Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-11 / 69. szám

1981. március 11., szerda Dunántúlt napló 5 Két kiállítás Pécsett 10,2 milliárd forint a hulladékok hasznosítására Sajtótájékoztató a Parlamentben (Munkatárunk telelonjelentése) Meddig és miért herdáljuk kincseinket — üzlet-e a hulla­dékgyűjtés? Lesz-e elég átvevőhely? Mikor lesz ösztönzőbb az ösztönzőrendszer a lakosságnak, a pedagógusoknak és min­denkinek? Mikor következik be a másodnyersanyag gyűjtése és újrahasznositása terén a szükséges és mindent átfogó szem­léletváltozás. Mert, hogy szemléletváltozás szükséges, az bizonyos. A tarta­lékok mozgósítása, a hazai ter­mészeti erőforrások gazdaságos felhasználása és o környezetvé­delem érdekében a VI. ötéves terv kiemelt feladatai között sze­repel a másodlagos nyersanya­gok begyűjtésének, ipari előké­szítésének és a kapcsolódó fel­dolgozó kapacitások fejleszté­se — mondotta tegnap a Par­lamentben tartott sajtótájékoz­tatóján Vallus Pál, az Országos Anyag- és Árhivatal első elnök­­helyettese. Perspektiv pálya és az esztergomi utca Szírek dinamikája és harmóniája így közlekedünk mi It I ■ . ,a sebességhajszolók ellen Nagy respektje van a készüléknek Akinek eddig fogalma sem volt arról, hogy mi az a szimul­tán kontraszt, most ízelítőt kap­hat belőle a pécsi Ifjúsági Ház galériájában. Sokkal felvilágo­sultabb ugyan nem lesz, hiszen a tegnap megnyílt kiállítás első tablója alapján csupán annyit tudhat meg, hogy az alkotók az IH képzőművészeti műhelyé­nek, a Pécsi Tanárképző Főis­kola rajz tanszékének, illetve színdinamikai tudományos diák­körének tagjai, de lát majd vil. lódzó színeket, színköröket, to­vábbá „perspektív pálya kiter­jesztését a háttérre." Az eddig leírtakból talán ar­ra következtet az olvasó, hogy csupa képzőművészeti zagyva­­ságot állítottak ki az Ifjúsági Házban. Erről azonban szó sincs! A bemutatott anyagot nagyon igényes kivitel és logikus elrendezettség jellemzi, önma­gában is szép látvány a külön­böző szín-tanulmányok sora, csak éppen a közérthető nyel­ven írt tájékoztató táblát vagy füzetecskét hiányoljuk, annál is inkább, mert nem mindenki tag. ja egy színdinamikai szakkör-Márciustól szakember intézi csaknem másfél ezer pécsi idős ember, illetve szociális gondozott jogismeretet igénylő, ügyes-bajos dolgait. A Pécs városi Tanács egészségügyi osztálya kísérleti jelleggel ve­zette be a teljes szociális ága­zat gondozottjainak érdekvé­delmét. » A házi jogtanácsadás — a szociális otthonokban, az öre­gek napközi otthonaiban, illet­ve a szociális foglalkoztató be­dolgozói és a házi szociális gondozottak részére - csak egyike azon törekvéseknek, melyeket nagyrészt ez évben akar megvalósítani az egész­ségügyi osztály. Évek óta meg­lévő igény Pécsett egy olyan intézménynek a létrehozása, melyben napközben ellátnák az értelmi fogyatékosokat. Lé­nyegében ennek az intézmény­nek a keretében lehetne azo­kat a szakembereket foglalkoz­tatni, akik a szociális gondo­zottakat - pszichés és egész­ségi állapotuknak megfelelően — minőségileg differenciáltan látnák el. Függetlenül attól, hogy az értelmi fogyatékosok napközije ma még nincs, már felmérték a pszichológus, logopédus, gyógytornász foglalkoztatását sürgető igényeket. A felmérés megerősítette, hogy a szociális gondozottak pszichés