Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1981-02-22 / 52. szám
Baranya megyében érvényesülnek a párt káderpolitikai elvei Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága legutóbbi ülésén megvitatták a megye káderhelyzetét, a káderpolitikai elvek érvényesülésének tapasztalatait, a további teendőkre feladattervet fogadtak el. A napirend vitájának tanulságairól dr. Jerszi Istvántól, a megyei pártbizottság titkárától kért nyilatkozatot lapunk főszerkesztője, Mitzki Ervin. Mi tette szükségessé, hogy a megyei pártbizottság áttekintse az MSZMP Központi Bizottsága káder- és személyzeti munka végzésére hozott határozata megyei végrehajtásának tapasztalatait? A Központi Bizottság 1973. november 28-i — a káder- és személyzeti munka végzésére hozott — határozata a kádermunka elvi, gyakorlati és módszerbeli feladatainak meghatározása mellett arra kötelezte a megyei pártbizottságot, hogy készítsen 5 évre szóló káderutánpótlási és -képzési tervet, amelyet a megyei párt-végrehajtóbizottság 1975. december 23-i ülésén elfogadott. A megyei terv az 1976—80-as évekre, illetve a XI. és a XII. párt- kongresszus közötti időszakra, oz V. ötéves tervciklusra vonatkozó konkrét megyei feladatokat tartalmazta. Ennek az időszaknak a végéhez értünk. A Politikai Bizottság 1979. október 16-i határozatában előírta, hogy a megyei pártbizottság tekintse át a Központi Bizottság 1973. november 28-i határozata, illetve a megyei párt-végrehajtóbizottság 1975. december 23-i ülésén elfogadott középtávú káderutánpótlósi és képzési tervben megjelölt feladatok végrehajtásának tapasztalatait és készítsen a következő öt évre szóló káderutánpótlási és -képzési tervet. Köztudott, hogy ez egybeesik a XII. és a XIII. pártkongresszus közötti ciklussal, illetve a VI. ötéves terv időszakával. A központi párt- és állami szervek az elmúlt év végén — a megyei pártbizottság pedig ez év elején — széles körű társadalmi vita és véleménycsere után, a helyzetünk és lehetőségeink reális számbavétele alapján elfogadták a VI. ötéves tervet. A VI. ötéves terv az elmúlt időszakban elért igen jelentős eredményeken alapul. A végrehajtás során azonban reálisan számolnunk kell a fejlődéssel együtt járó gondok, vagy éppen a fejlődés következtében felszínre kerülő problémák, a bel- és külföldön egyaránt végbement változások hatásaival. Ezek, illetve az ezekkel összefüggő tényezők alapvetően meghatározzák munkánk —,* így a kádermunka — főbb irányát és tartalmát is. Társadalompolitikai céljaink elérésének kizárólagos feltétele a gazdaság, a párt gazdaságpolitikájának, a VI. ötéves tervnek a teljesítése. Ezért a párt — helyesen — a politikai munka fő területeként a gazdaságot jelölte meg. Értelemszerűen a kádermunka, mint a politikai munka szerves része a gazdaságpolitikai céljaink megvalósítását kell, hogy szolgálja, más szóval a kádermunkát a szó teljes értelmében a gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának szolgálatába kell állítanunk. Ez azt jelenti, hogy a sokasodó, egyre bonyolultabbá váló feladatok végrehajtásának meg kell teremtenünk a személyi feltételeit is egyrészt a hatékonyabb kádermunkával a vezetők oldaláról, másrészt a jobb tömegpolitikai munkával a dolgozó tömegek oldaláról. Tehát az elmúlt években végzett kádermunka értékelése mellett az említett igényeknek megfelelő káderpolitikai feladatok meghatározása céljából került ez a téma a megyei pártbizottság 