Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1981-02-22 / 52. szám
lUXa-ftUJMNeve korszakot Kondor Béla ötvenéves lenne Közel egy évtiz.ede halott már, pedig csak 1981. február 17-én lett volna ötven éves Kondor Béla, akinek neve már korszakot jelöl a modern magyar képzőművészetben. Mint grafikus iskolát is teremtett és számos dijat nyert külföldi és hazai grafikai bienná- lékon. De a kor legkiválóbb festői és költői közé is tartozott. Univerzális, zseniális tehetség volt, oly sokrétű, összetett egyéniség, amely ugyancsak ritka korunkban. Műhelyek, alkotok Beszélgetés egy fiatal lilezéfassal Filozófus. Ezt a megnevezést sokáig csak a nagy klasszikusokkal kapcsolatban alkalmaztuk. A matematikus, biológus, fizikus elnevezésekkel együtt az utóbbi években a filozófus foglalkozásmegjelölés is teret nyert; a filozófiával foglalkozó kutatókat, oktatókat nevezik így. A diploma persze finoman disztingvál, ez áll benne: okleveles filozófia szakos előadó. Az erről folyó vita nem nyílt, csupán csendes szóbeszéd tárgya, mint sok egyéb a társadalomtudományok környékén. Andrássy György diplomájában a fenti megnevezés olvasható. Ezt az oklevelet az 1976-ban megszerzett jogi diplomája után 1979-ben kapta meg az ELTE filozófia kiegészítő szakán. Harmincéves. Tanársegéd. öt éve dolgozik a Pécsi Tudományegyetem filozófia és tudományos szocializmus tanszékén. Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága oktatási igazgatóságán '« tanít. Elsőként azt kérdezem tőle, hogy érzi magát szakmailag és emberileg egy 30 éves filozófus?- Mielőtt bármit is mondanék, hadd jegyezzem meg, hogy a szakmán belül hagyományosan bűnnek számít, de legalábbis az önértékelés kóros megnyilvánulásaként könyvelik el, ha valaki filozófusnak nevezi magát Visszatérve azonban a kérdésre, azt mondanám, hogy a szakmai közérzetem — és talán nemcsak az enyém - változó. Ez egyebek közt összefügg a filozófia több szempontból is speciális helyzetével.- Például?- A filozófia története lazább, vagy erősebb szálakkal egymáshoz kapcsolódó, de a filozófiát mindig valamilyen formában újra, elölről kezdő filozófiai rendszerek, vagy a szóban forgó rendszerek elleni különféle filozófiai fellépések története. Descartes, Hume, Kant, Hegel, Marx, Wittgenstein a Bécsi Kör nagy egyéniségei — hogy csak néhány nevet említsek — mind a filozófia nagy reformerei voltak. Mindemellett a filozófia a mai napig sem lépett ,,a tudomány biztos útjára" (Kant) abban az értelemben, ahogy pl. a fizika, vagy a kémia ezen az úton jár. A filozófia jelenleg is egymástól olykor nagyon távolálló irányzatok, rendszerek és bizonyos hagyományok tarka-barka közege. Ez a körülmény nyilván hat a filozófusok és különösen a kezdők - közérzetére. Felveti pl. a filozófiai gondolatok jellegének, a filozófia szerepének, s a szellemi életben elfoglalt helyének kérdéseit. Megkíván egy bizonyos fokú autonóm, önálló tájékozódást is a filozófiai hagyóHÉTVÉGE 8. mányok, rendszerek és irányzatok rengetegében. Ez utóbbi persze minden elméleti kutatómunka szerves alkotóeleme, de a filozófia területén talán fokozottabban jelentkezik, különösen most, a marxista filozófia formaváltásának időszakában. — Mindezek alapján milyennek látja a mai magyar filozófiai életet? — Az az érzésem, hogy napjainkban Magyarországon a filozófia kissé befelé