irányítá­sához, közösségi beilleszkedé­nek, aki betéved az IH Galériá­ba. Márpedig érdemes ezért a kiállításért betévedni, s elólmél­­kodni azon, hogy egy-egy szin mennyire megváltozhat ha más színkörnyezetbe kerül. * A másik tárlat, amely tegnap megnyílt Pécsett, sokkal közért­hetőbb. A Nevelők Háza Alko­tó Pedagógusok Klubjának ren­dezésében Szakácsnő Kozári Pi­roska tanár-festőművész festmé. nyei, grafikái, kiegyensúlyozott lelkületű alkotóra vallanak. A pécsi Belvárosi Iskola tanárnő­je kedvelt városait, Pécset, Esz­tergomot örökítette meg képein, de témái között megtalálhatók szülei, gyermekei, a munkát vég­ző emberek fáradt, vagy éppen örömteli mozdulatai is. A kiállítást dr. Csanálosi Sán­­dorné, a Városi Pártbizottság osztályvezetője nyitotta meg. Közreműködött a Nevelők Háza rézfúvós kvintettje Tamás János vezetésével. A színdinamikai kiállítás már. cius 30-ig, Kozári Piroska tár­lata március 16-ig tekinthető meg. H. J. hoz e szakemberek nagyon sok esetben nélkülözhetetlen segít­séget adhatnának. Aligha szorul bővebb magya­rázatra, hogy milyen fontos például egy combnyaktörést szenvedett idős ember számá­ra a mozgásképesség minél előbbi, s minél teljesebb visz­­szanyerése, amihez a gyógytor­nász segítheti hozzá. Az agy­vérzéses betegek beszédképes­ségének visszanyerését pedig a logopédus gyorsíthatná. Bár nehezen lehetne eldönteni, hogy az állami gondoskodás­ban részesülők a gyógytornász, a logopédus vagy a pszicholó­gus munkáját igénylik-e job­ban, az nem vitás, hogy az utóbbi tevékenysége épülne be leggyorsabban az intézmények lakóinak mindennapi életébe. Tapasztalatok igazolják, hogy az idős emberek sokszor be­tegség gyanúját keltő tünetei szinte egy csapásra megszűnnek a pszichológussal folytatott ki­adós, irányított beszélgetést kö­vetően. E törekvéseket egyelőre kí­sérleti jelleggel kívánják Pé­csett megvalósítani. A gyakor­lati tapasztalatok alapján dön­tik el, hogy a szociális gondo­zottak egészségi és pszichés ál­lapotát figyelembe vevő, s en­nek megfelelően differenciált gondozási újdonságok közül mit véglegesítenek. Az egész elfér egy diplomata­­táskában. Amolyan géppisztoly formája van, de a csöve csak a pénztárcára veszélyes. Egy kiló harminc deka körüli súlya miatt könnyen szállítható, üze­meltethető autóra kötve és anélkül, ami előny a Traffipax­­hoz képest. Ezzel már el is árultuk, hogy a sebesség ellenőrzésére szol­gáló kézi radarpisztolyról, vagy ahogy hivatalosan nevezik: a kézi sebességmérő lokátorról van szó, amelyet néhány szo­cialista országban már ered­ményesen használnak. Most hozzánk is eljutott és március első napjaitól már be is vetet­ték. A berendezés bolgár gyárt­mányú. Három részből áll: a pisztoly formájú mérőegység­ből, az ezt működtető tápegy­ségből és — ha a rendőrautó akkumulátorára kötik — egy csatlakozó vezetékből. A lényeg a digitális kiíró. Ez nagy pon­tossággal méri és rögtön mu­tatja a közlekedő járművek pil­lanatnyi sebességét, és képes a mérés adatait rögzíteni. 