnek, megkezdődött és folyik a pártkongresszus határozatainak végrehajtása. igaz. Ho ezeknek a népeknek bárki azt tanácsolná, hogy törődjenek bele a rabságba és úgy éljenek tovább, nem hallgatnának rá, és természetesen nekik van igazuk! A népek azért harcolnak, mert emberi módon, szabadon akarnak élni. A társadalmi fejlődés folyamata megállíthatatlan, alapvető törvény és nem függ senkinek a szubjektív elhatározásától! Az előttem szóló költő engem is megihletett, és arra gondolok, hogy az emberi géniusz csodálatos dolgokat alkotott a tudományban, a technikában, a társadalom életében, s még nem fejezte be teremtő munká. ját, még nagyszerű távlatok elé néz. De sajnos az emberiség már megteremtette azokat a fegyvereket is, amelyekkel képes measemmisíteni saját civilizációját, sőt létét is. Ez is hoz. zátartozik a mai viláq képéhez, erről sem feledkezhetünk meg, és nem is feledkezünk meg. Ha ugyanezeket a tudományos és technikai vívmányokat teljes mértékben a békés élet szolgálatába állítanák, csodálatos életet lehetne biztosítani az emberiségnek a földön. Mi így látjuk a jelenlegi hely. zetet és a perspektívát. Ami pedig a népeket illeti, az emberiség nem akar kollektív öngyilkosságot elkövetni a fegyverkezés mögött álló monopoltőke profitja miatt. Mi politikánkat erre a meggyőződésre alapozzuk és biztosak vagyunk abban, hogy az emberiség fejlődése nem a végefelé jár, hanem éppen ellenkezőleg, most olyan sorsforduló van, amikor — ahogy a marxizmus halhatatlan megalapítói mondották — átléphet a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába. A közelmúltban a nemzetközi élet kiemelkedő eseménye volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa. A szovjet nép életében történelmi jelentőségű, s külpolitikailag is óriási hatású kongresszus meghallgatta Brezsnyev elvtárs beszámolóját, és széles körű vita után meghozta határozatait. A Szovjetunió belső helyzetével reálisan számot vetve kidolgozta és elfogadta a békés kommunista építés hatalmas programját. Miként kongresszusi felszólalásunkban is kifejeztük, őszintén, szívből kívánjuk, hogy a szovjet nép sikerrel valósítsa meg a XXVI. kongresszus határozatait és békében élvezhesse munkájának gyümölcsét. A kongresszus ismét messzehangzóan hirdette a Szovjetunió békepolitikáját. Óriási horderejű javaslatokat tett a szovjet-amerikai viszony ren. dezésére, az összes vitás nem, zetkózi kérdés megoldására, beleértve a Perzsa-öböl problémáját, a Távol-Kelet biztonságát és békéjét, Afganisztán nemzetközi vonatkozásait, a hadászati támadófegyverek s a közép-hatósugarú rakéták ügyét is. A kongresszus a fegyverkezési verseny megfékezését, a fegyverzet csökkentését javasolta a világnak, azon az elvi alapon, hogy az egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb szintjén valósuljon meg. E javaslatok, amelyekkel a Szovjetunió a nemzetközi élet felelős tényezőihez fordult, mély benyomást keltettek az egész világon. Sőt azt is mondhatjuk, s nem alaptalanul, hogy az SZKP XXVI. kongresszusának külpolitikai állásfoglalásai bizonyos mértékig máris enyhítették a nemzetközi feszültséget. Mi szívből üdvözöljük, támogatjuk ezeket a javaslatokat, amelyek teljesen egybeesnek a Magyar Népköztársaság törekvéseivel, a magyar nép érdekeivel. A javaslatok további sorsát illetően most a Nyugaton a sor. Az ottani közvélemény s a szocialista világ népei is joggal várják el, hogy érdemi válaszok szülessenek. A Magyar Népköztársaság külpolitikája — úgy is mondhatom, hogy a szocialista országok egyeztetett nemzetközi irányvonala - háborúellenes és síkraszáll az enyhülésért, a béke megszilárdításáért, a fegyverkezés megfékezéséért, az egyenlő