1981. január 22-i ülésén napirendre. I A határozat megyei végrehaj- fásának értékelése során milyen eredményeket és gondokat összegeztek e munkaterületen? A végzett munkáról szóló jelentés elkészítésénél felhasználtuk a megyei és az alsóbb párt-, állami-mozgalmi szervek tapasztalatait, valamint a közel kétezer párt-, állami, tömegszervezeti, hivatali, intézményi területen dolgozó vezetők körében végzett felmérés tanulságait. így a megyei pártbizottság egy sokoldalúan elemző, értékelő jelentés alapján vonta meg a végzett kádermunka mérlegét, melynek lényegét röviden a következőkben foglalhatom össze: a párt káderpolitikájának megyei végrehajtása döntően eredményes; a kádermunka a politikai munka szerves részévé vált; javult a munka tervszerűsége, a kiválasztás és a nevelés; a káderpolitikai elvek alapvetően érvényesültek; fejlődött a kádermunka demokratizmusa, a pártszervek, -szervezetek, szakszervezeti és KlSZ-szervezetek többsége jól alkalmazta hatáskörét, jogkörét; a vezetők kiválasztásánál, a velük való foglalkozásnál a kor követelményeinek megfelelőbben érvényesült a hármas követelmény, csökkent a szubjektivizmus; a káderek nagy többsége megfelel a követelményeknek, — az általuk irányított kollektívákkal együttműködve — képes az előttünk álló feladatok megoldására, (amint erről az V. ötéves terv megyei célkitűzéseinek teljesítéséről szóló adatok tanúskodnak); javult' a káderek politikai alkalmassága. A döntéseknél jobban támaszkodnak a dolgozók véleményére, ugyanakkor jobban képviselik az össztársadalmi érdekeket, mérlegelik azok társadalompolitikai hatásait, igényesebbek a politikai, gazdaságpolitikai ismeretek meg- ■ szerzésében; fejlődött a vezetők szakmai alkalmassága, vezetőkészsége. Túlnyomó többségük rendelkezik az előírt képesítéssel, ismereteiket a gyakorlati munkában általában jól hasznosítják; alapvetően érvényesült a stabilitás elve, ugyanakkor tervszerűbb és hatékonyabb volt a káderek cseréje is; nőtt a munkások, a fiatalok, a nők és a pártonkívüliek száma a vezetésben. A megyei pártbizottság a fenti tömör, pozitív értelmű, általánosítható tapasztalatok mellett felhívta a figyelmet a kádermunkában tapasztalható fogyatékosságokra és a kedvezőtlen jelenségekre is. A helyenként előforduló hibákat bírálva erőteljesen fogalmazódott meg a káderpolitikai elvek, különösen a hármas követelmény- rendszer korszerű, rugalmas, ugyanekkor következetes alkalmazásának igénye. Az adott funkcióval járó feladatok, kötelezettségek végrehajtására, illetve a jogkörökkel történő élni tudásra utaló képesség, alkalmasság, tárgyilagos elbírálására, megítélésére kell minden esetben helyezni a hangsúlyt. Más szóval a mai követelményekhez, igényekhez kell kiválasztani a kádereket és nem a káderekhez igazítani a feladatokat. Annak ellenére, hogy a vezetők döntő többsége — a megyei hatáskörbe tartozók mindegyike —, rendelkezik a beosztásához szükséges végzettséggel, képzettséggel, egyes vezetők még adósak a rendelkezésre álló ismereteknek megfelelő színvonalú munkával. Esetenként hiányzik az elvi tisztánlátás, az éberség, a megfontolt bátorság, rugalmasság, az új iránti érzék, a kezdeményezőkészség. A vezetők egy része nem tudott lépést tartani a fejlődéssel. Gond az is, hogy a felmérésben szereplő közel kétezer vezető közül néhányon nem rendelkeznek a szükséges politikai, szakmai és általános ismeretekkel. Az eddiginél következetesebben kell