fordul, önmagát teszi vizsgálódásai tárgyává. Jellemző például, hogy a. fiatal filozófusok többsége filozófiatörténettel, tehát egy-egy jelentősebb, vagy jelentéktelenebb filozófus, esetleg filozófiai irányzat munkásságával, vagy a modern polgári filozófia valamelyik áramlatával foglalkozik. Nem mondanám azt, hogy ez minden szempontból negatív jelenség, de összességében nem tartom egészséges tendenciának. Különösen aggasztó — véleményem szerint — a társadalomfilozófia meglehetős elszigeteltsége a mai magyar társadalom gondjaitól, problémáitól. Meggyőződésem, hogy sokat segíthetne e gondok adek- vát megfogalmazásában és megoldásában, ha a szociológia, a közgazdaságtudomány és más szaktudományok, továbbá az irodalmi publicisztika mellett — sajátos eszközeivel és sajátos nyelvén — a társadalomfilozófia is tudatosítaná, kifejezné ezeket a gondokat, konfliktusokat. A másik pont, ahol szerintem hiányzik a megfelelő filozófiai reagálás, a világproblémák területe. Termékeny vállalkozás lehetne és mindenképpen hiányt pótolna a fejlődő világ, a környezet- szennyezés, a világpolitikai események, a nemzeti kérdés és több hasonló téma történetfilozófiai feldolgozása. — Milyen gyakorlati problémák társulnak mindehhez? — Mint kezdő, úgy gondolom, a magyar filozófiai élet fórumhiányban szenved. Ezzel kapcsolatban csak két tényt említek meg. A szakma vezető folyóirata, a Magyar Filozófiai Szemle több éves átfutási idővel közli a hozzá beérkező cikkeket. Nem alakult még meg a filozófia hazai művelését koordináló, segítő „Filozófiai Társaság”. Némileg persze javított a helyzeten az, hogy néhány éve megkezdte működését egy országos filozófiai továbbképző intézet, örvendetes, hogy az országos központ regionális tagozataként ma már Pécsett is folyik ilyen jellegű filozófiai továbbképzés. — Andrássy György a legfiatalabb hazai filozófusnemzedék tagja. Az imént róluk beszélt, anélkül, hogy önmagáról is mondott volna valamit... — A többi fiatalhoz hasonlóan én is filozófiatörténettel és kisebb részben a modern polgári filozófiával foglalkozom. Több éve dolgozom Marx történetfilozófiájának, haladáselméletének logikai rekonstruálásán. Ezt a munkát a filozófiatörténet körébe sorolnám, részben azért, mert a Marx- kutatás és Marx-értelmezés bizonyos fokig önállósult a marxista filozófián belül, részben pedig azért, mert Marx történetfilozófiáját — túl a marxi fejtegetések logikai elemzésén — Hegellel egybevetve vizsgálom. Néhány éves kutatómunka ugyanis kialakította bennem azt a meggyőződést, hogy Marx haladáselméletének teljes logikai rekonstruálása nem lehetséges a Hegel—Marx-párhuzamok feltárása nélkül. — Milyen tényleges haszonnal járhatnak az ilyen jellegű kutatások? — A szocialista országok fiatalabb generációinak világnézeti és politikai szocializációjában igen jelentős helyet foglal el Vlarx gondolatvilága. Ebből következően a Marx-ku- tatás újabb eredményei — egy reálisabb Marx-kép kialakításával - jelentős és pozitív hatást gyakorolhatnak és gyakorolnak is a nevelésnek és a szocializációnak erre a rendkívül fontos területére. Emellett úgy gondolom, hogy bizonyos világDroblémák és társadalmi gondok leírásához, s a kivezető út megtalálásához is fontos támpontokat adhat Marx történetfilozófiája. — Mi következik mindebből a saját további kutatási programját, terveit