biztonságért. Kiállunk a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élésért, a sokoldalú és kölcsönösen előnyös Ebben az összefüggésben is szeretném hangsúlyozni, hogy a párt politikájának és munkájának vannak eredményei. Ezekről nem szabad megfeledkeznünk, hiszen a nép a szocialista építés eredményeiben látja munkája értelmét. Ugyanakkor azt is hangsúlyozom: sikereink nem jelentik azt, hogy most már megpihenhetünk. A párt a maga feladatát úgy fogja fel, hogy mindig megfelelő, elvi, reális és gyakorlatilag helyes választ adjon a ma és a holnap kérdéseire. Ez így lesz a jövőben is. Az MSZMP gyakorlatából mindenki előtt világos, de azért nem árt ismételten és ezen a helyen is hangsúlyozni, hogy eddig a párt minden politikai kérdést politika eszközökkel oldott meg, és a jövőben is erre törekszik. A párt a tömegekkel összeforrva él és dolgozik, és ezt a gyakorlatot fogja követni ezután is. Az MSZMP, mint azt d XII. kongresszus is hangsúlyozta, folytatja szövetségi politikáját. Ezt haladásunk nagyon fontos tényezőjének és politikánk lényeges elemének tartjuk. Ezt a politikát kell folytatnunk, mégpedig jól. Szövetségi politikánk osztályszövetség, a munkásosztály, a kapcsolatok fejlesztéséért. E politika megfelel elveinknek, érdekeinknek, élvezi népünk egységes támogatását. Mi ezekért a célokért dolgoztunk eddig is, és ezt tesszük a jövőben is. Megingathatatlan hitünk, hogy a béke erői hatalmasak, külpolitikai kérdésekben mindenütt diadalra jut a józan ész, győzni fognak azok a tényezők, amelyek eddig is a népek javára alakították a nemzetközi helyzetet, s békésebb világot, nyugodtabb nemzetközi légkört teremtenek. Tisztelt Kongresszus! A népfront céljainak eléréséhez a hazai feltételek kedvezőek. Népünk - s ezt is világosan látjuk — olyan évek előtt áll, amelyek nem lesznek könynyűek. De dolgozni fogunk, és biztonságban élve előre fogunk haladni a legközelebbi esztendőkben is. A belpolitikai feladatokról szólva — részletezés nélkül — szeretnék néhány szót szólni a pártról, mert úgy gondolom, hogy a Hazafias Népfront sem mondjuk Petőfi szavaival, hogy itt van már a kánaán, tehát megállhatunk. Feladatunk társadalmunk szocialista vonásainak további erősítése. Ennek egyik nagyon fontos elemeként kell továbbfejlesztenünk, még szélesebben kibontakoztatnunk és elmélyítenünk a szocialista demokráciát. Ezen a fórumon is szólni kell a társadalomban fellelhető visszásságokról, amelyek tagadhatatlanul léteznek, és a legkülönbözőbb természetűek. Szólni kell a bürokratizmusról, a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlen jelenségekről, a helyenként megmutatkozó felelőtlenségről, a gazdasági visszásságokról, visszaélésekről. Ezekkel szemben megalkuvás nélküli, kérlelhetetlen harcot kell folytatnunk. Mert jogos az embereknek az az igénye, hogy szocialista társadalmunkban ne csak az alapvető nagy kérdésekben, hanem minden területen és minden kérdésben, országosan és helyileg érvényesüljön és győzzön az igazság. E cél csak közös erőfeszítéssel érhető el. Szüntelenül dolgoznia kell érte a pártnak, a társadalmi szervezeteknek, s nem utolsósorban a Hazafias Népfrontnak, a kormánynak, gazdasági-kulturális intézményeinknek, egész lakosságunknak. A kongresszus első felszólalója a viták szükségességéről beszélt, üdvözlöm ezt a felszólalást és megismétlem, mindenki tapasztalhatta, hogy a párt és a kormány is minden kérdésben széles körű tanácskozásra törekszik, ha lehetséges, még a döntés meghozatala előtt. A párt, hogy más példát ne említsek, a kongresszus mondanivalóját meghatározó irányelveket is országos és nyilvános vitára bocsátotta. Ebben a vitában milliók vettek részt, párttagok