30 és 180 méter között tudja a mindkét irányban jövő-menő gépkocsik sebességét érzékelni, és 30—160 km/óra között hite­les pontossággal közölni az eredményt. A gyorshajtók megfékezésere szolgáló kézi radarpisztolyból Baranya is kapott. Már alkal­mazzák is, és a benyomások vegyesek. Az autósok egy része még nem ismeri a készülék ké­pességeit, és csak az utolsó pMlanatban, a rendőr láttán veszi le a lábát a gázpedálról. A többség azonban látta a pre­miert a tévéhíradóban, figye­lembe is veszi a többi közle­kedő radarra figyelmeztető karjelzéseit és óvatosabban hajt a pisztolycső láttán. Min­denesetre szinte kivétel nélkül mindenki hisz a digitális kijel­zőn megjelenő számoknak, vi­tatkozásra, a gép tudományá­nak kétségbe vonására eddig nem került sor. A mechanizmus a következő: a rendőrség figyelmezteti, szükség esetén a helyszínen megbírságolja a megengedett­nél gyorsabban hajtókát. Ha a jármű vezetője nem ismeri el a gyorshajtást, az elkövető ellen szabálysértési eljárást indíta­nak. Tegnapi, az MKBT-vel közö­sen szervezett közlekedési őrjá­ratunk során Siklós és Harkány között vizsgáztattuk a készülé­ket és a közlekedőket. Lehet, hogy a rendőrautó, a pisztoly­cső és a fényképezőgép tette, de nagy respektje volt a köz­lekedésrendészet eme új tech­nikai eszközének. Ami nem is baj. Elvégre nem a bírságolás, a pénztárcák megcsapolása a rendőrség célja, hanem az, hogy megfékezze az eszeve­szetten száguldókat, akik lakott területen belül és kívül rohan­nak mások és maguk tragé­diája felé. H. L. — Hogy mindez mit jelent? Még tavaly hazánkban 6,3 mil­liárd forint értékű másodnyers­anyagot gyűjtöttek, addig 1985- re el kell érni a 11,6 milliárd forint értéket. (Világpiaci áron számítva 150 millió dolláros nö­vekedést jelent, és eléri a 400 millió dollárt). Ehhez nemcsak szemléletváltozásra, hanem je­lentős anyagi ráfordításra is szükség lesz. E program végre­hajtásához kormányzatunk 10,2 milliárd forintos beruházást, fej­lesztést irányoz elő. Az iparilag fejlett országok­hoz viszonyítva jelentős az el­maradásunk. A kibocsátott pa­pírhulladék 26, a vas. és fém­hulladék 80-90 százalékát nyer­jük vissza. Ezek még aránylag elfogadhatóak, (?) de a mű­anyag 4, a gumihulladék 6, és a fáradtolaj 27 százalékos visz­­szagyűjtése nem azt mutatja, hogy felismertük a bennük rej­lő hatalmas értéket. Miért állunk így? Bennünk va­lamennyiünkben ott a hiba, mert az egyszerűbb, kényelmesebb megoldást választjuk. Inkább a szemétbe dobjuk ki a felgyü­lemlő újságokat, egyéb újra­hasznosításra alkalmas anyago­kat, mintsem hogy összegyűjt­­sük ... És kilométereken át ci­peljük, amíg MÉH-átvevőhelyet találunk, ahol ha szerencsénk van, át is veszik tőlünk, néhány forintért. Mert a szándék és a lehető­ség nincs összhangban. A MÉH Tröszt tervezett másfél milliárd­­dal szemben az utóbbi öt év­ben mindössze 600 millió forin­tot fordíthatott fejlesztésre, ami a szintentartásra sem volt ele­gendő. Az átvevőhely is kevés, számuk egyre csökken. Így ért­hetően rögződött belénk a ké­nyelmesebb megoldás. A köz­tudatban rangján aluli lett a milliós értékek megbecsülése, megmentése. A program megvalósítását társadalmi üggyé kell tenni, a tanácsoknak épp úgy, mint az úttörőknek, kiszeseknek, válla­latoknak, lakosságnak. Hogy az értékes nyersanyagforrás a leg­méltóbb helyre, termelésbe ke­rüljön vissza, és ne a szemét­be. Még messze sem használtuk ki lehetőségeinket... M. L. Munkában az új rendszerű radarpisztoly Kopjár Géza felvétele Tovább javítják a pécsi szociális gondozottak helyzetét logi érdekvédelem a rászorulóknak séhez, szociális