illetően? — Szeretném folyamatosan publikálni a marxi történetfi- lozóficf értelmezésével kapcsolatos gondolataimat. Az első tanulmány a közeljövőben jelenik meg a Filozófiai Szemlében és németül az egyetem kiadványsorozatában. Kutatási elképzeléseim között — a Marx- értelmezés folytatása mellett — szerepel a polgári, különösen az angolszász szociál- antropológia beható tanulmányozása. A későbbiekben megkísérelném a marxi történetfilozófia és az említett szociál- antropológia összehasonlító elemzését is. Ezenkívül egyre erősebben foglalkoztatnak bizonyos logikai problémák, elsősorban a dialektikus logika kérdései és ezzel összefüggésben a modern polgári nyelv- filozófiák „metafizikaellenes" érvei. Szívesen bekapcsolódnék egy olyan valóságkutatásba is, ahol megfelelő lehetőség nyílna társadalomfilozófiai, történetfilozófiai és jogi ismereteim, esetleg hipotéziseim hasznosítására. — Munkájában segíti-e, vagy hátráltatja a konkrét környezet? — Kezdem a negatívumokkal. Ezek a vidékiség jellegzetes tünetei: lassabban érnek el hozzánk bizonyos információk, szerényebb a könyvellátásunk, publikációs lehetőségeink és esélyeink kisebbek, a szakmai kommunikáció köre meglehetősen szűk. Egyébként munkahelyemmel elégedett vagyok. A tanszéki légkört, munkastílust jónak tartom. Külön kiemelném azt a számomra nagyon fontos körülményt, hogy a tanszék mind az oktatásban, mind a kutatásban biztosítja a kísérletezés lehetőségét, a témaválasztás és feldolgozás szabadságát, önálló kialakítását. B. K. Mozgó Világ Andor Mihály: Dolgozat az iskoláról A Mozgó Világ decemberi számában vita kezdődött „égetően fontos közügyünk.- ről —, iskolarendszerünkről". Andor Mihály Dolgozat az iskoláról című írását a 80/12- es és a 81/1 -es számban közli a folyóirat. A szerző alap- gondolata szerint a magyar közoktatást harmincöt éve jellemzi, hogy „számon kérik rajta a szocialista nevelés ügyét, de az 'eszközöket nem bocsájtják rendelkezésére az elvek megvalósításához". Újabb és újabb generációk hagyják el az álalános iskolát, akik sem a szó technikai, sem kulturális értelmében nem tanullak meg olvasni, „akiknek történelmi szemhatára az előző napi uzsonnáig terjed, akiknek politikai gondolkodása a jó és a rossz küzdelmének népmeséi bonyolultságában mozog”. De hogyan lehetséges ez? — teszi fel a kérdést Andor Mihály —, hisz a közoktatással foglalkozó munkák egyre halmozódó eredményekről tudósítanak. Sorra veszi az eredménylista' tényeit, bizonyítva, hogy a hatalmas mennyiségi növekedés minőségi javulást nem eredményezett. Az analfabetizmus 1945 utáni megszüntetésének „mítoszáról" Berend T. Iván kutatásaira támaszkodva közöl érdekes adatokat. A „munka nagyját már az első világháború előtt elvégezték, a maradék nagyobb részét pedig nem 1945 után, hanem a két világháború között”: 1945-ben a tíz évesnél idősebb népességnek már csak 6%-a volt analfabéta. A jelenkori- írástudatlanok számára vonatkozóan csak óvatos becsléseket lehet tenni — írja —, ugyanis „hiányoznak a nyilvánosság számára hozzáférhető összehasonlító adatsorok". Az általános iskolák megteremtésének 1945-ben nem voltak meg a kellő anyagi, tárgyi feltételei. Ezeket a feltételeket azóta sem sikerült biztosítani, így az elvi, tartalmi követelményeknek, „aktív, kezdeményező, alkotó személyiségek” nevelésének ez az iskolatípus