és pártonkívüliek egyaránt. A kormány szintén arra törekszik, hogy a törvényjavaslatokat minden lehetséges esetben még a végleges döntés meghozatala előtt bocsássa vitára a szakemberek, némelyiket pedig az érdekeltek még szélesebb körében, akár országos méretekben is. A kormány — és ezt üdvözöltük — ezúttal a népgazdasági tervről is széles körben konzultált. Tanúsíthatom, hogy a kongresszus állásfoglalásai, a törvényjavaslatok, az alapvető és fontos rendelkezések, a népgazdasági tervek a vita eredményeképpen javultak. Csak úgy kitérőleg mondom, én már régóta vagyok pártmunkás, többféle ciklusban dolgoztam, korszakonként a pártmunka stílusa is változott. Mindig azt hangsúlyoztam, hogy a magyarázatot, az agitációt, az érvelést, a meggyőzést megtakarítani nem lehet. Lehet egyszerűen rendelkezéseket hozni, közzétenni, de akkor utána kell az észrevételeket hallgatni, az embereket meggyőzni, hogy legyenek szívesek elviselni azt az intézkedést. Ez így nem jó, nem vezet sehová. Sokkal többet kell beszélni és sokkal rosszabb hatásfokkal lehet érvelni, vitatkozni, magyarázni, ha mindezt a döntés meghozatala után, s nem előtte csináljuk. Az utólagos megvitatás megfoszt bennünket egy nagyon értékes dologtól, a legjobb hozzáértők véleményétől is. Ezért a jelenlegi gyakorlatot — az előzetes beható eszmecseréket — erősítjük és fejlesztjük tovább. Mai helyzetünket vizsgálva, azt is számításba kell vennünk, hogy a vezető imperialista hatalom szóvivőinek szájából és általában az imperialisták politikája nyomán hideg fuvallatok járják át a világot. Ezen kívül — úgy is mondhatnánk — családi problémánk is akad: a lengyelországi nehéz helyzet. Tudatában vagyunk annak is, hogy a szocializmusnak Magyarországon voltak és elszigetelten ma is vannak ellenségei, nagyon megfogyatkozva és nagyon szórványosan. Nyíltan (Folytatás a 4. oldalon.) Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának felszólalását nagy figyelemmel hallgatták a kongresszus résztvevői. Reális és helyes választ adni a ma és a holnap kérdéseire munkája elválaszthatatlan az MSZMP tevékenységétől. Nemcsak azért, mert a párt is részese a Hazafias Népfrontmozgalomnak, hanem más tekintetben is. Szeretném ismét hangsúlyozni pártunk XII. kongresszusának azt a megállapítását, hogy a párt, amely az alkotmányban rögzítetten is a társadalom vezető ereje, mindig azon dolgozott, és a jövőben is arra fog törekedni, hogy méltóképpen töltse be nem könnyű, de felelősségteljes és megtisztelő funkcióját. szövetkezeti parasztság és az értelmiség szövetsége. Emellett a párttagok és a pártonkívüliek, a különböző hivatású és foglalkozású, életkorú és világnézetű emberek politikai szövetsége is. Mi mindig arra törekedtünk, és törekszünk, hogy a párt nevében szólva egyértelmű fogalmakkal dolgozzunk, álláspontunk világos és tiszta legyen minden kérdésben. A felszabadulás óta eltelt több mint három és fél évtizedben Magyarországon nagy társadalmi változások zajlottak le. A szocialista forradalom eredményeként korszakos történelmi vívmányok születtek, amelyek sok tekintetben százados elmaradottságot szüntettek meg. Ezt népünk jól tudja, és még az ellenségeink sem tagadhatják le. Politikánk eredményeiről a pártban, a szakszervezetben, a Hazafias Népfrontban, gazdasági és kulturális területen egyaránt beszámolhatunk. Ezzel együtt, s ezt mindig hangsúlyozzuk, nem tartjuk se csalhatatlannak, se tévedhetetlennek magunkat. Tudjuk, hogy a munka során hibákat is elkövetünk, olykor késlekedünk. Politikai, gazdasági, kulturális viszonyainkat nem idealizáljuk, nem hirdetjük és a jövőben h népfrontmozgalom kifejezőié a szoeialista nemzeti összefogásnak