rehabilitációjá-Rádió mellett... Juki vagyok a mennyországból” Most aztán megcsíptem a „folyamatot” és igazán kár, hogy ez a műsor oly késő este kerül sugárzásra („Halló, itt vagyok"), mert lel­kesen ajánlanám meghallga­tásra a fiatalabbaknak, akik az úri világot csak tankönyvekből ismerik (hál'istennek), de most hallhatták volna, hogyan lesz valakiből gazdag, henyélő, nyafogó ú r i n ő. Az úrinő fölhívta a rádió mű­sorvezetőjét, Szilágyi Jánost, a „Hotel Hiltonéból és mert rá­jött a közlésvágy, elmondotta neki a következőt. Férjhez ment a magyar hölgy — tizenvala­­hány esztendővel ezelőtt — egy nálánál jóval idősebb gazdag svájci üzletemberhez, akinek ugyan egy korábbi házasságá­ból már volt egy fiúgyermeke, akit viszont átküldött Angliába iskoláztatás céljából, például Oxfordba. A későbbiek folya­mán is igyekezett távol tartani a fiút időtlen-időkig, nehogy megismerkedjen az ifjú és ál­lítólag szép mostoha anyuká­val. Mert hátha ebből semmi jó nem származna . .. így éltek tehát kettesben, míg egy szép napon az üzlet­ember elhunyt és maradt a szép özvegy -, aki saját be­vallása szerint most 36 eszten­dős — tehát minimum tizenötöt még rászámíthatunk -, ám a temetésen találkozott a távol­tartott fiú (34 esztendős és Pu­­bi a neve) az anyukával. Mind­ketten meglepődtek. Aztán egymásba szerettek. Megtehet­nék, hogy házasságra lépnek. De nem teszi meg ezt az osto­ba lépést a vigözvegy, mert ek­kor elesik a vagyontól és ... .......Különben is — mondja te­lefonba, ország-világ hallatára az úrinő — Pubi nekem minden gyönyörűséget megad, való­sággal a mennyországba rö­pít . . " A műsorvezető ezután sze­rényen megkérdezte, hogy akkor mi a baj, mi a probléma, mire az úrinő el­mondotta, hogy tulajdonkép­pen semmi, nagyon jól meg­vannak, élvezik a vagyon adta semmittevést, csupán azért tár­csázta fel a rádiót a Hilton egyik szobájának franciaágyá­ról, mert most itthon tölt el néhány napot-hetet, s különben ismeri a műsort, ő Svájcban is hallja az adást és erről jut eszébe, annyi badarságot me­sélnek el telefonon Szilágyi­nak, hogy csak na...........Mert mi az, hogy magányosan élnek egyesek?! - teszi fel a kérdést az úrinő. - Tulajdonképpen én is élhettem volna magányosan, de én vettem magamnak egy Mukit, most is itt van mellet­tem, uqrál a vállamon . . Mindjárt kiderült, hogy a Mu­­ki egy majom, egy kis aranyos majmocska, az aranyos anyuka kis egyetlenkéje. .. Amit — akit?! - még a színházba is maqával visz, mert belefér a retikülbe. Hát ilyent! És milyen igaza van! A hazai magányo­sok csak rínak-sírnak, hogy egyedül kénytelenek élni, unal­masak az esték, az éjszakák, ahelyett, hogy vennének egy majmot. Képzeljék valamelyik porcelángyári munkósnőt, amint a majornál diskurál késő este a konyhaasztalnál, jobb híján, mert a papa elhagyta, vagy a kocsmákban kujto­­rog .. . Az úrinő, a gazdag úrinő — aki egykor Pestről in­dult el hódító útjára — most gazdagon majmozik, talán méa akkor is magával viszi, amikor a Pubi a mennyországba röpíti . . . Tanulságos kis műsor volt. Jómagam is maqányos vagyok, s ha a pécsi állatkertben egy­szer akad egy jóravaló majom, akkor kérem az igazgatóságot, gondoljanak rám. Kalandor majmok kíméljenek. Svájci naccságák nem kevésbé. Rab Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom