Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-15 / 73. szám

1981. március 15., vasárnap Dunámul i napló 3 ★ Megkezdődött a Hazafias Népfront VII. kongresszusa ★ Kádár János kongresszusi felszólalása (Folytatás a 2. oldalról.) Jó nálunk a helyzet, többek között azért is, mert jó a gaz­daságpolitikánk. A további elő­rehaladást biztosító gazdasági programnak tekintjük hazánk VI. ötéves tervét, valamint a munka minőségének javítására, az ágazatok összhangjának erő­sítésére, a hatékonyságra és a takarékosságra vonatkozó el­képzeléseket. Kongresszusunkon is arra kérjük állampolgárain­kat, jobb munkával, kezdemé­nyezőkészséggel járuljanak hoz. zá a terv megvalósításához. A választásokon nemzeti programként fogadtuk el a XII. pártkongresszuson kitűzött cé­lokat és ezen belül is a gaz­dasági helyzetünk megjavítá­sáról előirányzott programot. Ezen a fórumon is megerősít­jük, hogy e programok és, a VI. ötéves terv végrehajtásában részt veszünk. A magyar nép mindig dol­gos, a munkát, az alkotást sze­rető nép volt. Ma is az. De ez önmagában már nem elég. Ma ahhoz, hogy valaki, aki munkaszerető, jól is dolgozzék, az is szükséges, hogy szakmá­jában jól képzett, a világ dol­gaiban tájékozott és művelt is legyen. Ezért tartjuk fontosnak azokat a programokat, amelyek valamennyi társadalmi réteg, minden korosztály számára megteremtik a művelődés lehe­tőségét. Támogatunk minden olyan törekvést, amely az em­beri tudást az iskolában és azon kívül is széles körben ter­jeszti, a műveltség színvonalát emeli és a tudás révén új értek­­met ad az emberi életnek. A kultúra közkincs. És hogy való­ban az legyen, azért nemcsak a kultúra alkotóinak kell dol­gozniuk, nemcsak az államnak kell a megfelelő feltételeket biztosítania, hanem megszerzé­se érdekében az állampolgár­nak is erőfeszítéseket kell ten­nie. Egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: milyen legyen a szo­cialista emberek életmódja, mi­lyenek legyenek életkörülmé­nyei. Azt valljuk, hogy ha a szocialista társadalom maga­­sabbrendű, akkor az ezt megte­remtő embernek is ilyennek kell lennie. Ez természetesen köve­telményeket támaszt mindany­­nyiunkkal szemben. Ügy éljünk, hogy méltóak legyünk a kor­hoz, mely 1917 után, az októ­beri forradalom győzelme hatá­sára létrehozta a nemzetközi életben egyre inkább meghatá­rozó szerepet játszó szocialis­ta világot. Ez pedig olyan éle­tet jelent, melynek teljességé­hez a jól végzett munka, az emberekkel való szoros, segítő­kész kapcsolatok erősödése, a nagyobb tudás megszerzésére irányuló törekvés, az élet szép­ségeinek birtokba vétele és a rossz elutasítása éppúgy hoz­zátartozik, mint a hazája iránti hűség és a más népek megbe­csülése. A mi dolgunk, hogy feltárjuk az élet kínálta lehetőségeket állampolgáraink előtt, a mi kö­telességünk, hogy azokat, akik a helyes úton járnak, támogas­suk a. közösséget szolgáló te­vékenységükben. Az egyetértés hozott el ben­nünket erre a kongresszusra. Az egyetértés tette lehetővé, hogy eredményes munkáról szá­moljunk be e tanácskozáson. Az egyetértés jellemző a jele­nünkre és reméljük, hogy még inkább ismérve lesz a jövőnk­­nek. Bízunk abban, hogy az országos tanács beszámolója találkozik az önök véleményé­vel. Kérem, hogy a beszámolót, az állásfoglalás-tervezetet, az írásban kiadott jelentéseinket vitassák meg és fogadják el. * Az országos tanács beszá­molóját követően László Andor, az országos pénzügyi és ellen­őrző bizottság elnöke terjesz­tette elő a bizottság jelenté­sét. Ezután megkezdődött a be­számoló és az előterjesztések feletti vita, melyben felszólalt Pápai Zsolt, a Budapesti Mű­szaki Egyetem adjunktusa, Ju­hász Ferenc Kossuth-díjas köl­tő, Bóján Ferencné gyári mun­kás, Rácz Sándor tsz-tag. Ezt követően Kádár János a kongresszus résztvevőinek nagy tapsa közepette emelkedett szólásra. Tiszteli Kongresszus! Kedves