érvényesíteni azt az elvet, hogy minden vezető addig dolgozzon beosztásában, amíg maradéktalanul el tudja látni feladatát. Helyenként csorbát szenved a kádermunka demokratizmusa és esetenként felületes ismeretek alapján születik döntés. Irtott előfordul, hogy a párt-, KISZ- és a szakszervezeti szervek véleménye nélkül döntenek. Mindez tág teret biztosít a káros szubjektivizmusnak, ami ellen határozottan fel kell lépni. A megyében előttünk álló gazdasági, politikai, társadalompolitikai feladatok elvégzése milyen új követelményeket állít a különböző területeken dolgozó vezetők felé? A vezetés személyi feltételeinek biztosítására vonatkozóan a XII. kongresszus többek között kiemelte: ,,A párt politikájának gyakorlati érvényesítésében, a korábbinál bonyolultabb feladatok megoldásában sok munka és nagy felelősség hárul a káderekre, a társadalmi élet különböző területein dolgozó vezetőkre .. . Növelni kell a vezetőkkel szemben támasztott követelményeket. Vezető posztokon csak a politikai, szakmai, vezetési követelményeknek megfelelő, rátermett személyek dolgozzanak. A döntő a feladatra való alkalmasság.” Ezek értelmében a jövőben az eddiginél több bátorítást és elismerést kell adnunk azoknak a vezetőknek, akik a hármas követelmény korszerű igényeinek megfelelve kellő megfontoltságot, érzékenységet, fogékonyságot, rugalmasságot, — az ésszerű kockázatvállaláshoz szükséges bátorságot és jó szervezői, végrehajtó képességet tanúsítanak, ugyanakkor törődnek az emberekkel, mozgósítani tudják őket a feladatok végrehajtására, jól bánnak az eszközökkel, a rájuk bízott vagyonnal. a termelési feladatokat is jól teljesítik, akik fegyelmezettek, a rendet és fegyelmet másoktól is megkövetelik. Ezzel egyidőben óvnunk kell mindenkit a meggondolatlan, -felelőtlen vállalkozásoktól, a hatalommal való visszaéléstől, illetve minden eszközzel elő kell segítenünk, hogy a vezetők eljenek a hatalommal és helyesen gyakorolják azt. A vezetői funkciók, hatalmat jelentő, megvalósító funkciók, amelyek az általánosból adódó, konkrét feladatok végrehajtását hivatottak biztosítani és ezzel a szocialista rendszerünk erősítését, védelmét is szolgálják. Ilyen értelemben még következetesebben kell gyakorolni a hatalmat. Védelmeznünk kell a XII. kongresszus által megerősített politikát, mert mély meggyőződésünk, hogy ez a politika marxista—leninista, nemzeti és egyben internacionalista politika is és teljes mértékben megfelel népünk jól felfogott érdekeinek. Kellő éberséget, szilárdságot és következetességet kell tanúsítania minden vezetőnek pártunk politikája védelmében és szembe kell szállnunk minden bal-, vagy jobboldalról jelentkező ellenséges nézettel. A vezetői tevékenységet ilyen szellemben és értelemben is erősítenünk kell. Az illetékes szerveknek és vezetőknek megfontoltan, de kellő határozottsággal kell reagálniuk a káros és ellenséges megnyilvánulásokra. Ezt is az adott viszonyok követelik meg. A fentieket a ma funkcionáló káderekkel szemben támasztott igények megfogalmazásánál, a velük való rendszeresebb foglalkozásnál, a munka értékelésénél, az utánpótlásként számbavehető elvtársak kiválasztásánál, képzésénél a vezetői feladatokra történő felkészítésnél is figyelembe kell vennünk. I Vannak olyan jelenségek, melyek kedvezőtlenül befolyásolják a vezetők magatartásának társaI dalmi megítélését. Hogyan minősítette ezt a megyei pártbizottság? A jelentés és a