Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1981-02-22 / 52. szám
Hazánk Kelet-Európa (4.) A nemzeti mozgalmak politikai szakasza Megnőtt a tenniakarás Magasabb fordulaton Baranya gazdasága A tervezettnél sokkal nagyobb nyereségek képződtek Modern berendezésekkel dolgoznak az ÉPGÉP új üzemeiben A térség népeinek többségénél a múlt század derekára kialakult az a nemzeti kultúra, amelyben a modernizált vagy frissen megteremtett irodalmi nyelv és a művészetek elsődleges funkciója a nemzeti célok szolgálata volt. így fokozatosan létrejött és a társadalom széles rétegei között is elterjedt az etnikai azonosságon alapuló modern nemzettudat. A folyamat kiteljesedéséhez azonban kevés volt az önkéntes társadalmi szervezkedés, meg kellett nyerni az állam támogatását és közreműködését. Az adott politikai keretekben ez legföljebb úgy volt elképzelhető, ha az egyes nemzeti csoportok területi önkormányzatra tesznek szert, és ez az önkormányzat a nemzeti célokat megfogalmazó és-propagáló polgári-értelmiségi (esetleg liberális nemesi) kezekbe kerül. A nemzeti ébredés kulturális szakasza így törvényszerűen egy politikai szakaszban folytatódott, és megindult a küzdelem az államhatalom befolyásolásáért, a benne való részesedésért. 1848 tavaszán a belső társadalmi és politikai feszültségek, a hatalomnak az engedmények és a merev ellenállás között váltakozó politikája és a külső példa robbantotta ki a népek forradalmi föllépését. A liberális jelszavakat hangoztató megmozdulások elsődleges célja a polgári politikai és társadalmi berendezkedésre való áttérés gyors megvalósítása volt, de a mozgalom motorját a nemzeti célok alkották, az új néptribu- nok mögé fölsorakozó tömegeket a fölébredt nemzeti tudat járta át. A minden összehangolás nélkül egy időben jelentkező hullámmal szemben a hatalom tehetetlen volt, mindenesetre gyors engedményekkel próbálta lefékezni a forradalmi lendületet. A pánikból fölocsúdva a manőverezés mellett kezdtek előtérbe kerülni a katonai eszközök. A németországi mozgalmak kifulladása és tehetetlensége, Radetzky osztrák tábornok itáliai sikerei és a prágai megmozdulás leverése a nyár végére megteremtette az általános ellenforradalmi föllépés lehetőségét. Egyedül Magyarországon végződött e kísérlet első menete kudarccal, s a dinasztiával való — nem keresett — szembekerülés természetszerűleg radikalizálta a célokat és o politikát. Az európai és a magyar forradalom hatására ugyanekkor nemzeti és társadalmi követelésekkel álltak elő Magyarország nem-magyar népei is. önálló nemzetként való elismerést és területi autonómiát igénylő programjuk nehezen volt összeegyeztethető a magyarok nemzetfogalmával és állameszméjével, amibe a mindenkire kiterjedő szabadságjogok belefértek, de a külön nemzeti jogok nem. A bécsi udvarnak mindenesetre jól jött a magyarok hátában támadt zendülés. A magyar kormány részéről mutatkozó kezdeti értetlenség és türelmetlenség a szerbek majd a horvátok részéről fegyveres reakciót váltott ki, és a rövidesen nyílttá váló Habsburg—magyar konfliktusban létrejött a föderalista álcát öltő dinasztikus abszolutizmus szövetsége a magyarországi délszlávokkal, a románok zömével és a szlovákok kisebbségével. Nincs értelme számolgatni, kit terhel mindezért a nagyobb felelősség, s hogy miért végződtek kudarccal a tragikus szembenállás időben történő fölszámolására tett kísérletek. A kölcsönösen elkövetett hibák végzetességét csak az demonstrálta mindenki számára egyértelműen, hogy az orosz segítséggel végül győzelmet arató császári hatalom a magyarországi nemzetiségeknek „azt adta jutalmul, amit a magyaroknak büntetésül", alkotmányosság, nemzeti jogok és föderalizmus helyett a centralizált, bürokratikus, mindenkit elnyomó rendőrállamot. A monarchiabeli forradalmak vívmányaiból egyedül a jobbágyfelszabadítás maradt fönn — s talán a legjobbakban az egymás, ráutaltság némi fölismerése. A közép-európai nemzeti mozgalmak veresége csak ideiglenes lehetett. A tőkés fejlődés folytatódása és kiterjedése, az ebből fakadó belső társadalmi változások és a nemzetközi helyzet módosulása rövidesen újabb kísérletekhez, a nemzeti átalakulásért vívott küzdelem újabb fordulójához vezetett. 1859 és 1871 között megoldódott ar olasz és a német egység ügye, ha nem is az ideális (forradalmi, demokratikus) formában. Ez közvetlenül érintette a közép-kelet-európai térséget, elsősorban az itt ható nemzetközi erők megváltoztatásával. Egyes nemzeti mozgalmak, legalábbis rövid távon, előnyösebb helyzeíbe kerültek (például a magyarok), mások — csehek, lengyelek — nehezebb föltételekkel találták magukat szemben. A korábban is létező orosz fenyegetéshez hozzátársult a német terjeszkedés vagy asszi- milálás veszélye, s az érintett kisebb népekben mindez erősítette a nagyobb államkeretbe tartozás mellett szóló érveket. Az 1860-as években nagyjából az is eldőlt, hogy ez a keret nem a dunai konföderáció lesz (amivel ugyan sokan kacérkodtak, de kellő határozottsággal egyetlen nép vagy mozgalom sem állt ki mellette, s különösen a hatalmon lévők nem), hanem a megreformált szerkezetű, alkotmányos külsőt öltő Habsburg-monarchia. Az 1867- es kiegyezés három erő, a dinasztia, az ausztriai németek és a magyarok politikai elitjének a kompromisszuma volt, de a többi kilenc nép és azoknak a határokon túl élő rokonai is elfogadható kiindulópontnak tartották a dualizmust saját nemzeti érvényesülésükhöz. A következő évtizedekben valamennyi kelet-közép-európai nép csalódott várakozásaiban, mert^-még korlátozott nemzeti céljai sem valósultak meg. 1914- ig azonban a politikai helyzetükkel, súlyúkkal elégedetlen nemzeti vezetőrétegek nem adták föl a belső szerekezeti reform, az adott kereteken belüli jobb érvényesülés reményét. A legkedvezőtlenebb helyzet, ben élők, így talán a német- országi lengyelek és mindenképpen a Balkán török járom alatt élő népei, viszont várták a fölszabadulást hozó háborút. A nemzeti újjászületés a dél- szlávoknál ment végbe a legkésőbb, de náluk igen széles né. pi bázisa lett a nemzeti mozgalomnak, mert a szociális, vallási és nemzeti téren egyaránt erős törökországi elnyomás szinte semmi teret sem kínált számukra az érvényesülésre. A liberális és keresztény Európa, vagy az ortodox és szláv Oroszország nem is tagadhatta meg követeléseik legalább részleges támogatását. Fölkelésük eredménye 1878-ban Törökország jelentős visszaszorulása lett: Szerbia, Montenegro és Románia elnyerte a teljes függetlenségét, Bulgária egy része ténylegesen függetlenné vált (formálisan csak 1908-ban) A Balkán teljes fölszabadulása csak 1912-13-ban következett be, amikor a bolgárok, szerbek és görögög — Oroszország aktív közreműködésével — félretették egymás közti ellentéteiket, szövetkeztek az oszmán hatalom ellen, s az eredmény a harcmezőn is megmutatkozott. Ugyanekkor azonban a nacionalizmus természetének másik oldala is megmutatkozott: a közösen kivívott siker után a zsákmány elosztásán össze is vesztek a győztesek és Bulgáriát közös erővel (Románia támogatásával) jelentős mértékben megcsonkították. Előrevetette árnyékát, hogy a nemzeti fölszabadulás önmagában még nem hozza meg a békét és nyugalmat, könnyen válik új konfliktusok forrásává. (Folytatjuk) Jeszenszky Géza Egy esztendeje a gazdasági vezetők nagy hányada siránkozással töltötte munkanapjának nagy részét, az új gazdasági szabályzók félelmetesen zord közérzetet teremtettek. Pécs ipari szervezetei például 23 százalékkal kevesebb nyereséget terveztek, mint 1979-ben. Akik korán felismerték saját lehetőségeiket és, hogy a kemény feltételeket szabó gazdasági környezetben hogyan lehet talpon maradni, a hosszas siránkozás helyett a tennivalókat vették számba, ma lényegesen nagyobb derűlátással tekintenek az 1981-es esztendő elé. Ez az év a VI. ötéves terv első szakasza is, a középtávú elképzelések csak halványan rajzolódtak ki a vállalatok többségénél, annyi azonban bizonyos, hogy a változó körülményekhez rugalmas alkalmazkodásra a vállalatok nagy többsége felkészült. Talán szemléletes példa erre, hogy az egy éve még reménytelennek vélt helyzet ellenére mindössze 6 százalékkal csökkent csak átlagosan a vállalatok nyeresége, természetesen nagy szóródások vannak a gazdasági szervezetek között. A termelés meglendült Nézzük hát, miként is indult az 1981-es esztendő? Lényegesen nyugodtabb hangulatban, kedvező szemléleti változásokkal, reális tervekkel. Természetesen ez nem minden vállalatra és mezőgazdasági üzemre igaz, sok helyen még nem ébredtek fel a vezetők Csipkeró- zsika-álmukból, másutt objektív körülmények miatt szinte pánikhangulat teremtődött. A Mecseki Ércbányászati Vállalatnál például az év eleji kettős halálos baleset teremtett rossz hangulatot, a munkát azonban nem befolyásolta. A Baranya megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalatnál a betegség megtizedelte a munkáslétszámot. A Porcelángyárban az 1980-as év végi hajrá, úgy tűnik, kifárasztotta az embereket, nehezebb volt az év indulása, mint máskor. Egész sor vállalatnál olyan mértékű volt az alkatrészhiány, hogy megbénította a szállítást, fékezte a termelést. A szolgáltató és kereskedelmi vállalatok elhúzódó év eleji leltározása hovatovább tarthatatlannak tűnik, egyik legfontosabb üqyvitelszervezeti feladattá válik. Az elmondottak szerencsére a vállalatok többségében döntően nem akadályozta a termelés folyamatosságát. A Mecseki Ércbányászati Vállalattól időben útnak indították az év első exportszállítmányát, a termelésben fennakadás nincs, valamennyi üzemben megfelelő a munkaerő-ellátottság. Az elmúlt évinél valamelyest szigorúbb feltételek között, feszítettebb gazdasági feltételeket kell teljesíteniük, az elmúlt másfél hónapban ennek reális alapjai kirajzolódtak. Jól indult az év a Mecseki Szénbányáknál is, bár januárban az 1257 tonnás többlettermelés nem járt a tervezettnél magasabb árbevétellel, ugyanis a minőség rosszabbodott. Februárban viszont eddig már újabb 2000 tonna terven felüli termelést értek el javuló minőséggel, növekvő árbevétellel. A vállalatnál egyébként újabb korszerű termelő berendezés érkezését várják, a SOW—80 megérkeztével ismét növelhetik a termelékenységet, egy tömegtermelő munkahelyen megkönnyítik a bányamunkások életét. Jól indult az év a Mohácsi Farostlemezgyárban is (persze, az sem mellékes, hogy kitűnően is fejeződött be: 110 milliós nyereséget értek el), csakúgy, mint a Szigetvári Cipőgyárban, vagy a Pécsi Sopiana Gépgyárban, ahol az elmúlt év januárjában 15 millió forint értékű termelést értek el, az 1981-es év első hónapjában viszont 18 millió forint értéket állítottak elő. Általában a gépipar Baranyában, mintegy 8—10 százalékkal kívánja termelését bővíteni. A könnyűipar viszont a piaci lehetőségek felmérése után az elmúlt évi szint tartását tartja a legmegfelelőbb taktikának. II piac gyors versenyfutikat vár A vállalatok termékeik nyolcvan százalékának időben szerződésben biztos piacot találtak, persze, hihetetlenül nagy eltérésekkel; vannak vállalatok, ahol kapacitásuknál nagyobb arányban elkötelezték magukat, jó néhány helyen azonban félő, hogy ölbe tett kézzel kell üldögélniük. Érdekes az Épgép pécsi gyárának esete, ahol a pécsi központot alig-alig képesek munkával leterhelni, ugyanakkor a mohácsi üzemben csak jelentős túlóráztatással képesek a nyugatnémet megrendeléseket időre teljesíteni. A piaci gondok persze mindig szervesen kapcsolódnak az éppen élő termékszerkezethez. Az öntödei Vállalat mohácsi üzemében jelentős termékszerkezet-módosításra van szükség, a MEGYESSZER azonban csupán a termékszerkezetének átalakításával nem lesz képes gondjain úrrá lenni. A minőség, az irányítás hiányosságai is azt az érzést keltik, mintha megmerevedtek volna korábbi sikereikben. A MOFA, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyára, a komlói Carbon, a Mechanikai Laboratórium, a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszmű- ipari Szövetkezet, a Május 1. Ruhagyár komlói gyáregysége olyan termékekkel rendelkeznek több tucat más baranyai vállalat és gyáregység mellett, amelyek számára nem jelent gondot sem a belföldi, sem az exportértékesítés. A piac gyors, igazi versenyfutókat vár. Nemrégiben Hamburgban, az ottani kereskedelmi kirendeltségünk vezetője mondotta, hogy legfőbb törekvésük most a piacon keresett árukhoz itthon gyártókapacitást találni. Az idei tervekben a gyártókapacitások teljes lekötését talán ezért sem szabadna számonkérnünk, sőt, dicséretes törekvés, ha jól fizető, keresett bel- és külföldön egyaránt értékesíthető termékek gyártására akár egyik napról a másikra képesek átállni. Ez semmiképpen sem jelent tervszerűtlensé- get, az írásban említett jó és kevésbé jó példákkal nem azt akarjuk hangsúlyozni, hogy feltétlenül jó a piaci munkája annak a vállalatnak, amely melegágyat teremtve önmagának, sok évre előre biztosítja áruinak értékesítését, bármilyen áron is. Ez ugyanannyira káros magatartás, mint beletörődni abba, hogy kár minden erőfeszítés, költség, a piac olyany- nyira bevehetetlen, hogy a hazai műszaki színvonallal sem- mif sem lehet tenni. Ez a szemlélet azért is káros, mert hazánk műszaki színvonala éppen az egyes vállalatok műszaki színvonalának eredője, azoktól semmiképpen sem lehet függetleníteni, azok tevékenységétől elszakítani. Önállóan — kockáztatva Az idén Baranyóban is több vállalat kapott önállóságot, lazultak a köldökzsinórok a nagy- vállalatok, gyáregységek, üzemek, telephelyek között is. Már az első hetekben (természetesen az önállóság sehol sem született egyik napról a másikra, így a kezdeményezőképesség is fokozatosan érlelődött) az út ötletek, a talpon maradás lehetőségeinek szenvedélyes kutatása vált uralkodóvá a baranyai vállalatok között. S még egy: alig-alig találunk olyan gazdasági szervezetet, ahol az éppen meglevő munkaerőt ne tartanák elégségesnek, nagyon sok helyen a természetesen lemorzsolódó létszámot nem is akarják újjal pótolni. Az 1981-es esztendőt Baranya gazdasága, úgy érzem, minden eddiginél magasabb fordulaton kezdte. Az említett negatív példákban szereplő vállalatok helyzetét semmiképpen sem szabad kilátástalannak tekinteni, az iparban, szolgáltatásban szinte valamennyi gazdasági egység számára akár rövid távon is nyitva a fel- emelkedés útja. A mezőgazda- sági termelőszövetkezetek adottságaik miatt nehezebb helyzetben vannak. Végezetül egyetlen gondolat, amely talán látszólag kevésbé befolyásolja, valójában azonban gazdasági életünk, alapvetően fontos tényezője: a tervezés, gazdasági irányítás demokratizmusa az emberek vállalkozókedvének alapvető táplálója, a szellemi energiák felszabadulásának legjobb eszköze az anyagi ösztönzés mellett. Erre tehát annál is inkább szükség van, mert az 1981-es bérfejlesztési' lehetőségek csak kiemelkedő munka esetén nyújtanak biztosítékot hasonló mértékű anyagi elismerésre. Lombosi Jenő HÉTVÉGE 4. Sorozatban készülnek az ülőbútorok a Mohácsi Székgyárban