Elvtársak! Barátaim! A Hazafias Népfront VII. kongresszusának munkáját meghatározóan befolyásolják azok a viszonyok, amelyek je­lenleg hazánkban és a nemzet, közi életben uralkodnak. Bel­politikai helyzetünk pontos fel­méréséhez elég gondolatban felidézni az elmúlt év legfon­tosabb politikai eseményeit. Néhány nap híján egy eszten­deje tartotta XII. kongresszu­sát a magyar társadalom ve­zető ereje1, a Magyar Szocialis­ta1 Munkáspárt. A kongresz­­szus gondosan elemezte az or­szág helyzetét, és kijelölte a fejlődés további útját. Megál­lapításait, határozatait helyes­léssel fogadta az ország lakos­sága1 és magáévá tette a nép­­frontmozgalom, amiért itt kü­lön is szeretnék köszönetét mon. dani. Az egyetértést tükrözte a Hazafias Népfront programja is, amellyel a tavalyi képviselő- és tanácstagvólasztásokon az állampolgárok elé állt. Ezt kö­vetően- az újjáválasztott ország. A belpolitikai feltételei meg­vannak tehát annak, hogy ered­ményes, jó munkát végezzen a Hazafias Népfront VII. kong­resszusa, amely nagy esemé­nye társadalmunknak. A nép­frontmozgalom kifejezője a szo­cialista nemzeti összefogásnak, annak a tömörülésnek, amely előrehaladásunk nélkülözhetet. len feltétele. A kongresszusi do­kumentumokkal, az országos ta­nács jelentésével, Sarlós elvtárs beszámolójával egyetértek, azok jó alapot adnak az eredményes tanácskozáshoz. A kongresszus valamennyi küldöttjét és résztvevőjét szív­ből köszöntőm, megköszönöm a baráti fogadtatást, s átadom önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának szívből jövő üdvözletét. A vita keretében először a nemzetközi helyzetről szeretnék szólni. Mivel szocialista1 rend­szerünknek manapság nagyon sok éber figyelője, 1<ritik'usa van, talán nem árt, ha szó esik ar­­' ról is, hogy a gazdaságilag fej­lett tőkés országoknak is meg­vannak a maguk, a miénknél bizony nagyobb gondjai. A ka­pitalizmus mély politikai, gaz­dasági, pénzügyi és szociális válságban van. A tőkés rend saját ellentmondásaival küsz­ködik, a kapitalista országok­ban élő dolgozókat satuként szorítja az infláció és a mun­kanélküliség. A szocialista országok viszont az utóbbi években is erősöd­tek, gyarapodtak. A haladás erői előretörtek, a népek nem­zeti szabadságküzdelme sorra számolta fel a gyarmati rend­szer maradványait. Az imperia­lizmus vezető tényezői maguk is elismerik, hogy rossz a mérle­gük, nehéz, s romlik helyzetük. Ebből a maguk módján keresik a kiutat, amit — úgy tűnik — a fegyverkezési verseny fokozásá­ban, a nemzetközi helyzet éle­zésében vélnek megtalálni. Ez szükségszerűen a világ népei­nek, sőt saját országuk lakos­ságának rovására megy. Alig leplezett céljuk, hogy a fegy­verkezési verseny révén katonai erőfölénybe kerüljenek. E tö­rekvéseik következtében az eny­hülés megtorpant, a helyzet éleződött. Mély meggyőződésünk, hogy az imperializmus tervei irreáli­sak és kudarcra vannak Ítélve. A népek nem mondanak le el­ért vívmányaikról, erre őket sen­ki sem kényszerítheti. A még elnyomott, rabságban sínylődő nemzetek sem adják fel azt a törvényes elemi jogukat, hogy küzdjenek szabadságukért. Amikor valamelyik nép meg­rázza bilincseit, hogy megsza­baduljon az imperializmustól, a kapitalizmus védőügyvédéi azt állítják, hogy valamiféle ügy­nökök uszítják őket. Ez nem gyűlés előtt a kormány felvá­zolta programját. Az őszi hónapokban lezajlot­tak a szakmai szakszervezeti ta. nácskozások, majd december­ben összeült a magyar szak­­szervezetek kongresszusa. Mind a választásokon, mind a szak­­szervezeti kongresszuson kifeje­ződött a párt XII. kongresszu­sán elfogadott fő irányvonallal való általános egyetértés. Ez milliók támogatását jelenti, mégpedig nemcsak szavakban, hanem tettekben. Bizonyítja ezt az elmúlt esztendőben végzett eredményes építőmunka. Az év végén elkészült a VI. ötéves terv, illetőleg az 1981. évi népgazdasági