felszólaló elvtársak is élesen bírálták egyes vezetők magatartását, mivel szembekerültek törvényeinkkel, a párt szervezeti szabályzatával. Tapasztalható olyan fajta magatartás is, ami jogilag ugyan nem tiltott, de morálisan elítélhető, főleg akkor, ha ezt vezető követi el. Előfordul még a hatalommal való visszaélés, illetve az, hogy egyes vezetők nem élnek megfelelően a hatalommal. Köztudott, hogy nem kötelező vállalni vezetői funkciót. Aki viszont vállalja, legyen tisztá- ben azzal, hogy napról napra vizsgáznia kell politikai, szakmai, valamint erkölcsi, politikai magatartásból. A „sikeres vizsgának" több feltétele van. Ezek egyike a kellő biztonságot adó bizalom kérdése, egyrészt a kinevező szervek, másrészt a dolgozók részéről. Ez azonban nem őrök érvényű. Függvénye a végzett munkának és magatartásnak, továbbá annak, hogy milyen következetességgel, — és hozzáteszem — milyen hatékonysággal hajtja végre az adott helyen pártunk politikáját az illető verető. A bizalomra tehát nap, mint nap rá kell szolgálnunk. A dolgozók — nem alaptalanul — gyakran a vezetők munkája és magatartása alapján ítélik meg pártunkat, szocialista rendszerünket. Ez nem hiba. Az viszont igen, ha egyes vezetők hanyag munkájából, elítélhető magatartásából levonható következtetéseket általánosítják a vezetők mindegyikére, a pártunkra és rendszerünkre. Ebből adódik, hogy helyenként és időszakonként találkozunk vezetőellenes megnyilvánulásokkal, rágalmazásokkal, intrikákkal is. Ezeket határozottan vissza kell utasítanunk, ugyanakkor bátorítanunk és védelmeznünk kell azokat, akik a hibák, rossz intézkedések, szervezetlenségek, fegyelmezetlenségek felszámolását sürgetik. Ez azonban nem vezetőellenesség. A megyei pártbizottság felhívta az irányító és felügyeleti tevékenységet végző szervek figyelmét a hatékonyabb, segítő jellegű ellenőrzésre, a fejlődést gátló tényezők, a hibák, hiányosságok tárgyilagos mérlegelésére, és felszámolására, a szükséges intézkedések megtételére. Sokan nem értik pontosan az egyszemélyi felelősség, a kollektív vezetés és a demokratizmus összefüggéseit. Milyen álláspont alakult ki erről? A mi társadalmi rendszerünkben általában a kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség elvét hirdetjük és valósítjuk meg a gyakorlatban. Ezt a továbbiakban is erősítenünk kell. Ez azonban nem zárja ki, hanem feltételezi, megköveteli a dolgozók széles tömegeinek még aktívabb részvételét a közügyek intézésében, a döntések előkészítésében, a végrehajtásban és a végrehajtás ellenőrzésében. A munka folyamatának olyan mozzanatai ezek, amelyekben a demokratizmus követelményei érvényesíthetők, érvé- nyesítendők az egyes munkahelyeken működő társadalmi szervek rendeletekben biztosított jogosítványai szerint. A munkahelyi demokrácia fórumai a kérdések általános rendszerét hivatottak elsősorban elvégezni. A konkrét döntést a felelős vezetők hozzák meg, akik a munkahelyi kollektívák véleményét figyelembe véve tehetik ezt. A munkahelyi, üzemi demokrácia érvényesülése terén fontos szerepe van a jogok és kötelezettségek egységének. Egyes helyeken azonban az egyszemélyi felelős vezetés elvére hivatkozva elvetnének minden olyan törekvést, amiben a demokrácia kifejeződhetne. Azt vállalják, hogy minden ilyen lépés a vezetés tekintélyének rombolásához, a munka- és technológiai fegyelem lazulásához vezet. Más helyeken válogatás nélkül minden kérdésbe való beleszólást tartják helyénvalónak. Gyakori eset, hogy a demokratizmus alatt csak a bírálat jogát értik és megfeledkeznek a kötelezettségeikről, holott a munkahelyi demokrácia az egyszemélyi felelős vezető és a kollektíva meghatározott kérdésekben megnyilvánuló. kölcsönös egyenjogúsága, ugyanakkor kölcsönös kötelezettsége is. A vezető számára a munkahelyi demokrácia a vezetésre való alkalmasság egyik fontos mércéje, mert munkájának minősítésekor azt is mérlegelni kell, hogy az adott vezető mennyiben képes az üzemi demokrácia érvényesülését biztosítani, a dolgozókat a vállalat ügyeibe bevonni. Sok aggály merült fel azzal az intézkedéssel kapcsolatban, amely előírja a vezetők beszámolási kötelezettségét, munkájuk minősítését. Ez nem azt jelenti, hogy ezentúl az üzemi demokrácia fórumai veszik át a minősítés feladatait. A vezetők minősítésének van kialakult rendje. Az új elem az, hogy a szakszervezeti bizalmiak együttes ülése véleményezi a vállalati terveket, s ezzel együtt a vezetők (igazgatók és helyetteseik) éves tevékenységét is. Hogyan értékelhető a megyében a káderek cseréjének, az utánpótlás biztosításának tervszerűsége? A pártbizottság értékelése alapján már utaltam arra, hogy az elmúlt években alapvetően jól érvényesült a stabilitás elve, ugyanakkor tervszerűbb lett a káderek cseréje, az utánpótlás kiválasztása. Ezt mutatja, hogy az elmúlt években végrehajtott cserék mintegy 70 százalékában az utánpótlásként számbavettek közül lettek kiválasztva a vezetők. A pártbizottság a végzett munka elismerése mellett — a vonetkozó párthatározatok alepján — meghatározta a teendőket is. Ennek alapion bővítettük a káderutánpótlásként számbavettek körét, hogy a jövőben megüresedő funkciók betöltésére több alternatív javaslat alapján lehessen kiválasztani a legalkalmasabbakat. A káderutánpótlás fő forrása az egyetemet, főiskolát végzett, szocialista rendszerünkben nevelt szakembergárda. Elsősorban közülük kell kiválasztani a leendő vezetőket. E mellett megfelelő arányban számításba kell venni a vezetésre alkalmas, 'lletve alkalmassá tehető munkásokat, termelőszövetkezeti tagokat. Az elfogadott utánpótlási tervekben szereplők túlnyomó többsége fiatal. Jelentős mértékben javult a nők és párton- kivüliek aránya is. Az utánpótlásként számba vettek kisebb része helyettesként dolgozik, többségük közép- vagy alsóbb vezetői beosztásokban van. A jó kiválasztás mellett az a legfontosabb feladat, hogy a hatóskörileg illetékes szervek, vezetők szervezetten gondoskodjanak az utánpótlásként szómba vettek politikai, szakmai képzéséről, neveléséről. Konkrét, felelősségteljes megbízatások adásával, azok végrehajtásának segítő jellegű ellenőrzésével biztosítsák a fiatalok vezetővé válását. Ez természetesen az utánpótlásként számba vetteknek is több munkát és áldozatvállalást jelent. Az egyetemi, főiskolai tanulmányaik alapján meg kell ismerniük azok gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit, módozatait, az adott konkrét viszonyok között. Meg kell szerezniök a tanultak mellett a gyakorlati vezetéshez nélkülözhetetlenül szükséges politikai, szakmai, módszerbeli ismereteket. Befejezésül szeretném kifejezni reményemet, hogy a megyei pártbizottság állal elfogadott káderutánpótlási és -képzési tervben megjelölt feladatok eredményes végrehajtásával sikerül megteremtenünk a VI. ötéves terv megyei célkitűzései teljesítésének személyi feltételeit. Baranya országos sikere Az egészségügyi ellátást mérlegelve az Egészségügyi Minisz. térium Baranyát helyezte az ország megyéi között az első helyre az elmúlt évi eredmények alapján. Kétségtelen, hogy ez az elsőség nem azt jelenti, hogy e téren minden tökéletes, jobbításra már nincs is szükség. Inkább annak a törekvésnek, folyamatos fejlesztésnek a tükre, amely évek óta Baranya megye egészségügyi ellátására jellemző. Mint dr. Schulteisz Emil egészségügyi miniszternek a megyei főorvoshoz küldött levele is tanúsítja: „... oz összehasonlításban a legtöbb pozitív változást, eredményt elérő megyék kerülnek az élre, azonban ezeknél is előfordulnak egyes ellátási, tevékenységi területeken rosszabb eredmények, de csak kevesebb esetben és kisebb súllyal, mint más megyékben." A minisztérium illetékes főosztályai a megyék rangsorolását a statisztikai mutatószámok, valamint a szervező, irányító és ellenőrző munka vezetői értékelésének szempontjai alapján végezték el. A végeredményt jól szemlélteti a táblázat, mely szerint Baranya az első helyre került a iáppénzes és rokkantsági helyzet; a csecsemőhalálozás csökkentése, a nővédelem és gyermekellátás; az üzemegészségügyi ellátás területén. A többi vizsgált és értékelt terület volt az ideg-elme gyógyászati, az onkológiai ellátás, a gyógyszerfogyasztás alakulása, valamint az általános irányítási feladatok végzése, összesen 25 helyezési pontszámmal került megyénk az élre. összehasonlításul: a második helyezett Vas megye 47, a sereghajtó Komárom megye 115 pontot gyűjtött. (Megjegyzendő, hogy a megyékkel azonos feltételekkel vizsgált Budapest a 13. helyen végzett.) Dr. Kábor József megyei főorvos elmondta, hogy a rangsorolás mögött hosszú évekig tartó szívós, következetes munka rejlik. így például a felvilágosító, megelőző és gyógyító tevékenyséq következményeképp Baranyában a legkisebb a csecsemőhalálozások, valamint a születés körüli halálozások száma. Az anya- és nővédelem eredményeit mutatja, hogy az elmúlt év során megyénk 19— 49 év közötti nőlakosságának csaknem 50 százaléka élt a kor. szerű fogamzásgátló eszközök használatával. (Az országos arány ebben 25 százalék.) Jelentősen csökkent a koraszülések és a művi vetélések száma. Az ezzel kapcsolatos, tiltott, szakszerűtlen beavatkozás következtében az elmúlt tíz év során mindössze egy anyai halálozás fordult elő. Ami az üzemegészségügyi ellátást illeti, ugyancsak bíztató — és az első helyre jogosító — képet mutatnak a statisztikai adatok. A megyék között nálunk van a legtöbb főfoglalkozású üzemorvos, az üzemi rendelők 80 százaléka - a felszereltség színvonalát tekintve — jó minősítést kapott. Az ideg-elme gyógyászati ellátásban elsősorban a járási, városi szintig lebontott szervezési forma érdemelte ki az elismerést. s nem utolsó sorban az a tény, hogy a Szigetvárott felépült pszichiátriai kórház megnyuqtatóan biztosítja ennek a területnek magas szintű ellátó sót. Baranya megye onkológiai ellátásának szervezettsége, feltételei is jobbak, mint az országos átlag, a gyógyszerfogyasztásban az ésszerű felhasználást tekintve a megyék között o má. sodik helyet értük el. Jóllehet o most nyilvánosságra hozott eredmény elsősorban az elmúlt évben mérhető eredményeket rögzíti, több éves következetes munka gyümölcse ez. A megye egészségügyi vezetése számára pedig azt mutatja, melyik az a jó út amelyen tovább kell haladni, s hol van szükség nagyobb léptekre. K. Gy. HÉTVÉGE 5.