mindmáig nem tud eleget tenni. Harmincöt év alatt nem sikerült megszüntetni például a váltakozó tanítást, mely 1945 előtt ismeretlen fogalom volt. És nem azért, mert kevesebben jártak iskolába: az 1937—38- as tanévben elemi népiskolába, polgáriba és a gimnázium alsó tagozatába éppen annyian jártak, mint az 1977—78-as tanévben általános iskolába. Idáig jutva e nagyon-na- gyon kivonatos ismertetőben, felkaphatja fejét az olvasó: Mi történik itt? A felszabadulás előtti állapotok „idealizálása”, „visszasírása"? Higy- gye el, illetve győződjön meg az egész tanulmányt olvasva, hogy erről semmiképpen nincs szó. Andor Mihály a tisztázás szándékával, az elkeseredés őszinteségével néz a számok mögé, s nem tesz egyebet, mint logikus rend- | be rakja azokat a tényeket, tüneteket s okokat, amiket mindenki tud, sejt, érez. Mondván: ezzel a helyzettel, ilyen problémahalmazzal kell szembenézni mindazoknak, akik érdemben akarnak vál- fi toztatni a mai magyar közoktatás ügyén. írásában — súlyának, fontosságának megfelelően — : az általános iskola, mint iskolatípus kiemelkedő helyet foglal el, de részletesen foglalkozik a technikumok törté- íj netevel, „felfutásukkal” és megszűnésükkel, a szakközépiskolával, s egyáltalán: a szakmai képzés történetével és jelenével a középfokú ok- 'j tatás egészében. Mindezek ismertetésére nincs helyem, (} amit viszont feltétlenül meg kell említeni, az a pedagó- íj gus társadalom helyzete, a tanulmány legkeserűbb, s ta- / Ián legközismertebb problémaköre. „Nincs társadalmunknak még egy olyan foglalkozási csoportja, melynek hivatástudatára annyit apelláltak volna az elmúlt harmincöt év során, mint a pedagógusoké- B ra. Többnyire a hiányzó fel- a tételek megteremtése he- :i lyett." Nehéz lenne érdem- Ej ben cáfolni a szerző kijelen- | tését, mint ahogy azt is, mi- ;) szerint „nincs az alkotómun- ;j kák között nehezebb és nincs az alkotómunkák közt rosz- szabb körülmények között végzett, mint a pedagógusoké." Ki ne tudná ezt konkrét példával alátámasztani ba- | rátái, ismerősei köréből? Ki ne észlelné a „szakma" ro- a hamosan csökkenő vonzere- / jét, tekintélyét, s ki .ne értene egyet Andor Mihály megoldási javaslatával: „fele any- í nyi gyerek egy osztályban, mint jelenleg, fele annyi kö- j telező óraszám, mint jelenleg és kétszer annyi fizetés, mint jelenleg, de túlóra nélkül. Sőt, a túlóra lehetősége nél- i kül. Üjobb passzus, amin fel- ; hördülhet, s legyinthet a mégoly egyetértő olvasó is, micsoda naivitás, micsoda mosolyognivaló utópia, hisz erre ez isten pénze sem elég, különben is „ilyen gazdasági helyzetben" stb., stb. Idézem Andor Mihály „válaszát" az effajta felhördülésre: „Alig- jj ha fogadható el ez a magyarázat egy olyan társadalom esetében, amely tudatosan és központilag határozza meg különböző céljai fontossági sorrendjét. Mindig léteztek kiemelt célok és beruházó- | sok, de az oktatás soha nem volt közöttük. Pedig saját | gazdaságtörténészeink mun- , káiból is tudhatjuk, hogy sok gazdasági csoda az iskolá- j ban kezdődött”. A Dolgozat az iskoláról vi- | taindító tanulmány. Ha a ké- ;í sőbbi hozzászólók akár kont- .j rázva, cáfolva Andor Mihályt ; — ilyen szándékokkal és ilyen kíméletlen őszinteséggel avatkoznak a vitába, akkor a Mozgó Világ vállalkozása célt semmiképpen nem téveszthet. Ady Endre. Borbás Tibor szobra