terv, amelyek a párt XII. kongresszusának ha­tározataival összhangban konk­rétan kijelölik a legközelebbi évek gazdasági és egyéb fel­adatait. Mindezt átgondolva teljes bi­zonyossággal állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Népköztársaság politikai helyzete szilárd, tár­sadalmi rendünk szocialista in­tézményei jól működnek, meg­kezdődött és folyik a pártkong­resszus határozatainak végre­hajtása. igaz. Ho ezeknek a népeknek bárki azt tanácsolná, hogy tö­rődjenek bele a rabságba és úgy éljenek tovább, nem hall­gatnának rá, és természetesen nekik van igazuk! A népek azért harcolnak, mert emberi módon, szabadon akarnak élni. A társadalmi fejlődés folyamata megállíthatatlan, alapvető tör­vény és nem függ senkinek a szubjektív elhatározásától! Az előttem szóló költő engem is megihletett, és arra gondo­lok, hogy az emberi géniusz csodálatos dolgokat alkotott a tudományban, a technikában, a társadalom életében, s még nem fejezte be teremtő munká. ját, még nagyszerű távlatok elé néz. De sajnos az emberiség már megteremtette azokat a fegyvereket is, amelyekkel ké­pes measemmisíteni saját civi­lizációját, sőt létét is. Ez is hoz. zátartozik a mai viláq képéhez, erről sem feledkezhetünk meg, és nem is feledkezünk meg. Ha ugyanezeket a tudományos és technikai vívmányokat teljes mértékben a békés élet szol­gálatába állítanák, csodálatos életet lehetne biztosítani az emberiségnek a földön. Mi így látjuk a jelenlegi hely. zetet és a perspektívát. Ami pedig a népeket illeti, az em­beriség nem akar kollektív ön­gyilkosságot elkövetni a fegy­verkezés mögött álló monopol­tőke profitja miatt. Mi politi­kánkat erre a meggyőződésre alapozzuk és biztosak vagyunk abban, hogy az emberiség fej­lődése nem a végefelé jár, ha­nem éppen ellenkezőleg, most olyan sorsforduló van, amikor — ahogy a marxizmus halhatat­lan megalapítói mondották — átléphet a szükségszerűség bi­rodalmából a szabadság biro­dalmába. A közelmúltban a nemzet­közi élet kiemelkedő eseménye volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa. A szovjet nép életében törté­nelmi jelentőségű, s külpoliti­kailag is óriási hatású kong­resszus meghallgatta Brezsnyev elvtárs beszámolóját, és szé­les körű vita után meghozta határozatait. A Szovjetunió belső helyzetével reálisan szá­mot vetve kidolgozta és elfo­gadta a békés kommunista építés hatalmas programját. Miként kongresszusi felszólalá­sunkban is kifejeztük, őszin­tén, szívből kívánjuk, hogy a szovjet nép sikerrel valósítsa meg a XXVI. kongresszus hatá­rozatait és békében élvezhesse munkájának gyümölcsét. A kongresszus ismét messze­­hangzóan hirdette a Szovjet­unió békepolitikáját. Óriási horderejű javaslatokat tett a szovjet-amerikai viszony ren. dezésére, az összes vitás nem, zetkózi kérdés megoldására, beleértve a Perzsa-öböl prob­lémáját, a Távol-Kelet bizton­ságát és békéjét, Afganisztán nemzetközi vonatkozásait, a hadászati támadófegyverek s a közép-hatósugarú rakéták ügyét is. A kongresszus a fegy­verkezési verseny megfékezé­sét, a fegyverzet csökkentését javasolta a világnak, azon az elvi alapon, hogy az egyenlő biztonság a fegyverzet alacso­nyabb szintjén valósuljon meg. E javaslatok, amelyekkel a Szovjetunió a nemzetközi élet felelős tényezőihez fordult, mély benyomást keltettek az egész világon. Sőt azt is mondhatjuk, s nem alaptala­nul, hogy az SZKP XXVI. kong­resszusának külpolitikai állás­­foglalásai bizonyos mértékig máris enyhítették a nemzetközi feszültséget. Mi szívből üdvö­zöljük, támogatjuk ezeket a ja­vaslatokat, amelyek teljesen egybeesnek a Magyar Nép­­köztársaság törekvéseivel, a magyar nép érdekeivel. A ja­vaslatok további sorsát ille­tően most a Nyugaton a sor. Az ottani közvélemény s a szocialista világ népei is jog­gal várják el, hogy érdemi vá­laszok szülessenek. A Magyar Népköztársaság külpolitikája — úgy is mond­hatom, hogy a szocialista or­szágok egyeztetett nemzetközi irányvonala - háborúellenes és síkraszáll az enyhülésért, a bé­ke megszilárdításáért, a fegy­verkezés megfékezéséért, az egyenlő biztonságért. Kiállunk a különböző társadalmi rend­szerű országok közötti békés egymás mellett élésért, a sok­oldalú és kölcsönösen előnyös Ebben az összefüggésben is szeretném hangsúlyozni, hogy a párt politikájának és munkájának vannak ered­ményei. Ezekről nem sza­bad megfeledkeznünk, hiszen a nép a szocialista építés eredményeiben látja munkája értelmét. Ugyanakkor azt is hangsúlyozom: sikereink nem jelentik azt, hogy most már megpihenhetünk. A párt a ma­ga feladatát úgy fogja fel, hogy mindig megfelelő, elvi, reális és gyakorlatilag helyes választ adjon a ma és a hol­nap kérdéseire. Ez így lesz a jövőben is. Az MSZMP gyakorlatából mindenki előtt világos, de azért nem árt ismételten és ezen a helyen is hangsúlyozni, hogy eddig a párt minden politikai kérdést politika eszközökkel ol­dott meg, és a jövőben is erre törekszik. A párt a tömegekkel összeforrva él és dolgozik, és ezt a gyakorlatot fogja követni ezután is. Az MSZMP, mint azt d XII. kongresszus is hangsúlyozta, folytatja szövetségi politikáját. Ezt haladásunk nagyon fontos tényezőjének és politikánk lé­nyeges elemének tartjuk. Ezt a politikát kell folytatnunk, még­pedig jól. Szövetségi politikánk osztály­­szövetség, a munkásosztály, a kapcsolatok fejlesztéséért. E politika megfelel elveinknek, érdekeinknek, élvezi népünk egységes támogatását. Mi ezekért a célokért dolgoztunk eddig is, és ezt tesszük a jö­vőben is. Megingathatatlan hi­tünk, hogy a béke erői hatal­masak, külpolitikai kérdések­ben mindenütt diadalra jut a józan ész, győzni fognak azok a tényezők, amelyek eddig is a népek javára alakították a nemzetközi helyzetet, s béké­sebb világot, nyugodtabb nem­zetközi légkört teremtenek. Tisztelt Kongresszus! A népfront céljainak eléré­séhez a hazai feltételek ked­vezőek. Népünk - s ezt is vilá­gosan látjuk — olyan évek előtt áll, amelyek nem lesznek köny­­nyűek. De dolgozni fogunk, és biztonságban élve előre fo­gunk haladni a legközelebbi esztendőkben is. A belpolitikai feladatokról szól­va — részletezés nélkül — sze­retnék néhány szót szólni a pártról, mert úgy gondolom, hogy a Hazafias Népfront sem mondjuk Petőfi szavaival, hogy itt van már a kánaán, tehát megállhatunk. Felada­tunk társadalmunk szocialista vonásainak további erősítése. Ennek egyik nagyon fontos ele­meként kell továbbfejleszte­nünk, még szélesebben kibon­takoztatnunk és elmélyítenünk a szocialista demokráciát. Ezen a fórumon is szólni kell a társadalomban fellelhető visszásságokról, amelyek ta­gadhatatlanul léteznek, és a legkülönbözőbb természetűek. Szólni kell a bürokratizmusról, a szocialista erkölccsel össze­egyeztethetetlen jelenségek­ről, a helyenként megmutatko­zó felelőtlenségről, a gazda­sági visszásságokról, visszaélé­sekről. Ezekkel szemben meg­alkuvás nélküli, kérlelhetetlen harcot kell folytatnunk. Mert jogos az embereknek az az igénye, hogy szocialista társa­dalmunkban ne csak az alap­vető nagy kérdésekben, hanem minden területen és minden kérdésben, országosan és he­lyileg érvényesüljön és győzzön az igazság. E cél csak közös erőfeszítéssel érhető el. Szün­telenül dolgoznia kell érte a pártnak, a társadalmi szerve­zeteknek, s nem utolsósorban a Hazafias Népfrontnak, a kor­mánynak, gazdasági-kulturális intézményeinknek, egész lakos­ságunknak. A kongresszus első felszóla­lója a viták szükségességéről beszélt, üdvözlöm ezt a felszó­lalást és megismétlem, min­denki tapasztalhatta, hogy a párt és a kormány is minden kérdésben széles körű tanács­kozásra törekszik, ha lehetsé­ges, még a döntés meghoza­tala előtt. A párt, hogy más példát ne említsek, a kong­resszus mondanivalóját meg­határozó irányelveket is orszá­gos és nyilvános vitára bocsá­totta. Ebben a vitában milliók vettek részt, párttagok és pár­­tonkívüliek egyaránt. A kormány szintén arra tö­rekszik, hogy a törvényjavasla­tokat minden lehetséges eset­ben még a végleges döntés meghozatala előtt bocsássa vitára a szakemberek, néme­lyiket pedig az érdekeltek még szélesebb körében, akár orszá­gos méretekben is. A kormány — és ezt üdvözöltük — ezúttal a népgazdasági tervről is szé­les körben konzultált. Tanúsít­hatom, hogy a kongresszus ál­lásfoglalásai, a törvényjavasla­tok, az alapvető és fontos ren­delkezések, a népgazdasági tervek a vita eredményeképpen javultak. Csak úgy kitérőleg mondom, én már régóta vagyok párt­munkás, többféle ciklusban dolgoztam, korszakonként a pártmunka stílusa is változott. Mindig azt hangsúlyoztam, hogy a magyarázatot, az agi­­tációt, az érvelést, a meggyő­zést megtakarítani nem lehet. Lehet egyszerűen rendelkezése­ket hozni, közzétenni, de akkor utána kell az észrevételeket hallgatni, az embereket meg­győzni, hogy legyenek szívesek elviselni azt az intézkedést. Ez így nem jó, nem vezet sehová. Sokkal többet kell be­szélni és sokkal rosszabb ha­tásfokkal lehet érvelni, vitat­kozni, magyarázni, ha mindezt a döntés meghozatala után, s nem előtte csináljuk. Az utóla­gos megvitatás megfoszt ben­nünket egy nagyon értékes do­logtól, a legjobb hozzáértők véleményétől is. Ezért a jelen­legi gyakorlatot — az előzetes beható eszmecseréket — erősít­jük és fejlesztjük tovább. Mai helyzetünket vizsgálva, azt is számításba kell vennünk, hogy a vezető imperialista ha­talom szóvivőinek szájából és általában az imperialisták poli­tikája nyomán hideg fuvallatok járják át a világot. Ezen kívül — úgy is mondhatnánk — csa­ládi problémánk is akad: a len­gyelországi nehéz helyzet. Tu­datában vagyunk annak is, hogy a szocializmusnak Ma­gyarországon voltak és elszige­telten ma is vannak ellensé­gei, nagyon megfogyatkozva és nagyon szórványosan. Nyíltan (Folytatás a 4. oldalon.) Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárá­nak felszólalását nagy figyelemmel hallgatták a kongresszus résztvevői. Reális és helyes választ adni a ma és a holnap kérdéseire munkája elválaszthatatlan az MSZMP tevékenységétől. Nem­csak azért, mert a párt is ré­szese a Hazafias Népfront­mozgalomnak, hanem más te­kintetben is. Szeretném ismét hangsúlyozni pártunk XII. kongresszusának azt a megál­lapítását, hogy a párt, amely az alkotmányban rögzítetten is a társadalom vezető ereje, mindig azon dolgozott, és a jö­vőben is arra fog törekedni, hogy méltóképpen töltse be nem könnyű, de felelősségtel­jes és megtisztelő funkcióját. szövetkezeti parasztság és az értelmiség szövetsége. Emellett a párttagok és a pártonkívü­­liek, a különböző hivatású és foglalkozású, életkorú és világ­nézetű emberek politikai szö­vetsége is. Mi mindig arra törekedtünk, és törekszünk, hogy a párt ne­vében szólva egyértelmű fo­galmakkal dolgozzunk, állás­pontunk világos és tiszta le­gyen minden kérdésben. A felszabadulás óta eltelt több mint három és fél évti­zedben Magyarországon nagy társadalmi változások zajlottak le. A szocialista forradalom eredményeként korszakos törté­nelmi vívmányok születtek, amelyek sok tekintetben száza­dos elmaradottságot szüntettek meg. Ezt népünk jól tudja, és még az ellenségeink sem ta­gadhatják le. Politikánk eredményeiről a pártban, a szakszervezetben, a Hazafias Népfrontban, gazda­sági és kulturális területen egyaránt beszámolhatunk. Ez­zel együtt, s ezt mindig hang­súlyozzuk, nem tartjuk se csal­hatatlannak, se tévedhetetlen­nek magunkat. Tudjuk, hogy a munka során hibákat is elkö­vetünk, olykor késlekedünk. Po­litikai, gazdasági, kulturális vi­szonyainkat nem idealizáljuk, nem hirdetjük és a jövőben h népfrontmozgalom kifejezőié a szoeialista nemzeti összefogásnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom